Különböző szférákból történnek a testetöltések. Az alsóbb szférákból azért, hogy hibáinkat, alacsonyrendő tulajdonságainkat levethessük, a felsőbb szférákból pedig azért, hogy e szellemek az evangéliumi igazságokról tanúságot tegyenek. Gondoljunk Gandhira, Assisi Szent Ferencre, vagy Tereza anyára. Tanítás és tanulás, erkölcsi példaadás és javulás, ez a kegyelmi élet, a fizikai élet célja a Földön.

Tehát különböző szellemi fokozatú, különböző szférabeli szellemek öltenek testet a fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket életvitelben, világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. Inkarnációink értelme a következő: A Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg emelkedhessünk, az anyag szeretetéből kiemelkedhessünk. Mert ez az önzővé, anyagiassá vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.

A fizikai sík, az emberi élet az a terület, ahol az Úr, a Szellemi Vezetés bevonásával elbukott szellemgyermekeit gyógyítja és neveli.

Miért kellenek ehhez a testetöltésekő

Először azért, hogy a különböző szférabeli szellemek közötti óriási különbségek a földi élet tartamára felfüggesztést nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott szellemek torz megjelenését a földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsőt - emberi testet - ad nekik, hogy a társadalom befogadja őket és javulhassanak. Mert különben olyan csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a kapcsolatot.

 A magasabb szférákból testetöltő szellemeknél a helyzet fordított: ők a sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az "egyenruhát", az emberi testet, és így az emberi élet tartamára hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz.

Másodszor - azért adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az egymással ellentétben lévőknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva szellemileg fejlődniük. Tehát mit tesz Isten bölcsessége az emberi élet megadásávalő A múltat lefedi és az egymással harcban lévőket rokoni-családi kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való feloldódást.  Ha a múltat nem takarná le az Isteni Kegyelem és a családi kapcsolatokban emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bőnökre, a szeretetben való kiegyenlítődés lehetetlenné válna!

Gondoljunk arra, hogy a börtönviseltek, bőnözők milyen megbélyegzettek maradnak a társadalom előtt. Irtózatos zavarok keletkeznének, ha emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bőneinkre.

Harmadszor - azért van szükség az emberi életre, hogy itt a hamis látszat ellenére válassza és tegye ki-ki a jót! Mert a szférákban megtanulja a szellem, hogy a rossz cselekedeteknek rossz következményei vannak. Ott ezt a lelki testén keservesen tapasztalja. Azonban kalmárként, mert az nekem jót fog eredményezni, nem elég a jót cselekedni. Ezért Isten letakarja az emberi életben a szellemi törvények bizonyosságát, és a látszat ellenére kell a jót cselekedni! Csak így lesz szellemi értéke tetteimnek! Csak így teremtődik meg lényemben a biztosíték arra, hogy a szférákban birtokomba kerülő hatalmas szellemi erőket a szeretet egyetemes törvénye szellemében fogom használni.

 Mert Isten minden fejlődő szellemre hatalmas erőket és feladatokat bíz!

A testetöltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetőséget kapunk a Kegyelemtől a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak. Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek kéregként vesznek körül. Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erőáramot egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk a szeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetővé válik.

Megoldások a megfelelő szellemi élet felemelkedésére, az élet megfelelő megélése:

A szeretet kénytelen itt alázattá alakulni, belátván, hogy véges. A határon a szeretet alázatba hajlik! És ha a három különböző fokozatú szellemlényt nézzük, közvetlenül szemlélhető, hogy a szeretet mind diadalmasabbá válásával növekszik az alázat, az igaz szellemi alázat!

Szemlélhető, hogy a szellem csak az igaz szellemi alázat által kapcsolódhatik be a mindenütt sugárzó, mindeneket éltető Isteni Szeretet áramába! Látjuk, hogy csak az alázat útján, hatolhat be - nincs más lehetőség - az egész Univerzumban mindenütt jelenvaló Isteni szeretet a szellem lényébe, mind diadalmasabbá téve a szellem érzelemvilágát, szeretetét! Tehát az igaz alázat, nem a szervilizmus, hanem az igaz szellemi alázat nélkül nincs és nem is lehet fejlődés, szeretetnövekedés! Csak a szellemi alázatra épült szeretet örök értékő!

Hit – Remény - Szeretet megélése!

Ha megszületik bennünk az élő hit, akkor értelemvilágunk bekapcsolódik a mindenütt jelenvaló, mindeneket megvilágosító Isteni Bölcsességbe, és bekövetkezik a megvilágosulás, a szellemesülés! A mindenütt jelenvaló, végtelen Isteni Bölcsesség behatol az élő hit által szellemünkbe, és eredményezi az igaz tudást - a bölcsességet.

Bármilyen fokozaton áll valaki, döntő fontosságú szellemi fejlődésére nézve, hogy három alaptulajdonsága:

                               értelemvilága (bölcsessége, hite)

                               érzelemvilága (szeretete, alázata) és

                               akaratvilága (erői, reménye)

mindig szellemi egyensúlyban, harmóniában legyenek! Mert a szellemi diszharmónia, - a szellemi egyensúlytalanság - a fejlődés akadálya, és szellemi lefokozódáshoz vezet! Tehát a szellem - testetöltött állapotban az ember - feladata az, hogy Istentől kapott három alaptulajdonságát egyensúlyban fejlessze! Mert ha valaki az érzelemvilágát – szeretetét - engedi elsorvadni csak azért, hogy értelemvilágát és akaratvilágát túlfejlessze, annak szellemi értéke szélső esetben nullává zsugorodik, és bekövetkezik egy örökkévalósági ciklusra a szellem éjszakája! És ez így van, nemcsak az érzelem, hanem az értelem és akarat elsorvadásánál is! Hiába fejleszti ki valaki érzelemvilágát, ha nincs benne bölcsesség, a szeretet oktalanná, vakká válik! Hiába fejleszti ki valaki érzelemvilágát és érzelemvilágát, ha nincs akarata a megismert igaz és jó megvalósítására, akkor tudása és szeretete semmivé válik! Tehát az örök fejlődés, a "Legyetek tökéletesek!" krisztusi parancs betöltéséhez az egyetlen garancia, ha mindhárom szellemi alaptulajdonságunkat egyensúlyban, harmóniában fejlesztjük!

A fejlődés folyamán az élet különböző próbák elé állít bennünket. Ezek felváltva, hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik alaptulajdonságot teszik próbára, esetleg kettőt, vagy mindhárom alaptulajdonságot egyszerre!

az első szféra embertípusa - az anyagba alámerült ember .

A második szféra embertípusa - az anyagból ébredő ember.

      A harmadik szféra  embertípusa - a szellemiekre eszmélni kezdő ember.

A negyedik szféra embertípusa - az anyagból kiemelkedő spirituális ember.

Az ötödik szféra embertípusa - az anyag felett uralkodó transzcendens ember.

A hatodik szféra embertípusa - a golgotajárásban megdicsőülő szellemember,

akiben a krisztusi elvek megkoronáztatnak!

A szeretet első fejlődési sora a bukás mélyszintjéből fokozatosan kibontakozva: 

legmélyebb szint - csak én! - durva egoizmus.

         majd        - én és mások!  -  finom egoizmus,

         azután    - mások és én!  -  az igaz szeretet kezdete,

         végül       - csak mások   -  a szeretet magas foka.

A szeretet második fejlődési sora a bukás mélyszintjéről fokozatosan kibontakozva:

Kegyetlen önzés - Durva önzés - Enyhe önzés - Önzetlenség - Áldozatosság - Önfeláldozás!
 Minden magasabb szeretetfogalom mind diadalmasabb valóság! Amely a szférákban felfelé emelkedve - élő - diadalmas valóság!

 A szeretet harmadik fejlődési sora, melyeket testetöltésrol testetöltésre mind magasabb szinten be kell töltenem!
 A mélyszinttől fokozatosan a legmagasabb szintig:
- súlyos áldozatok igénylése másoktól,
- enyhébb áldozatok igénylése másoktól,
 - nem igénylek áldozatokat másoktól,
 - kisebb áldozatokat hozok másokért,
 - nagy áldotatokat hozok másokért ,
és végül: - önfeláldozó élet másokért  és a Krisztusi eszméért.

A szeretet negyedik fejlődési sora - a bukás mélyszintjérol fokozatosan kibontakozva a következő:
 Mélyszint   - csak önmagamat szeretem,
 Majd:        családomban önmagamat szeretem,
     családom szeretetében fokozatosan  feloldódik
önmagam szeretete, szeretetem kitágul mindazokra, akiket ismerek,
 Végül:     szeretetem kitágul azokra is, akiket nem ismerek.
 Ismétlem, minden magasabb szeretetfogalom - a felfelé növekvő gömbsor - mind diadalmasabb valóság!

- A szeretet ötödik fejlődési sora - a bukás mélyszintjérol fokozatosan kibontakozva:
   - önmagamban a testet szeretem,
önmagamban a lelkieket szeretem,
   - önmagamban az örök szellemet szeretem.

- A szeretet hatodik fejlődési sora :
   - másban a testet szeretem,
   - másban a lelkieket szeretem,
   - másban az örök szellemet szeretem.

- A szeretet hetedik fejlődési sora.  A családi szeretet fokozatai - a bukás mélyszintjéről fokozatosan kibontva :
   - családom tagjait alárendelem magamnak,
   - családom tagjaiban önmagam tükröződését szeretem,
   - családom tagjaiban a szépet - a lelkieket szeretem,
 - családom tagjaiban :  szellemtestvéreimet - örök utitársaimat
szeretem, akikkel az örök szellemi fejlődésben a szeretet kibontakozását építem.
 - Végül a szeretet nyolcadik, lezáró fejlődési sora. A duálszeretet fokozatai a bukás mélyszintjétől fokozatosan kibontakozva:
   - duálomat alárendelem magamnak,
   - duálomban önmagam tükrözodését szeretem,
   - duálomban a szépet - a lelkieket szeretem,
   - duálomban örök utitársamat - szellemem örök másik felét - szeretem,
akivel a szellemi fejlődésben, vele örök egységben, a duálszeretet örök kibontakozását építem.
 

Ezeket a szeretetfokozatokat kell lépésről-lépésre, testetöltésről - testetöltésre önmagamban élő valósággá tennem, hogy a bukás mélyszintjéről a mennyei szférák magasságába emelkedhessek!
 Ez a bukott szellem részére a szellemi síkon - szellem állapotban nem valósítható meg! Csak a fizikai síkon - az emberi élet kegyelmi állapotában! Erre adja Isten a testetöltés kegyelmét.

Először nézzük az első szellemtípust! A felfelé haladó - megtért - szellemtípust, aki földi életében szellemi világnézető és a Hegyibeszéd elveinek megvalósítására állította be földi életét. Gondoljunk a szférák hátterére, amelyből sohasem szakadunk ki! 

(Gömbszimbólika Gömb = szellem)

 Elso -  a testetöltés előtti állapot. A szellem a szellemi síkon a fizikai síkhoz közeledik, hogy lemerüljön az anyagba - testetöltsön.
 Második -  a magzati időszak. A szellem még csak érinti felülről a fizikai síkot. Nincs még beléhelyezkedve a testbe.
 Harmadik - a csecsemő- és a korai gyermekkor A szellem fokozatosan beléhelyezkedik a testbe és csak lassan, évek fokozatos munkájával kezdi átvinni ismereteit - szellemi tudatából - emberi tudatába.
 Negyedik - a serdülés kora. A szellem lassan, fokozatosan merül alá a fizikai síkba, a fizikumba. A testi öntudat - az emberi tudás - fokozatosan bővül. A fizikai síkba merült gömbrész nagyobbodása nemcsak az emberi tudás, hanem egyúttal a testi erők gyarapodását is jelenti. Amint látni fogjuk, mindkettő maximumát az élet delelőjében fogja elérni.

 Ötödik - az ifjúkor. Minthogy felfelé haladó - megtért - szellemtípusról beszélünk, ifjúkorában tudatosítja magát a jóban, és emberi tudását nagy mértékben fokozza - harmóniában a szellemi törvényekkel! Tehát a gömb kezd tágulni! Az emberi tudás növekedését nem a gömb további merülésével, hanem a gömb térfogat növekedésével éri el.
 Hatodik - az élet delelője. A szellemi munkásság és az evangéliumi szeretetmunka teljében a gömb rohamosan tágul. Látjuk, hogy az Isten akarata szerint élő ember tudata még a tudás legnagyobb teljében is állandóan nyitott a felsőbbrendő énje felé - és állandóan a felülről ömlő szellemi sugárzásban van. Tehát emberi gondolkodása át- meg át van szőve szellemi hatásokkal. Látjuk, hogy az intuíció vonala széles és uralkodik az emberi énje felett. Az ábrából látjuk azt is, hogy az érett kor teljében a testi erők elérik maximumukat.
 

Hetedik - a bölcs öregkor. A földi tanulságok, szellemi tapasztalatok leszőrése. A gömb tovább tágul - szellemesül - és kezd kiemelkedni a fizikai síkból. A testi erők már gyengülnek. A szellem emelkedése következtében - a rajzból ez jól látszik - az emberi tudat szőkül. Vagyis az ember öregkorában tudásából felejt. Anyagi tudásából a felesleges ballasztokat - melynek a halál után semmi hasznát nem fogja venni - kidobja.
 Utolsó előtti fázis - a haldoklás. Szellemi fájdalom nélküli agónia. Ez nem jelent feltétlenül időben rövid, vagy fájdalom nélküli agóniát, mert bizonyos betegségekkel járhat hosszú, fizikai fájdalmakkal teljes agónia. Hanem azt jelenti, hogy a szellem - a haldoklás idotartama alatt - már nem ragaszkodik a testhez. Már nem törődik az anyagi dolgokkal - ezek már nem érdeklik! Hanem figyelmével, az örök haza felé fordul. Az agóniában a szellemi sík megnyílik előtte!

Szellemtestvéreivel, elköltözött szeretteivel foglalkozik, akik már szeretettel várják. Akiket már lát is és készülődik hozzájuk A gömb tágul - szellemesül - a jól eltöltött földi élet következtében.
 Utolsó fázis - a halál után. A szellemesülés következtében a gömb könnyen kiemelkedik a sőrőbb állagú fizikai síkról - a szellemi síkra. Ez más fogalmazásban azt jelenti, hogy a szellem nem ragaszkodik az anyagi dolgokhoz és szellemileg könnyen kiemelkedik a testből.
 
Látjuk, hogy emberi látásunk milyen hiányos, milyen csonka. Az egész élet folyamán csak az emberi én látható! A felsőbbrendő én szellemi valósága és a szellemi szférák élettere - amelyből a fizikai élet folyamán sohasem szakadunk ki - nem látható. Pedig egész életünk folyamán benne élünk! A szellemvilágból öltünk testet - mint emberek - a szellemvilág kellős közepén élünk és a szellemvilágba távozunk!

Most nézzük a másik típust - a lefelé süllyedő - megtéretlen - szellemtípus földi életútját!
 Az atyai háztól távolodó tékozló fiú földi életútja. Ez a negatív földi élet szellemtípusa. A földi élet céltévesztése! Ez a típus egész földi életében az anyagba mélyen alámerült, durva szenvedélyeinek élő ember lesz, akit mások szenvedései nem érdekelnek - csak saját anyagi érdekei. Emberi életének első három életfázisa azonos lesz az előző embertípus életfázisaival.
Első fázis - testetöltés előtti állapot. A szellem a szellemi síkon a fizikai síkhoz közeledik, hogy lemerüljön az anyagba - hogy testet öltsön.
 Második fázis - magzati időszak. A szellem felülről még csak érinti a fizikai síkot! Nincs még beléhelyezkedve a testbe. Kívülről, a szellemi síkról építi - az édesanya testében, az anyaméhben - a magzatot.
 Harmadik fázis - a csecsemő és korai gyermekkor. A szellem fokozatosan beléhelyezkedik a testbe és csak lassan - évek fokozatos munkájával - kezdi átvinni ismereteit szellemi tudatából az emberi tudatába.
 Tehát az első három ábra azonos volt mindkét szellemtípusnál. Itt még nem lehet tudni, milyen ember lesz belőle. Rendkívül fontos a szülők befolyása!
 Negyedik fázis - a serdülés kora. A szellem lassan, fokozatosan merül alá a fizikai síkba. A testi öntudat - az emberi tudás - fokozatosan bővül. Azonban látjuk, hogy anyagibb formában, mint az előző típusnál.
 

Ötödik fázis  - az ifjúkor. A szellem, mint ember tudatosítja magát a rosszban - gondolataiban, érzéseiben, cselekedeteiben - egyaránt. Ennek következtében a gömb fokozatosan merül, sőrősödik, anyagiasul, zsugorodik. Ne felejtsük el, hogy a másik ellenpólust látjuk most!
 Hatodik fázis - az élet delelője. Önző érdekei kíméletlen diadalra juttatásában való aktív munkálkodás maximuma. A szellem mind jobban sőrősödik, zsugorodik! Mind jobban, majd teljesen alámerül az anyagba. Az intuíció és inspiráció vonala rohamosan zsugorodik, majd teljesen eltőnik. A szellem teljesen elszigetelte magát a szellemi síktól! Minden transzcendens kapcsolata megszakadt. Csak az anyagban hisz - csak az anyagnak él. Teljesen önzővé válik, mások érdekeivel nem törődik. A hibák, bőnök, szenvedélyek vastag rétege veszi körül. Életmódjával, elveivel szellemileg állandóan fertőzi önmagát és másokat. Ne felejtsük el, hogy itt az atyai háztól távolodó tékozló fiú földi életútját szemléljük!
 
 Hetedik fázis - az öregkor. Teljesen belegyökeresedett anyagi felfogásába - hibáiba - bőneibe. A szellem állandóan tovább zsugorodik és nehéz fajsúlya következtében nem képes a fizikai sík fölé emelkedni. Annak ellenére, hogy a gömb már kénytelen megérinteni alulról a szellemi síkot, mert a testi erők gyengülnek már és a halál időpontja közeledik. A szellemi vezetés már vonja felfelé, hogy a halállal kiemelkedhessék a fizikai síkról. A szellemi sík megérintése következtében, látjuk a hetedik ábrán, a halál gondolata kezd már az érintési ponton a szellemi síkról beszivárogni öntudatába, tehát a halál gondolata kezdi már gyötörni!  ő azonban ezen gondolatoktól irtózik, menekül! Nem tud - és nem akar - az anyagtól elszakadni!
 
 Nyolcadik fázis – haldoklás, kínos szellemi agónia! A sőrő, nehéz gömb nem tud a vele egy fajsúlyú anyagból a könnyebb szellemi síkra kiemelkedni, nem tud elszakadni a fizikai síktól! A szellem vergődik. Nem tud és - nem akar - kiemelkedni a testből, hanem görcsösen ragaszkodik hozzá.  Ennek következtében a haláltusa sokszor rendkívül kínos vergődés. De természetesen nem minden esetben! Mert lehet esetleg hirtelen halál, azonban a megtéretlen lélek ilyenkor hosszú ideig vergődik a test mellett a halál után is anélkül, hogy annak tudatára jutna, hogy meghalt!
 
 Végül a kilencedik fázis - a halál utáni állapot. A szellem és asztrálteste évtizedekig, évszázadokig a holttesthez, a sírhoz, a fizikai világhoz kötözve, szenvedő állapotban stagnál, anyagi eszmekörben vergődik, nem bírva elszakadni a fizikai síktól! Sokszor évszázadokig észre sem véve, hogy meghalt! Mint kísértő bolyong a fizikai síkon, gonosz sugallataival kergetve, zavarva, kísértve az embereket. Míg végül az isteni kegyelem más helyzetbe és állapotba helyezi, alkalmat adván neki a tisztulásra és fejlődésre. Híresek az angol kísértetkastélyok, amelyeknek volt tulajdonosai évszázadok óta oda vannak kötözve anyagi vágyaik helyéhez, a kastélyhoz, nem bírván és nem akarván elszakadni anyagi kincseiktől! Példázván az evangéliumi parabolát: Ahol a ti kincsetek, ott a szívetek!
Hat évtized kutatásaiban kapott több ezer szellemállapot-vizsgálat tapasztalatai szolgáltatnak számomra szomorú bizonyságot Krisztus szavainak isteni erejő igazságáról!

A SZELLEMI FEJLőDÉS VÉGTELEN TÁVLATAI

Állagsőrőség egyenlő a szellemi szabadsággal. Minél nagyobb a gömb - a szellem lénye - tágulásával arányban annál szellemibb állagú, annál akadálytalanabba szellem mőködése, nagyobb a szabadsága.

Látjuk, hogy az alsó szférákban élő szellemek látóköre szők, korlátozott, szemlélete - érzésvilága - tisztátalan, sötét, ködös, zavaros. Ezek az alacsonyrendő szellemek a szféráikon végigszáguldó szellemi, lelki viharok között élnek.

Felfelé emelkedve a szférákban a színek, tónusok, vagyis a szemlélet, gondolkodás, érzésvilág, szándékok - mind világosabbá, tisztábbá, magasabbrendővé válnak, és a legfelső szférákban fénylővé, diadalmassá fokozódnak.

A legalacsonyabb szférák képviselik a durva bőnök és szenvedélyek, az önzés, brutalitás torz igazságrendszereit. Itt a bőnök és szenvedélyek szörnyő következményei viharzanak és uralkodnak, és szenvedtetik az itt élő, mélyre bukott szellemlényeket.

Amint pedig egymás után felfelé haladunk a szférákban, lépésről lépésre veszítenek erejükből ezek a torz igazságrendszerek. Mindinkább kezdik megközelíteni az evangéliumi elveket, a krisztusi igazságokat. Végül, a legmagasabb szférákban, ragyogó szellemi világosság uralkodik. A krisztusi igazságok mindent elárasztó fényben tündökölnek, és az összes alsóbb szférákat és a fizikai síkot szellemi fénnyel, szeretettel, élettel árasztják el.

Természetesen ebből a sugárzásból az alacsonyabbrendő szférák - fokozatuk szerint - mind kevesebb szellemi fényt, világosságot, szeretetet fogadnak be magukba. Megtörik, és mind jobban sötétítik, homályosítják ezeket a magasrendő hatásokat önmagukban.

És most idézzük fel a hat szférát, melyből a testetöltések történnek:

    A legalsó szféra - a „purgatórium” mély szintje.

    A második szféra - a „purgatórium” közép szintje.

    A harmadik szféra - a „purgatórium” felső szintje.

    A negyedik szféra – a „Menny” előcsarnoka.

    Az ötödik szféra - a kibontakozó mennyei élet szférája.

    A hatodik szféra - a diadalmas mennyei élet szférája.

Az alsó négy szférából - a purgatóriumi szférákból - kötelező a testetöltés a Kegyelem törvényvilága szerint. A mennyei szférákból már csak önként vállalt testetöltések történnek. A hatodik szférán túl kezdődnek - ez már nincs a rajzon - a vezérlő géniuszok isteni fokozatai, a vezérlő géniuszok szférái - Isten országa - ahonnan testetöltés már nincs.

Ez a földi élet kegyelmi próbája. Vajon betöltjük-e a szeretet két főparancsát, a próbák kegyelmi állapotában - az emberi életbenő Nem szóval - mert ebben nagyok vagyunk - hanem érzésekben és cselekedetekben!  Mert ez a perdöntő!

A szeretet bennem való kibontakozásának útja - a bukás mélyszintjétől - a testetöltések kegyelmi sorozatán át - a következő:

A legmélyebb szint brutális állapota: Csak Én! Csak önmagamért élek. - Durva egoizmus.

A következő szint: Én és mások! Önmagamért és másokért élek. - Finom egoizmus.

Magasabb szint - Mások és én! Másokért és önmagamért élek. - Az igaz szeretet kezdete

Magas szint: Csak mások! Csak másokért élek! - A szeretet magas foka!

Legfelső szint: Csak másokért élek a krisztusi eszmében. - A szeretet legmagasabb foka!

Az emberiség 94 %-a az alsó három szférából ölt testet. E három szférából - a továbbfejlődéshez - kötelező a testetöltés!

A 4. szférából - az emberiség 5 %-a ölt testet: átható lelkiismeret, spirituális jellem!

Az 5. szférából - 10 ezer ember közül - egy! Éber lelkiismeret, transzcendens jellem.