Tehát a karma nem sorsszerű, nem előre elrendelt, hanem saját képességünket jelenti, azt, hogy alakíthatjuk és megváltoztathatjuk sorsunkat. Kreatív, mivel magunk határozhatjuk meg, hogy hogyan és miként cselekszünk. Mi magunk idézhetjük elő a változást, a jövő a saját kezünkben van, a saját szívünk dönt felőle. Buddha ezt mondta: " A karma művészként teremt meg mindent, a karma táncosként komponál".

Mivel semmi sem állandó, minden képlékeny és egymás által meghatározott, cselekvésünk és gondolkodásunk módja kétségtelenül megváltoztatja a jövőnket. Nincs olyan kétségbeejtő, reménytelen helyzet, mint például egy halálos betegség, amelyet ne használhatnánk fel a fejlődésünkre. És nincs olyan bűntett vagy gonoszság, amelyet az őszinte megbánás és az igaz szellemi gyakorlat ne tisztítana meg. Milerapát Tibet legnagyobb jógijának, költőjének ás szentjének tartják. Sok gyermek olvasta borzongva élete történetét, s bámulta az apró, festett képecskéket kézzel írott élettörténetének könyvében. Fiatal korában Milerapát jósnak nevezték, a fekete mágia segítségével számtalan embert ölt meg bosszúból, tette tönkre életüket. Azonban gyötrő lelkiismeret-furdalások, megpróbáltatások, nehézségek köszöntöttek rá, amelyeken mestere, Marpa segítette át, s így képes volt megtisztítani valamennyi negatív tettét. A megvilágosodást is sikerült elérnie, úgyhogy évszázadokon keresztül milliók bátorítójává lett. Tibetben ezt mondjuk: "a negatív cselekedeteknek van egy jó tulajdonságuk: meg lehet tisztítani őket." Tehát mindig van remény. Még a gyilkosok és a legelvetemültebb gonosztevők is megváltozhatnak, s legyőzhetik azokat a körülményeket, amelyek bűneik elkövetéséhez vezettek. Jelenlegi helyzetünk - ha ügyesen és bölcsen használjuk - ösztönzés lehet, hogy megszabaduljunk a szenvedés kötelékeitől. Bármi történik most velünk, az az elmúlt karmánkat tükrözi. Ha ezt tudjuk - és valóban tudjuk - ha szenvedés ér bennünket és nehézséggel küzdünk, nem tekintjük ezt különös sorscsapásnak vagy katasztrófának, s nem gondoljuk, hogy a szenvedés az valamiféle büntetés. Nem fogjuk hibáztatni magunkat és önutálatba esni. Tudjuk, hogy az átélt szenvedés az előző karma eredménye, hatásának beteljesedése. A tibetiek azt mondják, hogy a szenvedés "seprű, amely elsepri a negatív karmánkat". Akár még megkönnyebbülhatünk is, hogy az egyik karmánk véget ért. Tudjuk, hogy a "jó szerencse" a jó karma gyümölcse, s ha nem jól használjuk, akkor gyorsan tovatűnik, és a "szerencsétlenség" a negatív karma eredménye, amely csodás lehetőséget adhat számunkra a fejlődésre.
A tibeti emberek számára a karmának a mindennapi életben valóságos, élő és gyakorlati jelentése van. Kihasználják alapelveit, mivel tudatában vannak igazságának, ez a buddhista etika alapja. Tudják, hogy a karma természetes és igazságos folyamat, amely kifejleszti bennük a minden tettükben megnyilvánuló személyes felelősségérzetet. Rinpocse gyermekkorában családjának volt egy csodálatos, Ape Dordzse nevű szolgája, aki nagyon szerette őt. Valójában szent ember volt, soha, egész életében nem bántott meg senkit. Ha Rinpocse bármi bántót tett vagy mondott, rögtön nagyon gyengéden rászólt: "Ó, az nem helyes", s így belé csöpögtette a mindig jelen lévő karma mélységes bűntudatát és azt az önkéntelen szokást, hogy ha bármilyen bántó gondolat támad benne, mindjárt át tudja alakítani az érzéseit.

Valójában olyan nehéz a karma működését látni? Nem elég, ha visszatekintünk saját életünkre, hogy tisztán lássuk bizonyos cselekedeteink következményeit? Ha valakit megsértünk, megbántunk nem hat az vissza ránk is? Nem marad bennünk is egy keserű emlék s az önutálat árnyéka? Az az emlék és az az árnyék jelentik a karmát. Szokásaink és félelmeink is karmából fakadnak, a múltban elkövetett cselekedeteink , szavaink és gondolataink eredményei. Ha megvizsgáljuk cselekedeteinket, s valóban tudatosan felmérjük őket, láthatjuk, hogy van bennük valami állandóan ismétlődő sablon. Amikor negatívan cselekszünk az fájdalomhoz és szenvedéshez vezet, amikor pozitívan cselekszünk, annak végső soron boldogság az eredménye.