2003. február 12.

Az utaztató neve: Zsóka
Tanítványa jegyzetelő: Márti
Utazó: Éva

Ahogy megérkeztem egy nagyon kellemes, megnyugtató kis szobába hívtak be.
Leültünk, Zsóka egy kártyacsomagot adott a kezembe, hogy üljek rá. Amíg üldögéltem a kártyán addig elmondtam, hogy mi az oka annak, hogy én időutazásra szeretnék menniő!
Éva: A 11. éves lányommal komoly konfliktusaim vannak. Azt érzem, hogy kölcsönösen utáljuk egymást. Főleg az én részemről vannak sokszor olyan gyereknek ártó gondolataim, ami egy édesanyától nem normális dolog. Már szinte félek Önmagamtól, félek, attól hogy mi lesz, ha nem tudok magamon uralkodniő
A másik dolog pedig az, hogy egy ideje túlsok az életemben a 666-os szám "véletlenül". Ennyi véletlen nincsen.

A kártyát megkevertem és visszaadtam Zsókának.
Először a 666-ra rakta ki. Az eredmény lesújtó volt.
Éva a gonosz lánya és felesége. A gyerekem is tőle van, de a gyerek fenti. Ezért van köztünk a nagy ellentét. Éva a rossz a gyerek a jó.
Hívatlan vendégünk is volt, amit én éreztem is, de a meggyújtott gyertya is bizonyított. Nagyon nem tetszett neki, hogy elmentem Zsókához, mert egyedül ő segíthet rajtam, hogy megszabaduljak tőle.
Megkérdezte a kártyától, hogy egyáltalán lehet e rajtam segíteni, hajlandó- e elengedni a gonosz, és az időutazásra megfelelő -e az időő
Válasz: Hajlandó lemondani rólam, de nem kevés pénzembe fog kerülni. Ha pedig elenged, akkor rosszabb anyagi körülményeim lesznek, mint jelenleg vannak.
Az utazásra pedig alkalmas az idő.

Amikor ezeket a dolgokat bevezetésnek megtudtam egy hatalmas feszültséget éreztem magamban, és úgyéreztem hogy sírógörcsöt
fogok kapni. Annyi időm volt, hogy ezt közöltem, de már ki is tört belőlem és elkezdtem sírni. Egyszerően nem tudtam vissza tartani, nem voltam képes uralkodni magamon.
Zsóka: Nagyon nem tetszik neki, hogy itt vagy!

Újból kártyát kevertem:
Van egy nő az életemben, akiben nagyot csalódtam és ő volt a kapocs köztem és a gonosz között.
Ez a nő elszívta az energiámat, és az a feladata, hogy akivel kapcsolatban áll annak a kapcsolatait megsemmisítse. Nagyon ügyesen csinálja, többnyire sikerül neki. Ez a nő már teljesen a hatalma alatt áll. Végtelenül gonosz, irigy és jellemtelen.
Ráismertem: Ez a volt "barátnőm" Enikő.
Azonnal minden kapcsolatot meg kell vele szakítanom. /Ez már egy fél éve megtörtént./ A kártya arra is figyelmeztetett, hogy Enikő nem fogja feladni próbálkozik még velem. Nagyon bántja a dolog, hogy nem beszélek vele, hiányzok neki.
Itt Zsóka megjegyezte, hogy nem ismeri ezt a nőt, de mint embert nagyon sajnálja, mert nem tudja még, hogy mi vár rá.

Ismét kevertem a kártyát: Szerelem
Az életemben van egy férfi, aki nekem nagyon sokat jelent. Rendkívül magányos, magának való. Gyerekkora is elég szomorú volt, családja nincsen. De ő az a férfi, akit Zsóka már régen keres, és a férfi is keresi őt. Rajtam keresztül fogják megismerni egymást.

Ezzel a kártyát befejeztük kezdődhet az utazás!

Nagyon izgultam, és kicsit féltem, attól hogy mi vár rám.
Lehet, hogy leginkább az igazságtól féltem. Nem véletlenül…

Le kellett feküdnöm egy ágyra. Ellazultam, elképzeltem, amit mondott Zsóka és egyszer egy sötét helyen találtam magamat.
Egyedül voltam, de éreztem, hogy van ott még valaki csak nem látom. Megkérdeztem hogy ki aző -Nem válaszolt.
-Vegyek elő egy tükröt, és úgy kérdezzem, hogy ki aző Mutassa meg magát benne.
-Megláttam: Egy nagyon szép, a fején fehér fátyolt viselő nő volt.
Ismét megkérdeztem, hogy ki ő. - Nem válaszolt csak mosolygott.
(Zsóka azt mondta, hogy nem válaszolhat) Zsóka: Az, akire én gondolokő Éva: Igen. Mivel nem volt hajlandó velem kommunikálni, így tovább haladtunk.
Egy ajtó előtt álltam, ami az én könyvtáram volt. Amikor beléptem rengeteg könyvet láttam. Ott volt egy öreg bácsi ő volt a könyvtáros. (Ahány könyvet látok, annyi életem volt. Nagyon öreg vagyok) Levettem egy könyvet, jó vastag volt, és tőzpiros fedele. Kinyitottam, de nem tudtam olvasni, nem magyarul van írva.
Zs: Akkor mozizzunk. Kérjem el az öregtől ennek a könyvnek a filmjét. A vetítés elkezdődött.
-A következő kép: Azt láttam, hogy ágyukkal lőnek.
Zsóka: Melyik évben vagyunkő
Éva: az 1800-as.
Zs: Embereket látokő
É: Nincsenek emberek ,csak az ágyuk lőnek.
Zs: Te adod a lövésre a parancsotő É: igen
Zs: Mit látok, hol vagyok mostő
É: Egy íróasztal mellet ülök.
Zs: Férfi vagy nőő
É: férfi
Zs: Hogy hívnakő
É: Haynau
Zs: Mit csinálok mostő
É: Ülök és fogom a fejem, mert nagyon fáj.
(Igazából fizikai fájdalmat nem éreztem, csak tudtam, hogy azért fogom, mert nagyon fáj)
Zs: Azért fáj, mert megbántad, amit tettél, sok embert megöltélő

É: Nem bántam meg semmit, büszke vagyok magamra,és arra, amit tettem, az zavar, hogy nem tudom tovább csinálni a dolgomat. ( Már itt a sírás megint kerülgetett)

Következő helyszín:
Megint sötétség volt, de most egy utca elején álltam, ahol nagy magas, régi építéső házak voltak. Sehol nem volt fény, az utcán pedig nem volt ember, csak én egyedül. (ez azt jelenti, hogy ilyen sok embert öltem meg)
Zs: Látok e még ismerőst ebben az életembenő
É: Igen, az apai nagymamámat, és utál, győlöl.
Zs: Miért utálő
É: Megöltem a gyerekét. (jelenlegi életemben győlöltük egymást születésemtől kezdve) Bocsánatot kellett tőle kérjek, és megölelni. Nagy nehezen megbocsátott.
El kellett indulnom az utcán, később egy ajtóhoz menni, amelyik nekem szimpatikus volt, és be kellett kopognom.

Kinyitottam az ajtót,- belépni nem volt szabad- és ott is sötétség volt. Majd messzebbről egy halvány apró fényt láttam, ami nagy sebességgel közeledett felém, és egyszer csak hatalmas fény volt előttem. Mostmár beléphettem az ajtón.
Zs: Engedjem, hogy a fény átjárjon. Merítsek ebből a kellemes melegből energiát magamnak stb.
Következő helyszín, ahová érkeztem egy rét, annak a közepén egy kis kápolna. Ez az én kápolnám volt.
Bekopogtam, és engedélyt kértem, hogy belépjek, beengedtek.
Ebben a kápolnában volt egy oltár. Odamentem gyújtottam egy gyertyát, melynek az alján az én nevem volt, és gyújtottam még két gyertyát a Zsóka és a Márti nevével is. Elhelyeztem a gyertyákat az oltár előtt, és még egy szál virágot is. Ezek után jött valaki, mégnagyobb fény lett, imádkoznom kellett, és bocsánatát kérni. Ahogy térdepeltem előtte, ő a fejemre tette a kezét, és megbocsátott nekem.
Kijöttem a kápolnából, és léghajóval repültem egyet. Kiszálltam a léghajóból, és egy nagyon szép réten voltam, előttem egy soha véget nem érő hosszú utat láttam. Egyedül voltam, de egy nagyon szép, megnyugtató, zöld füves, virágokkal, madarakkal teli környezet. Elindultam ezen az úton, egyedül voltam. Egyszer megláttam valakit, rögtön megismertem az anyai nagymamámat
Ott állt az út szélén, várt engem. Nagyon boldognak éreztem magam. Éreztem az ölelését, ahogy megpuszil, a simogatását.
Tőle kellett megkérdeznem, hogy hanyadik szinten vagyok a gonosználő Mennyi kezelésre van szükségem, hogy megszabaduljak tőleő 7-re
Mennyi pénzt kell ezért fizetnemő (Itt nem válaszolt-akkor mutassa meg számokkal!- a 7es számot láttam utána négy nullával 70.000)
Eljött a búcsúzás ideje nagymamámtól, el kellett köszönnöm tőle.
Megint kitört belőlem a sírás, nem tudtam magamon uralkodni, zokogtam de nagyon. Kértem, hogy ne haragudjon rám. ( Ennek oka van, mert mielőtt meghalt egyszer nagyon megbántottam őt.) ő nyugtatgatott, hogy ne féljek ő mindig velem van, és nem haragszik rám. Mivel nagyon jó volt megint mamával lenni nem akartam visszajönni. Azt mondtam, hogy nem szeretnék visszajönni, had maradjak ott vele. Nem egyezett bele, biztosított a segítségéről. Elküldött. Ahogy megfordultam ott állt az út másik oldalán a másik személy, akit nagyon szeretek, és sokat jelent nekem, Péter. őt eddig nem láttam, csak amikor nem akartam visszajönni, akkor jelent meg. ő is küldött, nem maradhatok itt, vissza kell mennem. Mind a ketten azt mondták, hogy velem lesznek, és segítenek nekem, ne féljek.
Elköszöntem, nagymamámat megöleltem.
(Érdekes, hogy Péterhez nem mentem oda, nem öleltem meg, pedig nagyon szeretem. ő csak ott állt az út másik oldalán.)
- Visszaültem a léghajómba, és elindultam vissza. A kápolnába, a nagy fénybe, ahol megint jól megfürödtem, jól átjárta a testemet.
Felszálltam a felhőmre, a nap is adott nekem energiát, szinte perzselte a testemet, de nagyon jó érzés volt.

Aztán már megérkeztem Zsóka házához, megálltam az ajtaja előtt, a derekamról lecsatoltam az övet, amelyet indulásnál feltettem magamra, és beléptem a házába.
Kinyitottam a szememet, felültem, és nagyon jól éreztem magamat.

Még beszélgettünk egy darabig, megtárgyaltuk, hogy mit láttam és mit jelentett. Egy kis idő múlva nagyon melegem lett, elkezdtem vetkőzni. Kigomboltam a kardigánomat.

Ennek a napnak az éjszakáján a lányom mellett aludtam.
Egyszer arra ébredek, hogy a gyerek keresztül hajol egy kicsit rajtam, és az ujjával fenyegetőzik. Szó szerint ezt mondta:
"Úgy sem lesz a tiéd, menjél, el baszd meg!"
Én megkérdeztem a gyerektől, hogy "Te mit csinálsz Noémiő"
Azt válaszolta, hogy "Semmit" azzal visszafeküdt mellém és aludt tovább.
Ha nem a saját szememmel látom, akkor nem hiszem el.
Másnap reggel megkérdeztem Noémitől, hogy mit álmodott, kivel veszekedett az éjjelő Nem emlékezett rá, és jót nevetett az egészen, amit elmondtam neki.
Az időutazás óta sokkal türelmesebb vagyok, kicsit másként látom a világot. Nagyon félek valamitől. Nem őrültem meg, teljesen normálisnak érzem magam. De vannak kételyeim. Szerintem 70.000.- Ft kicsit sok egy kezelésért. Kezdek pénz szagát érezni a dolognak.
Csütörtök éjjel azt álmodtam, hogy fekszek az ágyamon alszok, és egy rózsaszín valami a fejemtől megnyúlik, és mint egy üvegfedő szerőség körbezárja a testemet. Azóta éjjel nem érzem azt a hideg fuvallatot az arcomon, de egyáltalán sehol a testemen.
Zsóka azt mondta, hogy 21 napos védettséget adott nekem, ha addig nem kezdem el kezeltetni magamat (ővele), akkor nagyon keserves napok várnak rám.

Mi legyenő
Kezdek hülyülniő Valami azt súgja, hogy igaz, hinnem kell, valami pedig azt, hogy hülyeség az egész.
Napról -napra erőssebnek érzem magam. Nem tudom, hogy milyen értelemben, csak azt érzem, hogy egyre inkább készen állok valamire. Mintha egy nagy harcra készítene fel valaki vagy valami.
Lehet, hogy ezt a párbajt magammal fogom vívniő