Halál – átmenet a szellemi életbe
Haldoklási folyamat:
A négy elem távozása.
-
Víz elem: könnyezés, vizelet,
-
Föld elem: salakanyagok, belső tisztulás (káromkodás
stb..)
-
levegő elem: gázok, lélegzet lassulása, akadozása
-
tőz elem: lassú kihőlés, szem változása és végül a
halál.
Utoljára a lélek hagyja el a testet elszakítva az
ezüstszálat. Mérhető a lélek súlya! A haldokló egyszerre látja a két
világot sokszor és tud kommunikálni mindkét világ felé.
Haldokló segítése, felvilágosítása. (Tibeti Halottaskönyv az
életről és a halálról)
Haldokló haldoklási folyamata:
- Tiltakozás
a halál elfogadása ellen
- „Miért
én” kérdés feltevéseő Miért nem máső
- Megoldások
a halál elkerülésére, kibúvok keresése.
- Halál
gondolatának elfogadása, beletörődés a megváltozhatatlanba.
Isten keresése vagy tagadása!
- Halál
érzése, testi és szellemi megkönnyebbülés. Sokszor a haldokló vigasztalja
az itt maradt rokonokat!
- Halál.
Szellemi mozi, előző élet áttekintése: Segítők
megjelenése, szellemi vezető, rokon, barát stb..
Áttekintjük és átéljük jó és rossz cselekedeteinket és
meglátjuk a
meg nem tett jó cselekedeteinket és annak
következményeit!
(a szellemi szférában ezeket megbeszélik a szellemek)
A hirtelen halállal meghalt emberek sokszor nem is tudják
felfogni, hogy mi történt velük.
Ezért is érdemes felkészülni már életünkben a halál
utáni történésekre –szellemi életre -, hogy ne érjen váratlanul. Természetesen
már a földi életünket érdemes úgy kialakítani, hogy megfeleljen szellemi
életünk komoly támaszpillérének.
Köztes lét szellemei:
Sok ember, amikor meghal tudatlanságból, vagy valamilyen
vágy, szenvedély miatt a köztes létben marad. (ezt nevezik szürke zónának is).
Ezek a szellemek nem vesznek tudomást a szellemvilágról és a
fizikai világ szférájában maradnak. Főleg földi ember tudja elküldeni őket
és felvilágosítani, sok múlik ilyenkor a munkánkon, hozzáállásunkon.
Általában 42-47 nap, míg a halott szelleme itt tartózkodik és átmegy a
szellemi szférába. Ez
az idő nem tartozik a veszélyes időtartamok közé.
Ha utána érzékeljük, hogy itt maradt szeretettünk szelleme
(vagy valaki másé), akkor kedves szóval, szeretettel, felvilágosítással el
lehet (el kell) küldeni.
Sok ember azért születik le a földre, hogy az anyagi
kötöttségektől megszabaduljon, és sokszor pont valamilyen szenvedélye tarja a
köztes lét zónájában, és még esélyt sem ad magának, hogy feljusson az őt
megillető szellemi szférába.
A köztes lét egy idő után pokol lesz a számunkra, és attól
pokol, hogy nem vagyunk tudatosak abban a szférában (pl. köztes lét, megakadva
valamelyik lépcsőnél – lásd. Hajótörött „1500 év” vagy öngyilkos lány esete
„1910 év”), vagy attól, hogy olyan dimenzióba kerülünk, amit már nem érzünk
teljesen magunkénak, de a rezgésünk szerint még oda tartozunk!
Túlvilági találkozások halálunk után: amikor a
lélekcsoporttal találkozunk megtudhatjuk, hogy mikor kivel milyen
kapcsolatban voltunk a földön. Érdekes lesz a számunkra, hogy melyik
szellemi barátunk volt a férjünk – vagy férjeink – gyerekeink stb…
Más megvilágításba kerül sok minden, és új értelmezést kap.
Megszőnik a földi értelemben vett családi kötődés, más
nézőpontból szemléljük a történéseket.(örök élet – a rokonok találkoznak a
halál után, ezt már itt hamar megtapasztaljuk. Megszőnik pl. a szex érzése,
mely a fizikai világ törvényszerő velejárója)
Teremtő képzelettel sok mindet létrehozhatunk és egy
általunk elfogadott testben élünk az alsóbb dimenziókban.
Feljebb már energiaként létezünk később, gondolati úton
beszélgetünk, az auránk vagy a szellemünk színe elárulja a gondolatainkat,
érzelmeinket. Ezekben a szférákban már csak tiszta szellemek léteznek és
fejlődnek tovább. Ezek közül születnek le nagy tanítók, szellemi vezetők.
Nagyon fontos, hogy amikor földi ember valamilyen úton
eljut a túlvilági dimenzióba, ezekbe a szférákba már nincs bejárása, kivételt
képez a tudatos elragadtatással felvitt földi ember, akinek ezt tanítás
céljából megmutatták és azért, hogy ezeket elmondhassák a többi embernek.
(Énok, Swedenborg, Hermész Triszmegisztosz, Domokos László)
Minden dimenziónak megvan a saját szerepe a lélek tanulása
szempontjából, ahogyan fejlődünk úgy megyünk egyre feljebb és megyünk egyre
szebb szférákba.
Például a Vénusz híres arról, hogy ott egyesülnek a duál –
párok!
Minél magasabb szintekre jutunk el, annál messzebb kerülünk
a fizikai világtól, és már nem kell többet visszaszületni.
Az alsó szinteken megtanuljuk a fizikai világ kötődéseit
letenni, a bukásunkból kiemelkedni.
Feljebb már komoly feladatokat is elláthatunk, őrszellem
vagy segítő szellemként, szellemi vezetőként. Nagyon fontos, hogy ezt a
tisztséget olyan szellem töltheti be, aki maga is már legalább egyszer
leszületett a földre, ellentétben az angyalokkal, akik tiszta szellemiséggel
rendelkeznek.
Később tanácsok tagjai is lehetünk, teremthetünk, és követve
a szinteket a végén eljutunk az Isteni egyesülésig. (pár milliárd év még)
Nagyon fontos, hogy idő csak a fizikai világ számára
létezik, odaát állapot van!
Halálhoroszkóp elkészítése a szökési lehetőségekkel! (Ezek
a lehetőségek általában rajtunk múlnak, éjszaka megbeszéljük a szellemi
vezetőnkkel vagy a felettes Énünkkel, hogy mikor akarunk menni, de van, amikor
a tudatunk annyira gyenge, hogy helyettünk döntenek.) Pl. 55 helyett 75 év
módosítás, vagy fordítva. Ezért nincs alapja a halál időpontjának
megjóslásának!
A földön jelenleg 6-6.5 milliárd ember él. A közös
szellemcsoportban kb. 12-20 milliárd szellem összesen, sokan várnak leszületési
lehetőségre, ezért is nagy kincs az emberi test és az emberi élet nagyon rövid,
nincs időnk a tévutakra!
A haldoklás tudománya
„Minden haldokló embernek segítséget kell nyújtani abban,
hogy ne féljenek a meghalástól. Előtte tudniuk kell, hogy mi fog történni velük
a haldoklás ideje alatt, és mi fog történni a meghalás után.
Amikor a földi "számőzetés" véget ér, eljön a halál órája. A
haldoklás előtti órában az utolsó kenet során a test hét energiaközpontját,
amelyek az életfontosságú szerveket tartalmazzák, azért kenik meg, hogy
segítsenek a haldoklónak energiát meríteni ezekből a szervekből, hogy
felkészülhessen a teljes eltávozásra az "ezüstzsinóron" át. (Az
ezüstzsinór egy vezeték, amely a fizikai testet éteri alakmásához köti.) A
halott feloldozásának szertartását azért hozták létre, hogy az ezüstzsinór
biztosan elszakadjon, és minden éteri anyag eltávozzon a testből.
Annyi mindent meg lehet tenni, hogy a halál folyamata könnyebb legyen! Nyomást
gyakorolni bizonyos idegközpontokra. Egyes hangszínek megszólaltatása, bizonyos
fények alkalmazása, mantrák halk kántálása, illatos füstölgők elégetése.
Mindez arra való, hogy segítsen a haldoklónak érzékeit a távozásra
összpontosítani.
Amikor elérkezik a pillanat, asztrális felhőben ködszerő
árnyak veszik körül a haldoklót. Túlvilági orvosok jelennek meg, hogy
segítsenek a haldoklónak.
Az egyik áttetsző alak a haldokló fejéhez áll és távolító delejes vonásokat ad.
A másik áttetsző alak ezüstösen szikrázó fonalcsomót emel ki a melléből, amit
meglazít, ránt egyet a fonalon, a fizikai testből egy másik pávaszemő test
emelkedik ki. A pávaszemő testnek látható a feje, a karja, a törzse, végül a
lábak.
Az asztrális test vízszintesen lebeg a földi test felett. A fényes ezüstfonál a
lelki testet összeköti a fizikai testtel. Mikor a lélek kiemelkedik, az anyagi
test mozdulatlanul fekszik, az élet legkisebb jele nélkül. Elveszti eszméletét
a haldokló, ahogy szoktuk mondani. Ha visszatért a haldokló, görcsös rándulások
futnak át rajta. A túlvilági orvos elvágja az ezüstfonalat (életfonal), a
haldokló megrándul, álla leesik, szeme felakad, azután élettelenül nyúl ki az
ágyon. A túlvilági környezet eltávozik, a lelket a szellemi fejlettségtől
függően irányítják, viszik a szférák birodalmába.
Az itt maradt anyagi testet három napon belül el kell égetni.
Hasznosabb a hamvasztás, mint a temetés, mert felszabadítja az eltávozottat
egy kötődés alól, amely hajlamossá teszi, hogy fizikai teste közelében
maradjon. Szélsőséges esetekben, amikor még a halál után is gondot okoz elvágni
a köteléket, a hamvasztás azonnal megteszi.
Miután az asztráltesttől megszabadultunk, a hamvasztás gyorsan megsemmisíti,
ahelyett, hogy lassan oszlana a testtel együtt, amely fölött lebeg. Az ember
nem könnyen felejti el a testét. Látni akarja azt a valamit, amiről egykor azt
hitte, hogy azonos vele. Ez a vágy rögeszméjévé válhat. Ezért olyan fontos a
hamvasztás.
Az emberek hozzáállása a halottakhoz alapvetően fontos.
Mivel a halottak tudata nagyon érzékeny a benyomásokra, a hátrahagyottak
érzelmei nagyon erős hatást tudnak rájuk gyakorolni. Az erős fájdalom
rezgést kelt, ami valóságos fájdalmat okoz az eltávozottaknak és visszatartja a
továbbfejlődéstől. Tulajdonképpen szerencsétlenség, hogy a halottakat
elsiratják, mert ezzel megnehezítik alkalmazkodásukat a másvilághoz.
A halottnak szüksége van az éteri alak más levedléseihez, maga mögött kell,
hogy hagyja ezt a héjat, hogy a szellemi, vagy asztrál teste tovább
fejlődhessen.
A temetési szertartás eredetileg a békés eltávozás eszköze volt, és nem a bánat
rituáléja.
A halál, a tudat központjának áthelyezése a fizikai világból a mentálisba - a
magasabb hullámhosszra hangolódás.
Szellemi munkavégzés:
Belső szellemi munka: Tanulás, mások tanítása, érkezők fogadása –
segítése, leszületések megtervezésének segítése, - előkészítése.
Természettörvény megismerése és megtapasztalása, esetleges leszületés
megtervezése.
Alacsony dimenzióban például a szellemek szinte
„iskolapadban” ülnek és tanulnak a magasabb szinten álló földi emberektől!
(pl.- a mai előadás)
Az igaz szellemvilág a munkájával szinte egybefonódik a
földön szolgáló, tanuló ember – szellemek munkájával. (Éjjel például
kiértékelésre kerül a földi élet, és finomítások történnek, amikre
törvényszerően nem szabad emlékezni)
Külső szellemi munka: köztes lét lelkeinek
megmentése, fizikai világ segítése (őrszellemek, segítő szellemek – sugallatok,
sorsok alakítása, élethelyzetek megoldása közösen a többi vigyázó szellemmel )
Nagyon fontos, hogy a szellemek rájönnek, hogy
sugallatokkal tudják befolyásolni életünket, be tudnak avatkozni. Aki
alacsony szinten áll, az veszekedéseket, rossz tetteket, cselekedeteket sugall,
később, amikor szellemi tisztasága magasabb fokozatra ér, akkor a jó
szolgálatába állítja erőit. Ilyenkor jönnek az építő, segítő ötletek,
„véletlenszerő” megmenekülések stb…
LÁTHATATLANUL TEVÉKENYKEDő EMBEREK
Kétféle osztálya van azoknak, akik bele tudnak
nyúlni emberi ügyeinkbe, és ezek mindkét esetben olyan emberek, mint mi magunk,
akik egy olyan fejlődési fokon állnak, mely nincs nagyon messze a miénktől. Ezeknek
egyik osztálya azokból áll, akiket mi halottaknak nevezünk. Azt
hisszük, hogy ők tőlünk nagyon messze tartózkodnak, de ez tévedés, ők nagyon
közel vannak hozzánk. Ha ők új életformájukban a mi fizikai testünket
rendszerint nem is láthatják, látják asztráltestünket, és ezen keresztül
ismerik minden érzésünket. Tudják, mikor vagyunk gondban, mikor van segítségre
szükségünk stb., s néha abban a helyzetben vannak, hogy tudnak is nekünk
segíteni. Itt tehát jelentős számú segítőtársunk van, akik készen állnak arra,
hogy alkalomadtán életünkbe beleszóljanak.
A másik osztályba azok a láthatatlan segítők sorolhatók, akik már
e-világi életükben is tudnak az asztrál-szinten mőködni. Egyszerőbb lenne
ezt úgy kifejezni, hogy mialatt még fizikai testükben vannak, mert ebben
az esetben nevetségesen hatna az élő vagy holt kifejezést használni, az ő
esetükben ez hamisan is csengene. Ugyanis mi, akik ebben a fizikai testbe
mintegy bezárva, a föld visszataszító ködjeibe burkolva, vakká téve aziránt a
csodálatos fény iránt, amely ránk sugároz, mi vagyunk az igazi halottak, és nem
azok, akik a hús terhét lerakva erőben és ragyogva léteznek, sokkal
teljesítőképesebben, mint mi.
Gyakran segítenek, mind az élőkön, mind a holtakon, de figyelembe kell
vennünk, hogy csak bizonyos körülmények között tudnak hatni. - Ha valaki kap
ilyen erőket, az ilyen képzést csak korlátozottan használhatja. Soha nem veheti
igénybe önző célokra, - nem mutathatja be erejét úgy miként azt a spiritiszta
szeánszokon nevezik, bizonyságtételként kíváncsiság kielégítésére, nem
használhatja mások ügyeibe való hívatlan beavatkozásokra, - és sohasem tehet
olyat, ami a fizikai világban jelenség jellegő lenne. Megtehetné, ha úgy
döntene, hogy egy holtnak üzenetet vigyen vagy élőnek a holt válaszát
továbbítsa, - ha ez a Mester különleges tudásával történne. - Ezek a
láthatatlan segítők tehát nem képezhetnek láthatatlan detektív-irodát, - sem
pedig asztrális tájékoztató központot, - mindössze nyugodtan és egyszerően
végezhetik a rájuk bízott feladatokat.
SEGÍTSÉG A HALOTTAKNAK
Nagyon sokféle módon segíthetünk a holtaknak. Először is a legtöbbőket
fel kell világosítani arról az új világról, amelyben tartózkodnak. Valójában
ezt a vallásuknak kellett volna megtennie. Megmagyarázni, hogy mi vár rájuk,
hogyan élhetnek tovább az új körülmények között, de a legtöbb esetben sajnos
semmi ilyen nem történik. Ezért érzi magát a legtöbb halott roppant levertnek
az új körülmények között, sokan pedig tényleg riadalomban vannak. Vigaszra és
megnyugtatásra van szükségük, mert azokkal a gondolatformákkal találkoznak,
melyeket ők és a hozzájuk hasonlók évszázadokon át hoztak létre olyanokat, mint
valamiféle dühös és kegyetlen istenség vagy valamilyen személyes ördög. Akkor
sajnálnivaló rémületbe esnek, amely nemcsak rossz számukra, hanem gátolja is a
fejlődésüket, valamint segítőjüknek sok idejét és fáradtságát veszik igénybe,
amíg ésszerőbb elmeállapotba kerülnek.
Szeretettel kell irányukba
fordulni, ha kell fel kell világosítani őket a helyzetükről.
A földi dolgainkat úgy kell
alakítani, hogy ne okozunk nekik szenvedést, jó érzéssel menjenek el, nem
szabad őket itt tartani!
Nézzük meg, hogy mit írnak a teozófusok a halál utáni
életről, a közvetlen élményekről:
Átmenet:
Első
pillanatra minden ugyanolyan, mint eddig, csak finom különbségek vannak.
Ugyanabban
a szobában vagyunk, ugyanazok tárgyak között, csak finomult a látásunk,
érzékelésünk. Észreveszzük mások gondolatait, érzéseit.
„Állapotának
megértése talán a következőképpen folyik le: látja maga körül a barátait, de
csakhamar észreveszi, hogy nem mindig tud kapcsolatba lépni velük. Beszél
hozzájuk, de úgy tőnik, nem hallják őt. Megpróbálja megérinteni őket, de nem
érzik. Ekkor még mindig bebeszélheti magának, hogy álmodik, s majd újra
felébred, mert hiszen álmában tud a barátaival kommunikálni úgy, mint azelőtt.
De fokról-fokra rá kell jönnie, hogy meghalt, és akkor rendszerint
kényelmetlenül kezdi magát érezni. - Hogy miértő - Újra csak azért, mert olyan
pontatlan tanulmányokkal tömték tele a fejét. Miután nézete szerint ez az
állapot nem az, amire ortodox módon felkészült, így nem is fogja fel, hogy hol
van és hogy mi történt vele. Mint ahogy egy angol tábornok mondta erről a
helyzetről: "de ha meghaltam, akkor most hol vagyokőő! - Ha a
mennyországban, akkor nem tartom sokra. Ha meg a pokolban, akkor ez jobb annál,
mint amit vártam!"
Tisztítótőz.
Az asztráltestben bennmaradnak az
érzések, és ezek sok szellemnek komoly szenvedést okoznak.
Ha még a földi
életében legyőzte volna ezeket a vágyakat, azon erőfeszítései mértékének
megfelelően kevesebbet érezne belőlük a halál után. Másodszor, ez az egyedüli módja e bőntől való
megszabadulásnak. Ha egy alkoholistának vagy egy kéjencnek az életéből
közvetlenül kellene a legközelebbi inkarnációjába átmennie, akkor ennek a
tehernek a rabszolgájaként születne, amely kezdettől fogva uralná őt, és nem
volna lehetősége, hogy ettől megszabaduljon. De mivel a vágy önmagában
fokozatosan elhal, így az Ego az új életét már teher nélkül kezdheti el, s az a
lélek, amely egyszer már egy ilyen kemény leckét kapott, minden lehető
erőfeszítést meg fog tenni, hogy alsóbb tudathordozó eszközét visszatartsa az
ilyen hiba ismétlésétől
Mindez már ismert volt a világ
számára a klasszikus ókorban. Ezt világosan láthatjuk meg Tantalosz
mítoszában, aki szenvedett, mert sohasem olthatta el égő szomját, mivel
abban a pillanatban, amikor a víz elérte volna ajkát, az újból visszahúzódott.
Sok bőn hoz magával ilyen, és ehhez hasonló, borzasztó eredményt, ha más
formában is. Képzeljék csak el a zsugorit, mennyire szenved majd, ha aranyát
nem halmozhatja, sőt, azt idegen kezek pazarlóan szétszórják. Vagy gondoljanak
csak a féltékenynek a kínjaira, akinek az érzelmei most még erőteljesebbek,
mint voltak a földön, de aki tudja, hogy már nem áll módjában közbeavatkozni. -
Vagy emlékezzünk a görög mondavilág Sziszüphoszára, aki arra volt
kárhoztatva, hogy egy nehéz sziklát görgessen fel a hegyre, s valahányszor már
majdnem elérte a csúcsot, a szikla mindig visszagurult. Milyen találóan
példázza ez az olyan embert, akinek a földön csak evilági törekvései voltak,
egész becsvágyát az öncélú vágyak kovácsolása képezte, aminek egyenes
következménye, hogy ezt kell folytatnia az asztrális világban is.
Vannak leckék, melyeket csak a
földi életben lehet megtanulni. Minél hamarabb megtanuljuk, annál hamarabb
menekülünk meg annak a szükségességétől, hogy egy ugyanolyan korlátozott
lehetőségő következő életbe térjünk vissza. Ezért nem merészelhet senki
hamarabb véget vetni életének, mint ahogy annak eljött az ideje, bár
valójában örülhet, ha elérkezik az időpont, mert beléphet a cselekvés és a
munka felfrissülésének az időszakába.
A „tisztítótőzben” felismerjük
hibáinkat a szenvedés által, és szép lassan letesszük azokat, és a szellemi
evolúcióban feljebb léphetünk. Ha sikerül a fizikai síkon ezt már letenni,
akkor ezzel meg tudjuk könnyíteni szellemi életünket.
Mennyei világ:
A földi életében az ember a szenvedélyei és vágyai által asztráltestben
kell éljen, és abban kell élnie asztrális létezése folyamán, amely idő
jellemének megfelelően boldog vagy nyomorúságos. Most, a tisztítótőz véget ér, mivel
az ember alacsonyrendő természete kiégett, és most már csak a magasabb,
finomabb gondolatok maradnak meg, azok a nemes és önzetlen aspirációk,
amelyeket földi élete alatt árasztott ki. Ezek a gondolatok köréje győlnek, és
egyfajta burkot képeznek körülötte, amelynek segítségével majd képessé válik
abban a finomabb anyagban bizonyos típusú rezgésekre reagálni.
Ezek az őt körülvevő gondolatok azok az erők, amelyeket a
mennyország gazdagságából merít, s amelyek mint valami végtelen kiterjedéső
tárházban állnak rendelkezésére, amelyből éppen azokat a gondolati erőket
merítheti, amelyeket a fizikai és asztrális világban ő maga hozott létre. Vonzódásainak
és odaadásának magas színvonala meghozza a gyümölcseit, hiszen minden eddigi
önzés a földi vágyak birodalmában maradt.
Mindaddig, amíg az ember tudata a fizikai és az
asztrálvilágra van összpontosítva, addig az az energia nem tud rá hatni. Ahogy
azonban átmegy a mentális világba, mint készen álló zsilip nyílik ki, és megkezdheti
tevékenységét. Ezáltal eleget tesz a tökéletes igazságszolgáltatásnak, mert
ha a mi szemszögünk szerint alacsony földi világunkban az önzetlenség nem is
érhette el célját, és látszólag minden hiába volt, mégsem vész el soha semmi.