A valós tények - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

A valós tények

Erre a kincsre eddig 17347 alkalommal voltak kíváncsiak.

II. FEJEZET
A VALÓS TÉNYEK

Az asztrális világ kutatása - a saját fellelhető helyzetén belül - lényegesen ésszerőbbnek tőnik az összes eddig ismert elméletnél. Egyszerően arról van szó, hogy úgy találták, az ember halálával nem áll be hirtelen változás, nem "varázsolják el" valamiféle csillagok mögötti Égbe. Ellenkezőleg: az ember pontosan ugyanaz marad, aki volt, megtartja ugyanazt az intellektust, ugyan azokat az erőket és tulajdonságokat, s a helyzet, amelyben találja magát, olyan, amilyet a saját gondolatai és kívánságai teremtettek számára. Nem kívülről jövő dicséret, vagy büntetés várja, hanem a pontos eredménye annak, amit a földi életében tett, mondott vagy gondolt. Szinte úgy mondhatnánk, hogy az ember a földi életével készíti elő magának ezt a fekhelyet, amelyben halála után nyugodni fog.
Ez az első jelentős tény arra vonatkozóan, hogy a halálunk után nem valamilyen ismeretlen élet vár ránk, hanem a jelenlegi folytatása. Halottainktól nem vagyunk elszakítva, mert szüntelenül körülöttünk vannak, s az egyetlen elválást a saját tudatunk határai képezik, mert hiszen nem a szeretett halottainkat veszítettük el, csak a képességet, hogy látni tudjuk őket. Nagyon valószínő, hogy képesek vagyunk tudatunkat olyan magasságba emelni, hogy szeretteinket újra láthassuk és beszélhessünk velők - mint annak előtte - s ezt tesszük is mindnyájan és állandóan, csakhogy erről ritkán vannak világos emlékeink. Az ember képes arra, hogy tudatát asztrális testébe összpontosítsa, miközben a fizikai teste éber állapotban van, csakhogy ez rendkívüli tanulmányokat igényel, és átlagember számára túl sok időt venne igénybe. Mialatt a fizikai test alszik, azalatt minden ember kisebb vagy nagyobb mértékben használja asztrális képességeit. Úgy képzelhetjük el, mint egy asztrális tudathordozó eszközt, amelynek segítségével naponta érintkezik eltávozott szeretteivel. Néha halványan emlékezünk is erre, s ilyenkor azt mondjuk, hogy "velük álmodtunk". Legtöbbször azonban nincsenek emlékeink ezekről a találkozásokról, és bizonytalanságban vagyunk a megtörténtüket illetően. Azonban bizonyított tény, hogy a vonzódás szálai ugyanolyan erősek, úgy hogy a fizikai test burkolatából kiszabadulva, azonnal az általa szeretett lények társaságát keresi. Az egyetlen változás tehát ezek szerint abban áll, hogy a halál következtében az ember a nappal helyett az éjszakákat tölti kedveseivel, és hogy ennek tudatában - a fizikai test helyett - csak az asztrál testünknek van tudatában.
Teljesen külön dolog az emlékezet áthozása az asztrál-síkról a fizikaiba, amely nem érinti a tudatunkat azon a másik tudatszinten, sem azt a képességeinket, hogy azon teljesen könnyen és szabadon mőködjünk. Akár emlékezünk a halottainkra, akár nem, ők szorosan mellettünk élik életüket, és az egyetlen különbség az, hogy azt a porhüvelyt, amit mi testnek nevezünk, ők már régen levetették. De ez éppen olyan kevéssé jelent változást, mint amikor az ember leveti a kabátját. Kissé könnyebbnek, szabadabbnak érzi magát - kevesebb súlyt hordoz. Ugyanez a halottak esete. Az emberi szenvedélyek, a vonzódások, az intellektus és a hangulatok legkevésbé sincsenek a halál által befolyásolva, hiszen ezeknek egyike sem tartozott ahhoz a fizikai testéhez, amelyet az ember levetett, és másikban él, de ugyanúgy képes gondolkodni és érezni, mint azelőtt.
Jól ismerem az átlagosan gondolkodó ember azon nehézségeit, hogy amit nem lát a szemével, azt nehezen tudja felfogni. Nagyon nehéz lecke számunkra tudomásul venni, hogy látóképességünk milyen nagyon részleges és felfogni, hogy egy olyan óriási világban élünk, amelyből számunkra csak egy nagyon kis rész látható. Ennek ellenére a tudomány bizonytalanul, de azt állítja, hogy ez így van, hiszen parányi életek egész világát írja le számunkra, amelynek a jelenlétéről, ami az érzékeinket illeti, fogalmunk sem volt. Azon teremtmények parányiságuk ellenére sem lényegtelenek mivel azon mikrobák körülményeinek ill. szokásainak ismeretétől függ az egészség megtartó képességünk és sok esetben maga az életünk is. Azonban érzékeinek más irányban is korlátozottak. Hiszen még a minket körülvevő levegőt sem látjuk, érzékszerveink a legkisebb jelét sem adják annak, hogy körülöttünk lenne, kivéve a levegőmozgást, amit érzékelünk, és tudomásul veszünk. Ebben a levegőben, amit nem látunk - mégis olyan erő lakozik, hogy leghatalmasabb hajóinkat képes ronccsá tenni és legbiztosabbnak látszó épületeinket ledönteni. Láthatják, hogy körülöttünk hatalmas erők mőködnek, melyeket a szegény, egyoldalú érzékszerveink nem ismernek fel. Ebből világosan kitőnik, hogy őrizkednünk kell attól a fatálisan elterjedt hibától, hogy csak az létezik, amit valóban látunk is.
Azt is mondhatnánk, hogy toronyba vagyunk bezárva, és érzékszerveink nagyon kicsi ablakok, amelyek csak bizonyos irányba vannak nyitva. Sok oldal felé nincs kilátásunk, de a tisztánlátás vagy asztrál-látás egy vagy két újabb ablakot nyit fel számunkra, megnagyobbítja látókörünket, tágabb világot tár elénk, - amely még az eddiginek része, noha ezekről azelőtt nem tudtunk.
Mit látunk, ha ebbe az új világba bepillantást nyerünkő Tegyük fel, hogy valaki közülünk tudatát áthelyezte az asztrális világba. Milyen változásokat venne észre elsőkéntő Első pillanatban nagyon keveset, s talán azt hinné, hogy a régi világot látja. - Engedjék elmagyaráznom, hogy miért. Legalábbis részben magyaráznám el, mert a teljes magyarázatához az asztrális fizika egész levezetésére lenne szükség. Éppen úgy, ahogy a földön a szilárd, folyékony és gáznemő halmazállapotok vannak, az asztrális szinten is különböző állapotú vagy sőrőségfokú asztrális anyagot találunk, melyek mindegyike a hozzá itt a fizikai szinten leginkább hasonlóhoz és annak megfelelőhöz vonzódik. Eltávozott barátunk tehát még mindig falakat, bútorokat látna, melyekhez hozzászokott, mert bár a fizikai anyag, amelyből összeállt, számára már nem lenne látható, de a legsőrőbb asztrális anyag mégis világosan körvonalazná számára. Ha az illető tárgyat elkezdené pontosan tanulmányozni, észrevenné, hogy annak minden részecskéje gyors mozgásban van, amit a földön nem vett észre - de nagyon kevés ember ennyire jó megfigyelő, s a legtöbb meghalt ember egyáltalán nem is tudja, hogy mi történt vele. Körülnéz, látja a számara megszokott helyiségeket, látja szeretteit, hiszen új látásmódja szerint észreveszi szerettei asztrál-testét, amit eddig nem láthatott, Csak fokozatosan veszi észre, hogy bizonyos módon különbség van. Észreveszi pl. hogy minden fájdalom és fáradtság eltőnt. S ha ezt el tudják képzelni, azt is tudják, hogy mit jelent egy magasabbrendő élet. Gondolják csak meg! - Önök, akik a nyugodt élet pillanatait alig élvezhették, Önök, akik a mindennapi élet rohanásában nem is emlékeznek rá, hogy mikor pihenték ki magukat utoljára, - mit jelent Önök számára, hogy soha többé nem kell fájdalmat érezniük, s nem tudják majd, mit jelent fáradtnak lenni. Mi, a nyugati világ lakói a halhatatlanság tanítását annyira tévesen használtuk fel, hogy valamely meghalt egyén számára nehézséget jelent elhinni a saját halálát, mert hiszen még mindig lát, hall, gondol és érez. Gyakran mondogatja majd magának: "nem haltam meg, olyan élő vagyok, mint eddig és még jobban, mint eddig bármikor." - Persze hogy az, csakhogy éppen ez az, amire számítania kellett volna, ha helyesen tanították volna.
Állapotának megértése talán a következőképpen folyik le: látja maga körül a barátait, de csakhamar észreveszi, hogy nem mindig tud kapcsolatba lépni velük. Beszél hozzájuk, de úgy tőnik, nem hallják őt. Megpróbálja megérinteni őket, de nem érzik. Ekkor még mindig bebeszélheti magának, hogy álmodik, s majd újra felébred, mert hiszen álmában tud a barátaival kommunikálni úgy, mint azelőtt. De fokról-fokra rá kell jönnie, hogy meghalt, és akkor rendszerint kényelmetlenül kezdi magát érezni. - Hogy miértő - Újra csak azért, mert olyan pontatlan tanulmányokkal tömték tele a fejét. Miután nézete szerint ez az állapot nem az, amire ortodox módon felkészült, így nem is fogja fel, hogy hol van és hogy mi történt vele. Mint ahogy egy angol tábornok mondta erről a helyzetről: "de ha meghaltam, akkor most hol vagyokőő! - Ha a mennyországban, akkor nem tartom sokra. Ha meg a pokolban, akkor ez jobb annál, mint amit vártam!"

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 2 (1 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!