Égi barátaink - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Égi barátaink

Erre a kincsre eddig 17469 alkalommal voltak kíváncsiak.

Térjünk témánk második részére, azaz arra a kérdésre, hogy hogyan viselkedik egy a túlvilágra távozott ember azok iránt, akiket szeret, akikhez vonzódik, vagy akik iránt odaadást érez. Mindig újra megkérdezik tőlem, hogy vajon az emberek abban a nagyszerőbb világban találkoznak-e és felismerik-e szeretteiket, vagy pedig abban az odaáti elképzelhetetlen pompában majd hiába kutatnak az oly kedves arcok után, amelyek nélkül mindent üresnek találnának. Nos, a válasz erre szerencsére világos és egyértelmő. A szeretteink és barátaink ott lesznek, sőt sokkal tökéletesebben, valóságosabban, mint bármikor eddig.
Mások viszont gyakran azt kérdezik, hogyan állunk azokkal a barátainkkal, akik már a mennyei világ örömeiben vannakő - Látnak-e minket itt lennő Figyelnek-e, és várnak-e ránkő - Előbb végig kell gondolnunk, mindkét változat nehézségeit, amelyek ennek útjában állhatnak. Hogy lehetne ugyanis boldog a halott, ha visszanézve azt látná, hogy szeretteit gondok, bánat, fájdalom veszik körül, vagy ami még ennél is rosszabb lenne, bőnök elkövetése közben látnáő Ha abból a szempontból vizsgáljuk, hogy nem látja, csak várja szeretteit, a helyzet alig jobb. Ebben az esetben a sok éven keresztül a barát annyira megváltozna, hogy már nem is lenne rokonszenves. Azonban minden ilyenfajta nehézség kikerülhető a természet által oly bölcsen létrehozott rendszer értelmében, mely szerint azokat a lényeket, akiket az ember legjobban szeret, mindig maga körül tudhatja, méghozzá a legjobb, legnemesebb tulajdonságaikkal együtt. semmi diszharmónia nem is férhet közéjük, mert egész idő alatt azt kapja tőlük, amit kíván. Ez persze sokkal jobb bárminél is, amit az emberi képzelőerő segítségével létrehozhatnánk. Mindezek a spekulációk, hogy mi lehet a legjobb, emberi elgondolások-, azonban az igazság Isten elgondolása. Had magyarázzam el kissé!
Ha valakit bensőségesen szeretünk, akkor erőteltes mentális képet alkotunk róla, és ő sokszor van jelen elménkben. Ezt a mentális képet óhatatlanul magunkkal visszük a mennyei világba, hiszen azon szintő anyaghoz tartozik természetesen. Ez az erőteljes képet formáló és megőrző szeretet, amely egyben hatalmas erő is elég ahhoz hogy hasson annak a barátnak, az igazi embernek a lelkére, akit szeretünk. Az a lélek buzgón és azonnal reagál az őt ért hatásra, azaz abba a gondolatvilágba merül bele, amit mi alkottunk róla. Ezért mondhatjuk, hogy a szeretett lény velünk van valóságosan, sőt, létezőbb formában, mint annak előtte. Gondoljanak, kérem arra, hogy mi a lelkét szerettük valójában, nem a testét. Persze hogy így a lélek az. amelyik ott velünk van. Mondhatnák erre: "Jó, jó, ez az eset fennállhat, ha a barátunk is halott. De hogyan viselkedik akkor, ha még az élők sorában vanő Nem lehet egyszerre két helyen." Megnyugtathatom Önöket, hogy egyszerre két, sőt több helyen is tartózkodhat. Az, hogy - amint közönségesen mondjuk - "élő", vagy "holt" az illető, az ebben az esetben semmiféle különbséget nem jelent. Előbb azonban szeretném megérttetni Önökkel, hogy mi is tulajdonképpen a lélek, s akkor majd jobban megértik az elmondottakat.
A lélek egy magasabb szinthez tartozik, és lényegesen nagyszerőbb valami, mint amilyen bármelyik megnyilvánulása lehet. Viszonya az utóbbihoz, mint egyik dimenzióé a másikhoz. Olyan, mint egy vonalé a négyzethez vagy egy négyzeté a kockához. Mert még megannyi négyzet sem tudna egy kockát létrehozni, mert a négyzet csak kétdimenziós. míg a kocka három. Ezért nem lehet a lelket - még ha legkülönbözőbb formában nyilvánul is meg - kimeríteni, mert sokkal magasabb síkon van. Egy kis részének megengedi, hogy fizikai testbe költözzön, hogy megszerezze azokat a tapasztalatokat, amelyeket csak a fizikai szinten lehet elnyerni. Egyszerre csak egy ilyen testet használhat, mert ez törvény. De ha ezer testet használna, azok sem lennének elegendők, hogy kifejezzék azt, amit valójában. Csak egy fizikai teste lehet, de ha valakiben olyan szeretet ébresztett, hogy annak gondolataiban erős emlékként van jelen, akkor erre a szeretetre azáltal képes reagálni, hogy az illető által képezett gondolatformába a saját életét árassza, és önmaga valódi kifejezésévé élessze azon a szinten, amely két teljes világgal magasabb, mint a fizikai, ezáltal még inkább képes, hogy kifejezze képességeit.
Ha Önök számára nehézséget képez egyáltalán elképzelni, hogyan lehet egy tudat egyszerre itt is és ott is tevékeny, akkor ezt egy egyszerő fizikai jelenséggel könnyen érthetővé tehetjük. Mindnyájan tudjuk, hogy ha pl. egy széken ülünk, akkor több fizikai érintkezés tudatában vagyunk. Testünk érinti a széket, lábunk a földön nyugszik, karjaink a szék karfáját érzékelik, esetleg egy könyvet tanunk a kezünkben. Agyunk számára mégsem jelent semmiféle nehézséget, hogy mindezeket az érintkezéseket egyszerre tudatosítsuk. Miért ne tudna akkor a lélek, amely mégiscsak sokkal hatalmasabb, mint a puszta fizikai test, a legkülönbözőbb egyszerre való megjelenéseknek a tudatában lenni, méghozzá olyan szinteken, amelyek amúgy is alacsonyabbak, mint a sajátjaő Az az egy ember érzi meg valójában mindezeket a kapcsolatokat, éli át mindezeket a gondolatformákat, és a szeretet által mindegyikben élően van jelen. Ott ő mindig a legelőnyösebb állapotában van, mert ott sokkal teljesebb kifejeződés, mint a fizikai szinten, még akkor is, ha ez a szint képes lenne a legelőnyösebb körülményeket adni.
Most azt kérdezhetik, hogy ez valamilyen módon befolyásolja-e a szeretett barát fejlődésétő Minden bizonnyal, mert további alkalmakat tesz lehetővé számára, hogy megnyilatkozhassék. Ha fizikai testtel rendelkezik, akkor azáltal már tanul. Ugyanakkor, az a forma, amit mentális síkon kapott, képessé teszi arra, hogy a vonzódás képességét sokkal hamarabb kifejlessze magában. Ebben az esetben az Ön szeretete óriási jelentőségő a barátja számára. Amint mondtuk, valamely léleknek módjában van sok róla készült képben megnyilvánulni, ha eléggé szerencsés, hogy azokat számára elkészítették. Akit sok ember szeret, sok mennyországban lehet egyszerre, s ezáltal a fejlődése sokkal gyorsabban történik. A további sok lehetőség közvetlen eredménye, mintegy jutalma azoknak a szeretetreméltó tulajdonságoknak, amellyel sok ember vonzalmát keltette fel maga iránt. Ezáltal nemcsak felfogja a szeretetet sok ember részéről, de maga is fejlődik a szeretetben, függetlenül attól, hogy ezek a barátok élők-e még, vagy holtak.
Meg kell azonban gondolniuk, hogy ennek a kapcsolatteremtésnek a tökéletesítését két akadály is zavarhatja. Először is, a barátunkról alkotott kép részleges vagy tökéletlen lehet úgy, hogy több magasabb képességét semmi sem képviseli ott, és ezért képtelen általa megnyilvánulni. Azután nehézség lehet a barát oldaláról is. Esetleg olyan értelemben pontatlan a róla alkotott felfogásunk, hogy a barátunk, akiről, a képet alkottuk, még nem eléggé fejlett lélek, esetleg túlbecsültük valamely irányban, és ilyen esetben gondolatképünk bizonyos aspektusait nem telítheti teljesen. Persze ez eléggé valószerőtlen, és csak akkor állhatna elő, ha az ember nagyon méltatlan alanyt választana vonzódásai számára. Ennek ellenére az ember, aki a gondolatképeket alkotta, semmiféle hátrányt, vagy változást nem vehet észre barátján, mert ebben a létében még így is sokkal inkább képes megfelelni barátja elvárásainak, mint a fizikai létében. Lehet, hogy mivel még nem eléggé fejlett, hogy tökéletes legyen, még mindig jobb, mint annak előtte, és így mennybéli barátjának az öröme zavartalan. ő a birtokában lévő tulajdonságokkal képes lesz a róla alkotott képek százait kitölteni. Nem lesz képes azonban olyan tulajdonságokat kifejleszteni, amelyeknek nincs birtokában, csak azért, mert feltételezzük, hogy ezekkel rendelkezik. Itt mutatkozik meg az az óriási előny, amelyekkel azok rendelkeznek, akik olyan személyekről formálnak gondolatképeket, akikben nem csalatkozhatnak. A teozófus, aki elméjében a Mesterről képet alkot, tudja, hogy minden tökéletlenség csak az ő saját részéről állhat fenn, mert olyan szeretetből és hatalomból merít, amelynek mélysége a saját gondolatai számára elérhetetlen volna.
Felmerül a kérdés, hogyan áll a lélek a mennyei tartózkodása idején a saját fejlődési lehetőségeivel, ha ideje nagy részét a mennyei világ üdvösségének élvezetében töltiő Ez három osztályba sorozható, bár mindegyik sok változatban lehetséges. Az ember először is, már bizonyos tulajdonságok révén ablakokat nyitott a mennyország felé. Ezen tulajdonságok folyamatos hosszú időn keresztüli gyakorlása révén ezek jelentősen megerősödnek, s ezek birtokában majd következő inkarnációja alkalmával rendkívül meggazdagodva tér vissza a földre. A gondolatok az állandó ismétlés révén intenzívekké válnak, s az ember, aki talán ezer évet tölt azzal, hogy önzetlen vonzódást árasszon magából, ennek az időnek a végén, biztosan mélyen és erősen tud szeretni.
Másodszor, ha ablakán át olyan aspirációt áraszt, amely kapcsolatba hozza szellemek nagy rendjeivel, akkor ezáltal minden bizonnyal sokat nyer a velük való összeköttetésből. Például zenei téren azok a szellemi lények olyan felhangokat és változatokat fognak használni, amelyek addig ismeretlenek voltak a számára. A mővészet más terén azok rengeteg más megvalósítási típust ismernek, amelyekről addig fogalma sem volt. Mindezek lassanként benyomást gyakorolnak rá, és végül gazdagabban kerül ki a mennyei életből, mint ahogyan oda belépett.
Harmadszor az általa készített mentálképeken át további információkat kap, amennyiben azok az emberek, akikről készítette elegendően fejlettek ahhoz, hogy őt tanítsák. Ismételten meg lehet állapítani, hogy a teozófus, aki Mesteréről készített képet, azon át igen határozott tanítást és segítséget fog kapni. Ez a kevésbé fejlett emberek esetében is lehetséges, azonban kisebb mértékben.
Mindenek felett és ezeken túl azonban az Egó, azaz a lélek élete áll a saját kauzális testének tudathordozójában, amit életről-életre visz magával, s amely sohasem változik, kivéve a fokozatos fejlődése szempontjából. De a dicsőséges mennyei lét is befejeződik egyszer, és akkor a mentális testen a sor, hogy - mint a többi testét - levesse. Akkor kezdődik az élet a kauzális testben. Ebben nincs szüksége a léleknek ablakra, mert ez az igazi otthona, és már minden fal leomlott. Az emberek nagy részének azon a szinten nagyon kevés a tudata, álmodozva pihennek, alig ébren, önmagukba húzódva, de fejletlenségük miatt bármilyen korlátozottak is a vízióik, azok mégis valóságosak.
Minden visszatéréskor csökkennek ezek a korlátozások, és maguk a lelkek is annyira fejlődnek, hogy ez az élet igazabbá és teljesebbé válik. Ahogyan ez a javulás folytatódik, úgy válik a kauzális élet hosszabbá és hosszabbá, és az alsóbb szintekhez mérten a tartalma is több lesz. Fejlődéséhez mérten az ember egyre inkább képessé válik arra, hogy ne csak kapjon, hanem adjon is. Akkor valójában közeledik a győzelméhez, mert megtanulta a krisztusi leckét, az áldozat dicsőségét, hogy egész életét a felebarátai javára szentelje, saját énjét a közösségért áldozza, mennyei erejét az emberiség szolgálatába állítsa, s mindezt a mennyei erőt a föld küzdő fiaira sugározza. Az előttünk álló életnek egyik részét képezik ezek az egyes lépések, amelyet mi magunk, akik még csak az arany-létra legalsó fokán állunk, talán megláthatunk azért, hogy azoknak, akik ezt nem látják, tudósítással szolgáljunk, hogy az ő szemüket is kinyissuk azon leírhatatlan pompa látására, ami őket ebben az életben körülveszi. Ez az evangélium egy része, melyet Önöknek a teozófia nyújt át, bizonyságául ezen emelkedett jövő lehetőségére, mindenki számára. Bizonyosságnak mondhatjuk, mert már itt is van, s nekünk méltókká kell válnunk ahhoz, hogy ezt örökölhessük.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18