Beavatás - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Mit ír a lexikon:

beavatás, beavatott, beavatási út - A megfelelő szellemi feltételek megvalósítása után a szellemi tanítvány kapcsolatba lépése a magasabb világokkal. E világ tanúja és kutatója a beavatott. Az ehhez az állapothoz vezető, minden korban megújuló út a beavatási út.

Amikor valaki spiritizmusról hall vagy olvas, igen sok esetben bizarr, kísérteties jelenség, asztaltáncoltatás, vagy éppen csalások sorozata jut az eszébe, és nem a szellemtudomány. Ez utóbbit magas képzettségő, teljesen józan, kutatási vágytól vezérelt emberek mővelik, akiknek tanulmányairól, szavahihető, tárgyilagos tanukkal is igazolt, jegyzőkönyvileg – sok esetben hitelesített fényképekkel és tárgyakkal is alátámasztott – tevékenységéről olvashatunk.
Az okkult, okkultizmus kifejezés sok embertársunk képzeletében azonban még mindig valami titokzatoskodó, homályos, nem is mindig jó szándékú mágikus praktikákat idéz fel. Pedig „csupán” arról van szó, hogy okkult az, ami valamilyen okból rejtett, például a profanizálók, vagy az okkult ismeretekkel esetleg visszaélők elől. Okkult ismeretek pedig lehetnek a még meg nem ismert, ezért előlünk még rejtett természeti törvények, ezek mőködése, alkalmazása, valamint az emberben rejlő, még nem mőködő, nem általános, fel nem fedezett képességek, meglátási, tapasztalati módok is.

Okkultista az, aki az okkult tudományok különböző ágazatait tanulmányozza. Jó, konstruktív esetben azért, hogy önmagát alkalmasabbá tegye az élet, a természet, a teremtés folyamatainak elősegítésére. Ez egyébként a francia kabbalisták kifejezése. Az okkultizmus a lélektan (pszichológia), a fiziológia, a kozmosz, a fizika és a szellem jelenségeinek teljes tartományát átfogja. Ide tartozik a kabbala, az asztrológia, az alkímia, valamint az összes archaikus tudomány.

Az okkultizmust, az okkultistákat az idők folyamán a rohamosan terjedő, sok esetben pszeudo-okkult, ál-okkult irodalom, valamint a média segítségével sikerült lerángatni a sárba, befeketíteni, és hiteltelenné tenni. Ez az állapot sok esetben a nem-tudáson, a szenzáció hajhászáson, de nem utolsó sorban a pénzszerzésen alapuló magatartásból alakult ki.

Ezért az utóbbi években az ezotéria, ezoterikus kifejezéseket a lényeg félreértésével, sok esetben félremagyarázásával használják. Az ezotéria, ezoterikus kifejezés a görög esotericos szóból származik és azt jelenti, hogy „belső”, rejtett, titkos. Ennek ellentéte az exoterikus vagy egzoterikus, ami külső-t, nyilvánost jelent. Tehát ami nyilvános, az nem ezoterikus.

Azonban sajnálatos módon sok esetben előfordult, hogy a szimbolikus, allegorikus történeteket a történelemre vetítették ki, és megtörtént eseménynek tekintettek olyan szimbolikus tanmeséket, amelyek úgy valójában sohasem zajlottak le. Erre azután egész világ- nézeteket, teológiai iskolákat, nevelési módszereket építettek. Pedig az egész – vagy sok minden – a kiindulási pont lényegének félreértésén alapult. Arról már ne is beszéljünk, amikor szándékosan meg is másítottak ilyen történeteket és eseményeket, hogy megfeleljenek a terjedésük idején – és később is – uralkodó politikai és gazda- sági érdekeknek, és eszmei hátteret biztosítsanak nekik. Ilyenekből lettek a dogmák, később az ideológiák.

Az új tanokat elsőként megfogalmazó tanítónak vagy tanítóknak, és indulásukkor minden nagy vallásnak, vagy fontos irányzatának voltak ezoterikus, vagyis belső tanításai, amiket az első tanítók az átlagosnál magasabb szellemi szintre fejlődött tanítványaik vagy követőik szőkebb körének tanítottak. Ezeknek a tanítványoknak az elméje, az intellektusa és főleg az intuíciója az átlagos mőködési szinten túl, magasabbra fejlődött.

Az igazán ezoterikus tudást sohasem tanították a beavatatlanoknak.

Az ezoterikus bölcseletek, tanítások olyan misztikus és szent tanítások, amelyeket a jellemben, erkölcsileg és etikailag magas szintre emelkedett tanulmányozóknak tanítottak. Minden korban voltak, akik tudtak róla.
Ezeket a misztikus és szent tanításokat a magas szintő és méltó jellemő tanulmányozók számára tartották fenn korszakokon át. Az ezoterikus tanítások az ősi Bölcsesség belső részeként az egész emberiség közös kincsét alkotják. A nagy szellemi Tanítók közvetlen átélésből és tudásuk alapján adták tovább, hogy tanítványaik révén az így továbbadott meglátások és bölcsességek később elterjedt tanokká, vallásokká váljanak.

Ezeket azonban már általában egzoterikus formákban fejezték és fejezik ki. Az egyik vagy másik elterjedt vallásban vagy bölcseletben a hangsúly lehetett másutt, ezért vannak néha a látszólagos ellentétek, ellentmondások. Mindez azután azzal is tovább bonyolódott, hogy a szervezett egyházak mindent elkövettek az általuk képviselt tanok terjesztése és minél nagyobb tömegek általi elfogadtatása érdekében. Ez sok esetben odáig ment, hogy egyedül üdvözítő tanok birtokosainak jelentették ki magukat. Mindez nem csak az egyes vallások egyházaira érvényes, hanem az egyre szaporodó „ezoterikus” irányzatokra, irodalomra, esetleg szervezetekre is.
A valódi, igazi ezoterikus tanítások ősidők óta nagy emberek, igazi látnokok és bölcsek őrizetében voltak, és ahogy a helyzet valamint az emberek érettebbek lettek, részeket adtak ki az ezoterikus tanokból, vagy adnak ki ma is. A valóban ezoterikus tanokat soha nem írták le, de még elmondani is alig lehet, mert meghaladják az emberi intellektus képességeit, mivel nincsenek megfelelő mentális fogalmaink, még kevésbé megfelelő szavaink.
Amint korábban már idéztük, mind az igazán okkulthoz, mind az ezoterikushoz a megfelelő kulcs az intuíció, ami annyival más és magasabb rendő képesség, mint amennyivel például más az elme és az érzelmek mőködési szintje és tartalma eltér egymástól. Azt a bizonyos kulcsot, az intuíciót viszont csakis a megfelelő jellembeli, erkölcsi, etikai tisztaság irányába tett kitartó és állandó emberi fejlődéssel és erőfeszítésekkel lehet elérni.
„Az ember Isten természetéből van”, vagyis az isteni világosságból, létből, lényegből származik. Annak része, és az ember legbensőbb, legmagasabb természetében és eredetében az istenitől soha el nem szakadt, el nem választható, tehát éppen úgy örök és halhatatlan.

Ezért a misztikus hajlamú és képességő embereknek bizonyos körülmények és feltételek között lehetőségük van arra, hogy tudatukban felemelkedve közvetlenül kapcsolódjanak ahhoz a bensőbb, magasabb szinthez, ahol közvetlen élményeik lehetnek, olyanok, amelyeket alig, vagy egyáltalán nem, vagy csak szimbólumokban, példa- beszédekben lehet elmondani, és belőlük valamit továbbadni ebben a fizikai világban.

Itt is meg kell jegyezni, hogy ismereteink szerint a mi egész emberiségünk egy összefüggő, összetartozó hatalmas csoportot képez. Ebben természetesen vannak olyan embertársaink, akik fejlődésükben és szellemi kibontakozásukban messze az élen járnak, azután van az emberiség zöme, és persze vannak hátrább kullogók is. Ha ezt a hatalmas, nagyon sok milliárd fizikai testben élő – vagy jelenleg azon túl létező – emberiséget a leszállás, majd visszatérés görbéjére próbáljuk helyezni, világunk állapotából is egyértelmően következik, hogy embertársaink, embertestvéreink zöme még az eltávolodás útján van, és csak viszonylag kevesen vannak a visszatérés útján.
Ebből következik, hogy az igazi ezotériát még viszonylag kevesen képesek érteni, élni. Ez természetes és nem tragédia, mert az eltávolodás útjain, az egzotéria tanításaiban is sok tanulni, megismerni való van.

A tragédiák akkor keletkeznek, ha embertársaink, vagy egyes csoportok, „tanítók” úgy vélik, azt állítják, hogy ők már ezotériával foglalkoznak, amikor egyelőre még érték- tévesztésben és szint-tévesztésben vannak.
Mivel minden és mindenki állandó változásban és haladásban van, egyre többen fogják elérni a visszatérés útját, és ezzel a tényleges ezotéria megértésének és élésének lehetőségét is. Hiszen az egzoterikus külvilág bármely pontjáról befelé indulva és haladva elérhetjük azt a pontot, ahol és amikor eggyé válunk a szellemi valósággal. Ott kezdődik az ezotéria.

A könyvek lehetnek útmutatók, olyanok, mint a térképek, amelyek a tájékozódást segítik elő, de a térkép nem azonos az általa ábrázolt tájjal. Egy zen mondás szerint:
„A Holdra mutató ujjat ne tévesszük össze a Holddal!”
A szellemileg, intellektuálisan, mentálisan, lelkileg, testileg egészséges ember fejleszti az emlékezetét, bővíti a tudását, és ez előkészület lehet az ezotéria helyes meg- értésére, megélésére.
Azonban az ún. pszichikus képességek ambicionálása, a minden áron való törekvés ezek megszerzésére csak még távolabb viszi a törtetőt az ezotériától. Az aszketizmus sem visz közelebb. Az ilyesmi sok esetben ön- ámításhoz, konfliktusokhoz vezethet, ami pszichózisokat, a valóság érzékelésének elvesztését, arroganciát, a felsőbbség illúzióját idézheti elő, ezért a középúton lehet elindulni.

Érdemes tehát odafigyelni bizonyos irányzatoknál, „tanítóknál”, irodalmaknál a figyelmeztető jelekre és tényekre.

Melyek is lehetnek ezekő

– Ha nem várnak el erkölcsileg is tiszta, etikus életet, ártalmatlanságot. Ezek nélkül a valódi szellemi élet lehetetlen.

– A pszichikus képességek kifejlesztésének tendenciája, a csakrák, a harmadik szem és a kundalini idő előtti serkentése igen veszélyes lehet.

– Autoritást, tekintélyt elváró, követelő vezető, aki gyors és aránylag kevés erőfeszítéssel járó meg- világosodást, beavatásokat ígér... Vagy, hogy a követőitől ő képes átvállalni a „bőnök” következményeit, vagyis a karmát. Személyi kultusz kialakulása vagy elfogadása által követői bizonyos körülmények között függésbe kerülhetnek tőle.

– A tan egyedüli üdvözítőségének és követői kiváltságosságának hirdetése.

– Közvetve vagy közvetlenül nagy pénzek, áldozatok, szolgálatok igénylése, elvárása!
Kerüljük ezeket a gyerekes csapdákat! Vizsgáljuk meg őszintén a saját valódi indítékainkat is!
A mágiáról is szót kell ejtenünk, mivel összefügg a fentiekkel. A mágia, „a nagy tudomány” a vallástól el- választhatatlan. Azonban itt is résen kell lennünk, mert a mágia fanatikusai mindent meg akarnak és meg fognak tenni azért, hogy az ő általuk hirdetett istenben vagy bálványaikban való hitet erőltessék.

Egyre jellemzőbb erre a századra, főleg a második felére és leginkább a századvégre – ahogyan az ezred- fordulóhoz közeledünk – valamilyen túlfokozott kíváncsiság a „másság” és szinte minden titokzatos, rejtett folyamat iránt. Sok ember érdeklődését felkelti mindaz, ami rendkívüli képességeket, lehetőségeket sejtet.
Sajnos, nagyon sokan, túl sokan érdeklődnek, szinte vonzódnak minden iránt, ami bizarr, tiltott, sötét, kegyet- len, embertelen, sátáni, boszorkányos, mágikus.

Az ember súlyos tévedései miatt és a korszakok periodicitási törvénye alapján is az emberi gondolkodás, az érzelmi élet és a tettek – mind szóban, mind cselekedetben – sajnos, tapasztalhatóan egyre mélyebbre süllyednek (vagy inkább zuhannak) az anyagiasságba, annak ellenére, hogy a hivatalos materialista világnézet súlyos kudarcot vallott. (E zuhanás mögött igen sötét hatások vannak.)
Ennek egyenes következménye a külső természettől és a belső lelkivilágtól – a magasabb, tisztább szellemitől – való eltávolodás, elszakadás, aminek további következménye az igazság, a valóság és a bölcsesség elhomályosulása, értékeinek megrendülése, elvesztése, megváltozása, torzulása az emberi tudatban, mivel erősen le- gyengül, vagy éppen meg is szőnik a magasabb szabályozó, harmonizáló tényező. Felemelkedés helyett lesüllyedés, elsekélyesedés, elsivárosodás tapasztalható, ami lehúz, leránt, magával ránt sok mindent, ami magas- rendő, tiszta, szép, igaz és nemes.

Szinte naponta láthatjuk, olvashatjuk, hallhatjuk, amint írott szövegekből (egyes könyvek, napi sajtó, folyóiratok stb.), valamint audiovizuálisan (mozi, szín- ház, egyes kiállítások, TV, rádió, internet, e-mail) el- áraszt bennünket az ál-okkult, ál-ezoterikus, misztifikált, népszerősített és sok esetben pénzszerzésre irányuló, reklámozó tömeginformáció. Ugyanígy a „küldöttek", „kiválasztottak", „közvetítők" sokasága, vagy éppen maguk az ún. „nagy tanítók”.
Ez többek között azért is vált lehetségessé, mert sok olyan ismeret, ami korábban, a régebbi időkben titkos, titkolt, rejtett, kódolt, belső – tehát okkult, ezoterikus és misztikus – volt, jelen korunkban könnyebben hozzá- férhetővé vált. Az igazán magasrendő igazságokhoz, bölcsességekhez, a kozmosz és az ember, az élet nagy titkaihoz fel kellett és még ma is fel kell növekedni, hiszen örök idők óta ott vannak a belső világokban, és lesznek az örökkévalóságon át. Azonban a korábbi időkben ezeknek a valóságoknak és igazságoknak a mi emberi világunkban lévő rejtett forrásait keresők csak kitartó igyekezettel, kutatással, messzi utazásokkal, komoly erőfeszítésekkel, súlyos áldozatok árán, sokféle próbatétel és beavatás által és után kaphatták meg a keresett tényleges és valódi útmutatásokat.

Vajon a kíváncsiak, a türelmetlenek szántak-e, szánnak-e elegendő és komoly erőfeszítést: figyelmet, időt, energiát, munkát a fentiek alaposabb, mélyebb, eredményesebb megismerésére, vagy inkább a kevesebb erőfeszítést és gyorsabb (látszat-) eredményt ígérő irányzatokat, csoda-módszereket keresik, támogatják, terjesztikő Azokat, amelyek reményeik szerint az általunk, emberek által elrontott (vagy éppen tönkretett) testi-lelki egészséget is gyorsan helyreállítják. Az igények miatt ez utóbbiakból mostanra hatalmas pénzeket is megmozgató üzletág alakult ki – sok esetben a saját problémáikkal szembenézni nem akaró, nem merő, sikertelen, frusztrált, tájékozatlan embertársakat kihasználva. Mire is hivatkoznakő Például az ún. New Age-re, valamint az e fejezet korábbi részeiben említett okkultizmusra, ezotériára, szellemtudományokra, stb.

A New Age mozgalmak sokszínő, a vallásos, a misztikus, az okkult, a titokzatos irányzatokból, bölcseletekből összehordott, sok esetben összeollózott, „sokat
markoló, de keveset fogó”, ellentmondásokkal terhelt, telitett, zavarossá vált és tett, igen elterjedt irányzatok összessége. A 60-as években indult, a 70-es években lendült fel, és igen elterjedt irányzat, amelynek azután sokféle elágazása alakult ki.

Az ún. parajelenségekkel kapcsolatban azt lehet mondani, hogy napjainkban már annyi ismeretet halmoztunk fel az emberről (önmagunkról), a társadalom mőködéséről (társadalomtudomány), a természetről és a kozmoszról, hogy kikerülhetetlenül és elkerülhetetlenül igen sok minden mutat egy tényre. Arra, hogy amit most itt a világunkban, a fizikai „valóságok” világában észlelünk és tapasztalunk, bármily hatalmas és csodálatos is legyen, az egész megnyilvánult kozmosznak csupán igen kis része. Ez egyre világosabban tudatosít bennünk egy felismerést, döbbent rá bennünket valami újra.

Arra, hogy mindaz, amit az érzékszerveinkkel, de még a tudomány és technika által oly nagyon kibővített, kitágított érzékszerveinkkel is (pl. mikroszkóp, teleszkóp, röntgen, ultrahang, telekommunikáció, közlekedés, őrkutatás, stb.) észlelünk, megmérünk és megvizsgálunk, kutatunk, csupán a külső rétege, burka, felszíne valami – a jelenlegi képességeinkkel szinte felfoghatatlan – sokkal hatalmasabb, teljesebb egésznek, valóságnak.
Csak e felszín és külső rétegek mögé hatolva, abban minél messzebbre, mélyebbre és ugyanakkor magasabbra is figyelve vagyunk képesek a látszólag össze nem függő, különálló, sőt ellentmondó jelenségek, tények, események, folyamatok mélyebb összefüggéseit megérteni.

Ha a mulandót, a maradandót és az örökkévalót igyekszünk összehasonlítva megfigyelni, tanulmányozni, és annyit megérteni belőle, amennyit képesek vagyunk, előbb-utóbb rá fogunk jönni, hogy e három ki- fejezésben bizonyos szempontból nézve benne van az egész világegyetem, a makrokozmosz és az egész ember, vagyis a mikrokozmosz.
Ezek a fogalmak alapvetően különböznek egymástól, és mégis elválaszthatatlanul, szorosan összetartoznak, összefüggenek.
Minden, ami keletkezik, születik, létrejön, megnyilvánul, teremtetik, a célja és rendeltetése szerinti pályája befutása és tapasztalatai megszerzése után visszahúzódik, meghal, az alsóbb világokban megszőnik, ott tehát mulandó. Tulajdonképpen éppen ezért „valótlan”, mert csak az „igazi valóság” örök és elmúlhatatlan. Viszont a mulandóság világában a rövidebb vagy hosszabb, esetleg korszakokra terjedő megnyilvánulásoknak célja és értelme van: a tapasztalatok, ismeretek megszerzése, valamint az energia és az anyag különféle szintjein ezek „megdolgozása”, „átszellemesítése”, hogy az energiák és anyagok egyre alkalmasabbá váljanak a szellemi valóságok, igazságok kifejezésére.

Befejezésként még annyit, hogy ha az ősi bölcsesség megismerésével megértünk valamit abból, hogy kozmikus és emberi szempontból mi a mulandóság, a maradandóság és az örökkévalóság, ezáltal hatalmas panoráma tárulhat fel előttünk. Akkor előbb-utóbb szinte ellenállhatatlanul felébred bennünk az akarat és elszánt igyekezet, hogy tegyünk valamit az örökkévalóság érdekében is. Ezután pedig hamarosan rájövünk arra, hogy a világot egyedül nem tudjuk megváltoztatni, megváltani, csak igazi testvériségben, minél többen, együtt. És ha valóban segítő erőként akarunk a kibontakozás, a teremtés, a fejlődés tudatos munkatársai lenni, akkor elsősorban teljes belső őszinteséggel önmagunkat fogjuk ennek megfelelően megváltoztatni, vagyis a változást mindig magunkon és magunknál kell kezdenünk.
Ha igazán akarjuk, meg tudjuk változtatni önmagunkat, mert mindannyian az isteni tőz és világosság részei vagyunk. Mindannyiunkról – mint ahogyan minden másról is – megvan az isteni elmében az isteni idea, amelyet igyekszünk megvalósítani!

Fanatikusok, túlkapások:

- Szent helyek felülértékelése. Állandó vándorlás, vezeklés, csodák várása, visszaigazolás.

- Állandó meditáció éjjel – nappal, 3 órás alvással. Nem megoldás az „erdőbe” történő elmenekülés, a problémákkal szembe kell nézni és megoldani. Meg kell felelni a földi törvényeknek és előírásoknak, a „városban kell szentnek és tisztának maradni”, nem az erdőben elzárva mindenkitől.

- Nagy félreértés az „Istennel történő közvetlen kapcsolat”. Mindenkiben van mediális készség, és ez egyénre szabott. A mediális üzenetek jöhetnek a sötét oldaltól is megtévesztés miatt, vagy egy alacsony szintő szellemtől. Meg kell győződni mindig az üzenet tisztaságáról és mondanivalójáról, mert általában ezek kis közösségeknek szólnak vagy az egyénnek. Nincs kiváltságos médium, csak Istent szolgáló. Nincs senkinek külön telefonvonala a Teremtőhöz!

- Fanatista: állandóan magára gondol, mindent túlzásba visz. Önsanyargató életet él, sokat mantrázik, böjtöl, kemény edzésprogramok, ideje nagy részét ez teszi ki, szinte elhanyagolja a földi kötelességeit, itt a családi kötődések is szerepet játszanak, mert elhanyagolja emiatt azokat. Rendszeres túlzásba vitt böjt, zarándokutak. Képes az önsanyargatást olyan mértékig fokozni, ami akár a halálát is okozhatja.

- Misszionárius: Hasonló egy kicsit a fanatistához, mindenkit meg akar téríteni. Azt hiszi, hogy akkor megváltja ezzel a világot Sokszor erőszakosan teszi mindezt, és ezzel árt a legtöbbet tudattalanul a szent Ügynek, mert ezzel sok olyan embert elriaszt az útkereséstől, aki már hajlana valamilyen formában Isten és a láthatatlan szellemi világ felé fordulni. Sokszor kezdő ezoterikusok is ebbe a hibába esnek, de ez kicsit törvényszerő is, mert mindenki meg akarja osztani örömét és megtapasztalását a másikkal, csak azt felejti el, hogy az egyéni megtapasztalást nem lehet átadni, bármennyire is szeretnénk. Jézus Zen tanításaiban van megemlítve az a példa, hogy hiába szeretünk valakit annyira, hogy az életünket is feláldoznánk érte, ha éhes nem tudunk helyette jóllakni, és neki kell megérnie arra, hogy megéhezzen és jóllakjon. Ez a szellemi szabad akarat alaptétele, nem szabad beavatkozni, csak ha kéri, de ha kéri, akkor segíteni kell. A misszionárius áldozata sokszor nem tud menekülni előle, üldözi állandóan. Vannak olyan vallási irányzatok is, ahol ezt szent kötelességnek gondolják és zaklatják az embereket a Bibliával a kezükben és állandó folyóiratokkal, levelekkel, programokkal. (Szcientológiai Egyház, Jehova tanúi) Minden esetben csendesen szabad a tevékenységünket végezni, az nem baj, ha tudják rólunk, hogy miképpen gondolkozunk, és tudják, hogy segítségét hozzánk fordulhatnak, de nem szabad a Szent Tanokról mindenkinek és mindenhol beszélni! „Ne szórjuk gyöngyöket a disznók elé” (Máté evangéliuma) Arról nem is beszélve, hogy akinek nincs „füle, hogy meghallja”, az úgysem érti amit beszélünk!

- Inkvizítor: Olyan fanatikus, aki a gyengébbeket terrorizálja. Bőntudatot képez, állandóan szidja, vagy a nagy hangjával parancsolgat és osztja a tanácsit úgy, hogy a saját tudását állítja be az egyetlen legbiztosabb tanításnak. Gyakori mondatai: „Nézz már magadba!”

„Engedd már el a félelmeidet”

„Ha érted miért csinálod még mindigő”

Szeretet és fényt hirdetve porig alázza a gyengébbek önbizalmát (főleg a nőkét). Parancsolgat, Mesternek tünteti fel sokszor magát, közben leszívja az energiát másokról. Elmondja helyetted, hogy mit kell látni és ha nem azt látod, akkor lekicsinylően megaláz – sokan inkább emiatt hazudnak a kedvéért.

Mindenki tudja, hogy a betegségek nagy része lelki eredető, egy része karmikus, másik része figyelmeztetés, de vannak olyan betegségek is amiket elkerülhetetlenül elkapunk, de hamar kigyógyulunk belőle. (influenza, apró fertőzések. A Földön élünk és nem tudunk mindent elkerülni. Aki sáros helyen él, az akarva akaratlan bepiszkolódik) Az ilyen inkvizítor áll a kórházban a becsövezett lélegeztető gépen lévő barátja mellet és sziszegi a fülébe: „ Hát kellett ez neked, miért csináltad ezt magadnakő” Javaslom, hogy az ilyen Mestereket, barátokat sürgősen felejtsük el.

- Fejlettségi versenyek: ki tud többet, „az én igazságom a legbiztosabb forrásból származik” Ezekben a fejlettségi versenyekben sokan elfelejtik, hogy mindenki az Útkeresés és tanulás bizonyos szakaszában van, mint egy iskolában. Nem megy oda ott sem egy 8. osztályos a 2. osztályoshoz, hogy ő mit tud, mert tudja, hogy majd mindenki elvégzi ugyanazt az iskolát, csak idő kell hozzá. Miért lenne ez különb az ezoterikus tanításoknálő Egymásnak kell segíteni és nem a másikat lenézni, különbnek lenni nála, vagy különbnek feltüntetni magunkat. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki gyógyító, akkor az milyen komoly és különleges ember. Arra nem is gondolnak, hogy a gyógyítás egy beavatás és nagy felelőséggel jár. Ilyen a tanítás is, ahol csak nagyon komoly és igaz tanokat szabad elmondani, erre a Bibliában is van utalás. Sokan irigylik a látókat, de eszükbe sem jut, hogy a látás milyen félelmetes tud lenni, és nem biztos, hogy olyan jó dolog látni!

- Lakásba túlzásba vitt tárgyak: Sokan azért mert erre az útra léptek azt hiszik, hogy ezt törvényszerően a lakásuk kialakításban is érvényesíteni kell. Tele van a lakás ezo képekkel, Szentek képeivel, hatalma házoltárral, a füstölők szagától már rosszul lehet lenni. Nincsenek székek csak párnák, a vasárnapi ebédet is a földön lehet elfogyasztani törökülésben. Fontos a Feng-sui szerepe és ezeket figyelembe sem veszik sokszor, holott pont nekik kellene erre odafigyelni. Lehetnek mandalák, lehet házi oltár is, lehetnek szép és kellemes közérzetet kialakító képek, csak nem szabad túlzásba esni, főleg akkor, ha társunk, akivel együtt élünk nem osztja a nézeteinket. Ilyenkor kis házi oltárunkat a fiókban tartjuk, és ha szükség van rá, pillantok alatt elővesszük és felépítjük kis szentélyünket, mert annyit tudni kell, hogy az igazi templom bennünk van, a szívünkben!

Nagyon fontos az egyensúly megtalálása. „Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” Ügyeljünk a normális időbeosztásra, ne hanyagoljuk el a földi dolgainkat. Az igazi ezoterikust onnan lehet felismerni, hogy kiegyensúlyozott, megtalálta a harmóniát a fizikai világ és a láthatatlan világ nehézségei és kincsei között!

Meditációk, ál- képek létrehozása:

Mint említettem a meditációt nem szabad túlzásba vinni. Naponta, ha van lehetőségünk és megtehetjük reggel és este elvonulva 20-20 percet próbáljunk meg meditálni. A meditáció belső és személyes dolog, nehéz az élményeket másokkal megosztani, de lehetnek (sőt vannak) azonos élmények, megtapasztalások.

Nagyon fontos tudni azt, hogy a meditáció rendszeres gyakorlásával lehet elérni bizonyos eredményeket, lehet, hogy van akinek azonnal történik valami, van akinek évek kellenek hozzá. Nem szabad elkeseredni, ha nem lesz valami csodálatos élményben részünk azonnal, vagy talán soha (aki napi rendszerességgel meditál, azért annak lesznek megtapasztalásai!).

A meditációnál sokan dicsekszenek, hogy mi mindent láttak, mondják sorba az élményeiket, szinte lelkiismeret furdalást okozva bennünk, hogy nekünk miért nem sikerülő

A meditáció élménye egy csodálatos, egyedi, elmondhatatlan élmény. Hasonlít a Halálközeli Élményt átélt emberek elbeszéléseihez, amit rendszeresen úgy kezdenek:

„tulajdonképpen el sem lehet mondani szavakkal azt az érzést…….” Ilyen a meditáció élménye is, aki nagyon sok élményt mesél és oszt meg velünk napi rendszerességgel az valószínőleg az álmaiba avat be minket és azt meséli el, amit látni szeretne! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet elmesélni valóságos meditatív élményt, csak nem kell mindent elfogadni fenntartás nélkül! Meditáció alatt jönnek olyan képek is, amik nem valóságosak, félrevezetés miatt kerül be agyunk rejtett „vetítővásznára”. Minden képet meg kell vizsgálni, elemezni kell. A valós információk sokszor alig észrevehető képekben vannak elrejtve. Sokan álnak fel egy meditáció után büszkén, hogy: ”most már mindent értek, megértettem a Törvényt!” Közben csak becsapja őket a csoportos meditáció élménye, energia áramlása, és pont ezek képesek a legtöbbet beszélni a meditációról, kiszínezve azt, mindig hozzátéve valami fontosat, vagy a saját utjukat különlegesnek beállítva.

Ezeknél az embereknél még előfordulhat az ezoterikus gőg is, mint sok más estben is.

Pedig csak az elme játékának áldozatai.

Ha nem történik velünk semmi különleges a meditáció alatt az sem okoz gondot, mert szívünket és lelkünket, valamint elménket lecsendesíti, és ezzel egy komoly gyógyítási folyamat veszi kezdetét. Megfigyelhető, hogy a rendszeresen meditálók között kevesebb a stresszben élő, az ideges és beteg ember.

Meditációban előfordulhat tudatosan vagy véletlenül testelhagyás is. Nekem eddig több alkalommal véletlenül történt meg és csodálatos érzés volt, pár másodpercig tartott. Hasonló élményekről számoltak be a barátaim is. Sokan annyira különlegesnek tartják, hogy a teljes szabadidejüket ennek a gyakorlásával töltik, mert valami különleges élményt szeretnének átélni, vagy különlegesek szeretnének lenni, és közben arra nem is gondolnak, hogy minél jobban vágynak rá és minél több energiát fektetnek bel, annál messzebb kerülnek tőle sokszor. A testelhagyás egy beavatás része, mely szellemi segítséggel történik, egy szintet el kell érni ahhoz, hogy ennek részesei lehessünk. Addig, míg belülről nem érünk rá meg, addig csak felesleges időpocsékolás a gyakorlatok elsajátításának kísérletezése.

Persze vannak jó könyvek ebben a témakörben, de más ez elmélet és más a gyakorlat.

Mesterek, próféták:

A Mester egy olyan inkarnálódott (!) szellem, aki itt a Földi viszonyok között olyan fejlettségi
szinten van, amit az emberiség csak egy jóval későbbi időpontban fog csak elérni.

Egyfajta beosztás szerint, ami szintet is jelöl:

-Tanító Mester (imaginációs tudatszint)
-Beavató Mester (insporációs tudatszint)
-Megvilágosodott Mester (intuiciós tudatszint)

A hamis mesterek főbb ismérvei:

- Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg őt és kérik fel tanításra.

- Saját nézeteit tartja az egyetlen igazságnak, minden más a gonosz mőve ami félrevezet.

- Szélsőségesen gondolkodik, ítélkezik, becsmérel, vádol másokat, tanítványait nyilvánosan megalázza, gúnyt őz hibáikból.

- Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg bőnbaknak, és ez ellen uszít.

- Fanatikus, misszionárius, inkvizítor, vagy önsanyargató.

- Hatalmi dráma számos formáját eljátssza.

- Erős félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg: azt hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerően el lehet érni.

- Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak, vagy látónak tartja és tartatja magát.

- Nem hiteles, mert olyasmit hirdet, amit még nem élt át, csak könyvekből ismer.

- Azt hirdeti, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak az emberiség megmentésért van a földön, neki már nincsen karmája, ő már csak könyörületből van az emberekkel.

- Álszent

- Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat. Sokszor szexuális kapcsolatot kezdeményez, létesít velük.

- Mindenhez ért, és nem vallja be, ha valamire nem tudja a választ.

- Hosszasan, dagályosan, zőrzavarosan beszél, hogy minél hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.

- Pszichés zavarai vannak.

- Mesternek szólítatja magát.

Egonkra hat, hogy céljait elérje:

„Te már olyan nagy vagy, hogy nem is kellett volna leszületned, majd én irányítalak téged”

„Kiválasztott vagy, és nem ok nélkül kerültél mellém, majd én vezetlek”

Igaz Mesterek:

- Tanítványai önként követik

- Kijelenti, hogy nem övé az egyetlen igazság

- Elengedi a tanítványokat másokhoz is tanulni

- Tömören, egyszerően, érthetően beszél, gondolkodik

- Soha nem kelt félelmet, bőntudatot, de nem is lelkesít alaptalanul.

- Szakmailag felkészült, felelősségtudattal végzi a munkáját.

- Tanítványait nem utasítgatja, nem szabja meg, hogy mit csináljanak. Elmondja a véleményét, tanácsot ad, de nem sértődik meg, ha nem fogadják meg. Nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar.

- Akkor segít és tanít ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfeletti képességeivel, tudásával.

- Tartózkodik minden hatalmi drámától.

- Nem becsmérli mások felfogásait, tiszteletbe tartja azt.

- Jó humorérzéke van.

- Kiegyensúlyozott.

- Elismeri, hogy ő is ember, vannak hibái és tévedhet.

- Nem tekinti magát Jézus, Mihály Arkangyal vagy valaki más reinkarnációjának.

- Tudata, lelke egészséges, szeme és arca tiszta, sugárzó.

- Szexuális vonzerejét nem az ezoterika oktatása közben vezeti le.

- Nem hirdeti, hogy ezoterikus gondolkodású, és annak szegénynek kell lennie.

- Nem dobálódzik a divatos szlogenekkel.

- A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényében ebben példát mutat.

- Ha valamit tanít mindig felhívja a figyelmet az erkölcsi normákra és a visszaélési lehetőségekre, veszélyekre.

- Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé éretnek, akkor nem fogadja el tanítványnak.

Szekták:

Fő ismérvei:

- Nem lehet elhagyni, megakadályozzák sokszor fizikailag, ha elmegy egy tag rendszeresen utána mennek, zaklatják.

- Övéké az egyetlen igazság, minden más hamis tan.

- Pénzt kérnek rendszeresen, és győjtenek.

- Vallásukat erőszakosan ráerőltetik gyengébb, befolyásolható társaikra

- A szektavezető az egyetlen Út Isten felé, bármilyen vallásról, legyen szó.

- Fanatikusak.

- Általában a szeretetről beszélnek, de nem élik meg a gyakorlatban, csak hirdetik

- Elfordítják a tagokat családi, rokoni köteléküktől..

A szekták a fiatal, befolyásolható embereknél (gyerekeknél) veszélyes, mert a szeretet nevében becsalogatják őket, társaságot és megértést adnak, a szülők és rokonok ellen fordítják őket. Szinte agymosáson mennek keresztül, sokszor nincsenek is a tudatuknál.

A beavatás előtt...

Olyan lelki tulajdonságokról és gyakorlatokról lesz szó, melyek nagy segítséget jelentenek a beavatás előkészítésében, a tudati lélek útján haladó tanítványnak. Sokaknak felcsillanhat a szeme, hogy "végre itt a biztos módszer!", azonban ezen erények megszerzése és gyakorlása sem záloga a "sikernek". Meg kell értenünk, hogy egyrészt magában a gyakorlásban, és az erények megélésében kell örömünket lelnünk, másrészt pedig minden szellem teljesen különböző fejlettségi fokon áll. Ennek értelmében lehetetlen olyan módszert kidolgozni, ami menetrendszerően meghozza a beavatottságot. A beavatás természete a váratlanság és a hirtelenség, nem lehet vele előre eltervezni. Azonban a befektetett munka és az erények gyakorlása által felhalmozott karma három-négy inkarnáción belül meghozza a gyümölcsét. A helyes hozzáállás, ha nem várunk semmit, vagy ha igen, akkor hagyjunk rá elég időt, hogy megtörténhessen.

A gyakorlás esetében is nagyon fontos a tudatosság. Nincsenek kőbe vésett feladatok. Fontos, hogy a Mesterek által ránk hagyott gyakorlatokat saját magunkhoz, illetve pillanatnyi fejlettségünkhöz igazítsuk. Lényeges, hogy csak akkor tegyük ezt meg, ha az egoizmust és az önálltatást ki tudjuk zárni magunkból. Hibát követünk el akkor, ha egy gyakorlatot változtatás nélkül, évekig ugyanúgy végezzük. Bár az állhatatosság erényének kifejlesztésében ez segítségünkre lehet, de így elveszíthetjük rugalmasságunkat. A gyakorlatoknak mindig az aktuális szellemi(!) - és nem lelki - állapotunk szerint kell változnia, és e változások bekövetkeztét fel kell ismernünk. Olyannak kell lennie, mint egy ruhának, ami pont ránk - és senki másra nem - passzol. Ez minden gyakorlatsorra egyformán igaz kell, hogy legyen. Ha nem vesszük észre saját fejlődésünket, akkor az elvégzett gyakorlatok már nem ránk hatnak, hanem egy múltbeli önmagunkra.

Az odaadás kifejlesztése

Az erények sorában ez az első, amit magunkévá kell tennünk. Egyfajta alaphangulatként kell éreznünk az odaadást. Fogadjuk el, hogy létezik tiszteletre méltó és magasabb rendő, bár ez a fizikai világban ritkán testesül meg. Ha sikerül ez, akkor megismerés fokozó erők termelődnek bennünk.

Határozzuk el, hogy egy hónapig lelkünkben és gondolatainkban csak olyan dolgokkal foglalkozunk, amik tiszteletre méltóak, csodálatosak, és képesek vagyunk odaadást érezni irányukban. A külvilág olyan történéseket, kérdéseket, érzéseket vet elénk, amelyek ellenérzést, felháborodást, kritikát szülnének, de azokba nem bocsátkozunk bele, elsiklunk felette, igyekszünk tudatosan csak a pozitív dolgokba belemerülni, és a pozitív dolgokat észrevenni. Ha ezalatt az idő alatt felmerülnek bennünk saját negatív, lekicsinylő, kritikus gondolatmintáink és érzelmeink, habozás nélkül vessük el őket. Ezzel rendkívüli módon fejlődik a tisztánlátásunk a mindennapi életben. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy amit nem szeretünk, az nem ismerteti meg magát előttünk.

Észre kell vennünk, hogy ez a gyakorlat a gondolatkontroll és a pozitivitás gyakorlat keveréke, melyekkel a szívcsakra megnyitásakor találkozhatunk. A két gondolati áram ötvözése már nagyobb figyelmet és tudatosságot igényel tőlünk. Egyszerre kell pozitívnak és kritikátlannak lennünk, miközben egy meghatározott gondolati-érzelmi képet kell tudatunkban tartanunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy akiknél a két szívgyakorlat valamelyike még nem megy, az nem végezheti ezt sem! A feladatok nem zárják ki egymást, hanem harmonikus egészet alkotnak fejlődésünk útján.

Belső nyugalom állapota

Elmondható, hogy a mai ember számára talán ezen erény elsajátítása lenne a legfontosabb, de le kell szögeznünk, hogy a második lépés gyakorlása csak akkor következhet, ha az odaadás már állandó lelki jelenséggé vált bennünk. Mellékes, hogy ez mennyi időt vett igénybe.

Meg kell teremtenünk magunkban a belső nyugalom pillanatait, és ezalatt megtanulni megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Csak a belső béke vetteti észre az emberrel a saját és a külvilág szépségeit. Ha felfedeztük belső szépségünket, és ezt szem előtt tartjuk, akkor már a külvilágban is észrevesszük az istenit.

Naponta szánjunk rá időt, hogy többször kiemeljük magunkat a rohanás, a kapkodás és az örökös tevékenységek folyamából. Összpontosítsunk saját belső létezésünkre, minden külvilági befolyástól függetlenül. Amint ez sikerül, képesek lehetünk felülről szemlélni a dolgokat, történéseket, ahogy azok tényleg vannak. Képesek lehetünk magasabb szempontok alapján megítélni a világot, és így szinte magától elválik a lényeges a lényegtelentől. Ezáltal objektíven szemlélhetem a világot, aminek külső magabiztosság és nyugalom lesz a következménye. Ez pedig a belső béke pillanatainak kiterjesztéséből, meghosszabbításából táplálkozik. Biztos, hogy lesznek visszaesések, amikor egy villanás alatt elveszítjük nehezen megszerzett belső nyugalmunkat, azonban e kudarcok is ahhoz segítenek, hogy lassan a béke válik a természetünkké.

Meditáció

A megszerzett belső nyugalmat felhasználhatjuk arra, hogy elmélkedjünk bizonyos kiválasztott témák fölött. Ekkora már kialakulhat egy bizonyos megkülönböztető képességük, ami a helyes következtések levonásához vezethet. Ily módon információkat nyerhetünk saját belső, lelki mőködésünkről és a külvilágról is. A meditáció módszertanára ehelyütt nem térnénk ki, és meditációs tárgyat is mindenki könnyedén találhat.

A környezet élő megfigyelése

Most a tanítvány az eddig megszerzett képességeit más célokra fókuszálja. Megpróbáljuk megfigyelni a világban a fejlődő-sarjadzó és az elhaló-visszafejlesztő erőket. Észre kell vennünk minden növényben, állatban, érzelemben, gondolatban azokat az erőket, melyek az adott dolog létrejöttét, kifejlődését, majd pedig elhalását és a végét okozzák. Vizsgáljuk meg, hogyan jelentkezik ez bennünk, hogyan hat a lelkünkre! Fontos, hogy ezeket a felmerülő érzéseket csak megfigyeljük, hogyan haladnak át rajtunk. Ne értékeljük őket, ne tulajdonítsunk nekik különösebb jelentőséget. Hagyjuk, hogy a dolgok önmaguktól nyilatkozzanak meg számunkra. Idővel ezek az élmények egyre elevenebbek lesznek. Végül pedig már észlelhetjük a keletkezés és elmúlás szellemi erőit. Ekkor már a tanítvány közelebb juthat ahhoz, hogy olyan dolgokat is észleljen, aminek nincsen fizikai állaga vagy formája.

Orientációs gyakorlatok

Ez a lépcső már tájékozódás a lelki-szellemi területen. Egyre jobban át kell, hogy hasson bennünket az a tartalom, hogy gondolatainknak és érzelmeinknek is ugyanolyan hatása van a világban, mint tetteinknek. Nem biztos, hogy ezek a hatások a fizikai világban is észlelhetőek lesznek, de a finomabb valóságokban biztosan megjelennek. Ennek észlelése pedig már a tanítvány tudatosságától függ. Mint ahogy természetes az, hogy fizikai testünkre is vigyázunk, figyelemmel kell lenni lelkünk állapotára is. A helytelen gondolatok és érzelmek (düh, bosszúvágy, harag, féltékenység) mindennél jobban rombolják asztráltestünk egészségét.

A gyakorlat során erős kézzel kell tudatosítanunk, és kiirtanunk minden olyan gondolatot és érzést, amit nem ítélünk helyesnek és odavalónak. Figyeljük meg gondolatvilágunkat, és tudatosítsuk, hogy az a gondolat is káros és nem kívánatos, amit nem is követ tett. Amit gondolatban megtettünk, azt már megtettük! Törekedjük rá, hogy a felmerült gondolati és érzelmi impulzusokat rögtön "megfogjuk" és tudatosítsuk. Ily módon egy kiegyensúlyozott és uralt asztrális életet nyerünk. Ekkor már könnyebben meg tudjuk ítélni, melyek a mi impulzusaink, és melyek azok, amelyek a magasabb valóságokból érkeznek.

A hangok elemzése

Következőkben a hangokat kell megfigyelésünk tárgyává tennünk. Észre kell venni, tudatosítani és megvizsgálni a környezetünkből hozzánk érkező zajokat és hangokat. Mit akar egy hang kifejezniő Mit jelent számomraő Milyen érzéseket kelt ez a zaj bennemő

Először az állatok hangjára kell figyelni. Melyik állat, hogyan fejezi ki érzelmeitő Meg kell próbálnunk összeolvadni az állattal a hangján keresztül.

Később foglalkozzunk az élettelen dolgok hangjával is! Így foghatjuk fel a természetben megnyilvánuló titkokat. Ekkor a tanítvány már a lelkével kezd hallani.

Mások beszédének hallgatása

Talán ez a legegyszerőbb gyakorlat. Vagy mégsemő Nem kell mást tenni, mint hallgatni, akkor amikor a másik ember beszél. Meg kell állni, hogy ne vágjuk közbe, hiszen akkor sosem tudjuk meg, hogy mit is akartak velünk közölni.

Belsőnket teljesen passzívvá kell tennünk, úgy hogy ellenkezés, kritika, saját érzések nélkül hallgassuk a másik embert. Ki kell kapcsolni ilyenkor minden véleményt, még akkor is, ha az adott témában többet tudok, vagy máshogy tudom.

Ha sikerül magunkat teljesen elcsendesíteni, akkor meghallhatjuk a belső hangot, amely a szellemvilág megnyilatkozása lehet bennünk. Amíg az ember bármilyen véleményt vagy érzést állít szembe a magasabb világok közölnivalóival, azok lényei hallgatásba burkolóznak bennünk.

Ezáltal önzetlenségünk is fejlődik, hiszen teljesen és feltétel nélkül adjuk át magunkat a közléseknek, függetlenül attól, hogy az embertársunktól, a világból vagy a szellemi szférákból jönnek-e.
Van egy nehezebb verziója, amikor olyan emberrel beszélgetünk, aki mélyen alattunk áll szellemileg, és olyan dolgokról beszél, amik komoly tudatlanságot jeleznek, és beszélgetés közben nem merülhet fel vele szemben sem a tudálékosság, sem a fölényérzet.

Csak az képes a szellemi üzeneteket teljesen objektíven és torzításmentesen továbbadni, aki képes az embereket a saját véleményének a kizárása mellett önzetlenül hallgatni!

(Ha ezt a kritériumot figyelembe vesszük, akkor erősen leszőkül a tisztánlátók és tisztánhallók köre!)

Ezen gyakorlatokat kitartóan végezve, egyre közelebb kerülhetünk a beavatáshoz, és lelkünkben is olyan erkölcsi erények ébrednek fel, amik szükségesek a szellemi úton való továbbhaladáshoz. Ezután következhetnek a megvilágosodás gyakorlatai, bár ez a hét feladat is bőven elég munkával látja el a tanítványt, akár egész életére is.

A beavatás a szellemi út egyik kulcsfogalma.

A beavatás egy tudatszint váltás, tudatállapot – váltás.

Általa olyan megtapasztaláson megy keresztül az ember, ami túlmutat az átlagember hétköznapi, öt érzékszervvel történő tapasztalásán..

Van ugyanis egy szimbolikus fátyol, ami elzárja az ember elől azt a világot, ahová a beavatás által beléphet. A beavatás által az ember megláthatja az események mögötti valós szellemi okokat és célokat. A beavatott a szellemi világ tanúja. Nem biztos, hogy a beavatott - hiszen nagyon sokféle beavatás van – folyamatosan tapasztalja a beavatása után ezeket a nem anyagi létformákat, de legalább egyszer valóságos tapasztalatot szerez erről, és minőségileg megváltozik az egész élete

Sokféle beavatás van, az egyik beavatás az extatikus utat követi, egyfajta kitágulás a makrokozmoszba, a fizikai világ mögött mőködő erők és lények megtapasztalásáról szól.

Egy másik beavatás a misztikus út, a lélek mőködése mögötti szellemi erők, tények és lények megtapasztalásáról szól.

A keleti – nyugati beavatás között is különbség van. A keleti vallások általában 12 fokú, a nyugati vallások nagy része 7 fokú beavatási utat ír le.

Alapvető különbség van a Krisztus előtti és utáni beavatások között is.

A beavatások koronként változnak. Az ember felépítése, az érzékfeletti világ felépítése és a kettő kapcsolata időről időre változik, és ehhez a változáshoz igazodnia kell a beavatásnak is az adott korszellem szerint.

A valós beavatások mindig a megfelelő időben és megfelelő módon történnek!

Az egyik ilyen hiba lehet, hogy:

- a tanítvány olyan beavatást kap, ami már nem felel meg az adott kór követelményeinek,

- vagy nem a karakterének megfelelő beavatást kap.

- vagy olyan helyen kapja meg a beavatást, ami nem megfelelő.

- Veszélyes az idő előtti beavatás is, melyben olyan csatornákat nyitnak meg, amit a tanítvány nem tud morális éretlensége miatt helyesen felhasználni.

Álbeavatások:

Az álbeavatás külsőségében és rituáléban hasonlít a valós beavatáshoz, de a tudatállapot – változás nem történik meg. Megtörténhet, hogy belenyúlnak az illető csakrájába, ettől átél egy – két élményt, bizsereg a teste egy –két helyen, lát ezt –azt, és utána úgy fogja fel, hogy ő már beavatott. Ez nem beavatás, ez beavatkozás!

Ezeknek az álbeavatásoknak nagy veszélye nincs, legfeljebb az illető egoizmusára nézve, mert azt hiszi magáról, hogy ő egy nagy beavatott.

Ellenbeavatás:

Ez a valódi beavatást inspiráló ellentétes erőket mozgósít. Ilyen lehet például az idő előtti beavatás, amit szándékosan megadnak valakinek, tudván, hogy ez nem lesz jó hatással rá nézve.

Ellenbeavatásnak minősül az is, ha valaki a küszöb őreinek megkerülésével próbál meg betörni a magasabb világokba, vagy ha a beavatási feltételek hiányában kierőszakolja a beavatást, pedig testileg, szellemileg nem érett rá.

A beavatásnak nagyon komoly előfeltételei, kritériumai vannak, és csak ezek és csak ezek meglétével válik az ember éretté a beavatási folyamatra.

Az ellenbeavatásnál tényeleges beavatás történik, csak nem a helyes módon.

Kiavatás:

A kiavatás egy olyan szellemi esemény, ami semlegesít egy beavatást. Ez lehet azért is, mert valaki kapott egy ellenbeavatást, és ezt meg kell szüntetni, vagy azért, mert méltatlanná vált a beavatási fokozatára.

A valós beavatás egy térbelim mandalaként jelenik meg az ember aurájában, és több inkarnáción keresztül ott marad, formája és színe árulja el a tisztánlátó számáéra, hogy milyen beavatásokon esett keresztül az illető régebbi életeiben.

A beavatás korhoz kötött, különböző korszakokban különböző típusú beavatásokra volt szükség. A megvilágosodás viszont ezzel szemben időtlen, több ezer éve ugyanúgy világosodnak meg az emberek, mint most.

A beavatás általában az adott inkarnációra (életre) hat ki, és a későbbi életekben a korszellemnek megfelelő beavatásokat kell majd kapni.

A tanítványság fokozatai.

Első időben a tanítvány csak hallgató, tanulja és hallgatja a bölcseleteket, átjárja közben a korszellem szellemisége.

Utána próbatanítvány lesz. Ebben a fázisban amikor a tanítvány alszik éjszaka a beavató mester testen kívüli állapotban bemutatja a tanítványt azoknak a szellemiségeknek, akik majd később – akár több évtized múlva –a beavatásában részt fognak venni.

Ezen a fokozaton a mester próbára teszi tanítványát, persze nem akkor, amikor egymással szemben állnak, hanem a leghétköznapibb szituációkban, és mester állandóan figyeli.

Ez álltában 7 éves periódust ölel fel. Itt még el lehet hagyni a kijelölt utat, de ha visszajön a tanítvány újra kell mindent kezdeni.

Ha a próbatanítványság ideje lejárt, akkor kerül az illető a tanítvány szintjére. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tanítvány és a mester között szorosabb lesz a kapcsolat. Ez nagyon fontos, és ez az időszak is kb. 7 évig tart.

A harmadik fokozatot a szellemi hagyományokban úgy hívják: „a mester fia”!

Ennek a fázisnak a végére egy olyan szeretet kapcsolat alakul ki a mester és tanítványa között, ami szellemi látással nézve a duál –párok közötti kapcsolathoz hasonlítható. Itt minden egyes csakra összeköttetésben áll a másik azonos csakrájával, vagy a csakrák keresztben vannak. (1-es csakra a másik 7-es csakrájával, és így tovább)

Ezen a szinten már teljes bizalom van a mester és tanítvány aközött, tökéletesen megbíznak egymásban. Egyfajta úr –szolga viszony alakul ki, de a szó legnemesebb értelmében, a tanítvány mindent feladva követi mesterét. (pl. Jézus és tanítványai)

A tanítványnak mindig tudnia kell, hogy a mester mit –mikor-miért kér tőle.

Krisztus mondta az apostolainak:

„Aki szeret engem, megtartja az én parancsolataimat”

A beavatás feltételei:

A beavatásnál a tanítvány és a mester lelke egybeolvad. Ezért fontos a tökéletes összhang.

Nagyon fontos a test megtisztítása, ezáltal a lélek és a tudat rezgésszintje nő.

Ép testben ép lélek!

Nagyon fontos a megfelelő táplálkozás, mert a mérgező anyagok csökkentik a rezgésszintet!

Ajánlott a vegetáriánus étkezés, fontos a drogok, alkohol, cigaretta kerülése.

Két legfontosabb dolog, amit el kell hagyni a beavatási úton: alkohol és a hús!

A tanítványnak, aki a beavatási úton halad fokozatosan kell átalakítani étrendjét, szokásait.

Érdemes tisztítókúrákat tartani, és elvégezni a teljes méregtelenítést.

Nagyon fontos a lélek állapota, tisztítása.

Pszichés betegségben szenvedők nem kaphatnak beavatást, mert a problémájuk csak felerősödne. Pánikbetegség, mániás depresszió, alkoholizmus, skizofrénia, kábítószerezés, fóbia, paranoia mint kizáró ok.

Ezeknek a betegségeknek nagy része szellemi eredető, így az okokat először meg kell szüntetni, egy része karmikusan előző életből jött velünk, ami sokszor kizárja a beavatás lehetőségét is. (akár büntetésből egy életre)

A léleknek erkölcsileg is tisztának kell lennie a beavatásra.

Alapvető erények: áldozatkézség, állhatatosság, türelem, tolerancia, hit, bizalom, kitartás, szerénység, önzetlenség stb….

Sok esetben a mester álomban testelhagyás állapotában készíti fel a tanítványt, vagy telepatikus úton. Éjszakai tanítások történnek, amikre nem mindig emlékszik a tanítvány.

Egy mesternek sok esetben több ezer tanítványa is van, de csak nagyon kevesen jutnak el a beavatásig!

A tanítvány részéről fontos a teljes odaadás. A beavatott lemond a múltról, elszakad attól, amit a múltban megtapasztalt. A mester felelőséget vállal a tanítvány jövőjéért.

A teljes odaadásnak nemcsak a külső, hanem a belső mester felé is meg kell nyílnia.

A belső mestere 2000 éve minden embernek Krisztus, a Kozmikus Szeretet lénye.

A külső mester az ő munkásának tekinthető!

Kívülről a külső mester, belülről a belső mester segíti a beavatást.

A kelezi vallások nagy része nem krisztocentrikus beavatásokat tartalmaz.

A krisztocentrikus beavatásnak a fő lényege, hogy a beavatott éntudattal éli meg a beavatást, és ez fontos változás 2000 éve!

Régebben alvó tudatállapotban történt meg a beavatás kilépve a testből szellemi lények és tények világába. Krisztus óta a beavatás lehetséges fizikai testen belül is, amikor a tanítvány teljesen éber állapot megtartása mellett fogadja be a szellemi világ tényeit és lényeit.

Minden olyan beavatás, ami a fizikai test manipulációja által segíti az átlépést a magasabb világokba (légző gyakorlatok, tánc, speciális mozgás, drogok) szintén idejemúltnak számít a mai korban.

Például Krisztus előtt a vízzel történő keresztelés esetén a tanítványt (beavatottat) addig nyomták a víz alá, míg halálközeli élményt nem élt át, és ez a spirituális élmény – megtapasztalás - volt, a mi átalakította életszemléletét, és ezzel életét!

Összefoglalva, a beavatás előfeltételei:

a fizikai test megtisztítása, egészséges életmód.
a lélek megtisztítása, harmonizálása
a szellemtudomány áttanulmányozása
alapvető erények kialakítása
fejlődés iránti vágy és kitartó törekvés
odaadás és szeretet a külső mester iránt
szeretetteljes kapcsolata belső mesterrel, Krisztussal.

A beavatást csak az előfeltételek teljesülése után kaphatja meg az ember. A beavatás révén jön létre a tudatos kapcsolat a szellemvilággal, aminek az eredménye a szeretetben és bölcsességben való gyarapodás.

A bölcsesség azt jelenti, hogy a tanítvány próbálja a szellemi világgal kapcsolatos tényeket folyamatosan megérteni, tanulmányozni. A szellemi tudás, amit a tanítvány itt a földöm megszerez beavatáskor szellemi fényként nyilvánul meg.

És ez a fáklya, mely világítani fog halálunk után a szellemvilágban (Steiner)

A szeretet és a moralitás beavatáskor szellemi hőként nyilvánul meg.

A szellemi hő burokként fogja körbe a szellemet, és védi őt különböző ellenerős hatásoktól.

Ezért is fontos előfeltétele a beavatásnak a szeretet!