őserdei vámpírok
Malajzia őserdeiben sok történet kering olyan lényekről,
akik a holtukból tértek vissza. Néhány ilyen vámpírszerő
szellemről azt hitték, hogy képesek állati alakot felvenni.
Ellentétben az európai vámpírokkal, ezeket gyakran varázslók
teremtették és arra használták őket, hogy gonosz dolgokat
mőveljenek.
A legenda szerint az itt látható malajziai „langsuir” képes
volt bagollyá változni. Olyan nők voltak, akik visszatértek
a holtukból, hogy gyerekeket támadjanak meg. A nyakon vagy a
háton ütött lyukon keresztül szívták ki áldozatuk vérét.
Démonikus vámpírok
Ez az apró vámpír, a „polong”, nem volt
nagyobb egy ember kisujjának utolsó percénél. Egy démonikus
házitücsök, a „pelesit” segítségével támadta meg az embereket.
A tücsök befúrta magát az áldozatának a testébe, így készítve
bejáratot a polong számára. Borzalmas elmebajt okoztak, aminek
hatására az áldozat extázisba került a macskáktól.
A polongot és a pelesitet gyakran varázslat teremtette.
A polongot egy megölt férfi véréből hozták létre, miután a vért
egy hétig üvegbe tárolták és varázslatokat mondtak felette.
A pelesitet egy halott kisgyermek nyelvéből teremtették.
Megteremtésük után ezeknek a démonoknak minden nap vérrel kellett
találkozniuk. A maláj őserdők egyik legkellemetlenebb démonja
a „bajang” volt. Fel tudta venni akár egy görény akár egy gyík
alakját.
Némelyik bajangot olyan frissen temetett gyermekek lelkéből
teremtették, akik születés közben haltak meg. A varázsló az éj
közepén látogatta meg a sírt és varázsigék kántálásával előhívta
a lelket a holttestből.
Ha valakinek ismeretlen betegsége volt, azt gyanúsították róla,
hogy bajang támadta meg. A bajang támadásának fő ismertető jegye
az elgyengülés és a görcsös rángás volt.
Hasonlóan a vámpírhiedelemhez, a bajang támadásával magyaráztak
olyan betegségeket, amiket még nem ismertek.
A bajang elpusztításának az volt módja, hogy megkeresték és
elpusztították a teremtőjét. Ha egy olyan embert, azt gyanúsították,
hogy a bajangot irányítja, vízbe fojtottak, a legenda szerint a
bajang gyík formájában kimenekült a fuldokló orrán keresztül.
Keleti vámpírok
Nagyon sok kínai vámpírlegenda létezik, melyek hasonlóak azokhoz,
melyek hasonlóak azokhoz, amiket Európában találtak. Némely vámpírt
démonnak hitték, míg másokról úgy tartották, hogy az eredeti lelkük,
a P’o keltette őket újra életre. A legenda szerint ezek a haláluk
után még rövidebb ideig a földön maradnak, hogy ezalatt testük vámpírrá
változzon.
Minden oszlásnak nem indult testről azt tartották, hogy vámpírrá
változott. Azonban a démonok a csontvázakat, sőt csak a koponyát
is vissza tudták hozni az életbe. A kínai vámpírok gyakran repülni
is tudtak, és néha holttesteket ettek.
A japán vámpírok, mint ez a duplafarkú macska, nagyon gonosz lelkek
voltak, akik feltudták venni undorító állatok alakját. Még úgy is
lcázták magukat, hogy a holttest eltüntetése után felvették emberáldozatuk
hasonmását.
Liu, a vámpír áldozata
Egy Liu nevő tanár éppen hazaért, miután ősei sírját gondozta nem messze
lakóhelyétől.
Másnap reggel felesége éppen fel akarta ébreszteni, amikor legnagyobb
rémületére férje holttestéét látta az ágyon feküdni teljesen kivérezve.
A vámpír még a fejét is elvitte, hogy teljessé tegye lakomáját.
Liu felesége sikoltozva rohant ki a gázból, de azon nyomban letartóztatták
és börtönbe vetették.
Egy közeli hegyoldalba egy fát győjtögető ember egy elhanyagolt koporsóra
lett figyelmes, amely egy nyitott sír mellett feküdt.
A vizsgálatot végző emberek eltávolították a koporsó fedelét. És benne
megtalálták a szörnyő vámpírt. Testét bozontos zöld szőr borította,
éles szemfogai és karmai votak, ám az arca olyan volt, mint egy élő
emberé. Liu eltőnt feje pedig a vámpír karjai között feküdt
Az afrikai elefánt szelleme
Számos afrikai törzs ajánlott véráldozatot őseik lelkének és szellemének.
Némely szellem örülni látszott az állati vérnek, de ha nem tisztelték
őket vérrel, visszatértek és betegséget és halált hoztak az élő rokonokra.
A szellemek annál kellemetlenebbek és veszélyesebbek lettek, minél hosszabb
ideig voltak halottak és fontos volt, hogy nem szabadott megbántani őket.
Néha a szellem kegyetlen emberevő állat képében tért vissza.
Az alábbi kép egy elefántormányú szellemet ábrázol, amely a közép-afrikai
fan népet rémisztgette. Néha azt állították a szellemekről, hogy halált
okoznak azzal, hogy megeszik áldozatuk szívét vagy máját.
Arnold Paole története
1729-ben egy Arnold Paole nevő szerb katonát Görögország egy távoli és
kísértett részébe küldtek. Egyik éjjel egy vámpír támadta meg. Tudta,
hogy ha nem cselekszik gyorsan, meghal és ő is vámpírrá változik.
Arnold egyetlen lehetősége az volt, ha megtalálja támadója sírját,
eszik belőle némi földet és bekeni testét a vámpír vérével. Jóllehet
végigcsinálta mindezt, Arnold annyira megijedt, hogy otthagyta a
hadsereget és hazatért.
1. Arnold egy kis tanyán telepedett le Meduegna faluban
és teljesen sértetlennek látszott. Azonban aratás közben
leesett egy szénaszekérről és hamarosan meghalt. A helyi
templom udvarában temették el, de nem nyugodott ott békében.
2. Egy hónappal később látták Arnoldot, amint éjszaka bolyongott
a faluban. Azok az emberek, akik látták a testét, nagyon
betegek lettek és közülük négy pár napon belül meghalt.
A félelem terjedt és úgy döntöttek, hogy Arnold testét
ki kell ásni és át kell vizsgálni a vámpírizmus jelei
után.
3. Ezt a hátborzongató feladatot egy szürke téli reggelen
végezték el, körülbelül tíz héttel Arnold temetése után.
A sírásó kiásta a koporsót, miközben a fővárosból jött
hivatalnokok és a helyi méltóságok figyelték.
4. Amikor kinyitották a koporsót, a látvány mindenkit
meggyőzött, hogy vámpírral volt dolguk. Arnold a koporsó
egyik felébe húzódott. Haja és körmei tovább nőttek és
a szája vértől volt piros. Úgy nézett ki, mint egy élő
ember.
5. Arnold testét a vámpírizmus megszüntetésének egyik
hagyományos módján „kezelték”, mielőtt még a lelke
békében nyugodhatott volna. A falubeliek fokhagymát
szórtak Arnold testére és imát mondtak a lelkéért.
Egyetlen ütéssel galagonyakarót vertek a szívébe.
Forró bíborvörös vér ömlött a sebből, mintha Arnold
még mindig élt volna-jóllehet már több, mint két
hónapja eltemették. A test fájdalmasan rángatózott
és rémítő kiáltást hallatott.
6. Arnold éjszakai támadásainak négy áldozatát is kiásták,
hátha ők is vámpírok lettek. A meduegna-i ál halott
járványról szóló jelentések nem említik a holttestek
állapotát.
Azonban láthatóan vámpírok voltak, mivel ugyanazzal
a módszerrel bántak velük, mint Arnolddal: galagonyakaróval
átdöfték és egy ásóval lefejezték őket. Végül az összes
vámpírt egy ropogó máglyára dobták és elégették a vad
lángok között.
7. Azt hitték, hogy a tőz a végső eszköz a vámpírok elpusztítására.
Egy parázsló hamukupac képtelen újjáéledni. Miután kiőzték
földi otthonából, a vámpír lelke kénytelen volt a lelkek
világába távozni.
Bár mindegyik vámpírt átdöfték, elégették és újratemették,
hat év múlva egy újabb járvány tört ki a faluban. Az emberek
ismét megbetegedtek, sápadtak és fáradtak lettek, mintha vért
vesztettek volna.
Hirtelen haltak meg, éppúgy ,mint Arnold áldozatai.
8. A falubeliek most már tudták, hogyan foglalkozzanak a
veszéllyel, és egy újabb vizsgálócsoport érkezett Belgrádból.
Megvizsgáltak minden gyanús sírt és sok holttestet vámpíri
állapotban találtak. Voltak közöttük gyermekek, még kisbabák is,
valamint felnőttek. Mindegyik tele volt friss vérrel, ezért a
szokásos módon foglalkoztak velük. Az emberek azt gyanították,
hogy az új járványt az okozza, hogy az emberek megették azoknak
az állatoknak a húsát, amelyeket valaha Arnold Paole megtámadott.