Különböző
szférákból történnek a testetöltések. Az alsóbb szférákból azért, hogy
hibáinkat, alacsonyrendő tulajdonságainkat levethessük, a felsőbb szférákból
pedig azért, hogy e szellemek az evangéliumi igazságokról tanúságot tegyenek.
Gondoljunk Gandhira, Assisi Szent Ferencre, vagy Tereza anyára. Tanítás és
tanulás, erkölcsi példaadás és javulás, ez a kegyelmi élet, a fizikai élet
célja a Földön.
Tehát
különböző szellemi fokozatú, különböző szférabeli szellemek öltenek testet a
fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket
életvitelben, világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. Inkarnációink értelme a következő: A
Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg
emelkedhessünk, az anyag szeretetéből kiemelkedhessünk. Mert ez az
önzővé, anyagiassá vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.
A fizikai sík, az emberi élet az a terület, ahol az Úr, a Szellemi
Vezetés bevonásával elbukott szellemgyermekeit gyógyítja és neveli.
Miért kellenek ehhez a testetöltésekő
Először
azért, hogy a különböző szférabeli
szellemek közötti óriási különbségek a földi élet tartamára felfüggesztést
nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott szellemek torz megjelenését a
földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsőt - emberi testet - ad
nekik, hogy a társadalom befogadja őket és javulhassanak. Mert különben olyan
csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a
kapcsolatot.
A magasabb szférákból testetöltő szellemeknél
a helyzet fordított: ők a sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az
"egyenruhát", az emberi testet, és így az emberi élet tartamára
hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz.
Másodszor - azért
adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az egymással
ellentétben lévőknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva
szellemileg fejlődniük. Tehát mit tesz Isten bölcsessége az emberi
élet megadásávalő A múltat lefedi és az egymással harcban lévőket rokoni-családi
kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való feloldódást. Ha a múltat nem takarná le az Isteni Kegyelem
és a családi kapcsolatokban emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi
bőnökre, a szeretetben való kiegyenlítődés lehetetlenné válna!
Gondoljunk arra, hogy a börtönviseltek, bőnözők
milyen megbélyegzettek maradnak a társadalom előtt. Irtózatos zavarok
keletkeznének, ha emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bőneinkre.
Harmadszor - azért van szükség az emberi életre, hogy itt a hamis látszat ellenére
válassza és tegye ki-ki a jót! Mert a szférákban megtanulja a szellem,
hogy a rossz cselekedeteknek rossz következményei vannak. Ott ezt a lelki
testén keservesen tapasztalja. Azonban kalmárként, mert az nekem jót fog
eredményezni, nem elég a jót cselekedni. Ezért Isten letakarja az emberi
életben a szellemi törvények bizonyosságát, és a látszat ellenére kell a jót cselekedni! Csak így lesz szellemi
értéke tetteimnek! Csak így teremtődik meg lényemben a biztosíték arra, hogy a
szférákban birtokomba kerülő hatalmas szellemi erőket a szeretet egyetemes
törvénye szellemében fogom használni.
Mert
Isten minden fejlődő szellemre hatalmas erőket és feladatokat bíz!
A
testetöltéssel, a fizikai (emberi) életbe való leszületéssel lehetőséget kapunk
a Kegyelemtől a tisztulásra; hibáink a fizikai élet ütközései során oldódnak.
Ütközések! Fájdalmak és vélt sérelmek. Ezek figyelmeztetnek hibáinkra, melyek
kéregként vesznek körül. Meg kell tanulnunk ezeket napi önvizsgálattal
tudatosan felismerni. Csak ez után tudunk a hibarétegeink következetes
lebontásával alkalmassá válni arra, hogy a mindeneket besugárzó Isteni Szeretet-, Bölcsesség- és Erőáramot
egyre jobban befogadhassuk, abba bekapcsolódjunk és továbbsugározhassuk mások
felé. Minél fényesebbé, szellemibbé válunk a szeretet törvényének betöltése által, annál inkább lehetővé
válik.
Megoldások
a megfelelő szellemi élet felemelkedésére, az élet megfelelő megélése:
A szeretet
kénytelen itt alázattá alakulni,
belátván, hogy véges. A határon a szeretet alázatba hajlik! És ha a három
különböző fokozatú szellemlényt nézzük, közvetlenül szemlélhető, hogy a szeretet mind diadalmasabbá válásával
növekszik az alázat, az igaz szellemi alázat!
Szemlélhető, hogy a szellem csak az igaz szellemi alázat által kapcsolódhatik be a
mindenütt sugárzó, mindeneket éltető Isteni Szeretet áramába! Látjuk, hogy csak az alázat útján, hatolhat be - nincs más
lehetőség - az egész Univerzumban mindenütt jelenvaló Isteni szeretet a szellem
lényébe, mind diadalmasabbá téve a szellem érzelemvilágát, szeretetét! Tehát az igaz
alázat, nem a szervilizmus, hanem az igaz szellemi alázat nélkül nincs és nem is lehet fejlődés, szeretetnövekedés! Csak
a szellemi alázatra épült szeretet örök értékő!
Hit –
Remény - Szeretet megélése!
Ha megszületik bennünk az
élő hit, akkor értelemvilágunk bekapcsolódik
a mindenütt jelenvaló, mindeneket megvilágosító Isteni Bölcsességbe, és bekövetkezik a megvilágosulás, a szellemesülés! A mindenütt jelenvaló, végtelen Isteni Bölcsesség
behatol az élő hit által szellemünkbe, és eredményezi az igaz tudást - a
bölcsességet.
Bármilyen fokozaton áll
valaki, döntő fontosságú szellemi fejlődésére nézve, hogy három
alaptulajdonsága:
értelemvilága (bölcsessége, hite)
érzelemvilága
(szeretete, alázata) és
akaratvilága
(erői, reménye)
mindig szellemi
egyensúlyban, harmóniában legyenek! Mert a
szellemi diszharmónia, - a szellemi egyensúlytalanság - a fejlődés akadálya, és
szellemi lefokozódáshoz vezet! Tehát a szellem - testetöltött állapotban az ember - feladata az, hogy Istentől kapott három alaptulajdonságát
egyensúlyban fejlessze! Mert ha
valaki az érzelemvilágát – szeretetét - engedi elsorvadni csak azért, hogy
értelemvilágát és akaratvilágát túlfejlessze, annak szellemi értéke szélső
esetben nullává zsugorodik, és bekövetkezik egy örökkévalósági ciklusra a
szellem éjszakája! És ez így van, nemcsak az érzelem, hanem az értelem és
akarat elsorvadásánál is! Hiába fejleszti ki valaki érzelemvilágát, ha
nincs benne bölcsesség, a szeretet oktalanná, vakká válik! Hiába fejleszti ki
valaki érzelemvilágát és érzelemvilágát, ha nincs akarata a megismert igaz és
jó megvalósítására, akkor tudása és szeretete semmivé válik! Tehát az örök fejlődés, a
"Legyetek tökéletesek!" krisztusi
parancs betöltéséhez az
egyetlen garancia, ha mindhárom szellemi alaptulajdonságunkat
egyensúlyban, harmóniában fejlesztjük!
A
fejlődés folyamán az élet különböző próbák elé állít bennünket. Ezek felváltva, hol az egyik, hol a másik, hol a
harmadik alaptulajdonságot teszik próbára, esetleg kettőt, vagy mindhárom
alaptulajdonságot egyszerre!
az
első szféra embertípusa - az anyagba alámerült ember .
A
második szféra embertípusa - az anyagból ébredő ember.
A
harmadik szféra embertípusa - a
szellemiekre eszmélni kezdő ember.
A
negyedik szféra embertípusa - az anyagból kiemelkedő spirituális ember.
Az
ötödik szféra embertípusa - az anyag felett uralkodó transzcendens ember.
A
hatodik szféra embertípusa - a golgotajárásban megdicsőülő szellemember,
akiben
a krisztusi elvek megkoronáztatnak!
A szeretet első fejlődési sora a bukás mélyszintjéből
fokozatosan kibontakozva:
legmélyebb szint - csak én! - durva egoizmus.
majd -
én és mások! - finom egoizmus,
azután - mások és én!
- az igaz szeretet kezdete,
végül - csak mások - a
szeretet magas foka.
A szeretet második
fejlődési sora a bukás
mélyszintjéről fokozatosan kibontakozva:
Kegyetlen önzés - Durva önzés - Enyhe önzés -
Önzetlenség - Áldozatosság - Önfeláldozás!
Minden magasabb szeretetfogalom mind diadalmasabb valóság! Amely a
szférákban felfelé emelkedve - élő - diadalmas valóság!
A szeretet
harmadik fejlődési sora, melyeket testetöltésrol testetöltésre mind
magasabb szinten be kell töltenem!
A mélyszinttől fokozatosan a legmagasabb szintig:
- súlyos áldozatok igénylése másoktól,
- enyhébb áldozatok igénylése másoktól,
- nem igénylek áldozatokat másoktól,
- kisebb áldozatokat hozok másokért,
- nagy áldotatokat hozok másokért ,
és végül: - önfeláldozó élet másokért és a Krisztusi eszméért.
A szeretet negyedik
fejlődési sora - a bukás
mélyszintjérol fokozatosan kibontakozva a következő:
Mélyszint - csak önmagamat szeretem,
Majd: családomban
önmagamat szeretem,
családom szeretetében fokozatosan
feloldódik
önmagam szeretete, szeretetem kitágul mindazokra, akiket ismerek,
Végül: szeretetem kitágul azokra is,
akiket nem ismerek.
Ismétlem, minden magasabb szeretetfogalom - a felfelé növekvő gömbsor -
mind diadalmasabb valóság!
- A szeretet ötödik
fejlődési sora - a bukás mélyszintjérol fokozatosan kibontakozva:
- önmagamban a testet szeretem,
önmagamban a lelkieket szeretem,
- önmagamban az örök szellemet szeretem.
- A szeretet
hatodik fejlődési sora :
- másban a testet szeretem,
- másban a lelkieket szeretem,
- másban az örök szellemet szeretem.
- A szeretet
hetedik fejlődési sora. A családi szeretet fokozatai - a bukás
mélyszintjéről fokozatosan kibontva :
- családom tagjait alárendelem magamnak,
- családom tagjaiban önmagam tükröződését szeretem,
- családom tagjaiban a szépet - a lelkieket szeretem,
- családom tagjaiban : szellemtestvéreimet - örök utitársaimat
szeretem, akikkel az örök szellemi fejlődésben a szeretet kibontakozását
építem.
- Végül a szeretet nyolcadik, lezáró fejlődési sora. A
duálszeretet fokozatai a bukás mélyszintjétől fokozatosan kibontakozva:
- duálomat alárendelem magamnak,
- duálomban önmagam tükrözodését szeretem,
- duálomban a szépet - a lelkieket szeretem,
- duálomban örök utitársamat - szellemem örök másik
felét - szeretem,
akivel a szellemi fejlődésben, vele örök egységben, a duálszeretet örök
kibontakozását építem.
Ezeket a
szeretetfokozatokat kell lépésről-lépésre, testetöltésről - testetöltésre
önmagamban élő valósággá tennem, hogy a bukás mélyszintjéről a mennyei szférák
magasságába emelkedhessek!
Ez a bukott szellem részére a szellemi síkon - szellem állapotban nem
valósítható meg! Csak a fizikai síkon - az emberi élet kegyelmi állapotában!
Erre adja Isten a testetöltés kegyelmét.
Először nézzük az első
szellemtípust! A felfelé haladó -
megtért - szellemtípust, aki földi életében szellemi világnézető és a
Hegyibeszéd elveinek megvalósítására állította be földi életét. Gondoljunk a
szférák hátterére, amelyből sohasem szakadunk ki!
(Gömbszimbólika Gömb =
szellem)
Elso - a testetöltés előtti állapot. A
szellem a szellemi síkon a fizikai síkhoz közeledik, hogy lemerüljön az anyagba
- testetöltsön.
Második - a magzati időszak. A szellem még csak
érinti felülről a fizikai síkot. Nincs még beléhelyezkedve a testbe.
Harmadik - a csecsemő- és a korai gyermekkor A szellem
fokozatosan beléhelyezkedik a testbe és csak lassan, évek fokozatos munkájával
kezdi átvinni ismereteit - szellemi tudatából - emberi tudatába.
Negyedik - a serdülés kora. A szellem lassan, fokozatosan
merül alá a fizikai síkba, a fizikumba. A testi öntudat - az emberi tudás -
fokozatosan bővül. A fizikai síkba merült gömbrész nagyobbodása nemcsak az
emberi tudás, hanem egyúttal a testi erők gyarapodását is jelenti. Amint látni
fogjuk, mindkettő maximumát az élet delelőjében fogja elérni.
Szellemtestvéreivel,
elköltözött szeretteivel foglalkozik, akik már szeretettel várják. Akiket már
lát is és készülődik hozzájuk A gömb tágul - szellemesül - a jól eltöltött
földi élet következtében.
Utolsó fázis - a halál után. A szellemesülés következtében a gömb
könnyen kiemelkedik a sőrőbb állagú fizikai síkról - a szellemi síkra. Ez más
fogalmazásban azt jelenti, hogy a szellem nem ragaszkodik az anyagi dolgokhoz
és szellemileg könnyen kiemelkedik a testből.
Látjuk, hogy emberi látásunk milyen hiányos, milyen csonka. Az egész élet
folyamán csak az emberi én látható! A felsőbbrendő én szellemi valósága és a
szellemi szférák élettere - amelyből a fizikai élet folyamán sohasem szakadunk
ki - nem látható. Pedig egész életünk folyamán benne élünk! A szellemvilágból
öltünk testet - mint emberek - a szellemvilág kellős közepén élünk és a
szellemvilágba távozunk!
Most nézzük a másik
típust - a lefelé süllyedő - megtéretlen - szellemtípus földi életútját!
Az atyai háztól távolodó tékozló fiú földi életútja. Ez a negatív földi
élet szellemtípusa. A földi élet céltévesztése! Ez a típus egész földi életében
az anyagba mélyen alámerült, durva szenvedélyeinek élő ember lesz, akit mások
szenvedései nem érdekelnek - csak saját anyagi érdekei. Emberi életének első
három életfázisa azonos lesz az előző embertípus életfázisaival.
Első fázis - testetöltés előtti állapot. A szellem a szellemi
síkon a fizikai síkhoz közeledik, hogy lemerüljön az anyagba - hogy testet
öltsön.
Második fázis - magzati időszak. A szellem felülről még
csak érinti a fizikai síkot! Nincs még beléhelyezkedve a testbe. Kívülről, a
szellemi síkról építi - az édesanya testében, az anyaméhben - a magzatot.
Harmadik fázis - a csecsemő és korai gyermekkor. A szellem
fokozatosan beléhelyezkedik a testbe és csak lassan - évek fokozatos munkájával
- kezdi átvinni ismereteit szellemi tudatából az emberi tudatába.
Tehát az első három ábra azonos volt mindkét szellemtípusnál. Itt még nem
lehet tudni, milyen ember lesz belőle. Rendkívül fontos a szülők befolyása!
Negyedik fázis - a serdülés kora. A szellem lassan,
fokozatosan merül alá a fizikai síkba. A testi öntudat - az emberi tudás -
fokozatosan bővül. Azonban látjuk, hogy anyagibb formában, mint az előző
típusnál.
Ötödik fázis - az ifjúkor. A szellem, mint ember
tudatosítja magát a rosszban - gondolataiban, érzéseiben, cselekedeteiben -
egyaránt. Ennek következtében a gömb fokozatosan merül, sőrősödik, anyagiasul,
zsugorodik. Ne felejtsük el, hogy a másik ellenpólust látjuk most!
Hatodik fázis - az élet delelője. Önző érdekei kíméletlen
diadalra juttatásában való aktív munkálkodás maximuma. A szellem mind jobban
sőrősödik, zsugorodik! Mind jobban, majd teljesen alámerül az anyagba. Az
intuíció és inspiráció vonala rohamosan zsugorodik, majd teljesen eltőnik. A
szellem teljesen elszigetelte magát a szellemi síktól! Minden transzcendens
kapcsolata megszakadt. Csak az anyagban hisz - csak az anyagnak él. Teljesen
önzővé válik, mások érdekeivel nem törődik. A hibák, bőnök, szenvedélyek vastag
rétege veszi körül. Életmódjával, elveivel szellemileg állandóan fertőzi
önmagát és másokat. Ne felejtsük el, hogy itt az atyai háztól távolodó tékozló
fiú földi életútját szemléljük!
Hetedik fázis - az öregkor. Teljesen belegyökeresedett
anyagi felfogásába - hibáiba - bőneibe. A szellem állandóan tovább zsugorodik
és nehéz fajsúlya következtében nem képes a fizikai sík fölé emelkedni. Annak
ellenére, hogy a gömb már kénytelen megérinteni alulról a szellemi síkot, mert
a testi erők gyengülnek már és a halál időpontja közeledik. A szellemi vezetés
már vonja felfelé, hogy a halállal kiemelkedhessék a fizikai síkról. A szellemi
sík megérintése következtében, látjuk a hetedik ábrán, a halál gondolata kezd
már az érintési ponton a szellemi síkról beszivárogni öntudatába, tehát a halál
gondolata kezdi már gyötörni! ő azonban ezen gondolatoktól irtózik,
menekül! Nem tud - és nem akar - az anyagtól elszakadni!
Nyolcadik fázis – haldoklás, kínos szellemi agónia! A sőrő,
nehéz gömb nem tud a vele egy fajsúlyú anyagból a könnyebb szellemi síkra
kiemelkedni, nem tud elszakadni a fizikai síktól! A szellem vergődik. Nem tud
és - nem akar - kiemelkedni a testből, hanem görcsösen ragaszkodik hozzá.
Ennek következtében a haláltusa sokszor rendkívül kínos vergődés. De
természetesen nem minden esetben! Mert lehet esetleg hirtelen halál, azonban a
megtéretlen lélek ilyenkor hosszú ideig vergődik a test mellett a halál után is
anélkül, hogy annak tudatára jutna, hogy meghalt!
Végül a kilencedik fázis - a halál utáni állapot. A szellem
és asztrálteste évtizedekig, évszázadokig a holttesthez, a sírhoz, a fizikai
világhoz kötözve, szenvedő állapotban stagnál, anyagi eszmekörben vergődik, nem
bírva elszakadni a fizikai síktól! Sokszor évszázadokig észre sem véve, hogy
meghalt! Mint kísértő bolyong a fizikai síkon, gonosz sugallataival kergetve,
zavarva, kísértve az embereket. Míg végül az isteni kegyelem más helyzetbe és
állapotba helyezi, alkalmat adván neki a tisztulásra és fejlődésre. Híresek az
angol kísértetkastélyok, amelyeknek volt tulajdonosai évszázadok óta oda vannak
kötözve anyagi vágyaik helyéhez, a kastélyhoz, nem bírván és nem akarván
elszakadni anyagi kincseiktől! Példázván az evangéliumi parabolát: Ahol a ti
kincsetek, ott a szívetek!
Hat évtized kutatásaiban kapott több ezer szellemállapot-vizsgálat
tapasztalatai szolgáltatnak számomra szomorú bizonyságot Krisztus szavainak
isteni erejő igazságáról!
A SZELLEMI FEJLőDÉS VÉGTELEN TÁVLATAI
Állagsőrőség egyenlő a szellemi szabadsággal. Minél nagyobb a gömb - a szellem lénye - tágulásával
arányban annál szellemibb állagú, annál akadálytalanabba szellem mőködése,
nagyobb a szabadsága.
Látjuk,
hogy az alsó szférákban élő szellemek látóköre szők, korlátozott, szemlélete - érzésvilága -
tisztátalan, sötét, ködös, zavaros. Ezek az alacsonyrendő szellemek a
szféráikon végigszáguldó szellemi, lelki viharok között élnek.
Felfelé
emelkedve a szférákban a színek,
tónusok, vagyis a szemlélet, gondolkodás, érzésvilág, szándékok - mind
világosabbá, tisztábbá, magasabbrendővé válnak, és a legfelső szférákban
fénylővé, diadalmassá fokozódnak.
A
legalacsonyabb szférák képviselik a
durva bőnök és szenvedélyek, az önzés, brutalitás torz igazságrendszereit. Itt
a bőnök és szenvedélyek szörnyő következményei viharzanak és uralkodnak, és
szenvedtetik az itt élő, mélyre bukott szellemlényeket.
Amint pedig egymás
után felfelé haladunk a szférákban, lépésről lépésre veszítenek erejükből ezek
a torz igazságrendszerek. Mindinkább kezdik megközelíteni az evangéliumi
elveket, a krisztusi igazságokat. Végül, a legmagasabb szférákban, ragyogó
szellemi világosság uralkodik. A krisztusi igazságok mindent elárasztó fényben
tündökölnek, és az összes alsóbb szférákat és a fizikai síkot szellemi fénnyel,
szeretettel, élettel árasztják el.
Természetesen
ebből a sugárzásból az alacsonyabbrendő szférák - fokozatuk szerint - mind
kevesebb szellemi fényt, világosságot, szeretetet fogadnak be magukba.
Megtörik, és mind jobban sötétítik, homályosítják ezeket a magasrendő hatásokat
önmagukban.
És most
idézzük fel a hat szférát, melyből a testetöltések történnek:
A legalsó szféra - a „purgatórium” mély
szintje.
A második szféra - a „purgatórium” közép
szintje.
A harmadik szféra - a „purgatórium” felső
szintje.
A negyedik szféra – a „Menny” előcsarnoka.
Az ötödik szféra - a kibontakozó mennyei
élet szférája.
A hatodik szféra - a diadalmas mennyei élet
szférája.
Az
alsó négy szférából - a purgatóriumi szférákból - kötelező a testetöltés a
Kegyelem törvényvilága szerint. A mennyei szférákból már csak önként vállalt
testetöltések történnek. A hatodik szférán túl kezdődnek - ez már nincs a
rajzon - a vezérlő géniuszok isteni fokozatai, a vezérlő géniuszok szférái - Isten országa - ahonnan testetöltés már nincs.
Ez a
földi élet kegyelmi próbája. Vajon betöltjük-e a szeretet két főparancsát, a
próbák kegyelmi állapotában - az emberi életbenő Nem szóval - mert ebben nagyok
vagyunk - hanem érzésekben és cselekedetekben!
Mert ez a perdöntő!
A
szeretet bennem való kibontakozásának útja - a bukás mélyszintjétől - a
testetöltések kegyelmi sorozatán át - a következő:
A legmélyebb szint brutális állapota: Csak Én! Csak önmagamért élek. - Durva egoizmus.
A következő szint: Én és mások! Önmagamért és másokért élek. - Finom
egoizmus.
Magasabb szint - Mások és én! Másokért és önmagamért élek. - Az igaz szeretet kezdete
Magas szint: Csak mások! Csak másokért élek! - A szeretet magas foka!
Legfelső szint: Csak
másokért élek a krisztusi eszmében. - A
szeretet legmagasabb foka!
Az
emberiség 94 %-a az alsó három szférából ölt testet. E három szférából - a továbbfejlődéshez - kötelező a
testetöltés!
A 4. szférából
- az emberiség 5 %-a ölt testet: átható lelkiismeret, spirituális jellem!
Az 5. szférából - 10 ezer ember közül - egy! Éber lelkiismeret, transzcendens jellem.
A 6.
szférából - 100 ezer közül - egy! Élő lelkiismeret, apostoli jellem - akik a
földi síkon névtelenül, vagy igen ritkán ismert névvel, mint Gandhi, Schweitzer
Albert, Asszízi Szent Ferenc, Yogananda, Pater Pio, Teréza anya - önfeláldozó
életükkel a mélyrebukott földi szellemlégió, az emberiség szellemi evolúcióját
szolgálják!