Suméria
Az a feltevés, hogy New England e csendes részének zárkózott írója és a
megszállott, hírhedt Mestermágus, a világ fia egy letőnt civilizáció homokkal
borított földjén találkozott, abszurdnak tőnik. Az, hogy mindketten Prófétájává
és Előhírnökévé váltak az emberiség Új Korszakának, szintén hihetetlen. De
kettejükkel a hihetetlen megszokott dologgá vált és válik. Ez a két ember követőik, tisztelőik szerint egyenesen géniusz volt.
Bár soha nem találkoztak, mégis: szellemük elröpítette őket Suméria
földjére, ahol a Találkozás létrejött. Suméria a neve
annak a valaha virágzott kultúrának, melyet nagyjából a mai Irak területére
helyezhetünk, a görögök által Mezopotámiának nevezett földre, az arab hagyomány
Szigetére. Sziget, így egyszerően, hiszen két, a hegyekből a perzsa- öbölbe
futó folyam fogta közre: a Tigris és az Eufrátesz. Ez a mesék Babilonjának
helyszíne, csakúgy, mint Úré és Kishé, északon Ninivével. A hét legfontosabb várost saját istenségeik
kormányozták, ezeket a sumérok saját, sémi eredető nyelvükön imádták, azon a
nyelven, amely az árja népek nyelvével szoros kapcsolatban van: ténylegesen sok
szó megegyezik a szanszkrit nyelv szavaival (és állítólag a kínaival is).
Senki sem tudja, honnan jöttek a
sumérok. Ugyanolyan titokzatos módon jöttek el, mint ahogyan előbukkantak. Az
asszír inváziók megtizedelték a népességet, ugyanakkor tanultak
mitológiájukból, vallásukból: a sumér nyelv hivatalos vallási nyelvvé vált,
akárcsak manapság a Római Katolikus Egyház nyelve, a latin. Királyaik listája
az Özönvíz előtti időkre nyúlik vissza, melyet egyébként gondosan feljegyeztek
több más, ókori néphez hasonlóan. Köztudottan magas szintő asztronómiai és
asztrológiai ismeretekkel rendelkeztek, de vallásos szertartásaik is
látványosak voltak. A Mágia - mint a történelem – Suméria
földjében gyökeredzik, itt őrzik az ékírásos táblák a kort, mely az első
teremtéstörténetet adta a világnak, az első ördögőzést, a planetáris
istenségek első rituális megidézését, a gonosz erők első sötét győlését, és
bármilyen furcsán hangozzék is, az első máglyákat, amelyeken az antropológusok
által boszorkánynak nevezett emberek égtek. Lovecraft Mítosza főként a chthonic istenségekkel foglalkozik, ezek leginkább az
alvilági istenek és istennők, talán leginkább az Ószövetség Leviathánjához
hasonlítanak. Katonik a helyes kiejtése a szónak, ez
a magyarázata Lovecraft kedvelt Mikatonic Riverjének, illetve Mikatonic University-jének. Cthulhuról, a
panteon főistenéről nem is beszélve, ő a szörny, aki a föld alatt fekszik, nem
holt, csak álmodik, az emberiség és az értelmes fajok ellensége. Cthulhut további groteszk istenek csoportja kíséri: Azathot és Shub Niggurath. Fel kell hívnunk az okkultista tanítványok
figyelmét, hogy ezeknek az isteneknek – hacsak névleg is – párjuk, megfelelőjük
van a Sumér hagyományban, melyet Crowley szükségesnek tartott újra felfedezni.
Az alvilágban az ókori Sumériában számtalan néven ismert – pl. Absu (Mélység, angolul Abyss),
néha Nar Mattaru (Nagy Alsó
Óceán) valamint Cutha vagy Kutu,
ahogy azt az Enuma Elisben,
a sumérek teremtéstörténetében írják. A hangtani hasonlóság Cutha,
Kutu, és Cthulhu között
mellbevágó. Egy sumér nyelvtankönyv alapján Kutulu
vagy Cuthalu (ez Lovecraft Cthulhuja
sumérül) a következőt jelentené: a Kutu embere, az
Alvilág embere Sátán (Shaitan) ahogy a Yezidik is ismerték (akiket
különben Crowley a sumérok maradékának tartott). Csaknem végtelen, és hely
hiányában kifejthetetlen a hasonlóságok listája, mely felsorolná a sumér
isteneket, Lovecraft Mítoszának teremtményeit és Crowley Mágiájának szellemi
létezőit. Bár a mellékelt táblázat igan vázlatos, jól mutatja a szerkesztő által fellelt
párhuzamok döbbenetes voltát.
Azathot
gyakorta előfordul a Cthulu Mitosz
zord lapjain, s a NECRONOMICON-ban Azag-Thoth néven szerepel. A két név egy sumér és egy kopt
szó kombinációja, jelentése ezek ismeretében egyértelmővé válik. Azag sumérül boszorkánymestert jelent, Thoth
pedig kopt nyelven a mágia és a bölcsesség istenét, - más néven Tahutit jelöli, akit az Arany Hajnal tagjai és Crowley is
megidéztek. A görögök számára ő Hermész, innen származik „hermetikus”
szavunk. Azag Thoth tehát Máguskirály, csakhogy a Sötét Oldal
Istene.
Látszólagos a hasonlóság a NECRONOMICON Shub Nigguratja és a sumér istenség, az Imákra Válaszoló, Ishniggarab közt. A shub szócska
megtalálható egy ördögőző szertartás nevében: Nam Shub, azaz elhajítás a jelentése. Shub
Ihniggarab (Shub Niggurath) jelentése azonban még tisztázandó. Még a Kozmosz
létrejötte, az ember teremtése előtt háború dúlt s sötétség és a világosság között.
Az Enuma Elis ennek színes
és részletes leírását tartalmazza: csökevényes változata a NECRONOMICON-ban
olvasható. Említi az ősöket, akikae Mammu-Tiamat, a Kígyó vezérel, férfi megfelelőjével, Absuval. Szemben velük az Öregek vagy Öreg Istenek – a NECRONOMICON
így nevezi őket – Marduk, a harcos vezetésével, aki
fia Énki Máguskirálynak (Enki
maga a Tengeristen, a Fehér Oldal Istene), a Fehér Varázslónak. Melyik háborús
fél volt a jó és melyik a rossző Ez egy olyan kérdés, melyen minden - a keleti
és a nyugati hagyományt tanulmányozó) embernek el kell töprengenie. Marduk győzedelmeskedett – ahogy később Szent György és
Szent Mihály ismét legyőzik a kígyót, a Sárkányt: az elpusztított hüllő
testéből a világmindenség, Kingu, az ellen levágott
parancsnoka véréből pedig az ember teremtetett. Ily módon az ember az ellenség
véréből, a az Öreg Istenek lehelletéből
áll. Az Ótestamentum hasonló párhuzamot von, mikor az Isten fiáról és az
emberek leányairól beszél. Mégis voltak személyek, szervezetek, akik – bár a győztes
kiléte egyértelmő – a legyőzöttek oldalára mertek állni: hitük szerint az ősök
minden erő birtokosai.