AsztrálFény nyitóoldal
hirdetés
Kincsesbánya - ezotérikus írások Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.


Vissza a  témakörhöz

Szeretet, dualitás

Erre a kincsre eddig 8607 alkalommal voltak kíváncsiak.


Kedves barátaim! A Névtelen Szellem közléseiből sokat lehet tanulni a mai életünk kialakításában, leélésében, sok segítséget kapunk napjaink könnyebbé tételéhez.


A Névtelen Szellem közlései már 100 éve segíti munkánkat, életünket és a mai napig kapunk közléseket, magyarázatokat.

Egy nagyon fontos rész foglalkozik a szeretettel, a dualitással, a házassággal, a gyermekekkel. Íme a részlet a közlésből:

<„A következőkben szellemlényeket teremtő, létbehívó, láthatatlan, mégis érzékelhető felmérhetetlen nagyságról, erőközpontról, a Vilá­got teremtő-, éltető- és fenntartó Istenről szól, illetve ír - tisz­telettel és illő alázattal - tanítónk Névtelen Szellem, a következő­képpen: br>
- A legmagasabb értelem, bölcsesség, a legforróbb szeretet és a legerősebb akarat ő benne él. ő az élet kezdete, központja. ő belőle, körülötte sugárzik az élet, a legtisztább, a legmagasz­tosabb erő, amely élteti és kormányozza a világmindenséget. őt nem láthatja senki a teremtettek közül, csak érzi és tapasz­talja őt. A legtisztább szellemek is csak mint végokot és végcélt ismerik és imádják. A szeretet volt az, mely a minden élők Atyját arra indította, hogy a szellemeket megteremtse, a saját tulajdonságaival felruházza, és boldoggá tegye őket. A szeretet Istene nagy Isten, ki nagyságában, bölcsességében, erejében és dicsőségében él és uralkodik a világegyetem felett! A szeretet belőle kisugározva elönti a mindenséget, és törvényt alkotva uralkodik az egységben, amit sokféleképpen váltakoztatva, alakítva juttat gyermekeihez, hogy érezzék a szeretetet és benne őt, a szeretet forrását. Minden kornak, minden népfajnak megvan a saját Isten-fogalma, és minden embernek más és más fogalmai vannak Istenről. Ki-ki sajátját tartja helyesnek. Ez a sokféleképpen felaprózott, elfer­dített istenfogalom tulajdonképpen mégis az örök Egy felé mutat, aki változhatatlanul, megközelíthetetlenül, magasan felette áll minden emberi fogalomnak és egyformán küldi szeretet sugarait minden gyermekének, bevilágítva mindent fényével. A kegyelem ajándéka minden teremtett lélek részére készen áll, ha megérdemli alázatosságával, bármennyire is sajátjukká, tulaj­donukká akarják tenni a különböző népek és vallások. Az Úr, aki mindeneket teremtett, életre hívott, felette áll minden vallás­nak. Kész formákat, dogmákat nem állíthat fel senki lényegéről, mert őt felfogni, tulajdonságait megszámlálni, és erejét megmér­ni teremtett lény nem képes. A Teremtő, mindig a Teremtő marad a teremtett lény előtt, ha az a legtisztább és legmagasabb foko­zatot érte is el. Kicsoda mérhetné meg a világmindenséget, amely egyre terjed, egyre nagyobb és nagyobb kört ír le a Teremtő körülő ­Ki mondhatja el, hogy az Úr jóságát és kegyelme nagyságát sza­vakban kifejezhetiő És kicsoda állíthatja, hogy valaminek a mély­ségét és magasságát áthidalhatja enélkül a kegyelem nélkülő

Isten a legtökéletesebb "Egy", minden szép és jó alapja. ő az élete, mozgatója mindennek. Lénye sugározza az örök törvényt, a szeretet törvényét, értelme megvilágítja a homályt és sötétséget, így minden a legtökéletesebb rendben mőködik. Ez az erő, ez az értelem, ez a szeretet képez alapot; e körül fo­rognak a világtestek, és ez ad indítékot minden haladáshoz. „Isten lélek, és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igaz­ságban imádják.” Sokan, mint láthatatlan semmit fogják fel és őt semmibe sem véve élnek. Sokan, mint mindenütt jelenlévő és mindent tudó, mindenre felhasználható egyéni, saját céljaikat szolgáló Istent képzelik. S vannak, akik öreg, jóságos arcú atyának, vannak, akik büntető Isten­nek hisznek, akit félni kell. Innen származik ez a szó: "istenfélő". Az emberi lélek nélkülözi Istent és törvényét; ez kiül az arcokra és miatta az emberek társadalma egyre betegebb lesz. Keresve kere­sik az orvosságot, de nem találják, mert azt, ami meggyógyíthatná őket, letagadják, kiőzik, megcsúfolják.

A világmindenség létrehívója, aki szeretetét kegyelme révén szét­árasztja teremtményeire, gondot visel mindazokra és mindarra, ami tőle, a Teremtőtől származik. Ám ő látja azt is, hogy teremtményeinek egy része csúful visszaélt azzal a szabadakarattal, amelyet ajándék­képpen kapott teremtő Atyjától. Azonban az ajándék mellett az igazság törvényét is megkapta, mint betöltendő szükségszerőséget. Ez ellen a törvény ellen - éppen szabadakarata folytán - gyakran vétett. E mi­att folyamatosan veszített kapott értékeiből, vált bőnös emberré, akinek szenvedései révén kellene észrevennie azt, miszerint az igaz­ság törvénye szilárd fal, amelybe bele lehet ütközni, de megkerülni, vagy átmászni rajta nem lehet. Az Atya - végtelen szeretete folytán - megsajnálta a sok ütközés miatt földi emberré süllyedt teremtményeit és fizikai testbe küldött olyan makulátlanul tiszta szellemlényt, aki elvállalja a bőnökből való Megváltó, világra szóló messiási munkáját.

Ismerjük meg a következőkben, mit mond Névtelen Szellem írásában a Megváltóról:

- Megjelenik a csillag napkelet felől, de a földi anyagba süllyedt emberek nem látják, nem veszik észre, mert szellemük az anyagba van temetve. Rég volt az, amikor a Megváltó a földön járt. Rég volt az, mikor az igék elhangzottak ajkáról és azóta sok követője van nevének, de nem az eszméjének. Boruljatok le a Megváltó előtt, de ne a név, hanem az örök szép és örökké élő eszme előtt, mely nevével eggyé forrott. Mert ezt hozta ő nektek az Atyától; ez által nyeritek el az üdvösséget, de nem a név által. Ma is követik az Urat, de nem az eszmének, hanem a névnek hódol­nak. És hiába hangzik az Úr szava: "Arról ismerlek meg bennete­ket, hogy az én követőim vagytok, ha az én parancsolataimat meg­tartjátok és azok szerint éltek és cselekesztek." Isten kegyelmének legnagyobb ajándéka az Úr földrejövetele, az ige hirdetése, mely a földi embert kivezeti a szellemi vakságból és a tiszta igazságot mutatja meg.

Keressétek a Megváltót! - az ő beszédeit hallgassátok és tanácsait kövessétek! Ne forgassátok ki, és helyesen értelmezzétek. ő vi­lágosan beszél, amikor azt mondja: "Én és az Atya egyek vagyunk; senki nem jöhet az Atyához, hanem csak általam." ő és az Atya egyek; az elsődök sohasem bukott, a törvényből ki nem lépett, a tökéletesség isteni magaslatára jutott gyermekei az Atyának. Boldog az, aki a Megváltót fel tudja fogni és megérti tanítá­sait a maga valódi értelmében, s nem a névhez, hanem az eszmé­hez ragaszkodik, mert az ilyen, szeretettel és imádattal borul le a Megváltó keresztje előtt. Az Úr tanítványa lesz; felveszi saját keresztjét és követi Krisztust a Golgota útjain, mert nagypéntek után ragyogó húsvétvasárnap, majd boldog feltámadás következik.

- A gonoszság minden tudományát és erejét igénybe veszi, hogy Isten elsődjét legyőzhesse, s mivel a szellemvilág egének e világító napja emberi testbe öltözött, ezen az úton támadja meg és reméli felette a győzelmet. Az Úr azonban leküzdötte a testiséget, mert szelleme felette állt az anyagnak. Isteni tudásával látta a bekövetkezendőket még testbeöltözése előtt. Látta a küzdelmet, amit végig kellett küzdenie, és mégis tes­tetöltött, hogy utat készítsen a földről a mennybe. Ebben az időben is minden elképzelhető gonoszság tombolt, őrjöngött, Krisztus mégis így szólt: "Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek." Óh Atyám, ha az emberiség tudná, mit cselekszik, nem kellett volna az Üdvözítőnek a legkínosabb halállal megpecsételni föld­rejövetelét! Eszméljenek, térjenek magukhoz az emberek! Cselekedeteikben ne legyenek gonoszak, mert közel van az idő, amikor a megváltó nem tanítani, hanem ítélni jön a földre. Nem tudni, melyik napon és milyen órában jön el, és a gonosz felébred gonoszságainak büntetésére, a jó pedig jutalmára. "Meglátják őt eljönni az ég felhőiben, mind a jó, mind a go­noszok és lesznek nagy csapások és földindulások." Mindezek után a föld átváltozik, és az úr megkezdi uralkodását és országlását az övéi között. Jöjj el azért Uram Jézus!

A Megváltó Jézus Krisztus, Isten szeretetének és akaratának a küldöttje. Bizony nem érdemelte meg a bőnös földi emberiség ezt a tiszta, vétek nélküli szellemet, aki - emberi módon szólva - ­lefokozta magát, (ez természetesen csak anyagi testbeöltözésére vonakozik) és vállalva az álnok, hazug, kétszínő és ravasz főpa­pok által rámért testi kínhalált, elvégezte ezzel vállalt külde­tését. Emberi ésszel felfoghatatlan a megváltás e grandiózus véghezvi­tele. Erre csak isteni erőkkel és segítséggel rendelkező magas­rendő szellemlény vállalkozhatott. Az emberiség mélyre süllyedt, mondhatnánk beleragadt bőneibe. Onnan kimozdítani, és utat mutatni számára csupán a krisztusi szellem volt képes. Ennek a szellemnek meghatározója pedig: a szeretet, melyet Megváltónk az alacsonyra süllyedt emberiséggel szemben érzett. Érzelmi életünk meghatározója: szeretetünk. Névtelen Szellem ezt jól tudja, hiszen ebből az érzésből kiindulva írta meg munkáját, amelynek legfontosabb mondanivalóit igyekszem ismertetni kedves olvasóinkkal. Tapasztaljuk meg a továbbiakban, mit közöl erről szószerint munkájában tanítónk, hiszen ez az érzés mindent felülmúló isteni ajándék.

- Ha nem tudok szeretni, nincs semmi, ami az életet kedvessé, kellemessé teheti részemre; ez adja meg az élet értékét, ez eleveníti meg a vágyakat, s ez ébreszti fel a jó tulajdonsá­gokat. Ez irányítja lépéseinket előre, a haladás felé. Bol­dog ember az, kinek a bölcsességből, értelemből és tudásból kevesebb jutott, de annál több a szeretetből. A tökély forrása a teremtő Isten, kitől szeretet által nyerhe­tünk tökéletességet. A szeretet csökkenése a szabadakaratú szellemnél lefokozódást, végül bukást eredményez. Ugyanis a túlfejlesztett értelem, ha a szeretet nem párhuzamosan halad vele, elbizakodattságot, gőgöt hoz létre. Az akaratból makacs­ságot, tökéletlenséget, az önszeretetből önzést, s a törvény­ből való kilépést eredményez. Ezzel süllyedés, a szabadakarat elvesztése jár, mert korlátokat von körülötte a törvény, mint például a szenvedés, bőnhődés, vezeklés és engesztelés. Az önszeretet helyes fejlődése az Atya iránti hálával kezdődik; folytatása a testvérek és a Teremtő minden teremtménye iránti szeretet, és teljesen kifejlődve az értelemmel és akarattal egy úton haladva érte el végcélját, a teljes boldogságot, a tökéletes tudást, a legnagyobb erőt, s mint Istennek tökéletes teremtménye ismét beleolvad a nagy fénytengerbe, ahonnan nincs senki, aki elkivánkozzék.

Mi válthatja meg a föld lakóit a nyomorúságbólő Mi hinthetné el a békesség és megértés magvát, hogy kikelvén az ember fel­szedhetné, és szívét nyugalom töltené elő - A szeretet. A föld a szeretet iskolája, ide kell jönni a szellemeknek tes­tetölteni, hogy szeretetet tanuljanak. Ebben a különböző osztályok a szívben élő hit és szeretet szerint oszlanak meg. Igazság van mindenben és szeretet. Ez munkálkodik folyamato­san a törvényben; ami ellene van, azt szétrombolja, megemész­ti, hogy minden szeretetté, igazsággá váljon és boldogságot, békességet teremthessen. Enélkül végromlás, megsemmisülés, halál lenne minden, a bőn törvénye szerint. A szeretet mindenkiben meg van, csakhogy elnyomva, eldugva a szív legelhagyatottabb zugában, mert a nagyobb helyet elfog­lalja az önzés, a gőg és ezeknek minden válfaja. A szeretetet tanulni kell annak, aki nem érzi. Aki érzi már, annak fejlesztenie kell addig, amíg meg nem nyilatkozhat, és ­nem munkálkodhat benne. Akkor már az kormányoz bennünket, és az irányítja gondolatainkat, cselekedeteinket. Mintegy átitat ben­nünket a szeretet, a törvény és mi magunk is azzá lettünk, és kinőttünk vele együtt a földből, mert mikorra magunk is törvénnyé váltunk, nincs továbbra már szükségünk az iskolára. A szeretet nagyon szerényen, elhúzódva várja az alkalmat, hogy nőhessen, erősödhessen, s ha egy kicsit megerősödött, munkálkod­hasson. Ezért ápolni kell gondosan, nehogy visszafejlődjön, vagy a növekedésben megálljon, mert haladás az élet célja. Kétszeresen vétkezik tehát az, ki szeretetért hálátlansággal, rosszindulattal, vagy győlölettel fizet; először azért, mert saját lelkétől vonja meg a fejlődést, másodszor pedig, mert más lelkében is megakadályozza azt, és így kettős értéket sem­misít meg. Ha pedig a másik gyengébb, annak még bukását is fokozhatja. Mindennek kettős értéke van: egyik saját részedre, a másik mások részére gyümölcsöz. Mindent ugyanolyan értékben kapsz vissza, mint ahogyan adtad. Az ember felelős önmagáért és má­sokért; mások is felelősek önmagukért és teérted. Bármennyire vonod is ki magad az általánosságból, az összetartás törvénye összeköt a nagy egésszel, s felelősségre von minden rossz sza­vadért, helytelen cselekedetedért és elkövetett bőnödért. Az élet célja a javulás, tisztulás. A lélek hibáit, bőneit, rosszra való hajlamait kiirtani, helyette jót, tisztát, magasztosat elfogadni, s ezt érvényre juttatni a lélekben, ebben dol­gozni, fáradni szükséges, hogy mind a saját, mind embertársaid lelke a cél felé haladhasson. Egyetlen eszköze ennek a munká­nak a szeretet. Vegye ki minden ember ebből a munkából a ré­szét és megteremtheti mennyországát eredményei által, melyek e munkát kísérik. Ha felébreszted a szeretet csíráját, akkor az hála alakjában csakhamar életjelt ad magáról, s megkezdődik részére a fejlő­dés. Kedvező talajban gyorsabban nő, mint a bőnökben alásüllyedt lélekben. Szeretetet ébreszteni és azt testvérivé fejleszteni nagy és nehéz munka, mert ahhoz erősen fejlett szeretet kell, hogy folyton elnéző és megbocsátó érzéssel közeledjen az ember ahhoz, aki erre okot, alkalmat nem adott, vagy esetleg rosszal fizet érte. Minden áldás arra való, hogy felhasználják az emberek a szere­tet megnyerésére. Minden földi gazdagság, vagyon, vagy vele­született tehetség, szellemi érték, bármely Istentől jövő aján­déknak csak akkor van értéke, ha kellőkép kamatoztatja, vagyis szeretetet kap érte az ember. A föld lakója azonban nem így vé­lekedik; elfelejti a hálát és gőgjének, hatalmának él, s ha fe­lebarátjánál több istenajándékban részesült, születése, vagy te­hetsége által, magát magasabbrendő lénynek tartja, aki jogosan nevez mindent sajátjának. Ha a földi javakat nem úgy használod, mint az előhaladásodhoz szükséges, úgy sokszorosan érzed a visszahatást, mert a földi javak elvétetnek tőled a halál alkalmával (vagy még előtte) és így lelked nem világít az isteni törvénytől, a szeretettől.

Az élet telve van megpróbáltatásokkal, nehéz küzdelmekkel. Lelketek elfárad, kimerül, s nincsen semmi, ami felüdítse, és képessé tegye a további szenvedések elviselésére, mint a re­ménység, De tulajdonképpen mi a reménységő A szeretet gyerme­ke. A reménység sohasem hazudik, és ha csalódtok a jövőben, ne a reménységet okoljátok, hanem magatokat. Az égi gyermek nem hazudhat, de küldőjét, a nagy törvényt, a szeretetet akarja hogy befogadjátok szívetekbe és adjátok át magatokat egészen neki. A magatok igazságán soha ne induljatok keresni az üdvösséget, a boldogságot, nektek sohasem lesz igazatok, mert a ti igazsá­gotok változó, s ami változó az nincs megalapozva. Egy igazság van, ami örök és változhatatlan és ez az isteni igazság. Ennek gyökere a szeretet; ebből hajtott ki, ezt táp­lálja és élteti. Ennek a gyökérnek másik hajtása a kegyelem és irgalom. Ehhez forduljatok, ha az igazságot keresitek, mert a kegyelem vezet a legtökéletesebb igazság forrásához, Isten igazságához, amely szeretetből táplálkozik és irgalmat, bőn­bocsánatot sugároz. Egyszerő és mégis sokoldalú tantárgy a szeretet. Nem kell hozzá külön tehetség, hogy elsajátíthasd, csak egy kis jóakarat és azt fogod tapasztalni, hogy soha könnyebb tárgyat nem tanultál, és soha nagyobb tudományod nem volt, hiszen ez képesít a töké­letesség elnyerésére és ezáltal a boldogságra. A szeretet tanulásában nagy segítségedre vannak embertársaid. A jobbaktól tanulhatsz, a rosszabbakat te is taníthatod és a próbák által mindig le is vizsgázol. Így mindig tudod, hogy ha­ladtál-e, vagy visszamaradtál, mert ha szereteted kevés, csak igen kis kört tudsz vele bevilágítani és felmelegíteni; de ha már megszaporodott, többet vagy képes szeretni, és ha még jobban fejlődsz, akkor még többet. Így azután nem tudsz már különbsé­get tenni testvér és testvér között, s egybefoglalja őket nagy szereteted. Végül kiterjed ez a melegség az ellenségre is, és a taszító győlölet vagy harag helyett szánalommal vegyes szere­tetet érzel irántuk és így már elérted a legfelsőbb osztályt és távozhatsz az iskolából, a földről. Hiába hangzanak el a legszebb igék, ha nincs benned szeretet, azok nem tudnak lelkedben gyökeret verni és időnek előtte élet­képtelenné válnak. De hát ki taníthat meg szeretniő Elsősorban azok, akik erre már képesek, rajtuk kívül pedig: az elmélkedés. A szeretet kitisztította a szívet és így haladása jó irányt vett. A szeretet fejlesztői elsősorban a család és a hozzátartozó rokonok, valamint a jóakaratú ismerősök. Szeretet templomát felépítheti mindenki a saját lelkében. Ide vonuljon el, ha imáiban Istent keresi, mert ott közel van az Úr. Ez az a templom, melyet felépített az Úr harmadnapra a lerombolás után. Mert ő a szeretet temploma, akit feltámasztott és megdicsőített az Atya, a szeretet Istene, hogy legyen a szeretet örökké élő templomává az emberek szívében. A legfontosabb alapvető érzelem a szeretet, amely összeköt bennünket a Mindenhatóval, a szereted ősforrásával, a megváltó Jézus Krisztussal, földünket vezérlő szellemi géniusszal, a bennünket láthatatlanul irányító és védő szellemi vezetőnkkel, az örökké­valóságban létező és élő szellemvilággal; földi életünkben hozzá­tartozóinkkal, barátainkkal, rokonainkkal, ismerőseinkkel, népünk­kel, nemzetünkkel, embertársainkkal, az állat-, növény-, és ásvány világ képviselőivel; tehát mindazokkal, akik és amik környezetünk­ben léteznek, élnek és általunk észlelhetők. A szeretet tehát univerzális érzés, amely Istenből indul ki és árad, sugároz az Univerzumba, teremtményeire. Isteni éltető érzés a szeretet, amely az emberek világában minősít is. Minél többet képes az ember belőle felszínre hozni, annál bé­késebbé, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik az élete. Isten elsősorban szeretetével, ugyanakkor igazságával is fordul az emberek felé. Viszonzásul sokaktól és sokszor gőgöt, elutasí­tást kap. Az őt megtagadók védelmében kénytelen volt az Atya törvé­nyeket szabni teremtményei elé, amelyek be nem tartása egyre sú­lyosabb következményekkel jár. Az Atya szánja megtévedt, gőgös ember-teremtményeit. Éppen törvénytaposó magatartása miatt kellett az erkölcsi süllye­dés során az embernek mint egésznek kettéválni; az eredetileg ös­szetartozó duálból két féllé vált a férfi és női individuum. "Amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza" - figyel­meztette az emberiséget Krisztus Urunk. És hogy ez a kijelentés törvénnyé váljon, Isten a házasság lehetőségét adta a kettősök,­ tehát férfire és nőre szétváló ember számára, hogy a gyermekek nemzésével fennmaradjon az emberiség mindaddig, amíg az újra tes­telöltések révén majdan megtisztul vétkeiből és visszanyerve el­vesztett egységét ismét a boldog atyai ház lakójává váljon.

Szükséges volt, hogy a dualitással kapcsolatos tudnivalókat, ebből kifolyóan a házasság problémáit, valamint a gyermekek lelki neve­lésére vonatkozó ismereteket közölje velünk olvasókkal szeretett és tisztelt tanítómesterünk. Ebben a fejezetben olyan tapasztalatokra tehetünk szert - Névtelen Szellem jóvoltából - amelyek gazdagítják lelki, szellemi ismere­teink körét. - A férfi asszony nélkül, asszony férfi nélkül nem képez egész embert, mert fél erőből egészet nem lehet, de egészből kétfelet lehet alkotni, de tökéletlent. A férfi épp oly félerő, mint a nő, és e kettő együtt képezi az embert. A szellem éppoly törvények között létezik, mint az ember. Ugyan olyan az ítélete, felfogása, mint az embernek. Itt is csak erkölcsi fokozata, érzései tisztultsága és ma­gasztossága emeli ki az emberi bőnökből, s ha a szellem nem nevezi magát férfinak vagy nőnek, hanem csak egy szellemnek, úgy bizonyára már túlemelkedett az érzéki test s gőg határain és vagy a tökéletes egységben, vagy az ahhoz vezető úton halad, ahol már megszőnt a női vagy férfiúi fogalom, már csak az egységes testvéri szeretet uralkodik a lelkekben, A mindenható Isten nem teremtett férfit és nőt, csak szelle­met, aki "az ő képére és hasonlatosságára " - mint két erő egy lényegben lett alkotva, egy adó "férfiúi" és egy el­fogadó "női" erő; egy értelemmel, akarattal és szeretettel felruházott szellem, aki tudatával bírt rendeltetésének, szabad akaratának és kettős erejének. A duálegység mindenben kötelező törvény. Az egész világmindenség létrejövetele, fejlődése, a természet mőködése, ebben a törvényben teljesedik ki. Adó és elfogadó minden, aki és ami él! Enélkül megállna a moz­gás, megszőnne az élet. Isten, ha már nem szereti teremtményeit, akkor megáll minden élet. Az ember mégis oly hidegen mérlegeli Isten lényét, oly meggondolatlanul vétkezik az élet ellen, amely őt, s az egész mindenséget élteti és fenntartja! A bukott elsődök gőgjükben és ellenszegülésükben annyira süllyedtek, hogy önmagukban meghasonlottan kettéváltak, és mint egyedi szellemek folytatták a harcot Isten és önmaguk ellen. Ennek a kettéválásnak oka a szaporodni vágyás volt; azt remélték, hogy ha kettéválnak, kétszer olyan erősek lesz­nek, mivel számuk megkétszerződik. E feltevésükben csalatkoz­tak, mert ahelyett hogy erősödtek volna, gyengültek és szakí­tásukkal elvesztették teremtőerejüket. A földi világ, a nagy és dicső világok utánzata. A földi tör­vények az égi törvénynek hitvány másolatai, a férfi és nő a szétvált duálok alakját tükrözteti. A házasság a valami­kori kettős egységnek tökéletlen mása, mintegy jelképezve, hogy az emberi élet a szellemi életnek is csak gyenge után­zata. A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi, és mégis fennhéjázó gőggel és alattomos ravaszsággal közelednek egymáshoz. Érzéki, gőgös szellemek ők és éppen emiatt kell bőnhődniük. Ameddig a bőn tart, szétválasztva kell élni a duáloknak, hogy mindkettő az ő feléért is tőrjön, dolgozzon és szenved­jen, hogy az adóságukat majd egyszer közösen törleszthessék és ez már boldogságnak nevezhető. Addig, amíg ezt el nem ér­ték a házasfelek, nem számíthatnak teljes boldogságra, mert vezeklés és javulás a voltaképpeni célja a házasságnak. A teljes megértés, a legtisztább házastársi szeretet és a lelki benső eggyéolvadás csupán az egymásra talált duálfe­leknél található fel. Bármilyen tökéletlen is az utánzat, mégis a valódira emlé­keztet, s bármilyen boldogtalan is a férfi és nő házassága, azért mégis, ha az Úr törvényében élnek és mindegyik fél el­végzi a maga kötelességét, egy lépéssel közelebb jutott a valódi boldogsághoz. Minél bőnösebb a szellem, annál feltőnőbb a nemisége. M­inél süllyedtebb az emberiség, annál élesebbek a határvo­nalak, amelyek férfit és nőt elválasztanak. Minél inkább tá­volodnak egymástól lelkileg, annál gőgösebb lesz az egyik és ravaszabb a másik fél és végeredményében annál többet szenved mindkettő. A női elfogadó szellem, mivel az egységnek ők ké­pezik alapját, kétszeresen vétkeztek a gonosszal való érint­kezés által. Kétszeresen bőnhődnek is érte, amennyiben a testetöltés részükre nagyobb szenvedést hoz, mint az adó félre: a férfire. A férfi átvette a gonosszal való érintkezés eredményét, el­fogadó része, a nő által. A gőg és harag nála erősebb, bizto­sabb talajra talált, mint női részében, és azonnali válásra, bontásra ingerelte őt. Nem számolt azonban azzal a törvénnyel, amely egyesítette és elválhatatlanoknak teremtette őket. Ez a törvény Isten egyik legnagyobb kegyelmét fejezi ki és a visszatérésre utat mutat. Ez a duálszeretet. Ez tartja ös­sze erős kapoccsal Isten tiszta gyermekeit. Ez főzi őket Teremtőjükhöz. Ez az, ami a két erőt összeköti, és a teremtő­erőt fejleszti. A két erőnek egybefoglalása képezi azt az állapotot, amely a tökéletesedés kiinduló pontja. A kettősségből való kilépés ké­pezi a süllyedés, a tisztátalanság csíráját; a duálságba való visszatérés, a tisztaság felé az első lépéseket. A duálszeretettel nem számol a gőgös férfi szellem; nem vetett számot ezzel az érzelemmel, mely örök időkre összekötötte az elvált, de mégis összetartozó két erőt, hogy az élet keserő csalódásaiban, ha boldogságot nem is, de vigasztalást nyújthassa­nak egymásnak. Ez az a szál a női szellem kezében, amivel magá­hoz láncolhatja a férfit, jóváteheti egykori hibáit, s felemelheti magával oda, ahonnan lezuhantak. A nő mint elfogadó szellem, a jót, a tisztát is gyorsabban elfogadja, és hamarabb javul, mint a férfi, s a férfit így emelheti ki a földi bőn kárhozatá­ból. A földi házasság már csak a szétszakadt, de ismét egymásra ta­lált kettősök frigyének utánzata, mert a földre érve a bukott, érzéki szellemek lelkéből a duálszeretet, vagyis földi nyelven kifejezett "szerelem" helyett, már csak erősen villamos, salakos, undorító, állati ösztönt vált ki, s a többi bőnökkel együtt nem boldogságot, hanem gyötrelmet okozott. Az állati test állattá teszi az embert, ha szelleme nem él szel­lemi mivoltának tudatában. őrizkedjen a nő egy panaszos jajnak, vagy szemrehányó szónak az oka lenni, amely a férfi ajkát hagyja el amiatt, hogy az Úrnál vádoljon.

Nincs erősebb vád a női lélekre, mint a férfi könnyek! őrizkedjetek ilyeneket magatok ellen felidézni! A nő adott alkalmat a gonosznak arra, hogy magát a tiszta szel­lemek közé állítsa, és a nő hivatott arra, hogy a gonosz felemelt fejét letiporja. Erős küzdelem folyik evégből a nő és a gonosz között, amelynek csak akkor lesz vége, ha a nő minden szenve­dést eltőr, és minden csábításnak ellenáll. A földi házasság törvény, mert egymás javítását célozza. A gyermekek születése is törvény, mert a szellemek tisztulását, javulását, haladását segíti. Akár a nő, akár a férfi a másikat megcsalja, paráználkodik, az azért járó büntetés kétszeresét hívja ki maga ellen. Nincs kivétel; a nő épp úgy felelős a törvény előtt, mint a férfi! Isten nem részrehajló. ő előtte nincs különbség férfi vagy női szellem között. A házasság kiengesztelésül adott törvény az emberiség számára, amelyet Isten nevében kell kötni, hogy Isten elismerje törvé­nynek. A tiszta szereteten épült házasság Isten előtt kedves. Ha a házasfelek hozzá fordulnak erőért, segítségért az élet megpró­báltatásaiban, ő meghallgatja kéréseiket és megadja, amit lel­kük haladására jónak lát. A földi érdekeket legtöbbször előbbre valónak tekintik az emberek, feláldozzák szívük egyetlen tiszta fényő örök lángját, és a házasságot is a bőn sötétjére alapozzák. Mert bőn a házas­ság, ahol a szívnek nincs beleszólása. Lépjetek házasságra! Fegyverkezzetek fel türelemmel, elnézés­sel, hibáitokkal, gyengeségeitekkel szemben! Gyújtsátok meg a szeretet örök lángját, s tápláljátok azt a hit olajával, amelyet az Istenbe vetett bizalom teremt. Vegyétek fel az élet­tel a küzdelmet és harcoljanak meg mindennel, ami boldogságo­tokat elrabolni készül. Így meglátjátok, hogy a föld nem is olyan hatalmas, bármilyen nagynak és erősnek lássék is, hogy az embert rabjává tegye, ha égi eszközökkel harcoltok ellene. Az Úr megáldja érzelmeiteket, lakozást vesz hajlékotokban Isten igéje, s benne az Isten. Ez a legegyszerőbb, a legközvetlenebb út a hozzávaló visszatérésre. A férfi megismeri a női lélekben azt az eszményét, amit követ­nie kell. A gyermek megismeri a legszebb érzést: a szülői sze­retetet, és ha az ő ideje is eljön, a példa nem hagyja hidegen, mert hasonló módon alapozza majd meg házi tőzhelyét. Hiába hirdetitek a függetlenség boldogító gyönyörőségét. Hiába ta­kargatja önző szívetek ürességét tudományotok, mégis megjelenik ez az eszmény férfinak nőnek egyaránt s a békés, csendes csa­ládi élet, mint álomkép lebeg lelki szemeitek előtt. Ennek a békés, csendes boldog családi életnek alapja a női lélek. Az a női lélek, aki szeretettel, türelemmel viseli az élet apróbb­-nagyobb bajait, megpróbáltatásait. Ne vonjátok ki magatokat a nehéz gondokkal, aggodalmakkal teli családi élet alól: sem ti kényelemszerető férfiak, sem ti hiú, ragyogni óhajtó nők, mert a törvény súlyos terhét érezteti veletek, ha nem érdekében, de ellene dolgoztok. A házasság a törvényben való haladás egyik eszköze. Tehát, aki szellemét törvényesen fejleszteni, lelkét a bőnöktől tisztí­tani akarja, az előtt a házasélet szükséges és elkerülhetetlen, mert nélküle csak egyoldalú fejlődés érhető el. Szükséges a szeretet fejlesztésére, az önfeláldozás eléréséhez. Szükséges, hogy a férfi és női szellemek közeledhessenek az egykori duál­egység felé, amit földi emberek között csak nagyon ritkán le­het elérni. Szükséges, hogy a tiszta szeretet érvényre juthasson, és az érzékiséget elnyomja az emberek között, a bőnök szaporo­dásának megakadályozására. A gyermekek születése lehetővé teszi a föld légkörébe jutott szellemeknek az újjászületést és tisztulást. A földi emberek mind ilyen javuló, tisztuló szellemek, akik életük után a föld légkörében maradnak mindaddig, míg a körforgás törvénye ismét testhez nem köti őket, amelyben újra születve, ismét megkezd­hetik azt a munkát, amit halálukkal abbahagytak, tudniillik a lelkükben lévő bőnös hajlamok kiirtását; ugyanis csakis azért, csupán evégett él az ember a földön. A gyermek mikor a világra jön, elfelejti szelleméletét, s mint teljesen ártatlan csecsemő kezdi meg az új életet. Hajlamai csak az öntudat ébredésével kezdenek felszínre jönni. Lelki tulaj­donságai a gyermekkorban még csak homályosan bontakoznak ki. Ez az a kor, amikor a szellem nem képes valódi énjét áttükröz­ni, mivel a környezet hatására és a nevelés által második énje képződik - a testi én - mely elnyomja belső énjének hajlamait. Így a helyesen nevelt testi öntudat jó eredmény, a rosszul nevelt, nem megfelelő eredmény. Azért, ha a szülő próbára lesz téve gyermekei részéről, ne zú­golódjon Isten ellen, mert tőle semmi rossz nem származhat, mindig csak jó. A rossz gyermek által saját rosszaságod lesz megbüntetve, melyet elkövettél ebben, vagy egy másik létezé­sedben, szüleiddel szemben. Tudd meg ember, hogy minden bőn ha­sonlót nemz, és a nemzedék semmisíti meg a nemzőit, míg csak ki nem fogy a bőnnek gyökere is a lélekből. A gyermek és a szülő egy Atyának gyermekei, s azonos irányban kell haladniuk, azonos célért kell lelkesedniük, egy érzéstől kell áthatva lenniük, tudniillik Istent és törvényét megismer­ni, a törvény által megszabott úton haladni, ez pedig a szeretet. A házasság, a család, a nagy kiterjedéső rokonság, barátság, ismeretség, mind megannyi üres kertek, melyek a szeretet magvai által bevetve képeznék az emberiség szellemi üdülőhelyeit, ahol az élet-viharban kifáradt lelkek új erőt és bátorságot nyernének a további küzdelmekhez. Addig mindig lesznek boldogtalan házasságok, csalódások, rossz gyermekek, gonosz szülők, irigy és gőgös rokonok, hamis barátok, kárörvendő ismerősök, titkos és nyilt ellenségek, a bőnök háza­inak eme szörnyei, kik szívükben hordják a saját, és embertár­saik számára szánt büntetéseket. A gyermek testi és szellemi nevelése a szülő első és legszentebb feladata, melyet a földön testelöltött szellem elvégezhet. Nincs összhang, ha nincs szeretet. A családi élet kell, hogy a szere­tetnek meleg fészke legyen, ahol Isten törvénye él és uralkodik a szívekben. A szülők egymás iránti szeretete a gyermekek szívé­ben termékeny talajra talál és kibontja a szeretet és hála leg­szebb virágait. A gyermek szelleme reátok van bízva szülők, hogy lelkét meg­tisztítsátok a bőnöktől. Értelmét fejlesszétek, akaratát, ere­jét növeljétek és szívében a szeretet érzését, minden szép, jó és tiszta iránti lelkesedését felébresszétek, hogy az élet megpróbáltatásaival szemben erősen felfegyverkezve álljon, és meg­harcolhassa a kemény harcot az ellentét csábításaival szemben. Gyermekeitek szellemi fejlődése, józan, körültekintő gondosko­dást, benső szeretetet, jó példát, mindent megfigyelő, mindent meglátó, semmit el nem néző nevelést igényel, mert a kisgyermek apró hibái, a felnőtt ember bőneivé válnak, ha azok vele együtt nevelődnek fel. Ne legyetek elnézők. Ne engedjétek a lélek ap­ró kinövéseit erősödni; nyesegessétek le azokat, és helyükre oltsátok be a nemeset, szépet, a törvényeset. Iparkodjatok lelkileg nevelni, nem testileg, mert a test napról napra vál­tozik, de az élet örökélető, és a rápazarolt fáradság meghoz­za gyümölcseit, melyeket örömmel élvez a szülő, gyermek, test­vér és barát. A szülők egymást és gyermekeiket tanítsák meg Isten örök tör­vényére: a szeretetre, elnézésre, megbocsátásra, és jó példa által a javulásra, hogy saját boldogságuk elérését a mások boldogításában keressék. Ha ez lesz a jelszó minden családban, minden rendő és rangú emberek között, ha minden szülő betölti hivatását gyermekek szellemének nevelésében, úgy meg van oldva az emberek részére oly égetően sürgős kérdés: a boldogabb jövő kérdése. Ha a családokat nemcsak a külső törvény és nem csupán az érdekek kötik össze, hanem Isten törvénye, a tettetés nélküli szeretet és a közös Atyában való hit, a tőle való függés és en­nek folyománya a testvéri érzés, akkor megszőnik a szenvedés és boldogtalanság, nem lesz hőtlen házas, kötelességét nem tel­jesítő szülő, hálátlan gyermek, hamis barát, irigy rokon és el­lenséges tanító. Töltsétek be gyermeki és szülői kötelességeiteket is, mert a gyermeki szeret és hála, a szülők lelkének földi jutalma. Szeres­sétek azokat, kiket az Úr lelketek mellé rendelt, és akik testtel ruházták fel javulni vágyó szellemeteket. A testi gyengeség éveiben igyekezzetek öreg napjaikat boldoggá, elégedetté tenni, nehogy szomorú emlékekkel kelljen a földről távozniuk és mint szelle­mek, idegenné váljanak számotokra. Hirdessen a világ bármilyen divatos eszmét, kövesse bár azt az emberiség nagy része, ám ti, akik az Úr felé igyekeztek, akik megelégeltétek a szenvedést, lelki nyomorúságot, akik lelkileg éheztek és fáztok, jöjjetek az egyszerő, isteni kegyelem nyúj­totta, boldogságot kereső útra és nem fogtok csalódni várakozá­saitokban!”





A szemelvény létrehozásában segítségemre volt Kuklis Ferenc munkája, akinek ezúton mondok köszönetet!

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18


Ennek az írásnak a tetszési indexe: 4   (1 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!

  

Vissza a  témakörhöz


AsztrálFény
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on! Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel.

AsztrálFény
AsztrálFény - ezoterikus parapszichológia
Ügyfélszolgálat, e-mail:info@asztralfeny.hu, telefon: 06-30 820-1008
© 1998 - Minden jog fenntartva!

Az AsztrálFény oldalak az Internet Explorer böngészőre vannak optimalizálva.

hirdetés


 
AsztrálFény nyitó oldal AsztrálFény nyitó oldal

 

Kedves Vendég!

Még nem vagy bejelentkezve.
»»
Bejelentkezés
««

Ha még nem vagy regisztrálva:
»»
Regisztráció
««

Jelenleg rajtad kívül
7 vendég
nézegeti az
AsztrálFény
oldalakat

 
Fent vagyunk a Facebook-on is!
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on!
Ha tetszik ez az oldal
ajáld másoknak is ...

 
Megvilágosodás

A lélek egyik fő megnyilvánulása az elme, és annak mőködése. Amikor valaki eléri a megvilágosodás fokozatát, a lélek az elmével együtt olvad a szellembe.
 
 
Partnerprogram

  Pénz...
   Pénz...
    Pénz...
Partner program
Legyen a
partnerünk!

Keressen pénzt,
a mi segítségünkel!
»klikk...«
info@asztralfeny.hu