őserdei vámpírok

Malajzia őserdeiben sok történet kering olyan lényekről, akik a holtukból tértek vissza. Néhány ilyen vámpírszerő szellemről azt hitték, hogy képesek állati alakot felvenni. Ellentétben az európai vámpírokkal, ezeket gyakran varázslók teremtették és arra használták őket, hogy gonosz dolgokat mőveljenek. A legenda szerint az itt látható malajziai „langsuir” képes volt bagollyá változni. Olyan nők voltak, akik visszatértek a holtukból, hogy gyerekeket támadjanak meg. A nyakon vagy a háton ütött lyukon keresztül szívták ki áldozatuk vérét.

Démonikus vámpírok

Ez az apró vámpír, a „polong”, nem volt nagyobb egy ember kisujjának utolsó percénél. Egy démonikus házitücsök, a „pelesit” segítségével támadta meg az embereket. A tücsök befúrta magát az áldozatának a testébe, így készítve bejáratot a polong számára. Borzalmas elmebajt okoztak, aminek hatására az áldozat extázisba került a macskáktól. A polongot és a pelesitet gyakran varázslat teremtette. A polongot egy megölt férfi véréből hozták létre, miután a vért egy hétig üvegbe tárolták és varázslatokat mondtak felette. A pelesitet egy halott kisgyermek nyelvéből teremtették. Megteremtésük után ezeknek a démonoknak minden nap vérrel kellett találkozniuk. A maláj őserdők egyik legkellemetlenebb démonja a „bajang” volt. Fel tudta venni akár egy görény akár egy gyík alakját. Némelyik bajangot olyan frissen temetett gyermekek lelkéből teremtették, akik születés közben haltak meg. A varázsló az éj közepén látogatta meg a sírt és varázsigék kántálásával előhívta a lelket a holttestből. Ha valakinek ismeretlen betegsége volt, azt gyanúsították róla, hogy bajang támadta meg. A bajang támadásának fő ismertető jegye az elgyengülés és a görcsös rángás volt. Hasonlóan a vámpírhiedelemhez, a bajang támadásával magyaráztak olyan betegségeket, amiket még nem ismertek. A bajang elpusztításának az volt módja, hogy megkeresték és elpusztították a teremtőjét. Ha egy olyan embert, azt gyanúsították, hogy a bajangot irányítja, vízbe fojtottak, a legenda szerint a bajang gyík formájában kimenekült a fuldokló orrán keresztül.

Keleti vámpírok

Nagyon sok kínai vámpírlegenda létezik, melyek hasonlóak azokhoz, melyek hasonlóak azokhoz, amiket Európában találtak. Némely vámpírt démonnak hitték, míg másokról úgy tartották, hogy az eredeti lelkük, a P’o keltette őket újra életre. A legenda szerint ezek a haláluk után még rövidebb ideig a földön maradnak, hogy ezalatt testük vámpírrá változzon. Minden oszlásnak nem indult testről azt tartották, hogy vámpírrá változott. Azonban a démonok a csontvázakat, sőt csak a koponyát is vissza tudták hozni az életbe. A kínai vámpírok gyakran repülni is tudtak, és néha holttesteket ettek. A japán vámpírok, mint ez a duplafarkú macska, nagyon gonosz lelkek voltak, akik feltudták venni undorító állatok alakját. Még úgy is lcázták magukat, hogy a holttest eltüntetése után felvették emberáldozatuk hasonmását.

Liu, a vámpír áldozata

Egy Liu nevő tanár éppen hazaért, miután ősei sírját gondozta nem messze lakóhelyétől. Másnap reggel felesége éppen fel akarta ébreszteni, amikor legnagyobb rémületére férje holttestéét látta az ágyon feküdni teljesen kivérezve. A vámpír még a fejét is elvitte, hogy teljessé tegye lakomáját. Liu felesége sikoltozva rohant ki a gázból, de azon nyomban letartóztatták és börtönbe vetették. Egy közeli hegyoldalba egy fát győjtögető ember egy elhanyagolt koporsóra lett figyelmes, amely egy nyitott sír mellett feküdt. A vizsgálatot végző emberek eltávolították a koporsó fedelét. És benne megtalálták a szörnyő vámpírt. Testét bozontos zöld szőr borította, éles szemfogai és karmai votak, ám az arca olyan volt, mint egy élő emberé. Liu eltőnt feje pedig a vámpír karjai között feküdt

Az afrikai elefánt szelleme

Számos afrikai törzs ajánlott véráldozatot őseik lelkének és szellemének. Némely szellem örülni látszott az állati vérnek, de ha nem tisztelték őket vérrel, visszatértek és betegséget és halált hoztak az élő rokonokra. A szellemek annál kellemetlenebbek és veszélyesebbek lettek, minél hosszabb ideig voltak halottak és fontos volt, hogy nem szabadott megbántani őket. Néha a szellem kegyetlen emberevő állat képében tért vissza. Az alábbi kép egy elefántormányú szellemet ábrázol, amely a közép-afrikai fan népet rémisztgette. Néha azt állították a szellemekről, hogy halált okoznak azzal, hogy megeszik áldozatuk szívét vagy máját.

Arnold Paole története

1729-ben egy Arnold Paole nevő szerb katonát Görögország egy távoli és kísértett részébe küldtek. Egyik éjjel egy vámpír támadta meg. Tudta, hogy ha nem cselekszik gyorsan, meghal és ő is vámpírrá változik. Arnold egyetlen lehetősége az volt, ha megtalálja támadója sírját, eszik belőle némi földet és bekeni testét a vámpír vérével. Jóllehet végigcsinálta mindezt, Arnold annyira megijedt, hogy otthagyta a hadsereget és hazatért. 1. Arnold egy kis tanyán telepedett le Meduegna faluban és teljesen sértetlennek látszott. Azonban aratás közben leesett egy szénaszekérről és hamarosan meghalt. A helyi templom udvarában temették el, de nem nyugodott ott békében. 2. Egy hónappal később látták Arnoldot, amint éjszaka bolyongott a faluban. Azok az emberek, akik látták a testét, nagyon betegek lettek és közülük négy pár napon belül meghalt. A félelem terjedt és úgy döntöttek, hogy Arnold testét ki kell ásni és át kell vizsgálni a vámpírizmus jelei után. 3. Ezt a hátborzongató feladatot egy szürke téli reggelen végezték el, körülbelül tíz héttel Arnold temetése után. A sírásó kiásta a koporsót, miközben a fővárosból jött hivatalnokok és a helyi méltóságok figyelték. 4. Amikor kinyitották a koporsót, a látvány mindenkit meggyőzött, hogy vámpírral volt dolguk. Arnold a koporsó egyik felébe húzódott. Haja és körmei tovább nőttek és a szája vértől volt piros. Úgy nézett ki, mint egy élő ember. 5. Arnold testét a vámpírizmus megszüntetésének egyik hagyományos módján „kezelték”, mielőtt még a lelke békében nyugodhatott volna. A falubeliek fokhagymát szórtak Arnold testére és imát mondtak a lelkéért. Egyetlen ütéssel galagonyakarót vertek a szívébe. Forró bíborvörös vér ömlött a sebből, mintha Arnold még mindig élt volna-jóllehet már több, mint két hónapja eltemették. A test fájdalmasan rángatózott és rémítő kiáltást hallatott. 6. Arnold éjszakai támadásainak négy áldozatát is kiásták, hátha ők is vámpírok lettek. A meduegna-i ál halott járványról szóló jelentések nem említik a holttestek állapotát. Azonban láthatóan vámpírok voltak, mivel ugyanazzal a módszerrel bántak velük, mint Arnolddal: galagonyakaróval átdöfték és egy ásóval lefejezték őket. Végül az összes vámpírt egy ropogó máglyára dobták és elégették a vad lángok között. 7. Azt hitték, hogy a tőz a végső eszköz a vámpírok elpusztítására. Egy parázsló hamukupac képtelen újjáéledni. Miután kiőzték földi otthonából, a vámpír lelke kénytelen volt a lelkek világába távozni. Bár mindegyik vámpírt átdöfték, elégették és újratemették, hat év múlva egy újabb járvány tört ki a faluban. Az emberek ismét megbetegedtek, sápadtak és fáradtak lettek, mintha vért vesztettek volna. Hirtelen haltak meg, éppúgy ,mint Arnold áldozatai. 8. A falubeliek most már tudták, hogyan foglalkozzanak a veszéllyel, és egy újabb vizsgálócsoport érkezett Belgrádból. Megvizsgáltak minden gyanús sírt és sok holttestet vámpíri állapotban találtak. Voltak közöttük gyermekek, még kisbabák is, valamint felnőttek. Mindegyik tele volt friss vérrel, ezért a szokásos módon foglalkoztak velük. Az emberek azt gyanították, hogy az új járványt az okozza, hogy az emberek megették azoknak az állatoknak a húsát, amelyeket valaha Arnold Paole megtámadott.