A mennyei világ - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

A mennyei világ

Erre a kincsre eddig 17778 alkalommal voltak kíváncsiak.

Minden vallás megegyezik abban, hogy van egy állapot, melyet mennyországnak neveznek, és ott örömben és boldogságban élnek mindazok, akik jóemberként élték le életüket. A keresztények és a mohamedánok ezt, mint Isten jutalmát helyezik kilátásba azok számára, akik Neki tetsző életet éltek. A legtöbb vallás azonban tiszta élet szükségszerő eredményének tekinti, pontosan, ahogy a teozófia is. Annak ellenére, hogy leírásában minden vallás ragyogó színekkel ecseteli a mennyországot, mégsem sikerült a valóság benyomását kelteni. Azonban minden, amit eddig leírtak annyira különbözik az általunk ismert dolgoktól, hogy némely leírást szinte groteszknek találjuk. Nem nagyon szándékozunk ezt így elfogadni a gyermekkorunkból ismerős legendákra vonatkozóan, azonban ha valamely másik nagy vallás történetét olvassák nekünk, akkor már készek vagyunk azokat nevetségesnek tekinteni. A buddhista vagy hindu könyvekben fellengzős leírások találhatók mérhetetlen nagyságú kertekről, amelyben a fák aranyból és ezüstből vannak, gyümölcs gyanánt pedig csillogó ékszerek függnek rajta. Az embernek mosolyogni volna kedve, ha nem jutna eszébe, hogy a buddhisták vagy a hinduk számára talán a mi meséink arany utcái és gyöngyből kirakott kapui hatnak ugyanilyen valószínőtlennek. (Nem beszélve a magyar népmesékről, ahol kolbászból fonják a kerítést, ami a nép örök szegénységéről árulkodik.) (Ford.)
Ezeknek a tudósításoknak a tartalma természetesen csak akkor lehet groteszk számunkra, ha szó szerint vesszük azokat, hiszen mindenki a saját egyéni stílusában és saját mőveltsége alapján vázolja fel, s az igazság, ami e mögött rejlik, éppen az, amit szavakban egyáltalán nem is lehet kifejezni. A hindu leírás alkotója kétség kívül a hindu uralkodók grandiózus kertjei alapján dekorálta így a mennyországot. A héber leírónak nem voltak ilyen és ehhez hasonló élményei, azonban valamely nagy és hatalmas városban lakott - esetleg Alexandriában. Tehát a város volt a pompáról alkotott felfogásában, de azt anyagának és díszítésének gazdagságában szinte földöntúlivá tette. Ezzel a módszerrel próbál tehát mindenki hozzáállni, hogy a legszebbet írja le, amit valaha is látott, hogy elméjének ismerős hasonlatokkal érzékeltethesse azt az igazságot, amit szavakkal úgysem képes.
Azóta is voltak közöttünk emberek, akik látták az égi dicsőséget és megpróbálták azt gyenge erőikkel visszaadni. Néhány teozófiát tanulmányozó is megkísérelte már, sőt, én magam is tettem erre egy erőtlen kísérletet az egyik "Teozófiai Kézikönyv"-ben ("A devachán szint vagy a mennyei világ"). Ha ma akarjuk - megközelítőleg - a színek és formák szépségét visszaadni, akkor már nem beszélünk aranyról és ezüstről, rubinról és gyémántról, hanem a naplemente színeit, a tenger pompáját, az ég kékségét próbáljuk érzékeltetni, mert ezek sokkal mennyeibbnek tőnnek számunkra. Mégis úgy tőnik, hogy mindenki, aki látta is az igazságot, és megpróbálja leírni, ugyanolyan gyenge kísérletet hoz létre, mint a keleti írástudók, mert annak ellenére, hogy mindenki meglátja majd egy napon, és felismeri az igazságot, mégis teljességgel lehetetlen az ehhez nem mérhető földi szavainkkal ezt érzékeltetni, vagy ecsetelni.
A mennyország nem álom, hanem ragyogó valóság, de ahhoz, hogy egyáltalán megértsünk belőle valamit, előbb fel kell adnunk az eddigi elképzeléseinket, amit erről alkottunk. A mennyország ugyanis nem tér, hanem tudatunk bizonyos állapota, és ha engem megkérdeznek, hogy "hol a mennyországő", akkor azt kell felelnem, hogy az ebben a pillanatban is Önök körül található, és olyan közel van Önökhöz, mint a levegő, amit belélegeznek. - "A fény mindig körülvesz benneteket" ahogy ezt Buddha már nagyon rég megmondta. - "Csak le kell vennetek a kötést a szemetekről, hogy lássatok". - Mit jelent ez a jelképő Semmi egyebet, mint hogy a tudatot magasabb szintre helyezve rávezetni arra a képességre, hogy finomabb anyagból készült tudathordozó eszközbe (testbe) összpontosítsa. Már szóltam arról, hogy az asztráltesttel kapcsolatban is meg van ennek lehetősége, ami által az asztrál-világ látható. Ebben az esetben ugyanezen eljárás további fokozatáról van szó, vagyis a tudatnak a mentális tudathordozó eszközbe emeléséről. Az embernek azon a szinten is van teste, amely által annak a világnak a rezgéseit is képes felfogni, érzékelni, s azáltal a mennyország pompás ragyogásában lenni, noha még rendelkezik fizikai testtel. Más kérdés, hogy ilyesféle tapasztalatok után már kevésbé fogja kívánni a visszatérést a földi világba
Az átlagember számára ez az élmény csak a halál után következhet be - és leszámítva néhány ritka, kivételes esetet, nem közvetlenül a halál után. Már szó volt arról, hogyan húzódik vissza a fizikai test halála után az Egó önmagába. Valójában az egész asztrális élet nem más, mint egy állandó visszahúzódási folyamat, s ha a lélek eléri annak az asztrális világnak a határát, akkor az Egó ugyanúgy meghal azon világ számára, mint ahogyan azt a fizikai szinten tette. Ez nem jelent egyebet, mint hogy az, az asztrális világban hordott testét is leveti, mialatt ő maga egy magasabb és tökéletesebb életbe lép át. Ez a második halál sem jár fájdalommal vagy szenvedéssel, hanem mint a fizikai halál esetében - bizonyos idejő öntudatlansággal együtt következik be, amelyből majd fokozatosan felébred. Pár ével ezelőtt egy könyvet írtam "A devachan szint'' (The Devachanic Plane) címmel. Ebben megpróbáltam az olvasónak bizonyos mértékig leírni, hogy mit lát abban a világban, s amennyiben lehetséges volt, megpróbáltam felsorolni annak a dicső Fényországnak a különböző részlegeit aszerint, ahogyan ezt a mennyei életet vizsgálódásaink során megfigyeltük. Most azonban megpróbálom ezt más szempontok szerint is megvilágítani.
A legérthetőbb magyarázat talán az, hogy az a szint már az isteni elme szintje. Ott magának a gondolatnak birodalmában vagyunk, s minden, amit az ember egyáltalán képes elgondolni, az itt, élő valóságban van jelen. Sajnos, mi emberek megszoktuk az anyagszerő dolgokat valóban létezőnek tekinteni, a nem kézzel foghatókat pedig álomképeknek s azáltal nem létezőknek nyilvánítani. Ugyanis minden anyagi is ebbe az anyagba van elrejtve, s bármennyire valós lenne számunkra, mégis kevésbé nyilvánvaló és észlelhető mintha magasabb nézőpontból tekintenének rá. A gondolkodásunk olyan, hogy amint a gondolati világról van szó, az számunkra azonnal csak látszat-világnak tőnik, valami olyasminek, ami álomanyagból készült.
Képzeljék el, hogy egy ember, aki elhagyja fizikai testét, és tudatát az asztrál-világ felé tárja ki, - majd érzékeli, hogy ez a világ intenzív, élénk és valós, - mit fog gondolni. Nyilván azt, hogy most tudta meg. hogy mi az élet. Amikor pedig majd elhagyja ezt az asztrális életet, hogy egy magasabba jusson, akkor megismétlődik ugyanez a tapasztalata, mert az az élet annyival tágabb, intenzívebb az előzőnél, hogy az összehasonlítás ugyanolyan lehetetlen, mint előző esetben. Ennek ellenére létezik mindezek után is még egy másik élet, amelynek pompás ragyogása úgy viszonylik az előzőhöz, mint a Nap tündöklése a Hold fényéhez képest. - De ezen most céltalan lenne elmélkedni.
Lehetnek emberek, akik azt az állítást. hogy pusztán gondolatokból álló birodalom közelebb áll a valósághoz, mint a fizikai világ. teljes lehetetlenségnek tartják. Ezek számára - mindaddig, amíg be nem lépnek majd egy magasabb világba - ez a tévedésük a valóságot jelenti. Akkor viszont egy pillanat alatt többet fognak megérteni az egészből, mint amennyit képesek voltak valaha is szavak által felfogni.
Ebben a világban majd érezzük az isteni elme végtelen teljességét. aki minden léleknek annyit juttat határtalan gazdagságából. amennyire az a lélek méltónak bizonyult. Ha valamely ember a neki szánt fejlődést már teljesítette, ha az istenit. amelynek csírája benne van, már teljesen megvalósította és kibontakoztatta, akkor ez az egész dicsőség elérhető a számára. Ehhez a ragyogó beteljesedéshez azonban csak fokról fokra, lépésről lépésre lehet felemelkedni. Ennyi jót senki sem foghat fel egyszerre, hanem csak annyit vonhat le belőle a maga számára. amennyit élete erőfeszítései következtében képes. A különböző egyéniségeknek roppant különbözőek a képességei is. Egy keleti mondás szerint: "mindenki magával hozza a köcsögét". - Ezek között a köcsögök között vannak kisebbek és nagyobbak, de akár kicsik, akár nagyok. mindegyik köcsög színültig megtelik. A lelkiség mennyei tengeréből mindenki számára több mint elég áll rendelkezésre.
Erről a mennyei üdvösségről mindegyik vallás beszélt már, de csak kevés nyújtott kielégítő és világos magyarázatokat az alapgondolatról, amely értelmesen meg tudná világítani, hogy hogyan lehetséges mindenki számára ez az üdvösség. Az egésznek az alaphangja vagy kulcsa, hogy Isten Gondolatának felfoghatatlan ragyogásából minden ember maga választja ki saját mennyországát. Az ember a földi élete folyamán létrehozott okokkal maga határozza meg ennek a minőségét, időtartamát. Ezért nem számíthat semmi másra, csak arra, amit megszolgált. Ami pedig az örömöt illeti, abból annyit, amennyit felvenni képes. Ez ugyanis egy olyan világ, amelyben minden lény saját tudatának fokozata szerint lesz képes arra, hogy a legmagasabb szellemi üdvösséget élvezze. Ez olyan világ, amelynek az ember aspirációira (törekvéseire) adott válaszát, csupán az aspirációra való képessége korlátozza.
A földi életében az ember a szenvedélyei és vágyai által asztráltestben kell éljen, és abban kell élnie asztrális létezése folyamán, amely idő jellemének megfelelően boldog vagy nyomorúságos. Most, a tisztítótőz véget ér, mivel az ember alacsonyrendő természete kiégett, és most már csak a magasabb, finomabb gondolatok maradnak meg, azok a nemes és önzetlen aspirációk, amelyeket földi élete alatt árasztott ki. Ezek a gondolatok köréje győlnek, és egyfajta burkot képeznek körülötte, amelynek segítségével majd képessé válik abban a finomabb anyagban bizonyos típusú rezgésekre reagálni. Ezek az őt körülvevő gondolatok azok az erők, amelyeket a mennyország gazdagságából merít, s amelyek mint valami végtelen kiterjedéső tárházban állnak rendelkezésére, amelyből éppen azokat a gondolati erőket merítheti, amelyeket a fizikai és asztrális világban ő maga hozott létre. Vonzódásainak és odaadásának magas színvonala meghozza a gyümölcseit, hiszen minden eddigi önzés a földi vágyak birodalmában maradt.
A vonzódásoknak két fajtája van. Az egyik alig érdemli meg ezt a nevet, mert csak az érdekli, hogy mennyi viszonzást kap érte. Fő gondja, hogy a másik személy is ugyanolyan erősségben adja vissza, s emiatt a féltékenység és gyanakvás kusza hálójában fulladozik. Egy ilyen hiúsággal vegyes érzés eredményeként kétség és lelki nyomor lép fel a vágyak világában, amelyhez oly egyértelmően tartozik. A szeretet másik fajtája az, amelyik nem foglalkozik azzal, hogy mennyi szeretetet kap viszonzásul, hanem viszontszolgáltatás nélkül a másik lába elé helyezi érzéseit, s csak az a gondja, hogy miként fejezhetné ki a szívét teljesen betöltő érzelmeket. Ez az érzés határtalan, mert nem a birtoklás és a magához láncolás irányában haladnak gondolatai, éppen ezért hatalmas erő árad belőle, annyira, hogy ezt egyetlen finom asztrális erő sem képes kifejezni, és az asztrálvilág dimenziói sem lennének képesek azt tartalmazni. A magasabb szint finomabb anyagára és tágabb terére van szüksége, és így a gerjesztett energia a mentális világhoz tartozik. Ugyanígy létezik olyan vallási odaadás is, amely főleg arra gondol, hogy mit kap az imáért viszonzásul, és így az alkudozók szintjére alacsonyítja le imádkozását. De van valódi odaadás is, amely által az ember teljesen elfelejti önmagát az istenség szemléletében. Mindnyájan jól tudjuk, hogy legmagasabb odaadásunk is tartalmaz valamit, ami még sohasem elégült ki. Hogy legjobb vágyaink még sohasem teljesedtek ki. Ha önzetlenül szeretünk, akkor érzéseinket semmi sem fejezheti ki valójában, mert még a legszebb muzsikát vagy mővészetet sem találtuk olyannak, amely érzéseink valódi mélységét, magasságát eléri, mert a föld számára ezek a fokozatok ismeretlenek. Mégis mindez számításainkon kívülálló csodálatos hatalommá válik, mely majd valahol és valamikor eredményeket produkál, mivel az energia megmaradásának törvénye a gondolatok és vágyak magasabb síkján is éppen olyan biztosak, mint a leghétköznapibb mechanizmusban. De vajon hogyan és mikor képes ez az energia - elkerülhetetlen eredményeit létrehozva - visszahatni arra, aki mozgásba hozta, amikor ennek a földnek sőrő anyagában nem képes dolgozniő Az energia egyszerően arra vár, hogy az ember az ő területére kerüljön, s mindaddig felhalmozott energia marad, amíg el nem jön az ideje. Mindaddig, amíg az ember tudata a fizikai és az asztrálvilágra van összpontosítva, addig az az energia nem tud rá hatni. Ahogy azonban átmegy a mentális világba, mint készen álló zsilip nyílik ki, és megkezdheti tevékenységét. Ezáltal eleget tesz a tökéletes igazságszolgáltatásnak, mert ha a mi szemszögünk szerint alacsony földi világunkban az önzetlenség nem is érhette el célját, és látszólag minden hiába volt, mégsem vész el soha semmi.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (2 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!