A legkülönbözőbb kultúrákban voltak Mesterek, akik ezekről a szellemi törvényekről átörökítették tudásukat az utókorra. Itt az idő, hogy ezt az örökséget magunkhoz vegyük, elrendezzük, és életünket hozzáigazítsuk. Mihelyt felismerem ezeket a törvényeket, szolgálni fognak engem, segítenek, hogy a megfelelő időben tegyem, amit tenni kell, és teljes életet élhessek.

Az életjáték

A legtöbb ember harcnak fogja fel az életet, holott játékról van szó, ám egy olyan játékról, amelyet a szellemi törvények ismerete nélkül nem lehet eredményesen játszani.

Ebben a játékban az Egész elszakíthatatlan részeként ismerhetem fel magam, ugyanakkor arra is lehetőségem van, hogy önmagamat mint „Én”-t ismerjem meg, amely az Egésztől elszakítva létezik. Ez esetben mint „ego” élem meg magam, megláthatom tükörképem az Egészben, felfedezhetem Igaz Valómat mint az Egész részét. Amit visszatükrözök, amit kibontok és újra felfedezek, az az én tudatom, az én Igaz Valóm, melyet bármely tetszőleges pontra koncentrálhatok, de ki is tágíthatom, mindent átfoghatok vele, engedhetem, hogy mélyre süllyedjen vagy a legnagyobb magasságokba emelkedjen: én vagyok a teremtő.

Én vagyok a kezdet és a cél, és azért játszom ezt a játékot, hogy megéljem az élet kalandját. Minden élet az Egy játéka önmagával.

Önként léptem át a „születés kapuját”, és léptem be ebbe a világba, hogy részt vegyek az életjátékban. Ez a játék az én örömömet szolgálja, lehetőséget nyújt ahhoz, hogy Igaz Valóm tökéletességét megéljem, hogy azzá legyek, aki vagyok, és mindig is voltam. Ez a játék alkalmat kínál arra, hogy emlékezzem.

Mit jelent egy élető

Egy élet az általam lakott test fennmaradásának időtartama, az én öröklétem egy kis szakasza, egyetlen iskolai nap az élet iskolájában. Egy ilyen élet végén kioldom magam - a tudatomat - ebből a testből, és hazatérek, hogy tapasztalataimat feldolgozzam, hogy „a házi feladatomat” elkészítsem, és felkészüljek újabb tapasztalatokra - egy „új" életre egy újabb testben...

Mi az élet értelmeő

Az élet értelme abban rejlik, hogy Igaz Valóm tökéletességét egyre tökéletesebben fejezzem ki, hogy mindig öntudatosan éljek, az élet teljességét engedjem önmagamon keresztül áramolni, és ekképpen valóban beteljesítsem a pillanatot. Az élet értelme az evolúció, azaz a kibontakozás, amely a beteljesüléshez vezet.

Az élet egyetlen értelme a tapasztalatszerzés, amelyből felismerések születnek - ez az egyetlen, amit az életemből magammal vihetek, mivel mezítelenül jöttem, és mezítelenül is fogok távozni.

Mindaz, amivel itt rendelkezem, azt kölcsönkapom az élettől, melyet előbb vagy utóbb, legkésőbb ezen életem végén vissza kell adnom.

Élni tehát annyit jelent: tanulni. Egyikünk sem „lóghat" az „élet iskolájából". A feladatom azonban nemcsak a tanulás, hanem az is, hogy amit megtanultam, azt éljem is. Nem holt tudást kell győjtögetni, hanem a tudatomat kell kitágítani - s ezzel együtt önmagamat - egészen addig, míg ismét mindent átfogóvá válok. Ez azonban csak akkor sikerül, ha a tanultakat harmóniába hozom az élettel. Amennyiben kudarcot vallok, szembe találom magam a sorssal. Létmegbízatásunk így hangzik: „Legyetek tökéletesek, miképpen tökéletes a ti Atyátok az égben!” Mihelyt keresni kezdek, az Úton vagyok: „Keressetek és találtok!"

Az élet individuális értelme az, hogy felismerjem és beteljesítsem életem feladatát. Fel kell ismernem, hogy én magam vagyok a legfőbb feladat.

Életem értelmét azonban csak akkor tudom beteljesíteni, ha felismerem, hogy mi az.

Az életjátékot is adott szabályok szerint játsszuk. Valami olyasmi ez, mint a közlekedés. Ha jogosítvány nélkül vezetem az autóm, előbb vagy utóbb kellemetlenségem származik belőle. Megsértem a szabályokat, és ezért felelősségre vonnak. Ráadásul balesetet is okozhatok, azaz diszharmóniát az életben. Azért fontos elvégezni az autósiskolát, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk valóban úrrá lenni az autónkon (azaz önmagunkon).

Az autósiskolában kezdetben elméletet tanulok - a közlekedési szabályokat. Hasonlóképpen meg kellene tanulnunk a szellemi törvényeket, mielőtt birtokba vennénk önmagunkat, és akcióba lépnénk. Ezután kerül sor a gyakorlati oktatásra, az autóvezetési órákra. Itt megtanulom, hogyan kell ráhangolódnom a szellemi törvényekre, hogyan kell a felismeréseket a gyakorlati életben megvalósítani, és hogyan kell mások jogait figyelembe venni. Kezdetben mindez meglehetősen bonyolultnak tőnik, ám hamarosan rutinná válik.

Amikor aztán már valóban tudok autót vezetni, azaz tisztába jöttem önvalómmal, az élet már valóban játék. Egyre ritkábban lesznek balesetek összeütközések és diszharmónia -, míg végül tökéletesen balesetmentesen fogok tudni vezetni, és az élet csupa játék lesz, az autóvezetés igazi élvezet.

Autót azonban csak akkor tudok vezetni, ha már beszálltam, ha elindultam a befelé vezető úton, ha eggyé váltam az önvalómmal. Akkor kezdődik csak az igazi élet, az élet mint játék, a lét könnyedsége.

Az életjátékot szigorú szabályok szerint játsszák, mely szabályokat szellemi törvényeknek nevezünk. Ez egy olyan játék, melynek szabályait csak játék közben ismerhetjük meg. Az élet minden játékszere és minden lépése lehetőséget nyújt arra, hogy egy újabb szabályt megtapasztaljak, ám csak akkor, ha betartom a már megismert szabályokat.

Ameddig élek, kénytelen vagyok együtt játszani, ám én döntöm el, hogy játékos avagy báb akarok-e lenni. Amint kinyitottam a játékban egy ajtót, azaz egy problémát, tehát egy életfeladatot megoldottam, eljutok a következő ponthoz, ahol ismét léphetek egyet.

Az élet gyakran játszik „Ki nevet a végénő" játékot.

Az élet gyakran játszik „karrier" játékot is.

Megpályázok egy jobb állást, alaposan felkészülök rá, és megkapom a kívánt helyet. Továbbképzem magam esti tanfolyamokon, szakember leszek, teamvezető, majd végül igazgató, minden, mert „valaki akarok lenni". Egyszer aztán rádöbbenek, hogy ez a karrier sehová nem vezet - nem értem célba, csak valaminek a végére jutottam, és felismerem: amit valóban kerestem, az nem más, mint az önértékelés és az öntudat.

Az élet gyakori játéka a „monopoly".

Agyondolgozom magam, életem első felében feláldozom az egészségem, csak hogy minél több pénzt keressek. Öröklakást szerzek, saját házat, saját céget, részvényeket stb., és életem második felében mindezt a pénzt ismét kiadom csak azért, hogy egészségem visszanyerjem - többnyire hiába. Ráadásul rá kell jönnöm, hogy én szolgálom a vagyont, nem pedig az engem, és felismerem: mindazt, amit birtokolok, csupán kölcsönkaptam az élettől, semmit nem tudok magammal vinni.

Mindaddig, amíg részt veszek az életjátékban, tehát én magam is lépek, ha rám kerül a sor, az élet is megteszi a maga következő lépését. Ám ha én nem lépek többet, akkor az élet sem lép, és a folyam megáll. Mihelyt leragadok valami, egy ember vagy egy helyzet mellett, zökken a játék. Ekkor szükségessé válik egy életlecke, én megkapom az élettől a „korrepetálást”. Ha egy vesztes játszmát tovább játszom, mert az számomra kényelmesebb, vagy legalábbis úgy tőnik, ugyancsak elveszítem önmagam, hiszen valójában azért játszom, hogy bölcsebbé váljak, és a szeretet terén pluszpontokat győjtsek. E játék kulcsa ugyanis a szeretet, és a bölcsesség segítségével ismerem fel, hogyan kell ezt a kulcsot értelmesen használni. A szeretet és a bölcsesség minden ajtót megnyit nekem ebben az életjátékban.

Mihelyt felismeri az ember, hogy az élet játék, nem panaszkodhat többé nehézségekre, gondokra, bajokra, hiszen éppen ez a játék értelme. Ha a partnerem egy sakkjátszmában vagy egy teniszmérkőzésen jót lép, illetve jót üt, nem panaszkodom, hiszen éppen ez motivál engem abban, hogy a játék során a legtöbbet hozzam ki önmagamból. Ha nincs jó partnerem, a játék hamarosan unalmassá válik. Ha mindig csak nyernénk, és soha senki nem követelne tőlünk semmit, képességeink hamarosan megkopnának, és végül csődöt mondanánk. Éppen az késztet engem nagyobb teljesítményre, amikor partnerem keményen megüti a labdát, vagy meglepő lépéssel áll elő. Az életben a „probléma" ugyanezt a célt szolgálja. Minden megoldott probléma újabb felismeréshez segít hozzá, melynek segítségével eggyel továbbléphetek a játékban.

Igazi önismeret csak áldozatok árán lehetséges: mindazt feláldozom, ami nem tartozik Igaz Valómhoz, önvalómhoz, s végül így leszek végre önmagam. Csak midőn a mag lemond arról, hogy az maradjon, ami, akkor lehet belőle az, aminek lennie kell: egy növény. Csak mikor a báb elhal, születik meg a pillangó. Az életjáték állandó transzformáción alapul, amely csak elengedéssel és odaadással lehetséges.

Ameddig játszom, hajt a vágy. Keresésben vagyok - keresem önmagam. Az életjátéknak ugyanis egyetlen értelme van: hogy hozzásegítsen valós létem titkának felfedéséhez. Elég, ha benső vágyamra hagyatkozom, s az elvezeti a lelkemet saját tökéletességem tudatához, vissza az örök egységbe.

Végtelen sok út vezet el ehhez az egységhez. Hiszen végső soron minden út ide vezet, akár egyenesen, akár kerülővel. Ám én határozom meg, hogy mely úton haladok leggyorsabban, legbiztosabban vagy legkényelmesebben. Miként én határozom meg azt is, mikor indulok el rajta, és milyen léptekkel haladok végig rajta. Ekképpen teremtem meg saját magam számára egyedi és egyszeri sorsomat, azt az „egyenruhát”, amelyet én magam teremtettem meg saját magam számára. Én csináltam, nekem is kell viselnem, és csak én tudok rajta változtatni, ezt azonban életem bármely pillanatában megtehetem. Én vagyok a teremtő. Mindannyian részei vagyunk a Teremtésnek mint teremtők, közremőködünk az élet, a sors és a Teremtés alakításában.

A halál is csupán átmenet a játék egy másik szintjére. Egy kört lejátszottam, kiértékelem a megszerzett tapasztalatokat, és felkészülök a következő körre. Így a halálban az élet megkoronázást ismerem fel, és könnyedén elviselem mindazt, ami ennél jelentéktelenebb. Felismerem, hogy a nyereség vagy a veszteség „mind-egy”, és feltétel nélkül igent mondok az életre. Felismerem azokat a lépéseket, amelyek az életjátékban mindig azonosak:

-         életfeladatom felismerése

-         a pillanat beteljesítése

-         felismerések, azaz igaz kincsek győjtése

-         önmegvalósítás

-         embertársaim és a Teremtés segítője lenni

-         felismerni, hogy a halál az élet megkoronázása

Így leszek egyre jobb játékos ebben az életjátékban, és egyre többet és többet fogok tudni segíteni másoknak, hogy hamarabb célba érjenek. A játék ugyanis csak akkor ér véget, amikor valamennyi játékos célba ér. Ám teljesen mindegy, mely játékot játssza éppen az élet, számomra mindig ajándék lesz, felismeréshez juttat, s ez az egyetlen, amit valóban magammal vihetek. A legszebb felismerés pedig: „az életjátékban tanulhatok, és teljessé válhatok”.

Az életjáték olyan, mint egy filmrendezés.

Mi vagyunk a rendező, a főszereplő, előre megtervezzük a részleteket, és forgatás közben változtatunk kedvünkre.

A néző: Isten. ő fogja értékelni a filmünket, esetleg bukásra ítélni, vagy ő fog Oscar díjat adni érte.

Érdekes lesz, amikor újra visszanézzük életfilmünket szinte kívülállóként,

újra látjuk szenvedéseinket, boldogságunkat, szerelmeinket, örömünket, a becsapásokat, be nem váltott ígéreteket, segítéseket, és mindent, ami életfilmünk megalapozó történése volt, és ekkor fogunk sok olyan dolgot is megérteni, amit földi ésszel „forgatáskor” nem értettünk meg.

Érdekes  vetítés lesz az biztos, és tanulságos!

Az ego avagy az Én illúziója

Mit gondolsz, ki vagy teő

Kezdetben a lét egy darabkája voltál, s hogy megtapasztald, ki vagy, az egyetlen tudat individualizált részévé váltál. Önként vállaltad, hogy a születés kapuján keresztülhaladva, belépsz egy emberi létbe, és részt veszel az életjátékban. Választásod, hogy ember leszel, egyben azt is jelentette, hogy felveszed a tudatos emberi gondolkodást. Most azonban eljött az idő, hogy bevégezzük a dualitás-kísérletet, amely itt a Földön zajlik.

Ezt a dualitásjátékot végtelen hosszú idővel ezelőtt kezdted el. Minden, e Földön eltöltött életet abban az illúzióban éltél le, hogy el vagy szakítva az Egésztől. Magadat egóként tapasztaltad meg. Elfelejtetted, hogy az élet játék, melyet a te örömödre alkottak meg, és most azt hiszed, te magad vagy a tested. Test, értelem, érzület azonban csak eszköz a kezedben, amelyek hozzásegítenek az észleléshez, a cselekvéshez. Te vagy azonban az, aki ezeket az eszközöket használja és kézben tartja. Te az vagy, aki léte legmélyén mindent tud.

Ez a részed a te Igaz Valód, sem testeddel, sem gondolataiddal, sem érzéseiddel s még csak az élettel sem azonos. Az életjáték értelme éppen az, hogy felfedezd ezt az Igaz Valót. Ez az egyetlen igazán fontos felfedezés, melyet ebben az életben megtehetsz. Ez ugyanis a kulcs ahhoz, hogy az emberi létezést értelemmel töltsük meg. Ha felismerted Igaz Valódat, akkor megismerted Istent, és keresésed végére értél, célba jutottál.

Akkor már nincs szükséged a kis énre, az egóra, amely ahhoz kellett, hogy a testet, az életet és a gondolkodást égy individuális, a benne lakozó tudat hordozója köré koncentrálja. Ez a kis én ettől kezdve már csak akadályoz téged a további transzformációk útján.

Az ego időszaka lejár. Mostantól azzal a felismeréssel élsz, hogy valódi lényed nem más, mint az egyetlen, mindent átfogó tudat individualizált, ám többé már nem elszakított része. Igaz Valód szerint tehát halhatatlan vagy és tökéletes.

Alapvető tévedésed abban a hiedelmedben rejlik, hogy te vagy te. Mindaddig, amíg ez a tévedés fennáll, tökéletességre törekszel, dolgoznod kell magadon. Mindaddig kívánságaid, vágyaid vannak, melyek elkerülhetetlenül szenvedéshez vezetnek. Vagy nem teljesülnek be vágyaid, és akkor azért szenvedsz, vagy, ami még rosszabb, vágyad valóra válik, s akkor fogsz csak igazán szenvedni, mert kívánságod teljesülése nem fogja csitítani vágyadat, amely valójában nem más, mint Igaz Valód utáni vágyakozásod.

Amint kapcsolatba lépsz Igaz Valóddal, és egyre inkább ebből az Igaz Valóból élsz, egód fenyegetve fogja érezni magát, mert szeretné az elkülönültség illúzióját fenntartani. Olyan érzéseket sugall neked, hogy a többieknél jobb vagy rosszabb vagy, és ezzel elkülönít téged tőlük. Mihelyt azonban átléped és legyőzöd ezt az elkülönültséget, jelentős változásokat fogsz megélni.

Ám bölcsen kell cselekedned. Ne harcolj az ego ellen, hanem tedd barátoddá! Legjobb barátod lehet, hiszen alapjában véve kezdettől fogva az volt. Egód volt ugyanis az, aki jó tanárként újra meg újra megkísértett, hogy világos és határozott döntésekre sarkalljon. Ekképpen segített hozzá, hogy eljuss oda, ahol most vagy.

Maradj továbbra is barátja, sőt mélyítsd el barátságotokat. Ekképpen ugyanis segítségedre lehet az utolsó lépés megtételében: hogy eltalálj önmagadhoz, és ezáltal mostantól kezdve Igaz Valódként élhess. Hívd meg egódat egy szellemi társalgásra, beszélgessetek el egymással, mint barát a baráttal. Mondd el neki, hogy az elkövetkezendő változások egyáltalán nem jelentik az ő végét. Segítsd hozzá, hogy felismerje igaz természetét, ami nem más, mint az egyetlen tudat individualizált része. Segíts neki felismerni, hogy ő is része Istennek, aki sokság-ként jelenítette meg magát, hogy az életjátékban részt vegyen, hogy önmagát a maga teljességében megélje.

Mihelyt egód megszabadul félelmétől, és igaz isteni természetét felismeri, őszinte barátod lesz, aki örömmel segít, hogy az utolsó lépést megtehesd: hogy eljuthass önmagadhoz, a lét egységébe, hogy akként élhess, aki valójában vagy.

Az egó-nál megtapasztalható a Test – lélek – szellem – Tudat kapcsolata.

Ki vagyok énő

Amikor belenézek a tükörbe, egy testet látok, és azt mondhatom: „ez az én testem". Csakhogy ki mondja eztő A testben lennie kell valakinek, aki így szól: „ez az én testem".

A test anyag. Az anyag nem tud gondolkodni, nem tud érezni, nem tud emlékezni, erre csak a tudat képes. Én azonban tudok gondolkodni, érezni és emlékezni, vágyom saját tökéletességemre. Tehát tudat vagyok. Nem a test vagyok, nem az értelem, nem a lélek és nem is a tudattalan. Nem az a név vagyok, melyet viselek, és nem is az a szerep, amelyet eljátszom. Én a tökéletes halhatatlan tudat vagyok. Része vagyok az egyetlen, mindent átfogó tudatnak. Mindig is voltam, mindig is leszek, mert VAGYOK! Az egységből jövök, és a sokságon át úton vagyok vissza az egységbe.

Miután felismertem, ki vagyok, természetesen fel kell tennem a kérdést: „Miért vagyokő" „Miért vagyok olyan, amilyen vagyokő" „Miért vagyok ittő" „Mi a feladatom, és hogyan teljesítem ezt a feladatotő" „Milyen utak vannak, és mi a célő"

Valamikor rátalálok magamban a válaszra: „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered Istent!"

Ebből a válaszból felismerem magát a feladatot is: „Légy önmagad!" Ez pedig azt jelenti, hogy a régi túlhaladott viselkedésmintákat tudatosítom és megszüntetem, ezzel egyidejőleg új viselkedésmintákat hozok létre, és ezeket szokássá teszem. Míg korábban ítéltem és elítéltem, most önmagamnak is, másoknak is megbocsátok. Szabaddá válok, és elengedem mindazt, ami már valójában nem tartozik hozzám.

És újabb kérdések merülnek fel. Milyennek kellene lennemő Milyennek teremtettemő Milyen gyengéim vannakő Hogyan tudom gyengéimet legjobban leküzdeniő Milyen erősségeim vannakő Hogyan tudom őket a legjobban az egész hasznára szolgálatba állítaniő Először ugyanis szolgálnom kell ahhoz, hogy a jutalmam megkapjam.

Mihez ragaszkodom még, mit kellene elengednemő Mi akadályoz meg abban, hogy valóban önmagam legyekő Szokáső Meggondolatlanságő Félelemő Hiányos motivációő Tudatlanságő Hogyan tudom felgyorsítani szellemi fejlődésemető Hogyan tudom felvenni a kapcsolatot a mindent átfogó tudattal, Istennelő

Isten kegyelme állandó esőként hullik a világra. A legtöbb ember azonban nem részesül ebben a kegyelemben, hiszen tudata még csak lefelé nyitott, az anyag felé. Így aztán az embernek legelőbb is meg kell nyitnia tudatát a felső világok felé, hogy Isten kegyelmében részesülhessen. Második feladata pedig, hogy tudatát állandóan tágítsa, ekképpen egyre több és több kegyelmet fogadhasson be.

Az ember kettős természete

Mindannyiunkban kétféle természet lakozik: Káiné és Ábelé. Káin az ember önös része, amely birtokvágyó, és újra meg újra megpróbál hatalmába keríteni valamit, vagy akaratát másokra rákényszeríteni. Káin, akinek neve birtoklást jelent, uralkodni akar rajtunk, birtokolni akar bennünket, felül akar kerekedni rajtunk.

Ábel az ember szellemi része, az ember igazi természete, az, amilyennek lenni készült. Neve annyit jelent: lélegzet. Örökké harmóniára törekszik, kiegyenlítésre, a meglévő állapotok javítására, és mindenben a jót kívánja életre kelteni. Az embernek ez a valódi szellemi természete, amely csendben, feltőnés nélkül igyekszik tenni a jót.

A bibliai történet szerint Káin megöli testvérét, Ábelt. Az ember alantas természete diadalmaskodik a szellemember felett. Ábelt azonban valójában nem lehet megölni, hiszen ő a mi igaz, valós természetünk, a bennünk, valamennyiünkben ott lakozó halhatatlan istenember.

 Akivel azonban mi azonosítjuk magunkat, az rajtunk keresztül mőködik, betegségeket, sorscsapásokat és szenvedést vagy pedig egészséget, harmóniát és boldogságot hoz létre.

A mi kezünkben van a döntés, hogy kinek adjuk oda a gyeplőt, ki hat rajtunk keresztül. Életünk minden pillanatában jogunk van a választáshoz, ahhoz, hogy újabb döntést hozzunk. Embernek lenni annyit jelent, mint az eget a földdel összekötni. A szellemnek és a léleknek csupán a testben adatik meg az a lehetőség, hogy találkozzanak egymással, hiszen szemben álló erőkről van szó. A szellem koncentráltan az egység felé törekszik, míg a lélek ki akarja terjeszteni magát, mindent átfogóvá akar válni, és ekként elérni az egységet. A szellem célja az önvaló, az egység. A lélek célja a te, a kapcsolat. Az anyag célja pedig a mi, az együtt.

Az ember erőtér a két pólus között, a szellem és az anyag között. Ám ez az erőtér a két pólussal együtt létezik. Mihelyt az egyik pólus megszőnik, megszőnik az erőtér is. Nagyon sok jó ember, aki már elindult az önmaga megtalálásához vezető belső úton, panaszkodik arról, hogy fogyóban az ereje. Ez mindig annak a jele, hogy a harmónia valahol megtört, hogy az egyik oldal túlságosan hangsúlyossá vált.

Meg kell tehát ismernünk feladatunkat, elfogadnunk és beteljesítenünk, de nem azért, hogy karmánkat kiegyenlítsük vagy az égben egy jobb helyet szerezzünk magunknak, hanem azért, hogy feladatunk szeretetteljes betöltésével az Egész javát szolgáljuk. Ha csupán kifinomult egoizmusból tevékenykedünk, nem vagyunk többek szellemi napszámosoknál. Ám ha szeretetből végezzük dolgunkat, mi leszünk maga az út.

Az élet egy játék, s amíg élek, együtt kell játszanom. Magam döntöm el, hogy játékosként avagy bábként akarok részt venni e játékban.

Az élet értelme az, hogy az ember felfedezőútra indul, az élet kalandját tudatosan megéli, és valóban élvezi, hiszen az életjáték az én örömömre jött létre.

Az élet értelme továbbá, hogy felfedezzem: egyszeri és megismételhetetlen vagyok, és a magam egészen különleges és egyedülálló módján járulok hozzá az élet egészéhez.

Hogy igazi feladatomat felismerjem és elvégezzem.

Hogy „az élet üzeneteit" felismerjem, és annak megfelelően éljek. Mindaz, ami velem történik, csupán „az élet kínálata".

Hogy felismerjem: valamennyi probléma csupán az élet által állított feladat, amely egyben ajándékot is rejt magában - egy felismerést. A probléma csupán a csomagolás, a felismerés az ajándék.

Hogy felismerjem: a győzelem vagy a veszteség mind-egy.

Hogy felismerjem: a hely, ahol állok, az egyetlen létező lehetséges és helyes, és töltsem be a pillanatot.

Az élet tanulást jelent.

Hogy megtanuljam a gondolat ellenállhatatlan hatalmát felelősségteljesen használni.

Az élet értelme az, hogy szeressünk és éljünk! Nyíltan és készen arra, hogy önmagunk legyünk.

Az életem értelme percről percre változik, hiszen éppoly áradó és tovafolyó, mint az élet és az én Igaz Valóm. Ha valóban tudatosan önmagam vagyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel.

Akkor beteljesítem, megvalósítom az élet értelmét: a felismerést, a megszabadulást, a transzformációt, a fejlődést, a figyelmességet, a tudatosságot, a szeretetet, az éle­tet, azt, hogy önmagam vagyok!

Az élet értelme, hogy elhivatottságom szerint éljek: én magam hívom el magam önmagamhoz. Létfeladatom, hogy önmagam legyek.

Az élet értelme tehát az, hogy beteljesült életet éljünk, amely során önmagunkat beteljesítjük, önmagunk teljességében élünk.

Az élet értelme a felelősségvállalás. Önmagamnak tartozom felelősséggel azért, hogy önmagam legyek.

Az élet értelme az egész-ség: hogy úgy legyek tökéletes, ahogy most vagyok, hogy egészségemben legyek egészséges létem „centrumában". Életem értelme az önmagamra találás, az önfelismerés, az önbizalom, az önmegvalósítás, az önuralom és önmagam megértése.

Az élet értelme szellemi örökségem átvétele, azaz eredetem felismerése és felébresztése.

Igaz Valóm az isteni szikra. Isten azt mondotta: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK" (Kiv. 3,14). Én vagyok, tehát Isten egy része vagyok. Isten ugyanis nem más, mint maga az élet, ami pedig az én Igaz VALÓM.

Ez azonban kötelezettséget és felelősséget is hárít rám, hogy az legyek, aki vagyok: életem bölcs istene. Isteninek lenni, önmagam lenni annyi, mint teremtő lenni: kreativitást, megújulást jelent, azaz minden pillanatban „új" lenni.

Tanulni annyit jelent, mint felfedezni, hogy az ember legbelül már mindent tud, és megélni, amit felfedezett.

Az élet értelme tapasztalatokat győjteni, mely tapasztalatokból felismerések lesznek - ez az egyetlen, amit életemből magammal vihetek.

Az a feladatom, hogy amit megtanultam, azt megéljem. Nem holt tudást kell győjtögetni, hanem tudatomat tágítani, egyre szélesebbé és szélesebbé, mígnem mindent átfogóvá válok. Az ember spirituális, mentális, emocionális és fizikai természetét egyetlen harmonikus egységgé kell összeolvasztanom, és ebből az egységből kiindulva cselekednem a Teremtéssel összhangban.

Az élet értelméhez tartozik az is, hogy tanuljak, hogy taníthassak, és ezáltal a hozzám közel állóknak segítségére legyek.

A sors nem más, mint ilyen-létem tükörképe. Mindenki azt kapja a sorstól, amit ő maga előidézett. Teljesen mindegy azonban, hogy mit hoz elém a sors, hiszen minden az én tanulásomat szolgálja, minden segítségemre van, minden engem szolgál. Bármely percben megszabadulhatok a sors őrlő kerekétől, mihelyt elengedem saját akaratomat: „...legyen meg az akaratod..." (Máté 6,10).

Életem értelme az, hogy Igaz Valóm tökéletességét egyre tökéletesebb formában juttassam kifejezésre.

Az a rendeltetésünk, hogy olyan tökéletesek legyünk, mint amilyen tökéletes a mi mennyei Atyánk. Az a feladatom, hogy jólétet, egészséget, boldogságot és harmóniát teremtsek mindenki szá­mára, és felelősséget vállaljak mindenért. Az a feladatom, hogy életemet mestermővé tegyem.

Hogyan ismerem fel életem értelmétő

Meghatározott céllal és feladattal születtem a Földre. Beteljesülést csak akkor érhetek el, ha életfeladatomat felismerem, elfogadom, és eleget teszek neki.

Életem értelmét úgy ismerhetem fel, ha a következő kérdéseket megválaszolom:

• Hová állított engem az élet és miértő

• Milyen korszakba születtem bele és miértő

• Mely országba születtem és miértő

• Milyen családba születtem és miértő

• Milyen barátokkal hozott össze az élető

• Milyen körülmények között élek és miértő

• Milyen körülmények között kellene élnemő

• Mit tegyek, hogy ezt elérjemő

• Milyen krízisek - nehézségek közé sodort az élető

• Hogyan „korrepetál" engem a sors: tanítások, be­tegségek, szenvedés, sorscsapáső

• Mi az igazi problémámő

Mit akar általa megteremteni az élető

Mi az értelmeő

• Milyen felismerésekre jutottam általaő

• Milyen következtetéseket vontam le belőleő

Milyen következtetéseket kellene levonnomő

• Hogyan tudom a pillanatot értelmesen betölteniő Hogy legyőzzem múltamő

Hogy optimálisan megformáljam a jelentő

Hogy a jövőben a „kívánt végállapotot" elérjemő

• Mi az álmomő

Milyen szerepet játszanék el szívesen az életbenő

Milyen helyzetben érezném magam legjobbanő

• Milyen a „kívánság-önéletrajzom"ő

• Mit kell tennem, hogy életemből mestermő legyenő

Mit tenne egy mester - Buddha, Jézus - az én helyzetembenő

• Tulajdonképpen mi akadályoz meg abban, hogy ugyanezt tegyemő

Mikor állok készen arra, hogy azt tegyem, ami szükségeső

Fejlődni csak akkor tud az ember, ha valamely cél felé tart.

Probléma esetén ez a megoldás. Kívánság esetén ez a beteljesülés. Az élet esetében ez az élet értelme!

Mi az én igazi hivatásomő

Meghatározott szándékkal születtem erre a világra. Beteljesülést csak akkor találok, ha elhivatottságomat felismerem, elfogadom és elvégzem. A hivatásnak olyasvalaminek kellene lennie, amiért az ember él, nem pedig amiből él!

Senki nem végezheti eredményesen hivatását, ha nem szereti a munkáját, ha a hivatás és az elhivatottság nem egy és ugyanaz, ha nem az önmegvalósítást szolgálja és nem közhasznú.

Aki a szellemi útra lép, annak elsősorban birtokba kell vennie és értelmesen fel kell használnia mindazt, amit már elért. Első lépésként a következő kérdéseket kell feltennie magának:

• Miben vagyok különösen jóő

Milyen képességekkel, tehetséggel és erőkkel rendelkezemő

Ahol az adottságom, ott a feladatom.

• Mi szerez nekem különösen nagy örömető

Mi a hobbimő

Mi a kívánságomő

Mit szeretnék egész nap csinálniő Mi lelkesítő

• Milyen végzettségem vanő

Milyen végzettséget kellene még megszereznemő

Milyen kríziseket, nehézségeket, leckéket rótt ki rám az élető

Melyek azok a nézetek, melyek korlátoznak és melyektől meg kellene szabadulnomő

• Milyen lehetőségeket kínál az élet, hogy ezt megtegyemő

Melyeket kínált eddig - ebben a pillanatban - a jövőbenő

• Hová állított az élető

Hogyan tudnék ezen a helyen még jobban helytállniő

Mit kellene tanulnom vagy elfelejtenemő

• Ha újra kezdeném az életem, mit tennék máskéntő

• Mi a vágyálmomő Mestermő-e az életemő

• Milyen következtetéseket lehet ebből levonniő Hasonló helyzetben lévő legjobb barátomnak mit tanácsolnékő

• Mi akadályoz meg valójában abban, hogy ezt tegyemő

Mikor állok készen, hogy megtegyem, ami szükségeső

Tedd magad életed királyává!

Játszd el életed főszerepét!!1

Életed egyszerő és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. Anyád, apád, testvéreid és barátaid valamennyien saját dallamukat próbálják eljátszani a te életed hangszerén. Ám ez a te életed, amiért te vagy felelős. Teljesen mindegy, milyen dallamot játszol vagy engedsz játszani rajta, a következményeket egyedül és kizárólag te viseled.

Fogj hát hozzá, hogy meghatározd életed egyszeri és megismételhetetlen dallamát. Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana. Ám tanulj a hibádból, hogy dallamod egyre tisztábban csengjen, az a dallam, amely neked egészséget, szeretetet, harmóniát és örömet szerez.

A harmónia törvénye

Ez a rendkívül fontos törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, és ezáltal a harmónia mindig megmaradjon, vagy legalábbis gyorsan visszaálljon. Ebből vezethető le az összes többi szellemi törvény - valamennyi benne foglaltatik. A harmónia törvénye arról is gondoskodik, hogy a szellemi törvények különféle hatásai végül ismét harmóniához vezessenek.

„Az egyik feltételezi a másikat": ahol sok a fény, ott sok az árnyék is, vagy: aki elvesz, attól elvétetik, és aki ad, annak adatik. Itt is különbséget kell tehát tenni aközött, hogy adok-e avagy kapok!

Fontos: A duál - párnál nem az a duál - pár, aki pont az ellentétem, hanem az, aki kiegészít engem, és én kiegészítem őt!

Az önzetlen szeretet pedig türelmes, semmit nem elvenni akar, várni tud,

ha kell egy (vagy  több) életen át szerelmesét lelkében hordozva, ha azt látja,

azzal egybekelni nem tud a mában. Az önzetlen szeretet által az ember még

arra is képes, hogy elviselje azt, ha a szeretet lény helyette másik embert

választ társának. S ha csakugyan szereti, mellette lélekben, szellemben

akkor is kitart.

„Amikor képes vagy önmagad kedvesen és türelmesen elfogadni és

szeretni, akkor könnyebb lesz másokat feltétel nélkül szeretned.” ( Annie Kirkwood )

A polaritás törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy minden létezőnek két pólusa van ugyan, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes, lényegét tekintve azonos, csak kifejeződési fokát tekintve különböző. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és győlölet valójában ugyanannak a dolognak a két oldala. Ezen a világon minden jelenségnek két oldala van. Ám a kettő között egy és ugyanazon tartomány húzódik meg.

 Mihelyt ezt belátjuk, mihelyt felismerjük a két pólus közötti egyet, a látszólagos dualitás megszőnik, s mi újra összhangban vagyunk önmagunkkal, az élettel, az egész teremtéssel.

Mindezt könnyen felismerhetjük, ha tudatunkat a hideg-forró ellentétpárra irányítjuk. Minthogy az ellentétek igaz természetük szerint egyek és ugyanazok, bármely pillanatban átfordíthatjuk őket önmaguk ellentétpárjába. A győlölet így fordítható át például szeretetbe. Nem kell mást tennem, csupán álláspontomat megváltoztatnom, s a dolgok megváltoznak. A félelmet bátorsággá alakíthatom, a sötétséget fénnyé. Tudatom rezgésének megváltoztatásával „álláspontomat" változtatom meg. Szellemi technikák alkalmazásával segítséget tudok nyújtani embertársamnak, hogy gyengéjét erősségévé változtassa, éspedig oly módon, hogy tudata rezgését megemelje, mert a pozitív pólus mindig magasabb rezgésszámú. Tudatunk rezgésszintjének emelésével azonban nem csupán magunkat változtatjuk, hanem egész életünket is, hiszen a rezonancia törvény értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz.

A gondolkodás törvénye

Minden egyes gondolat megváltoztatja sorsunkat, sikert vagy sikertelenséget, betegséget vagy egészséget, szenvedést vagy örömet von maga után. Meg kell hát tanulnunk, hogy a lehető legoptimálisabban használjuk gondolkodásunkat. A legfontosabb az igazi pozitív gondolkodás; felismerni, hogy mindaz, ami velem történik, valójában jó nekem, mert szükségessé vált számomra, és segítségemre van. Ezért ajánlatos minden életfeladatot elvállalni és elvégezni, különben a sors kénytelen megismételni a leckét egészen addig, míg a feladatot meg nem oldom.

A szellemi technikákat éppúgy meg kell tanulnunk, mint ahogy megtanultunk járni, enni, kerékpározni, úszni vagy akár beszélni. Az életben az az ember halad a legbiztosabban előre, aki a legjobban felkészült arra, hogy erejét optimálisan használja fel, lehetőségeit pedig tökéletesen kiaknázza.

Életkörülményeinket gondolataink által teremtjük meg. Mi gondoljuk ezeket a gondolatokat, amelyek cselekedeteket vonnak maguk után, melyek aztán egész életünkre hatással vannak - megteremtik a mi valóságunkat. Legtöbb gondolatunk tudattalan, ám ezek a tudattalan gondolatok, melyek például a gyermekkorban születtek, éppoly hatékonyan mőködnek, mint például mások véleménye, megállapítása, ítélete, melyet nap mint nap hallunk, és tudattalanul befogadunk. Ugyanígy hatnak azok a szólások is, melyeket mi magunk nap mint nap használunk:

„Nem hiszem, hogy ebből lesz valami."

„A pénz nem ismer barátságot."

„Ez soha nem fog sikerülni nekem."

„Ma megint teljesen kivagyok."

Ezeknek a mondatoknak folytonos ismétlésével meggyőzzük tudatalattinkat arról, hogy ezek az állítások igazak, és a tudatalattink ennek megfelelően fog viselkedni.

A bölcs és a bolond között az a különbség, hogy a bölcs uralja gondolatait, míg a bolondot a gondolatai uralják.

Azok a gondolatok, melyektől nem tudunk szabadulni, a végzetünkké válnak!!!

A legtöbb ember azért nem tudja vágyait megvalósítani, mert nem tud uralkodni gondolatain. Szétszórja őket, ahelyett hogy egyetlen célra koncentrálna, és így érné el mindazt, amit csak gondolni vagy hinni képes. Inkább csodában reménykedik: a beteg orvosi segítségben vagy egy csodagyógyszerben, s ha ez nem segít, akkor egy hipnotizőrben vagy szellemgyógyászban, aki minden különösebb gond nélkül azonnal meggyógyítja - hogy utána tovább folytassa helytelen életmódját.

A szegény gyorsan akar meggazdagodni, legszívesebben egy lottófőnyeremény segítségével, ahol csekély befektetéssel nagy eredményt lehet elérni. Az egyedülálló meg akarja találni ideális partnerét a sors kegye által, anélkül hogy megkérdezné, vajon ő ideális partner-e a társa számára.

A legritkább esetben kérdezzük meg magunktól: miért is kerültünk ilyen körülmények közé, mivel idéztük elő, és hogyan tudunk magunk segíteni rajtaő Hogyan tudna egészségesebben élni vagy egyéni teljesítményeit növelni, hogyan lehet belőle ideális partner, aki automatikusan „a megfelelő" társat vonzza magáhoző Ajándékokat szeretnénk kapni, s közben elfelejtjük, hogy az ember csak azt arathatja le, amit elvetett.

Mit jelent a pozitív gondolkodáső

Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés, megvalósított gondolatkép. Előbb ki kell gondolnom valamit, s az csak azutáni valósulhat meg. Az anyag nem más, mint az energia különféle megjelenési formája. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Az energiamegmaradás törvénye értelmében energia nem vész el, csak megjelenési formáját változtatja, átalakul.

Minden gondolat egy teremtés, amelynek meg kell valósulnia. Életkörülményeim létemet tükrözik, változtatni csak akkor tudok rajtuk, ha magam is megváltozom.

A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennélfogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.

A pozitív gondolkodáshoz hozzátartozik a rendszeres lelki higiénia is, ami azt jelenti, hogy reggelente mentálisan felkészítem magam a napra, és napközben újra meg újra rákapcsolódom az egyetlen tudatra, este pedig ellenőrzöm, mennyire sikerült saját mértékemhez tartanom magam, és mentálisan újraélni, mit nem sikerült még optimálisan megoldanom. Ekképpen azonnal megtisztogatok minden gondolatenergiát, mielőtt még sorscsapásként megvalósulhatna.

A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton.

Bármit gondoljon is egy teremtő a hit bizonyosságával, annak meg kell valósulnia. Mindazt, amit elgondolok, el is tudom érni.

Tudatom gyengesége, hogy egyidejőleg mindig csak egy gondolatot tudok kigondolni. Ha a helyes, a megfelelő gondolatot gondolom, és azt megtartom, annak igazán nagy ereje lesz.

Ha a tudatunkban felmerülő gondolat - legyen az akár kívánság, elképzelés vagy cél - rögzül a tudatban, és újra meg újra aktiválódik, hasonló vagy azonos erőket fog magához vonzani, és gondolatkomplexummá sőrősödik. Másfajta gondolatok átformálódnak vagy kilökődnek.

Visszatekintve életünk eddigi eseményeire, láthatjuk, hogy valamennyi kívánságunk megvalósult, mely kellő ideig foglalkoztatta tudatunkat. Ez sajnos negatív vágyainkra is igaz. A félelem, az aggodalom stb. pontosan azt vonzza magához, amitől fél az ember, hiszen ilyenkor tudatunkat a félelmeinkkel és gondjainkkal foglalkozó gondolatok töltik meg. A félelemérzet gondoskodik arról, hogy ez a gondolat újra meg újra aktiválódjon.

Ilyen esetben is csak a gondolati fegyelem és a rendszeres lelki higiénia segít, amely során a nemkívánatos gondolatokat azonnal kellemes gondolatokká transzformáljuk, még mielőtt sorscsapásként manifesztálódhatnának.

A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az, hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit! A vágyak megfogalmazása akarati kérdés, amely mögött nincsen hit. A hit pedig nem más, mint a belső bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg is valósulhat. A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak, hiszen felismeri bennük a feladatot és a lehetőségeket, melyeket az élet kínál neki.

Hét lépés a pozitív gondolkodástól a pozitív életig

1. Pozitív gondolkodás

Felismerni, hogy minden jól van, ahogy van, mert minden engem szolgál és nekem nyújt segítséget. Figyelmesen és kitartóan végigmenni az életúton. Teljes bizalommal, jó humorral, oldottan tenni, amit tenni kell. Hálatelt szívvel felismerni a látszat mögötti valóságot, és biztonságban élni a lét teljességében.

2. Pozitív érzés

Nyíltan és őszintén olyannak elfogadni az embereket, amilyennek megismertük őket. Bizalommal viseltetni érzéseink iránt, és ismerni értékeinket, a teljességben élni. Az életet csak szemlélni, de nem ítélni, nagy szeretettel hagyni, hogy az történjen, aminek meg kell történnie.

3. Pozitív akarat

Akarnunk kell tanulni és megérteni, megbocsátani és helyesen cselekedni. Azt kell akarnunk, amit tennünk kell! Meg kell hallanunk, mit akar az élet, és saját akaratunkat el kell engedni, és hagyni, hogy az ő akarata beteljesüljön!

4. Pozitív beszéd

Meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki magunkat világosan, és véget kell vetnünk a szavak inflálódásának. Meg kell tanulni, hogy kéretlenül senkinek ne adjunk tanácsot, és hallgatni is meg kell tanulni. Szavaink és cselekedeteink legyenek őszinték, bátorítsunk és vigasztaljunk, mondjunk köszönetet és áldást.

5. Pozitív cselekvés

Megfontoltan, jó érzékkel és körültekintően cselekedjünk. Legyünk szeretetteljesek, konstruktívak és segítőkészek. Legyünk tekintettel másokra, legyünk megbízhatóak és állhatatosak, függetlenül mások elvárásától. Legyünk felelősségteljesek és öntudatosak mindenben, amit teszünk. Tanuljunk meg adni és kapni, és a „belső vezetőre" hallgatva a megfelelő pillanatban azt tenni, amit kell. Tudatosan és mértékkel a legmegfelelőbbet fogyasztani. Örömmel és szabadon elfogadni és méltányolni mások szabadságát.

6. Pozitív tudat

Az igazság és a valóság felismerésével éljünk önzetlen, harmonikus életet. Rendszeresen vonuljunk vissza magányunkba, és szakítsunk időt az imára és a meditációra. Egész létünket irányítsuk a Legmagasabb felé. Ismerjük fel a pillanatnyi helyzetet, és éljünk értelmes életet.

7. Pozitív élet

A szellemi törvények figyelembevételével gondtalanul és higgadtan éljük az életünket, azzal a felismeréssel, hogy minden mind-egy. Ápoljuk harmonikus kapcsolatainkat, és örüljünk a legkisebb dolognak is. Örüljünk, hogy élünk, de legyünk készen bármely pillanatban a távozásra. Ameddig itt tartózkodunk, addig éljünk tisztességes, mintaszerő, egészséges életet. Egész létünket irányítsuk a Legmagasabb felé, ismerjük fel Istent mindenben, és minden pillanatot tudatosan és hálatelt szívvel éljünk meg.

Tudatának megnyitásával és irányításával mindenki maga határozza meg azt a szintet, ahol él. Mindenki maga határozza meg önmaga értékét, és annyi tiszteletet kap, amennyit önmagának megad.

Az okos a saját hibáiból tanul, a bölcs mások hibáiból, a bolond viszont sem egyikből sem másikból.

Ha tehát képességeink szinte korlátlan lehetőségét optimálisan fel akarjuk használni, mindenekelőtt ajánlatos „gondolatkúrát, mentális diétát" tartani. Mindössze annyit kell tennünk, hogy négy héten keresztül lehetőleg csak pozitív gondolatokat fogalmazzunk meg, pozitív módon nyilatkozzunk meg, érezzünk és cselekedjünk, keressük pozitív kisugárzású emberek társaságát, legyünk minél többet ilyen környezetben, engedjük, hogy pozitív szokásaink alakuljanak ki, és ezek megerősödjenek, keltsünk életre magunkban pozitív érzéseket, lehetőleg pozitív dolgokról olvassunk, és pozitív dolgokat nézzünk. Ezzel egy időben próbáljuk meg félelmünket, a stresszt, a bőntudatot, az aggodalmat, a kétséget, a haragot, az önsajnálatot és mindenfajta izgatottságot lehetőleg azonnal átalakítani. Hasonlóképpen törekedjünk arra is, hogy a betegségekre, a szegénységre vagy akár a véletlenre vonatkozó gondolatainkat azonnal tudatosítsuk és feloldjuk.

Reggel és este végezzünk alapos „lelki higiéniás gyakorlatot”, napközben pedig találjunk alkalmat és időt az elcsendesedésre. Valahányszor látogatónk érkezik, vagy megszólal a telefon, koncentráljuk tudatunkat, azaz tudatosítsuk magunkban, kik is vagyunk valójában, és ezzel az „élesre állított” tudattal cselekedjünk. Próbáljuk meg ezt a „kúrát” fegyelmezetten négy héten át folytatni. Az eredmény meg fogja győzni önt a lelki higiéniás kúra helyességéről, s ez végül szokássá válik majd.

Tanulja meg, hogy olyan gondolatokra gondoljon, melyeknek következményét szívesen látja megvalósulni életében. A láthatatlan ugyanis nem azt jelenti, hogy egyben hatástalan is!

A lelki higiénia elmélete és gyakorlata

A szellemi-lelki területeken ugyanúgy megtaláljuk a „fertőző betegségeket” és „járványokat", melyek újból és újból felütik fejüket, és egyre szélesebb körben terjednek, ha a rendszeres lelki higiénia gyakorlásával meg nem előzzük. A szokássá vált lelki higiénia hozzásegít bennünket ahhoz, hogy valóban egészséges szellemi-lelki életet élhessünk.

A szellemi-lelki fertőzések között meg kell említenünk a haragot, a félelmet, a stresszt, az aggodalmat, a győlöletet; a bőntudatot, az agressziót. Egyikkel-másikkal vagy akár ezek kombinációjával valamennyien újra meg újra megfertőződünk, s ez ellen csak a rendszeres lelki higiénia nyújt segítséget.

Ennek egyik legfontosabb eleme az esti „mentális újraátélés", amely során valamennyi fertőzött energiát feloldjuk, és a negatívot pozitívvá formáljuk át, mielőtt kárt okozhatnának bennünk. További fontos eleme a lelki higiéniának az is, hogy minden embert a legnagyobb jóindulattal, sőt szeretettel el tudjunk fogadni olyannak, amilyen. A szellemi-lelki fertőzéseket csak akkor tudjuk végérvényesen kiiktatni életünkből, ha a lelki higiénia rendszeres gyakorlattá válik. Ennek eredményeképpen harmonikus lélekkel és rendíthetetlen nyugalommal élhetjük életünket.

Gondolkodni nagyszerő dolog, és meg kell tanulnunk helyesen élni vele, ám soha ne feledjük, hogy a gondolkodás mindig csupán pótlék: a leglényegesebbet, a bölcsességet és a szeretetet helyettesíti

Meditáció

A meditáció jól bevált út önmagunkhoz.

Különböző meditációs technikák léteznek:

Képszerő megjelenítés

Irányított álomutazás

Vizuális gyakorlatok

Dinamikus meditáció

figyelem meditáció

tai chi

zen

jóga

meditatív légzés stb…..

A meditáció a létezés észlelése. A meditáció szeretetteljes kapcsolat az egész teremtéssel, út a lét középpontjába, gyakorlása közben mindent elengedünk, csak a létezés marad.

Alkotórészei:

Korlátlan figyelem és a létező észlelése

A megfigyelő része annak amit megfigyel

Mindenre és semmire koncentrálni

Tudatosan létezni

Komolyan venni a koncentrációt, de emellett örülni a létezésnek

Minden görcsös igyekezet nélkül könnyedén, és örömtelin hagyni, hogy  

megtörténjenek a dolgok.

A koncentrált nyitottság elvezet önmagunk központjához, és átemel az értelmen,

amely már nem tud megragadni

Amikor imádkozunk mi szólunk Istenhez, amikor meditálunk ő szól hozzánk!

A sors mint a végzet törvénye.

A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy tudatosan felelőséget vállaljon életéért.

A törvény nem dönt csak kimondja: „ ha ezt teszed akkor ez történik, ha azt teszed akkor az történik. Te vagy a Teremtő, te döntesz”

Mindenki azt kapja amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozta!.

A végzett törvénye csupán szembesít minket cselekedetünk következményeivel.

„Ki mint vet, úgy arat!”

Az ok okozat láncolata nem a születéssel kezdődőik, és nem a halállal ér véget. Nem fehér lappal születünk, hanem hozzunk magunkkal összegyőjtött sorsunkat, jellemünket. Isten nem jutalmazza meg a jót, és nem bünteti meg a bőnöst – a bőn kizárólag a bőnt bünteti.

Ha eltérünk a harmóniától és bőnbe esünk, akkor ezt mi okoztuk magunknak, és mi bőnhődünk érte.

Különbséget kell tenni a végzet és a rendeltetés között.

Az ember rendeltetése az, hogy igaz valójának tökéletességét egyre tökéletesebb formában kifejezésre juttassa.

Legyetek hát tökéletesek, amint a mennyei Atyátok

Azt, hogy ezt milyen úton érjük el, az a szabad választásunk és egyben a végzetünk is!. Fejlődésünket megfelelő gondolkodás móddal elősegíthetjük, de nem megfelelővel le is állíthatjuk, rendeltetésünknek azonban mindenképpen eleget kell tennünk!

Gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok pontról pontra bevésődnek lelkünkbe. Itt vezetik a mi karmikus számlánkat, amit egyik inkarnációból a másikba magunkkal viszünk. Ezen éltünk éretlen magjai következő életünk talaján gyökeret eresztenek, és gyümölcsöt hoznak.  Teljesen értelmetlen hát megfutamodnunk  valamely nehéz helyzet elől, hiszen ezzel a szituációval mindaddig konfrontálódni fogunk, míg meg nem oldjuk.

Az „örökletes bőn” azt jelenti, hogy minden inkarnációval saját örökünkbe lépünk. Így ismerjük fel a következő mondásban rejlő igazságot: „senki sem árthat neked, csat te magad”. Vannak olyan cselekedetek, melyeket a  törvények nem büntetnek: kereskedelemnek álcázott lopás, üzletnek álcázott csalás. Csakhogy bármilyen maszkot választunk is, az „ok okozat” törvénye érvényes marad.

A természet törvényt kijátszani nem lehet!

E törvény hatását mindennapi éltünkben is megfigyelhetjük. Hogy milyen emberek kerülnek elénk, milyen helyzetbe keveredünk, milyen dolgokat kapunk vagy éppen vesztünk el, mindezek okát a múltunkban kell keresni. Nincs tehát sem szerencse, sem szenvedés, amire nem szolgáltunk rá, csak ok van és okozat.

Ilyen lehet egy rossz házasság, vagy a gyerekek a fejünkre nőnek, elmenekülünk egy mási kapcsolatba, és ugyanazzal a problémával találjuk magunkat szemben.

Fel kell tudni ismerni, hogy a problémát az élet adta fel, és meg kell oldani, hogy ne szembesüljünk vele még egyszer. Érdemes odafigyelni az életünkben ismétlődő feladatokra, eseményekre, gondokra, problémákra, mert ezek feladatok, amiket meg kell tudni helyesen oldani. Az élethelyzet nem megváltozhatatlan sorscsapás.

Mások is ránk hozhatják a végzetet. Fel kell tudni mindig ismerni a helyzetet, és a legjobban cselekedni.

Létezik azonban közös végzet is:

-         minden ember minden egyes inkarnációjában sorsközösségbe tartozik, ami vonatkozik ugyanúgy a házastársára éppúgy, mint a nemzetségére, fajára, családjára. Akár autóbalesetről van szó, akár katasztrófáról, ez a végzet az érintettek rezonancia törvényének  megfelelően vonzzák magukhoz.

-         Az emberek negatív és pusztító gondolatformái összegződnek, és háborúként, forradalomként, társadalmi megmozdulásként, gazdasági válságként, összeomlásként manifisztálódnak, és a csoportsors is visszahat okozójára, mert a kiegyenlítő igazságosság elől senki sem menekülhet.

Ugyanez érvényes bizonyos bőncselekményekre, járványokra, nagy katasztrófákra.

Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy bizonyos emberek csodával határos módon túlélnek katasztrófákat: jelen vannak ugyan, de nem vesznek részt a csoportsorsban, mert ehhez a következményhez nem rendelkeznek megfelelő okkal.

Ha valóban megértettem a sorstörvényt, akkor minden kellemetlenséget, sértést vagy hálátlanságot hálatelt szívvel fogadok, mert szellemi fejlődésem útján nagyobb segítséget jelentenek nekem, mint bármilyen baráti dicséret.

A végzet törvény azonban csak addig mőködik az ember életében, amíg saját akarata szerint cselekszik. Mihelyt inviduális akaratát a teremtés akaratával egyesíti, és hagyja, hogy ettől kezdve kizárólag a teremtés akarata érvényesüljön benne, Igaz Valója harmonikusan, tisztán nyilvánul meg, és megszabadul a végzettől.

Kegyelem

A kegyelem az isteni szellem, amely az emberen keresztül fejti ki hatását, biztonságosan vezeti, mihelyt erre kéri. Kegyelem, hogy imádkozhatom, és imádságom mindig meghallgatásra talál, ha engedem, hogy beteljesüljön.

Kegyelem az is, hogy a szellem újra és újra inkarnálódjék. A kegyelem annyit jelent, mint nyitottnak, és befogadónak lenni, és Isten mindent átfogó szeretetében részesülhetünk.

A végzet törvénye nem dönthet, ám az isteni kegyelemhez az is hozzátartozik, hogy bárki bármely pillanatban megszabadulhat a karmától, mihelyt akaratát egyesíti az isteni akarattal. A végzet törvénye csak addig vonatkozik rá, míg fel nem adja egóját, ami az elkülönülés illúziójában él, és ezért önfejően cselekszik.

Mihelyt ez az illúzió nincs meg, nincs meg az ÉN, aki önfejően cselekszik, a törvény is elveszti a hatását.

Az életben tehát teljes szívemből hálás lehetek mindenért, hálával tartozom a kegyelmért is, amely lehetővé teszi, hogy az egoizmusom magam építette poklából és szellemi vakságomból kiszabadulhassak, és visszatérhessek az Igaz Létem valóságának fényébe.

Beavatás, azaz az egységbe való beolvadás.

Beavatáskor egy új ember lép egy új életbe.

„Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja” (Máté 16.25)

A beavatás a négy elemmel van összhangban.

Földpróba: be kell bizonyítani, hogy az anyaggal, a pénzzel optimális bánik az ember.

    Vízpróba: arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatában megőrizze józanságát, és szíve nyitva álljon.

Levegőpróba: ellenőrzi, hogy rendben vannak-e a gondolatok, tudjuk fegyelmezni őket, tudjuk-e tudatunkat az egyetlen erőre irányítani, kitágítani, felemelni, mígnem az elszabadul az idő és tér korlátaitól

Tőzpróba: az akaraterőt fejleszti, és arra kényszeríti, hogy egyesítsük az inviduális akaratot a központi akarattal. („Atyám, legyen meg a Te akaratod”)

Az élet sok apró beavatásból áll. Beavatások sorozatából. A beavatott vágyak nélkül boldog, semmit sem vár el, semmit sem utasít vissza, amit az élet kínál. Minthogy semmit sem birtokol, nem is tud elveszteni semmit. Mindent elhagyott már, ami kevesebb, mint Isten. Hazatért, miként a tékozló fiú.

Az Út benned van.

Mindegy, hogy hol vagy  és mit csinálsz, mindig keresed önmagad. Bármit teszel, egy napon meg fogod találni az UTAT, ami maga az ÉLET. Amint ráléptünk az Útra, kezdődik a tulajdonképpeni élet. Rajtunk múlik, hogy sok évet várunk még, akár inkarnációkat, vagy egy olyan életet kezdünk, ami tartalmas és teljes.

„Az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra!”

Mihelyt ráléptél az Útra, mindaz ami eddig a számunkra fontos volt és elérendő érték, teljesen lényegtelenné válik. Minden megváltozik körülöttünk gyökeresen.

Életkörülményeinknek mi vagyunk a megteremtői!

Minden a mi örömünkre és fejlődésünkre lett teremtve. Ha nem évezzük az ÉLETFILMET amiben szereplünk, akkor változtassuk meg a forgatókönyvet, és játszunk el egy másik szerepet, élvezzük az életjátékot.

Egy szép történet: Dzsaudzsou megkérdezte tanítóját, Nan-tyuant:

 „hogyan találom meg az igazi utat, és hogyan tudom megtanulniő” A mester így válaszolt: „ha keresed az utat, soha nem fogod megtalálni. Ha nem keresed az utat, akkor sem fogod megtalálni. Ha meg akarod tanulni, akkor sem fogod megtanulni. Légy nyitott és tágas, mint az égbolt, és rajta vagy az úton.

 Az igazi út a mindennapi út”

„Nincs semmi kapu, mégis keresztül tudok menni rajta.

Keresztül tudok menni rajta, és mégsem megyek.

Nem megyek, és mégis előre haladok.

Előrehaladok, és mégis saját magam központjában maradok.

Saját magam központjában maradok, és mégis mindenben benne vagyok.

Mindenben benne vagyok, és mégis egy vagyok!!!”

A szellemi törvények a legtöbb ember előtt ismeretlenek ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy nem is hatnak! Valójában, függetlenül attól, hogy hiszek benne vagy nem, mőködnek.

A szellemi törvényeket nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb fellázadunk ellenük. Csakhogy mihelyt önfejően cselekszünk, hatályba lép az OK OKOZAT törvénye, és cselekedeteink következményével szembesít minket.

Ennek a törvénynek a hatását hívjuk aztán SORSNAK, VÉGZETNEK.

A szellemi törvényekkel együtt is mőködhetünk. Ez esetben szolgálnak bennünket, miként mindazok, amik velünk történnek, csak segítségünkre és szolgálatunkra vannak, bármennyire is kellemetlennek tőnnek alkalmanként.

Ha megtanuljuk, hogy hogyan kell a szellemi törvényekkel összhangban élni, akkor a teremtéssel is összhangban leszünk, és magával az élettel is.

Akkor megtanuljuk, miként lehet a „teremtés könyvében” olvasni, és egyre tisztábban felismerjük a látszat mögött rejlő valóságot.

Források:  Makk István: Az örök fejlődés kozmikus útja

                 Kurt Tepperwein: A szellemi törvények