2003. február 12.
Az
utaztató neve: Zsóka
Tanítványa jegyzetelő: Márti
Utazó: Éva
Ahogy
megérkeztem egy nagyon kellemes, megnyugtató kis szobába
hívtak be.
Leültünk, Zsóka egy kártyacsomagot adott a kezembe,
hogy üljek rá. Amíg üldögéltem a kártyán addig elmondtam,
hogy mi az oka annak, hogy én időutazásra szeretnék
menniő!
Éva: A 11. éves lányommal komoly konfliktusaim vannak.
Azt érzem, hogy kölcsönösen utáljuk egymást. Főleg az
én részemről vannak sokszor olyan gyereknek ártó gondolataim,
ami egy édesanyától nem normális dolog. Már szinte félek
Önmagamtól, félek, attól hogy mi lesz, ha nem tudok
magamon uralkodniő
A másik dolog pedig az, hogy egy ideje túlsok az életemben
a 666-os szám "véletlenül". Ennyi véletlen
nincsen.
A
kártyát megkevertem és visszaadtam Zsókának.
Először a 666-ra rakta ki. Az eredmény lesújtó volt.
Éva a gonosz lánya és felesége. A gyerekem is tőle van,
de a gyerek fenti. Ezért van köztünk a nagy ellentét.
Éva a rossz a gyerek a jó.
Hívatlan vendégünk is volt, amit én éreztem is, de a
meggyújtott gyertya is bizonyított. Nagyon nem tetszett
neki, hogy elmentem Zsókához, mert egyedül ő segíthet
rajtam, hogy megszabaduljak tőle.
Megkérdezte a kártyától, hogy egyáltalán lehet e rajtam
segíteni, hajlandó- e elengedni a gonosz, és az időutazásra
megfelelő -e az időő
Válasz: Hajlandó lemondani rólam, de nem kevés pénzembe
fog kerülni. Ha pedig elenged, akkor rosszabb anyagi
körülményeim lesznek, mint jelenleg vannak.
Az utazásra pedig alkalmas az idő.
Amikor
ezeket a dolgokat bevezetésnek megtudtam egy hatalmas
feszültséget éreztem magamban, és úgyéreztem hogy sírógörcsöt
fogok kapni. Annyi időm volt, hogy ezt közöltem, de
már ki is tört belőlem és elkezdtem sírni. Egyszerően
nem tudtam vissza tartani, nem voltam képes uralkodni
magamon.
Zsóka: Nagyon nem tetszik neki, hogy itt vagy!
Újból
kártyát kevertem:
Van egy nő az életemben, akiben nagyot csalódtam és
ő volt a kapocs köztem és a gonosz között.
Ez a nő elszívta az energiámat, és az a feladata, hogy
akivel kapcsolatban áll annak a kapcsolatait megsemmisítse.
Nagyon ügyesen csinálja, többnyire sikerül neki. Ez
a nő már teljesen a hatalma alatt áll. Végtelenül gonosz,
irigy és jellemtelen.
Ráismertem: Ez a volt "barátnőm" Enikő.
Azonnal minden kapcsolatot meg kell vele szakítanom.
/Ez már egy fél éve megtörtént./ A kártya arra is figyelmeztetett,
hogy Enikő nem fogja feladni próbálkozik még velem.
Nagyon bántja a dolog, hogy nem beszélek vele, hiányzok
neki.
Itt Zsóka megjegyezte, hogy nem ismeri ezt a nőt, de
mint embert nagyon sajnálja, mert nem tudja még, hogy
mi vár rá.
Ismét
kevertem a kártyát: Szerelem
Az életemben van egy férfi, aki nekem nagyon sokat jelent.
Rendkívül magányos, magának való. Gyerekkora is elég
szomorú volt, családja nincsen. De ő az a férfi, akit
Zsóka már régen keres, és a férfi is keresi őt. Rajtam
keresztül fogják megismerni egymást.
Ezzel
a kártyát befejeztük kezdődhet az utazás!
Nagyon
izgultam, és kicsit féltem, attól hogy mi vár rám.
Lehet, hogy leginkább az igazságtól féltem. Nem véletlenül…
Le
kellett feküdnöm egy ágyra. Ellazultam, elképzeltem,
amit mondott Zsóka és egyszer egy sötét helyen találtam
magamat.
Egyedül voltam, de éreztem, hogy van ott még valaki
csak nem látom. Megkérdeztem hogy ki aző -Nem válaszolt.
-Vegyek elő egy tükröt, és úgy kérdezzem, hogy ki aző
Mutassa meg magát benne.
-Megláttam: Egy nagyon szép, a fején fehér fátyolt viselő
nő volt.
Ismét megkérdeztem, hogy ki ő. - Nem válaszolt csak
mosolygott.
(Zsóka azt mondta, hogy nem válaszolhat) Zsóka: Az,
akire én gondolokő Éva: Igen. Mivel nem volt hajlandó
velem kommunikálni, így tovább haladtunk.
Egy ajtó előtt álltam, ami az én könyvtáram volt. Amikor
beléptem rengeteg könyvet láttam. Ott volt egy öreg
bácsi ő volt a könyvtáros. (Ahány könyvet látok, annyi
életem volt. Nagyon öreg vagyok) Levettem egy könyvet,
jó vastag volt, és tőzpiros fedele. Kinyitottam, de
nem tudtam olvasni, nem magyarul van írva.
Zs: Akkor mozizzunk. Kérjem el az öregtől ennek a könyvnek
a filmjét. A vetítés elkezdődött.
-A következő kép: Azt láttam, hogy ágyukkal lőnek.
Zsóka: Melyik évben vagyunkő
Éva: az 1800-as.
Zs: Embereket látokő
É: Nincsenek emberek ,csak az ágyuk lőnek.
Zs: Te adod a lövésre a parancsotő É: igen
Zs: Mit látok, hol vagyok mostő
É: Egy íróasztal mellet ülök.
Zs: Férfi vagy nőő
É: férfi
Zs: Hogy hívnakő
É: Haynau
Zs: Mit csinálok mostő
É: Ülök és fogom a fejem, mert nagyon fáj.
(Igazából fizikai fájdalmat nem éreztem, csak tudtam,
hogy azért fogom, mert nagyon fáj)
Zs: Azért fáj, mert megbántad, amit tettél, sok embert
megöltélő
É:
Nem bántam meg semmit, büszke vagyok magamra,és arra,
amit tettem, az zavar, hogy nem tudom tovább csinálni
a dolgomat. ( Már itt a sírás megint kerülgetett)
Következő
helyszín:
Megint sötétség volt, de most egy utca elején álltam,
ahol nagy magas, régi építéső házak voltak. Sehol nem
volt fény, az utcán pedig nem volt ember, csak én egyedül.
(ez azt jelenti, hogy ilyen sok embert öltem meg)
Zs: Látok e még ismerőst ebben az életembenő
É: Igen, az apai nagymamámat, és utál, győlöl.
Zs: Miért utálő
É: Megöltem a gyerekét. (jelenlegi életemben győlöltük
egymást születésemtől kezdve) Bocsánatot kellett tőle
kérjek, és megölelni. Nagy nehezen megbocsátott.
El kellett indulnom az utcán, később egy ajtóhoz menni,
amelyik nekem szimpatikus volt, és be kellett kopognom.
Kinyitottam az ajtót,- belépni nem volt szabad- és ott
is sötétség volt. Majd messzebbről egy halvány apró
fényt láttam, ami nagy sebességgel közeledett felém,
és egyszer csak hatalmas fény volt előttem. Mostmár
beléphettem az ajtón.
Zs: Engedjem, hogy a fény átjárjon. Merítsek ebből a
kellemes melegből energiát magamnak stb.
Következő helyszín, ahová érkeztem egy rét, annak a
közepén egy kis kápolna. Ez az én kápolnám volt.
Bekopogtam, és engedélyt kértem, hogy belépjek, beengedtek.
Ebben a kápolnában volt egy oltár. Odamentem gyújtottam
egy gyertyát, melynek az alján az én nevem volt, és
gyújtottam még két gyertyát a Zsóka és a Márti nevével
is. Elhelyeztem a gyertyákat az oltár előtt, és még
egy szál virágot is. Ezek után jött valaki, mégnagyobb
fény lett, imádkoznom kellett, és bocsánatát kérni.
Ahogy térdepeltem előtte, ő a fejemre tette a kezét,
és megbocsátott nekem.
Kijöttem a kápolnából, és léghajóval repültem egyet.
Kiszálltam a léghajóból, és egy nagyon szép réten voltam,
előttem egy soha véget nem érő hosszú utat láttam. Egyedül
voltam, de egy nagyon szép, megnyugtató, zöld füves,
virágokkal, madarakkal teli környezet. Elindultam ezen
az úton, egyedül voltam. Egyszer megláttam valakit,
rögtön megismertem az anyai nagymamámat
Ott állt az út szélén, várt engem. Nagyon boldognak
éreztem magam. Éreztem az ölelését, ahogy megpuszil,
a simogatását.
Tőle kellett megkérdeznem, hogy hanyadik szinten vagyok
a gonosználő Mennyi kezelésre van szükségem, hogy megszabaduljak
tőleő 7-re
Mennyi pénzt kell ezért fizetnemő (Itt nem válaszolt-akkor
mutassa meg számokkal!- a 7es számot láttam utána négy
nullával 70.000)
Eljött a búcsúzás ideje nagymamámtól, el kellett köszönnöm
tőle.
Megint kitört belőlem a sírás, nem tudtam magamon uralkodni,
zokogtam de nagyon. Kértem, hogy ne haragudjon rám.
( Ennek oka van, mert mielőtt meghalt egyszer nagyon
megbántottam őt.) ő nyugtatgatott, hogy ne féljek ő
mindig velem van, és nem haragszik rám. Mivel nagyon
jó volt megint mamával lenni nem akartam visszajönni.
Azt mondtam, hogy nem szeretnék visszajönni, had maradjak
ott vele. Nem egyezett bele, biztosított a segítségéről.
Elküldött. Ahogy megfordultam ott állt az út másik oldalán
a másik személy, akit nagyon szeretek, és sokat jelent
nekem, Péter. őt eddig nem láttam, csak amikor nem akartam
visszajönni, akkor jelent meg. ő is küldött, nem maradhatok
itt, vissza kell mennem. Mind a ketten azt mondták,
hogy velem lesznek, és segítenek nekem, ne féljek.
Elköszöntem, nagymamámat megöleltem.
(Érdekes, hogy Péterhez nem mentem oda, nem öleltem
meg, pedig nagyon szeretem. ő csak ott állt az út másik
oldalán.)
- Visszaültem a léghajómba, és elindultam vissza. A
kápolnába, a nagy fénybe, ahol megint jól megfürödtem,
jól átjárta a testemet.
Felszálltam a felhőmre, a nap is adott nekem energiát,
szinte perzselte a testemet, de nagyon jó érzés volt.
Aztán már megérkeztem Zsóka házához, megálltam az ajtaja
előtt, a derekamról lecsatoltam az övet, amelyet indulásnál
feltettem magamra, és beléptem a házába.
Kinyitottam a szememet, felültem, és nagyon jól éreztem
magamat.
Még
beszélgettünk egy darabig, megtárgyaltuk, hogy mit láttam
és mit jelentett. Egy kis idő múlva nagyon melegem lett,
elkezdtem vetkőzni. Kigomboltam a kardigánomat.
Ennek a napnak az éjszakáján a lányom mellett aludtam.
Egyszer arra ébredek, hogy a gyerek keresztül hajol
egy kicsit rajtam, és az ujjával fenyegetőzik. Szó szerint
ezt mondta:
"Úgy sem lesz a tiéd, menjél, el baszd meg!"
Én megkérdeztem a gyerektől, hogy "Te mit csinálsz
Noémiő"
Azt válaszolta, hogy "Semmit" azzal visszafeküdt
mellém és aludt tovább.
Ha nem a saját szememmel látom, akkor nem hiszem el.
Másnap reggel megkérdeztem Noémitől, hogy mit álmodott,
kivel veszekedett az éjjelő Nem emlékezett rá, és jót
nevetett az egészen, amit elmondtam neki.
Az időutazás óta sokkal türelmesebb vagyok, kicsit másként
látom a világot. Nagyon félek valamitől. Nem őrültem
meg, teljesen normálisnak érzem magam. De vannak kételyeim.
Szerintem 70.000.- Ft kicsit sok egy kezelésért. Kezdek
pénz szagát érezni a dolognak.
Csütörtök éjjel azt álmodtam, hogy fekszek az ágyamon
alszok, és egy rózsaszín valami a fejemtől megnyúlik,
és mint egy üvegfedő szerőség körbezárja a testemet.
Azóta éjjel nem érzem azt a hideg fuvallatot az arcomon,
de egyáltalán sehol a testemen.
Zsóka azt mondta, hogy 21 napos védettséget adott nekem,
ha addig nem kezdem el kezeltetni magamat (ővele), akkor
nagyon keserves napok várnak rám.
Mi
legyenő
Kezdek hülyülniő Valami azt súgja, hogy igaz, hinnem
kell, valami pedig azt, hogy hülyeség az egész.
Napról -napra erőssebnek érzem magam. Nem tudom, hogy
milyen értelemben, csak azt érzem, hogy egyre inkább
készen állok valamire. Mintha egy nagy harcra készítene
fel valaki vagy valami.
Lehet, hogy ezt a párbajt magammal fogom vívniő