Seth megnyugtat - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Seth megnyugtat

Erre a kincsre eddig 17469 alkalommal voltak kíváncsiak.

Február elején Rob levelet írt dr. Ian Stevensonnak, aki kapcsolatban állt a Virginiai Egyetem Neurológiai és Pszichológiai Tanszékével. Dr. Stevensont érdekelte a reinkarnáció, és épp akkoriban olvastunk a munkájáról. Rob elküldött neki néhányat az ülések jegyzőkönyvei közül, köztük azt az információt is, amit előző életeinkkel kapcsolatban kaptunk. Ezek szerint a távoli múltban több életet is éltünk már, például háromszáz évvel ezelőtt Dániában, ahol Rob meg én apa és fia voltunk, Seth pedig egy közös barátunk. Legutóbbi életünket Bostonban éltük le a múlt században. Nem voltam elégedett ezzel a reinkarnációs anyaggal, egyszerően azért, mert nem voltam képes elfogadni az alapgondolatot - valahogy túlságosan erőltetettnek éreztem. Meg sem kértem Robot, hogy bővíttesse ki Sethtel ezt az anyagot, vagy töltse ki részletekkel a meglevőt. Viszont a reinkarnáció része volt a szövegeknek - ezt nem lehetett letagadni. Dr. Stevenson olyan levelet írt válaszul, amilyet hasonló körülmények között magam is írtam volna. Az volt a véleménye, hogy az anyag összefüggő mivolta tudatalatti eredetre utal, de hangsúlyozta, hogy ebben a stádiumban ezt nem lehet pontosan meghatározni. Arra is figyelmeztetett, hogy az amatőr médiumkísérletek bizonyos körülmények között mentális tüneteket eredményezhetnek. - Hát ez remek - mondtam Robnak. - Szerinted ma flúgosabb vagyok, mint azelőttő - Rob ünnepélyesen megnyugtatott, hogy a viselkedésemben nincs változás. Tulajdonképpen kereste is az erre utaló jeleket, aminthogy én magam is. De Dr. Stevenson jóindulatú figyelmeztetése kissé mégis megrendített, pedig olvastunk ilyesfajta figyelmeztetéseket az ESP-vel foglalkozó könyvekben. Dr. Stevenson levele tulajdonképpen rosszkor jött. Lehetetlenné vált, hogy továbbra is titokban tartsuk az üléseket. Elkerülhetetlen volt, hogy valamelyik barátunk éppen egy hétfő vagy szerda estén jöjjön át hozzánk látogatóba, és az ajtó előtt állva meghallja a különös hangot - ahogy Phillippel történt, közvetlenül azelőtt, hogy megírtuk a levelet Dr. Stevensonnak. Phil ettől kezdve időnként részt vett az üléseken. Barátunkat a Seth által adományozott entitásnéven emlegetem, mivel a családja nem érti meg a paranormális jelenségek iránti érdeklődését - ezzel a helyzettel bizony nem egyszer találkoztunk. Phil egy másik államban él, de üzleti ügyben körülbelül hathetenként Elmirába utazik. Pár nappal azelőtt, hogy megkaptuk Dr. Stevenson levelét, Phil részvételével egy rendkívüli ülést tartottunk. Adtunk neki papírt, tollat, hogy írja le kérdéseit, de Phil nem jutott hozzá, hogy bármit papírra vessen. Beszámolója szerint Seth abban a pillanatban megválaszolta minden kérdését, amint Phil megfogalmazta őket a fejében. Phil ezt egy aláírt nyilatkozatban tanúsította is. Ez volt az üléseken az első jele a telepátiának vagy a tisztánlátásnak. Phil rendkívüli módon megdöbbent, de megdöbbentem én magam is. Elhittem, amit Phil mondott, de arra gondoltam, az epizód tulajdonképpen véletlen is lehetett. Az eset mégis nagyon feldobott. Aztán pár nap múlva megérkezett Dr. Stevenson levele, és összeroskadva visszahuppantam a földre. - Kérdezzük meg, Seth mit szól ehhez a levélhez - javasolta Rob. Én beleegyeztem, de ha feszültség volt bennem, nem volt könnyő annyira ellazulnom, hogy sort keríthessünk az ülésre. A következő menetrendszerő ülést ezért kihagytam, de mire eljött a hétfő, sikerült visszanyernem egyensúlyomat. Hát Sethnek bőven volt mondanivalója! - Szeretettel és bosszúsággal teli jó estét! - kezdte. - A bosszúság onnan ered, hogy a derék pszichológusnak majdnem sikerült teljesen aláásnia az önbizalmat, amelyet a Philippel együtt tartott ülésen sikerült átadnom Ruburtnak. Megpróbáltam magabiztosságot plántálni Ruburtba, mire jön egy idegen, és lerombolja. A szándékai a legjobbak voltak, de azt hiszem, most kötelességemnek érezhetem - és érzem is -, hogy belemerüljünk a szellemi és érzelmi stabilitás kérdésébe, és szót ejtsünk azokról a veszélyekről, amelyek ezek a téren rejlenek. - Ami Ruburtot illeti, ő nincs veszélyben. Már csak azért sem, mert érzékeny, de fegyelmezett és józan - jóllehet kissé ingerlékeny - úr vagyok. Az, hogy általa szólok, nem vezet instabilitáshoz. Engedtessék meg megjegyeznem, hogy a magam részéről stabilabb vagyok, mint te vagy Ruburt vagy az a kiváló pszichológus úr. - Komoly felelősségérzet van bennem irántatok és a kapcsolatunkból származó eredmények iránt. Ha valami, hát a tőlem kapott tanácsok segíthetnek szellemi és érzelmi egyensúlyotok erősítésében, ami a külvilággal való kapcsolatotok megszilárdulásához vezet... Való igaz: szükségem van arra, hogy Ruburt hajlandó legyen kikapcsolni. Nem vitás, hogy az ülések alatt időnként nincs tudomása a környezetéről. Ehhez ő hozzájárulását adta, és bármikor képes volna teljes figyelmével visszatérni tárgyi környezetéhez. - Nincs olyan veszély, hogy a kikapcsolt állapot elkapja őt, mint valami fekete, titokzatos, bozontos fenevad, és magával rántja a hisztéria, a skizofrénia, a téboly alvilágába. Mindig és következetesen azt tanácsolom, hogy tartsátok a kapcsolatot a külvilággal, és mindkettőtöknek megmondtam: használjátok képességeiteket a külső kihívásokkal szemben. A kikapcsoltságba való visszahúzódás veszélyes lehet, ha a világ elől való elmenekülés a célja, és ennek sokan estek áldozatául. De Ruburt esetében nem ez a helyzet. - Először is: Ruburt Énje rendkívül erős. Intuíciója a zsilip, ahol különben csökönyös és uralkodni vágyó személyisége lecsillapodik. - Rob itt fölnézett, és jót nevetett. - Az intuíciója nem felszínes, és személyisége kellően egységes. Seth ezután a kikapcsoltságot ismertette, és azt állította, hogy az ülések alatt bizonyos mértékig mindig tudatában vagyok a környezetemnek. - Igaz ugyan - mondta -, hogy a kikapcsolt állapotra szükség van. De egy ajtó kinyitása nem jelenti azt, hogy többé nem tudod becsukni, és azt sem jelenti, hogy ne lehetne egyszerre két ajtót nyitva tartani. És ez itt a lényeg. Igenis lehet egyszerre két ajtót nyitva tartani, és lehet egyszerre két csatornát hallgatni. Az egyiknek a hangerejét kissé vissza kell venni, míg megtanulod, hogyan hangolódj rá a másikra. Ez maga a kikapcsoltság. Mikor Seth elhallgatott, Rob megkérdezte: - Mi mondanivalód van Dr. Stevensonnak arról az elgondolásáról, hogy ez az egész esetleg csupán Jane tudatalattijaő - Erről már beszéltünk - mondta Seth -, és bizonyára számtalan alkalommal beszélünk is még; ha sikerül meggyőzzelek benneteket arról, hogy valóságos, különálló személy vagyok, azt rendkívül jó eredménynek fogom tekinteni. A látszat valóban az, hogy a szavaim Ruburt tudatalattijából erednek. De a hal is a vízben úszik, és mégsem azonos a vízzel, ugyanúgy én sem vagyok azonos Ruburt tudatalattijával. - Azt a csekélyke bizonyítékot a telepátiáról szándékosan mutattam meg. Be akartam bizonyítani nektek, hogy a telepátia létezik; meg akartam mutatni Ruburtnak, hogy többről van itt szó, mint amit ő a tudatalattijaként ismer... Most Ruburt rendez össze engem, illetve megengedi, hogy általatok felismerhető alakzatba rendezzem magam, de azért létezem ettől függetlenül is. A fenti állítással kapcsolatos későbbi ismereteinkből eléggé pontos képet kaptunk arról, milyen belső folyamatok zajlanak le, amikor Seth meg én kapcsolatba lépünk. Szerepe van ebben a "pszichológiai híd" megépítésének, aminek magyarázatát később írom le ebben a könyvben. Ez alkalommal mintegy negyven percig beszéltem Sethként, amikor pihenőt ajánlott, mondván: - Valamikor a következő huszonöt évben szeretnék majd más témákkal is foglalkozni, nemcsak a ti kételyeitek eloszlatásával. De azért most pihenjetek, cicák. Irigyeltem Robot különleges helyzete miatt. ő láthatott és hallhatott engem Sethként, én pedig nem. Most a szünetben megint kifaggattam, de bosszantott, hogy valaki másra szorulok, aki elmondja, mi történik. Beláttam viszont, hogy nem lehetek egyszerre Jane is és Seth is. Ahhoz, hogy Seth átjöhessen, gondolati tevékenységemnek le kellett állnia - ha csak időlegesen is. A szünet után Seth így szólt: - Ismétlem: nem Ruburt tudatalattija vagyok, bár azon keresztül beszélek. A tudatalatti a közeg, amelyen át hozzátok érkezem, miként a levegő a közeg, amelyben a madár repül... Bizonyos mértékig át kell alakulnom. Ezt részben én végzem el, részben te és Ruburt a tudat alatt. Egyelőre beéritek ennyivelő - Persze, Seth - mondta Rob. - Kérlek, légy őszinte, mert nem szeretném, ha ez itt lebegne a fejünk fölött - mondta Seth. Aztán azzal folytatta, hogy az entitásokról és az őket alkotó egyénekről beszélt. Robot különösen az entitás és az egyén, a személy közötti különbség érdekelte. - Az egyén élete, vagy inkább minden jelenleg élő egyén élete teljes joggal az entitás álmához hasonlítható. Míg az egyén a számára kiszabott éveket élvezi, az entitás számára ez csupán egy villanás. Az entitás csupán annyit törődik ezekkel az évekkel, amennyire ti az álmaitokkal. Amiként belső célokat és rendezettséget adtok álmaitoknak, amiként mélyebb ismereteket és igazolást találtok bennük, bár életeteknek csupán töredékét teszik ki, az entitás bizonyos fokig ugyanúgy kormányozza az egyéneket, ugyanúgy ad nekik célt és szervezettséget. - Az egyén végtelen változatosságot és lehetőségeket kap az entitástól... Saját álmaitok is töredékek, habár tágabb értelemben magatok is töredékei vagytok entitásotoknak. - Seth azt is elmondta, hogy van egy rész az egyénen belül, amely tud az entitáshoz főződő kapcsolatról - ez a rész végzi az ember számára például a lélegzést meg a többi olyan testi folyamatot, amelyet tudattalannak tartunk. Az ülés éjjel fél tizenkettőig tartott. Robot megnyugtatták Seth felelősségteljes hozzáállása és kijelentései, melyek szerint képes vagyok kezelni a kikapcsolt állapotot. Én is megnyugodtam, de az a megjegyzés Dr. Stevenson levelében nem ment ki a fejemből. - Persze, hogy Seth azt mondja, minden rendben van - jegyeztem meg. - Mi mást mondhatnaő Azt hiszem, volt egy olyan időszak, amikor napi tizenkét órában Sethet próbáltam pszichoanalízis alá venni, a másik tizenkét órában saját magamat. Az óvatosság rendjén való, de én néha nagyon eltúloztam. És Seth még így is azt állította: az én erős Énem komoly értéket képvisel a munkánkban, ha el nem túlzom, mivel így egyenletes a személyiségem, és rendelkezésemre áll a pszichológiai erő, hogy használjam és fejlesszem képességeimet. Egyetlen apró, mulatságos incidens fordult elő, amely érzékelteti az első hónapokban tanúsított hozzáállásomat. Szép, tágas lakásunk van, a konyha azonban sajnos aprócska: akkora, mint egy szekrény. Amikor beköltöztünk, a konyhában egy tőzhely állt és egy kis hőtőgép, amelyben nem fért el az ennivaló. Vettünk egy nagyobb hőtőszekrényt az olyan élelmiszernek, amit nem használunk mindennap, és ezt a második hőtőgépet beállítottam a nagy, csempézett fürdőszobába, amely jó ötször akkora, mint a konyha. Tudtam, hogy szerencsétlen hely ez a hőtőszekrénynek, de egy idő után megszoktam. Kora tavasszal Robnak fogínytályogja lett. Egy este megkérdezte Sethtől, hogyan szabadulhatna meg tőle. Seth azonnal előállt egy nevetséges fejtegetéssel, hogy milyen egészségtelen a hőtőgép a fürdőszobában. Tett néhány gyengéd, de határozott kijelentést, miszerint igazán lehetne több eszünk, és azt javasolta, hogy a gépet helyezzük át a konyhába - minden hőteni való élelmiszer elfér majd benne. Ha így teszünk, mondta Robnak, a tályog el fog múlni. - Nincs az az irányító vagy vezető vagy akárki, aki beleszólhat a háztartásomba - jelentettem ki. - Ez már olyan gyanús jel, amilyenekről olvastunk. A transzszemély elkezd fontoskodni, és megpróbálja uralma alá hajtani a médium normális egyéniségét. Emlékszel, mit írt Dr. Stevensonő Egyébként nincs is hely a konyhában annak a nagy frigónak. - Ahogy gondolod - mondta Rob. - Van egy kis fogínytályogom, na éső Abba még nem kell belehalni. - Hát... - Különben is - folytatta Rob -, Seth nem parancsolt neked semmit. Én kérdeztem tőle valamit, ő pedig válaszolt. Ha valamely érzelmi reakciómra Rob ésszerő választ ad, mindig visszavonulok. Most is beadtam a derekamat. Másnap áthelyeztük a nagy hőtőszekrényt. Hogy megvédjem a maradék büszkeségemet (vagy mit), a kis hőtőgépet viszont be-állítottam a fürdőszobába, és törülközőket tettem bele. A nagy hőtő ma is a konyhában van. A kicsitől már régen megszabadultam. És, hát igen... Rob tályogja két nap alatt elmúlt, többé nem is újult ki. Tehát sasszemmel figyeltem Sethet, különösen az első évben, de ő mindig intelligensen, méltósággal és jó humorral viselkedett. Amikor elkezdtem a cselekedetei alapján megítélni, és azt vizsgáltam, milyen hatást gyakorol ránk, fel is hagytam ezzel a szokásommal. Elnyerte a bizalmamat. Kitőnő, pszichológiailag egészséges tanácsokat adott nekünk, de parancsokat, utasítást sohasem. Néha követtük a tanácsát, és jól jártunk vele. Máskor különböző okok miatt nem fogadtuk meg. 1964-ben például házat kerestünk. Seth egy bizonyos házról azt tanácsolta: vegyük meg. Nekünk is nagyon tetszett, de igen gyatra állapotban volt. Lehet, hogy Sethnek igaza van, gondoltuk, és boldogabbak lennénk, ha megvennénk azt a házat, de mégsem akartuk vállalni a kockázatot. Úgy másfél évvel ezelőtt Seth azt javasolta, hogy hagyjam ott az állásomat a galériában, és tartsak paranormális jelenségekkel és képességekkel foglalkozó tanfolyamot. Még azt is megmondta, hogy három hónapon belül hány hallgatóm lesz. Ezúttal megfogadtam a tanácsát, bár nemigen hittem benne, hogy ezen a környéken akkora lesz az érdeklődés. Sethnek igaza volt: élveztem a foglalkozásokat, sokat tanultam belőlük, és saját képességeimet is sikerült olyan irányokban fejlesztenem, ahogyan azelőtt nem is hittem volna. Az ülések első fél évében Willie, a macskánk rendkívül barátságtalanul kezdett viselkedni. Közvetlenül az ülések előtt vadul fújt és prüszkölt. Egy este komolyan meg is ijesztett. Éppen az ülésre készülődtünk; Willie a hálószobai szekrényben szunyókált. Hirtelen kirontott a szekrényből, a bundáját felborzolta, átrohant a nappalin, és elbújt a függöny mögött. Máskor belekapott a bokámba, miközben Sethként beszéltem; ott csimpaszkodott a nadrágom szárán, és transzban lévén a fél szobán át vonszoltam magammal. Robnak végül be kellett zárnia Willie-t a mőterembe. Rob végül megkérdezte Sethtől, mi a baj. A válasz úgy szólt, hogy Willie rendkívül finom érzékei már az ülés előtt felfogták Seth jelenlétét. Azt mondta: a macska viselkedése megváltozik majd, ha hozzászokik a helyzethez. Willie körülbelül egy hónap múlva ismét a régi önmaga lett. Ma már oda sem hederít az ülésekre, sőt néha az ölembe telepszik, míg transzban vagyok. Ez alatt az idő alatt Robnak kiújultak a hátpanaszai, bár sokkal enyhébben, mint azelőtt. Seth több hosszú ülést szentelt Rob állapotának, és elmagyarázta a tünetek okát. A tünetek végül gyógykezelés nélkül múltak el; szerintünk a gyógyulás oka az a tudás volt, amelyet Rob ezeken az üléseken szerzett. Korábban olyan hintaszéket vettünk neki, amilyet Kennedy használt. Rob ebben a székben ülve írta a jegyzeteket az üléseken, és egy darabig egyedül ebben tudott kényelmesen ülni. Amikor rendbejött, többé nem volt szüksége a székre, úgyhogy én szoktam rá a használatára. Sokkal később, amikor végre hajlandó voltam leülni a Seth-beszélgetéseken, ez lett a kedvenc "Seth"-székem. Hamar megtanultuk, hogy Seth a testi tüneteket a belső bajok külső materializációjának tekinti. Hangsúlyozta a szuggesztió fontosságát és az önsajnálat veszélyeit. Azt mondta: ha egyikünk beteg, a másik ne vigasztalgassa túlzottan, mert azzal a betegségtudatot, a betegség ideáját erősíti. A későbbiekben remek tanácsokat adott az egészség megőrzésének módjáról. Ezzel a témával a 13. fejezet foglalkozik. Azért szenteltem ennyi időt és teret a korai Seth-üléseknek, hogy az olvasó az anyag egy részével abban a formában ismerkedjék meg, ahogyan azt átadták nekünk. Egy része az anyagnak oly elemi szintő, hogy ma nem is értjük akkori elképedésünket. Az állandó felfedezés érzése, az intellektuális kíváncsiság hajtott bennünket előre, és kételyeimet végül is ez oldotta fel. A következő hónapokban annyi fejlemény történt, hogy nem könnyő mindet sorra venni. Mindketten ekkor éltünk át először testen kívüli élményt, úgynevezett "asztrálprojekciót", asztrálkivetülést. A Seth által "pszichológiai idő"-nek nevezett jelenséggel folytatott kísérleteink révén fejlődtek paranormális képességeink. A Seth-szövegek minősége mind magasabb lett, látókörük egyre tágult, és felvettük a kapcsolatot másokkal is, akik a parapszichológia területén dolgoztak. Hamarosan rá kellett ébrednünk, hogy Seth valóban látnok, és hogy médiumi kiképzésem éppen csak elkezdődött.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (1 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!