Mit ír a lexikon:
beavatás, beavatott, beavatási
út - A megfelelő szellemi feltételek megvalósítása után a szellemi
tanítvány kapcsolatba lépése a magasabb világokkal. E világ tanúja és kutatója
a beavatott. Az ehhez az állapothoz vezető, minden korban megújuló út a
beavatási út.
Amikor valaki spiritizmusról hall vagy olvas, igen sok
esetben bizarr, kísérteties jelenség, asztaltáncoltatás, vagy éppen csalások
sorozata jut az eszébe, és nem a szellemtudomány. Ez utóbbit magas képzettségő,
teljesen józan, kutatási vágytól vezérelt emberek mővelik, akiknek
tanulmányairól, szavahihető, tárgyilagos tanukkal is igazolt, jegyzőkönyvileg –
sok esetben hitelesített fényképekkel és tárgyakkal is alátámasztott –
tevékenységéről olvashatunk.
Az okkult, okkultizmus kifejezés sok embertársunk képzeletében azonban
még mindig valami titokzatoskodó, homályos, nem is mindig jó szándékú mágikus
praktikákat idéz fel. Pedig „csupán” arról van szó, hogy okkult az, ami
valamilyen okból rejtett, például a profanizálók, vagy az okkult ismeretekkel
esetleg visszaélők elől. Okkult ismeretek pedig lehetnek a még meg nem ismert,
ezért előlünk még rejtett természeti törvények, ezek mőködése, alkalmazása,
valamint az emberben rejlő, még nem mőködő, nem általános, fel nem fedezett
képességek, meglátási, tapasztalati módok is.
Okkultista az, aki az okkult tudományok különböző
ágazatait tanulmányozza. Jó, konstruktív esetben azért, hogy önmagát
alkalmasabbá tegye az élet, a természet, a teremtés folyamatainak
elősegítésére. Ez egyébként a francia kabbalisták kifejezése. Az okkultizmus
a lélektan (pszichológia), a fiziológia, a kozmosz, a fizika és a szellem jelenségeinek teljes tartományát
átfogja. Ide tartozik a kabbala, az asztrológia, az alkímia, valamint az összes
archaikus tudomány.
Az okkultizmust, az okkultistákat az idők folyamán a
rohamosan terjedő, sok esetben pszeudo-okkult, ál-okkult irodalom, valamint a
média segítségével sikerült lerángatni a sárba, befeketíteni, és hiteltelenné
tenni. Ez az állapot sok esetben a nem-tudáson, a szenzáció hajhászáson, de nem
utolsó sorban a pénzszerzésen alapuló magatartásból alakult ki.
Ezért az utóbbi években az ezotéria, ezoterikus
kifejezéseket a lényeg félreértésével, sok esetben félremagyarázásával
használják. Az ezotéria, ezoterikus kifejezés a görög esotericos szóból
származik és azt jelenti, hogy „belső”, rejtett, titkos. Ennek ellentéte az
exoterikus vagy egzoterikus, ami külső-t, nyilvánost jelent. Tehát ami
nyilvános, az nem ezoterikus.
Azonban sajnálatos módon sok esetben előfordult, hogy a
szimbolikus, allegorikus történeteket a történelemre vetítették ki, és
megtörtént eseménynek tekintettek olyan szimbolikus tanmeséket, amelyek úgy
valójában sohasem zajlottak le. Erre azután egész világ- nézeteket, teológiai
iskolákat, nevelési módszereket építettek. Pedig az egész – vagy sok minden – a
kiindulási pont lényegének félreértésén alapult. Arról már ne is beszéljünk,
amikor szándékosan meg is másítottak ilyen történeteket és eseményeket, hogy
megfeleljenek a terjedésük idején – és később is – uralkodó politikai és gazda-
sági érdekeknek, és eszmei hátteret biztosítsanak nekik. Ilyenekből lettek a
dogmák, később az ideológiák.
Az új tanokat elsőként megfogalmazó tanítónak vagy
tanítóknak, és indulásukkor minden nagy vallásnak, vagy fontos irányzatának
voltak ezoterikus, vagyis belső tanításai, amiket az első tanítók az átlagosnál
magasabb szellemi szintre fejlődött tanítványaik vagy követőik szőkebb körének
tanítottak. Ezeknek a tanítványoknak az elméje, az intellektusa és főleg az intuíciója
az átlagos mőködési szinten túl, magasabbra fejlődött.
Az igazán ezoterikus tudást sohasem tanították a
beavatatlanoknak.
Az ezoterikus bölcseletek, tanítások olyan misztikus és
szent tanítások, amelyeket a jellemben, erkölcsileg és etikailag magas szintre
emelkedett tanulmányozóknak tanítottak. Minden korban voltak, akik tudtak róla.
Ezeket a misztikus és szent tanításokat a magas szintő és méltó jellemő
tanulmányozók számára tartották fenn korszakokon át. Az ezoterikus tanítások az
ősi Bölcsesség belső részeként az egész emberiség közös kincsét alkotják. A
nagy szellemi Tanítók közvetlen átélésből és tudásuk alapján adták tovább, hogy
tanítványaik révén az így továbbadott meglátások és bölcsességek később
elterjedt tanokká, vallásokká váljanak.
Ezeket azonban már általában egzoterikus formákban
fejezték és fejezik ki. Az egyik vagy másik elterjedt vallásban vagy
bölcseletben a hangsúly lehetett másutt, ezért vannak néha a látszólagos
ellentétek, ellentmondások. Mindez azután azzal is tovább bonyolódott, hogy a
szervezett egyházak mindent elkövettek az általuk képviselt tanok terjesztése
és minél nagyobb tömegek általi elfogadtatása érdekében. Ez sok esetben odáig
ment, hogy egyedül üdvözítő tanok birtokosainak jelentették ki magukat. Mindez
nem csak az egyes vallások egyházaira érvényes, hanem az egyre szaporodó
„ezoterikus” irányzatokra, irodalomra, esetleg szervezetekre is.
A valódi, igazi ezoterikus tanítások ősidők óta nagy emberek, igazi látnokok
és bölcsek őrizetében voltak, és ahogy a helyzet valamint az emberek érettebbek
lettek, részeket adtak ki az ezoterikus tanokból, vagy adnak ki ma is. A
valóban ezoterikus tanokat soha nem írták le, de még elmondani is alig lehet,
mert meghaladják az emberi intellektus képességeit, mivel nincsenek megfelelő
mentális fogalmaink, még kevésbé megfelelő szavaink.
Amint korábban már idéztük, mind az igazán okkulthoz, mind az ezoterikushoz a
megfelelő kulcs az intuíció, ami annyival más és magasabb rendő képesség, mint
amennyivel például más az elme és az érzelmek mőködési szintje és tartalma
eltér egymástól. Azt a bizonyos kulcsot, az intuíciót viszont csakis a
megfelelő jellembeli, erkölcsi, etikai tisztaság irányába tett kitartó és
állandó emberi fejlődéssel és erőfeszítésekkel lehet elérni.
„Az ember Isten természetéből van”, vagyis az isteni világosságból, létből,
lényegből származik. Annak része, és az ember legbensőbb, legmagasabb
természetében és eredetében az istenitől soha el nem szakadt, el nem
választható, tehát éppen úgy örök és halhatatlan.
Ezért a misztikus hajlamú és képességő embereknek bizonyos
körülmények és feltételek között lehetőségük van arra, hogy tudatukban
felemelkedve közvetlenül kapcsolódjanak ahhoz a bensőbb, magasabb szinthez,
ahol közvetlen élményeik lehetnek, olyanok, amelyeket alig, vagy egyáltalán
nem, vagy csak szimbólumokban, példa- beszédekben lehet elmondani, és belőlük
valamit továbbadni ebben a fizikai világban.
Itt is meg kell jegyezni, hogy ismereteink szerint a mi
egész emberiségünk egy összefüggő, összetartozó hatalmas csoportot képez. Ebben
természetesen vannak olyan embertársaink, akik fejlődésükben és szellemi
kibontakozásukban messze az élen járnak, azután van az emberiség zöme, és
persze vannak hátrább kullogók is. Ha ezt a hatalmas, nagyon sok milliárd fizikai
testben élő – vagy jelenleg azon túl létező – emberiséget a leszállás, majd
visszatérés görbéjére próbáljuk helyezni, világunk állapotából is egyértelmően
következik, hogy embertársaink, embertestvéreink zöme még az eltávolodás útján
van, és csak viszonylag kevesen vannak a visszatérés útján.
Ebből következik, hogy az igazi ezotériát még viszonylag kevesen képesek
érteni, élni. Ez természetes és nem tragédia, mert az eltávolodás útjain, az
egzotéria tanításaiban is sok tanulni, megismerni való van.
A tragédiák akkor keletkeznek, ha embertársaink, vagy
egyes csoportok, „tanítók” úgy vélik, azt állítják, hogy ők már ezotériával
foglalkoznak, amikor egyelőre még érték- tévesztésben és szint-tévesztésben
vannak.
Mivel minden és mindenki állandó változásban és haladásban van, egyre
többen fogják elérni a visszatérés útját, és ezzel a tényleges ezotéria
megértésének és élésének lehetőségét is. Hiszen az egzoterikus külvilág
bármely pontjáról befelé indulva és haladva elérhetjük azt a pontot, ahol és
amikor eggyé válunk a szellemi valósággal. Ott kezdődik az ezotéria.
A könyvek lehetnek útmutatók, olyanok, mint a
térképek, amelyek a tájékozódást segítik elő, de a térkép nem azonos az általa
ábrázolt tájjal. Egy zen mondás szerint:
„A Holdra mutató ujjat ne tévesszük össze a Holddal!”
A szellemileg, intellektuálisan, mentálisan, lelkileg, testileg egészséges
ember fejleszti az emlékezetét, bővíti a tudását, és ez előkészület lehet az
ezotéria helyes meg- értésére, megélésére.
Azonban az ún. pszichikus képességek ambicionálása, a minden áron való törekvés
ezek megszerzésére csak még távolabb viszi a törtetőt az ezotériától. Az
aszketizmus sem visz közelebb. Az ilyesmi sok esetben ön- ámításhoz,
konfliktusokhoz vezethet, ami pszichózisokat, a valóság érzékelésének
elvesztését, arroganciát, a felsőbbség illúzióját idézheti elő, ezért a
középúton lehet elindulni.
Érdemes tehát odafigyelni bizonyos irányzatoknál,
„tanítóknál”, irodalmaknál a figyelmeztető jelekre és tényekre.
Melyek is lehetnek ezekő
–
Ha nem várnak el erkölcsileg is tiszta, etikus életet,
ártalmatlanságot. Ezek nélkül a valódi szellemi élet lehetetlen.
–
A pszichikus képességek kifejlesztésének tendenciája, a
csakrák, a harmadik szem és a kundalini idő előtti serkentése igen veszélyes
lehet.
–
Autoritást, tekintélyt elváró, követelő vezető, aki gyors és
aránylag kevés erőfeszítéssel járó meg- világosodást, beavatásokat ígér...
Vagy, hogy a követőitől ő képes átvállalni a „bőnök” következményeit, vagyis a
karmát. Személyi kultusz kialakulása vagy elfogadása által követői bizonyos
körülmények között függésbe kerülhetnek tőle.
–
A tan egyedüli
üdvözítőségének és követői kiváltságosságának hirdetése.
–
Közvetve vagy közvetlenül nagy pénzek, áldozatok, szolgálatok
igénylése, elvárása!
Kerüljük ezeket a gyerekes csapdákat! Vizsgáljuk meg őszintén a saját valódi
indítékainkat is!
A mágiáról is szót kell ejtenünk, mivel összefügg a fentiekkel. A mágia,
„a nagy tudomány” a vallástól el- választhatatlan. Azonban itt is résen kell
lennünk, mert a mágia fanatikusai mindent meg akarnak és meg fognak tenni
azért, hogy az ő általuk hirdetett istenben vagy bálványaikban való hitet
erőltessék.
Egyre jellemzőbb erre a századra, főleg a második felére
és leginkább a századvégre – ahogyan az ezred- fordulóhoz közeledünk – valamilyen
túlfokozott kíváncsiság a „másság” és szinte minden titokzatos, rejtett
folyamat iránt. Sok ember érdeklődését felkelti mindaz, ami rendkívüli
képességeket, lehetőségeket sejtet.
Sajnos, nagyon sokan, túl sokan érdeklődnek, szinte vonzódnak minden iránt, ami
bizarr, tiltott, sötét, kegyet- len, embertelen, sátáni, boszorkányos, mágikus.
Az ember súlyos tévedései miatt és a korszakok periodicitási
törvénye alapján is az emberi gondolkodás, az érzelmi élet és a tettek – mind
szóban, mind cselekedetben – sajnos, tapasztalhatóan egyre mélyebbre süllyednek
(vagy inkább zuhannak) az anyagiasságba, annak ellenére, hogy a hivatalos
materialista világnézet súlyos kudarcot vallott. (E zuhanás mögött igen sötét
hatások vannak.)
Ennek egyenes következménye a külső természettől és a belső lelkivilágtól – a
magasabb, tisztább szellemitől – való eltávolodás, elszakadás, aminek további
következménye az igazság, a valóság és a bölcsesség elhomályosulása, értékeinek
megrendülése, elvesztése, megváltozása, torzulása az emberi tudatban, mivel
erősen le- gyengül, vagy éppen meg is szőnik a magasabb szabályozó, harmonizáló
tényező. Felemelkedés helyett lesüllyedés, elsekélyesedés, elsivárosodás
tapasztalható, ami lehúz, leránt, magával ránt sok mindent, ami magas- rendő,
tiszta, szép, igaz és nemes.
Szinte naponta láthatjuk, olvashatjuk, hallhatjuk, amint
írott szövegekből (egyes könyvek, napi sajtó, folyóiratok stb.), valamint
audiovizuálisan (mozi, szín- ház, egyes kiállítások, TV, rádió, internet,
e-mail) el- áraszt bennünket az ál-okkult, ál-ezoterikus, misztifikált,
népszerősített és sok esetben pénzszerzésre irányuló, reklámozó
tömeginformáció. Ugyanígy a „küldöttek", „kiválasztottak",
„közvetítők" sokasága, vagy éppen maguk az ún. „nagy tanítók”.
Ez többek között azért is vált lehetségessé, mert sok olyan ismeret, ami
korábban, a régebbi időkben titkos, titkolt, rejtett, kódolt, belső – tehát
okkult, ezoterikus és misztikus – volt, jelen korunkban könnyebben hozzá-
férhetővé vált. Az igazán magasrendő igazságokhoz, bölcsességekhez, a kozmosz
és az ember, az élet nagy titkaihoz fel kellett és még ma is fel kell
növekedni, hiszen örök idők óta ott vannak a belső világokban, és lesznek az
örökkévalóságon át. Azonban a korábbi időkben ezeknek a valóságoknak és
igazságoknak a mi emberi világunkban lévő rejtett forrásait keresők csak
kitartó igyekezettel, kutatással, messzi utazásokkal, komoly erőfeszítésekkel,
súlyos áldozatok árán, sokféle próbatétel és beavatás által és után kaphatták
meg a keresett tényleges és valódi útmutatásokat.
Vajon a kíváncsiak, a türelmetlenek szántak-e, szánnak-e
elegendő és komoly erőfeszítést: figyelmet, időt, energiát, munkát a fentiek
alaposabb, mélyebb, eredményesebb megismerésére, vagy inkább a kevesebb
erőfeszítést és gyorsabb (látszat-) eredményt ígérő irányzatokat,
csoda-módszereket keresik, támogatják, terjesztikő Azokat, amelyek reményeik
szerint az általunk, emberek által elrontott (vagy éppen tönkretett)
testi-lelki egészséget is gyorsan helyreállítják. Az igények miatt ez
utóbbiakból mostanra hatalmas pénzeket is megmozgató üzletág alakult ki – sok
esetben a saját problémáikkal szembenézni nem akaró, nem merő, sikertelen,
frusztrált, tájékozatlan embertársakat kihasználva. Mire is hivatkoznakő
Például az ún. New Age-re, valamint az e fejezet korábbi részeiben említett
okkultizmusra, ezotériára, szellemtudományokra, stb.
A New Age mozgalmak sokszínő, a vallásos, a misztikus, az
okkult, a titokzatos irányzatokból, bölcseletekből összehordott, sok esetben
összeollózott, „sokat
markoló, de keveset fogó”, ellentmondásokkal terhelt, telitett, zavarossá vált
és tett, igen elterjedt irányzatok összessége. A 60-as években indult, a
70-es években lendült fel, és igen elterjedt irányzat, amelynek azután sokféle
elágazása alakult ki.
Az ún. parajelenségekkel kapcsolatban azt lehet mondani,
hogy napjainkban már annyi ismeretet halmoztunk fel az emberről (önmagunkról),
a társadalom mőködéséről (társadalomtudomány), a természetről és a kozmoszról,
hogy kikerülhetetlenül és elkerülhetetlenül igen sok minden mutat egy tényre.
Arra, hogy amit most itt a világunkban, a fizikai „valóságok” világában
észlelünk és tapasztalunk, bármily hatalmas és csodálatos is legyen, az egész
megnyilvánult kozmosznak csupán igen kis része. Ez egyre világosabban tudatosít
bennünk egy felismerést, döbbent rá bennünket valami újra.
Arra, hogy mindaz, amit az érzékszerveinkkel, de még a
tudomány és technika által oly nagyon kibővített, kitágított érzékszerveinkkel
is (pl. mikroszkóp, teleszkóp, röntgen, ultrahang, telekommunikáció,
közlekedés, őrkutatás, stb.) észlelünk, megmérünk és megvizsgálunk, kutatunk,
csupán a külső rétege, burka, felszíne valami – a jelenlegi képességeinkkel
szinte felfoghatatlan – sokkal hatalmasabb, teljesebb egésznek, valóságnak.
Csak e felszín és külső rétegek mögé hatolva, abban minél messzebbre, mélyebbre
és ugyanakkor magasabbra is figyelve vagyunk képesek a látszólag össze nem
függő, különálló, sőt ellentmondó jelenségek, tények, események, folyamatok
mélyebb összefüggéseit megérteni.
Ha a mulandót, a maradandót és az örökkévalót igyekszünk
összehasonlítva megfigyelni, tanulmányozni, és annyit megérteni belőle,
amennyit képesek vagyunk, előbb-utóbb rá fogunk jönni, hogy e három ki-
fejezésben bizonyos szempontból nézve benne van az egész világegyetem, a
makrokozmosz és az egész ember, vagyis a mikrokozmosz.
Ezek a fogalmak alapvetően különböznek egymástól, és mégis elválaszthatatlanul,
szorosan összetartoznak, összefüggenek.
Minden, ami keletkezik, születik, létrejön, megnyilvánul, teremtetik, a célja
és rendeltetése szerinti pályája befutása és tapasztalatai megszerzése után
visszahúzódik, meghal, az alsóbb világokban megszőnik, ott tehát mulandó.
Tulajdonképpen éppen ezért „valótlan”, mert csak az „igazi valóság” örök és
elmúlhatatlan. Viszont a mulandóság világában a rövidebb vagy hosszabb, esetleg
korszakokra terjedő megnyilvánulásoknak célja és értelme van: a tapasztalatok,
ismeretek megszerzése, valamint az energia és az anyag különféle szintjein ezek
„megdolgozása”, „átszellemesítése”, hogy az energiák és anyagok egyre
alkalmasabbá váljanak a szellemi valóságok, igazságok kifejezésére.
Befejezésként még annyit, hogy ha az ősi
bölcsesség megismerésével megértünk valamit abból, hogy kozmikus és emberi
szempontból mi a mulandóság, a maradandóság és az örökkévalóság, ezáltal
hatalmas panoráma tárulhat fel előttünk. Akkor előbb-utóbb szinte
ellenállhatatlanul felébred bennünk az akarat és elszánt igyekezet, hogy
tegyünk valamit az örökkévalóság érdekében is. Ezután pedig hamarosan rájövünk
arra, hogy a világot egyedül nem tudjuk megváltoztatni, megváltani, csak igazi
testvériségben, minél többen, együtt. És ha valóban segítő erőként akarunk a
kibontakozás, a teremtés, a fejlődés tudatos munkatársai lenni, akkor
elsősorban teljes belső őszinteséggel önmagunkat fogjuk ennek megfelelően
megváltoztatni, vagyis a változást mindig magunkon és magunknál kell kezdenünk.
Ha igazán akarjuk, meg tudjuk változtatni önmagunkat, mert mindannyian az
isteni tőz és világosság részei vagyunk. Mindannyiunkról – mint ahogyan minden
másról is – megvan az isteni elmében az isteni idea, amelyet igyekszünk
megvalósítani!
Fanatikusok,
túlkapások:
-
Szent helyek felülértékelése. Állandó vándorlás,
vezeklés, csodák várása, visszaigazolás.
-
Állandó meditáció éjjel – nappal, 3 órás alvással. Nem
megoldás az „erdőbe” történő elmenekülés, a problémákkal szembe kell nézni és
megoldani. Meg kell felelni a földi törvényeknek és előírásoknak, a „városban
kell szentnek és tisztának maradni”, nem az erdőben elzárva mindenkitől.
-
Nagy félreértés az „Istennel történő közvetlen kapcsolat”.
Mindenkiben van mediális készség, és ez egyénre szabott. A mediális üzenetek
jöhetnek a sötét oldaltól is megtévesztés miatt, vagy egy alacsony szintő
szellemtől. Meg kell győződni mindig az üzenet tisztaságáról és
mondanivalójáról, mert általában ezek kis közösségeknek szólnak vagy az
egyénnek. Nincs kiváltságos médium, csak Istent szolgáló. Nincs senkinek külön
telefonvonala a Teremtőhöz!
-
Fanatista: állandóan magára gondol, mindent
túlzásba visz. Önsanyargató életet él, sokat mantrázik, böjtöl, kemény
edzésprogramok, ideje nagy részét ez teszi ki, szinte elhanyagolja a földi
kötelességeit, itt a családi kötődések is szerepet játszanak, mert elhanyagolja
emiatt azokat. Rendszeres túlzásba vitt böjt, zarándokutak. Képes az
önsanyargatást olyan mértékig fokozni, ami akár a halálát is okozhatja.
-
Misszionárius: Hasonló egy kicsit a
fanatistához, mindenkit meg akar téríteni. Azt hiszi, hogy akkor megváltja
ezzel a világot Sokszor erőszakosan teszi mindezt, és ezzel árt a legtöbbet
tudattalanul a szent Ügynek, mert ezzel sok olyan embert elriaszt az
útkereséstől, aki már hajlana valamilyen formában Isten és a láthatatlan
szellemi világ felé fordulni. Sokszor kezdő ezoterikusok is ebbe a hibába
esnek, de ez kicsit törvényszerő is, mert mindenki meg akarja osztani örömét és
megtapasztalását a másikkal, csak azt felejti el, hogy az egyéni
megtapasztalást nem lehet átadni, bármennyire is szeretnénk. Jézus Zen
tanításaiban van megemlítve az a példa, hogy hiába szeretünk valakit annyira,
hogy az életünket is feláldoznánk érte, ha éhes nem tudunk helyette jóllakni,
és neki kell megérnie arra, hogy megéhezzen és jóllakjon. Ez a szellemi szabad
akarat alaptétele, nem szabad beavatkozni, csak ha kéri, de ha kéri, akkor
segíteni kell. A misszionárius áldozata sokszor nem tud menekülni előle, üldözi
állandóan. Vannak olyan vallási irányzatok is, ahol ezt szent kötelességnek
gondolják és zaklatják az embereket a Bibliával a kezükben és állandó
folyóiratokkal, levelekkel, programokkal. (Szcientológiai Egyház, Jehova tanúi) Minden esetben csendesen szabad a
tevékenységünket végezni, az nem baj, ha tudják rólunk, hogy miképpen
gondolkozunk, és tudják, hogy segítségét hozzánk fordulhatnak, de nem szabad a
Szent Tanokról mindenkinek és mindenhol beszélni! „Ne szórjuk gyöngyöket a disznók elé”
(Máté evangéliuma) Arról nem is
beszélve, hogy akinek nincs „füle, hogy meghallja”, az úgysem érti amit
beszélünk!
-
Inkvizítor:
Olyan fanatikus, aki a gyengébbeket terrorizálja. Bőntudatot képez,
állandóan szidja, vagy a nagy hangjával parancsolgat és osztja a tanácsit úgy,
hogy a saját tudását állítja be az egyetlen legbiztosabb tanításnak. Gyakori
mondatai: „Nézz már magadba!”
„Engedd már el a félelmeidet”
„Ha érted
miért csinálod még mindigő”
Szeretet és fényt hirdetve porig alázza a gyengébbek önbizalmát (főleg a
nőkét). Parancsolgat,
Mesternek tünteti fel sokszor magát, közben leszívja az energiát másokról.
Elmondja helyetted, hogy mit kell látni és ha nem azt látod, akkor lekicsinylően megaláz – sokan inkább emiatt
hazudnak a kedvéért.
Mindenki tudja, hogy a betegségek nagy része lelki eredető, egy része
karmikus, másik része figyelmeztetés, de vannak olyan betegségek is amiket
elkerülhetetlenül elkapunk, de hamar kigyógyulunk belőle. (influenza, apró
fertőzések. A Földön élünk és nem tudunk mindent elkerülni. Aki sáros helyen
él, az akarva akaratlan bepiszkolódik)
Az ilyen inkvizítor áll a kórházban a becsövezett lélegeztető gépen lévő
barátja mellet és sziszegi a fülébe: „ Hát kellett ez neked, miért csináltad
ezt magadnakő” Javaslom, hogy az ilyen
Mestereket, barátokat sürgősen felejtsük el.
-
Fejlettségi versenyek: ki tud többet, „az én
igazságom a legbiztosabb forrásból származik”
Ezekben a fejlettségi versenyekben sokan elfelejtik, hogy mindenki az
Útkeresés és tanulás bizonyos szakaszában van, mint egy iskolában. Nem megy oda
ott sem egy 8. osztályos a 2. osztályoshoz, hogy ő mit tud, mert tudja, hogy
majd mindenki elvégzi ugyanazt az iskolát, csak idő kell hozzá. Miért lenne ez
különb az ezoterikus tanításoknálő Egymásnak kell segíteni és nem a másikat
lenézni, különbnek lenni nála, vagy különbnek feltüntetni magunkat. Sokan azt hiszik,
hogy ha valaki gyógyító, akkor az milyen komoly és különleges ember.
Arra nem is gondolnak, hogy a gyógyítás egy beavatás és nagy felelőséggel
jár. Ilyen a tanítás is, ahol csak nagyon komoly és igaz tanokat szabad
elmondani, erre a Bibliában is van utalás. Sokan irigylik a látókat, de
eszükbe sem jut, hogy a látás milyen félelmetes tud lenni, és nem biztos, hogy
olyan jó dolog látni!
-
Lakásba túlzásba vitt tárgyak: Sokan azért mert erre az útra léptek azt
hiszik, hogy ezt törvényszerően a lakásuk kialakításban is érvényesíteni kell.
Tele van a lakás ezo képekkel, Szentek képeivel, hatalma házoltárral, a
füstölők szagától már rosszul lehet lenni. Nincsenek székek csak párnák, a
vasárnapi ebédet is a földön lehet elfogyasztani törökülésben. Fontos a Feng-sui
szerepe és ezeket figyelembe sem veszik sokszor, holott pont nekik kellene erre
odafigyelni. Lehetnek mandalák, lehet házi oltár is, lehetnek szép és kellemes
közérzetet kialakító képek, csak nem szabad túlzásba esni, főleg akkor, ha
társunk, akivel együtt élünk nem osztja a nézeteinket. Ilyenkor kis házi
oltárunkat a fiókban tartjuk, és ha szükség van rá, pillantok alatt elővesszük
és felépítjük kis szentélyünket, mert annyit tudni kell, hogy az igazi templom
bennünk van, a szívünkben!
Nagyon
fontos az egyensúly megtalálása. „Adjátok meg azért a mi a császáré a
császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” Ügyeljünk a normális
időbeosztásra, ne hanyagoljuk el a földi dolgainkat. Az igazi ezoterikust onnan
lehet felismerni, hogy kiegyensúlyozott, megtalálta a harmóniát a fizikai világ
és a láthatatlan világ nehézségei és kincsei között!
Meditációk, ál- képek
létrehozása:
Mint
említettem a meditációt nem szabad túlzásba vinni. Naponta, ha van lehetőségünk
és megtehetjük reggel és este elvonulva 20-20 percet próbáljunk meg meditálni.
A meditáció belső és személyes dolog, nehéz az élményeket másokkal megosztani,
de lehetnek (sőt vannak) azonos élmények, megtapasztalások.
Nagyon
fontos tudni azt, hogy a meditáció rendszeres gyakorlásával lehet elérni bizonyos
eredményeket, lehet, hogy van akinek azonnal történik valami, van akinek évek
kellenek hozzá. Nem szabad elkeseredni, ha nem lesz valami csodálatos élményben
részünk azonnal, vagy talán soha (aki napi rendszerességgel meditál, azért
annak lesznek megtapasztalásai!).
A
meditációnál sokan dicsekszenek, hogy mi mindent láttak, mondják sorba az
élményeiket, szinte lelkiismeret furdalást okozva bennünk, hogy nekünk miért
nem sikerülő
A
meditáció élménye egy csodálatos, egyedi, elmondhatatlan élmény. Hasonlít a
Halálközeli Élményt átélt emberek elbeszéléseihez, amit rendszeresen úgy
kezdenek:
„tulajdonképpen
el sem lehet mondani szavakkal azt az érzést…….” Ilyen a meditáció élménye
is, aki nagyon sok élményt mesél és oszt meg velünk napi rendszerességgel az valószínőleg
az álmaiba avat be minket és azt meséli el, amit látni szeretne! Persze ez nem
azt jelenti, hogy nem lehet elmesélni valóságos meditatív élményt, csak nem
kell mindent elfogadni fenntartás nélkül! Meditáció alatt jönnek olyan képek
is, amik nem valóságosak, félrevezetés miatt kerül be agyunk rejtett
„vetítővásznára”. Minden képet meg
kell vizsgálni, elemezni kell. A valós információk sokszor alig észrevehető
képekben vannak elrejtve. Sokan álnak fel egy meditáció után büszkén, hogy:
”most már mindent értek, megértettem a Törvényt!” Közben csak becsapja őket a
csoportos meditáció élménye, energia áramlása, és pont ezek képesek a legtöbbet
beszélni a meditációról, kiszínezve azt, mindig hozzátéve valami fontosat, vagy
a saját utjukat különlegesnek beállítva.
Ezeknél az
embereknél még előfordulhat az ezoterikus gőg is, mint sok más estben
is.
Pedig csak
az elme játékának áldozatai.
Ha nem
történik velünk semmi különleges a meditáció alatt az sem okoz gondot, mert
szívünket és lelkünket, valamint elménket lecsendesíti, és ezzel egy komoly
gyógyítási folyamat veszi kezdetét. Megfigyelhető, hogy a rendszeresen
meditálók között kevesebb a stresszben élő, az ideges és beteg ember.
Meditációban
előfordulhat tudatosan vagy véletlenül testelhagyás is. Nekem eddig több
alkalommal véletlenül történt meg és csodálatos érzés volt, pár másodpercig
tartott. Hasonló élményekről számoltak be a barátaim is. Sokan annyira
különlegesnek tartják, hogy a teljes szabadidejüket ennek a gyakorlásával
töltik, mert valami különleges élményt szeretnének átélni, vagy különlegesek
szeretnének lenni, és közben arra nem is gondolnak, hogy minél jobban vágynak
rá és minél több energiát fektetnek bel, annál messzebb kerülnek tőle sokszor.
A testelhagyás egy beavatás része, mely szellemi segítséggel történik, egy
szintet el kell érni ahhoz, hogy ennek részesei lehessünk. Addig, míg belülről
nem érünk rá meg, addig csak felesleges időpocsékolás a gyakorlatok
elsajátításának kísérletezése.
Persze
vannak jó könyvek ebben a témakörben, de más ez elmélet és más a gyakorlat.
Mesterek, próféták:
A Mester egy
olyan inkarnálódott (!) szellem, aki itt a Földi viszonyok között olyan
fejlettségi
szinten van, amit az emberiség csak egy jóval későbbi időpontban fog csak
elérni.
Egyfajta beosztás szerint, ami szintet is jelöl:
-Tanító
Mester (imaginációs tudatszint)
-Beavató Mester (insporációs tudatszint)
-Megvilágosodott Mester (intuiciós tudatszint)
A hamis
mesterek főbb ismérvei:
-
Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg őt és kérik fel
tanításra.
-
Saját nézeteit tartja az egyetlen igazságnak, minden más a
gonosz mőve ami félrevezet.
-
Szélsőségesen gondolkodik, ítélkezik, becsmérel, vádol
másokat, tanítványait nyilvánosan megalázza, gúnyt őz hibáikból.
-
Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg
bőnbaknak, és ez ellen uszít.
-
Fanatikus, misszionárius, inkvizítor, vagy önsanyargató.
-
Hatalmi dráma számos formáját eljátssza.
-
Erős félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg: azt
hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerően el lehet érni.
-
Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak, vagy látónak tartja
és tartatja magát.
-
Nem hiteles, mert olyasmit hirdet, amit még nem élt át, csak
könyvekből ismer.
-
Azt hirdeti, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak
az emberiség megmentésért van a földön, neki már nincsen karmája, ő már csak
könyörületből van az emberekkel.
-
Álszent
-
Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat.
Sokszor szexuális kapcsolatot kezdeményez, létesít velük.
-
Mindenhez ért, és nem vallja be, ha valamire nem tudja a
választ.
-
Hosszasan, dagályosan, zőrzavarosan beszél, hogy minél
hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.
-
Pszichés zavarai vannak.
-
Mesternek szólítatja magát.
Egonkra hat, hogy céljait elérje:
„Te már olyan nagy vagy, hogy nem is kellett volna
leszületned, majd én irányítalak téged”
„Kiválasztott vagy, és nem ok nélkül kerültél
mellém, majd én vezetlek”
Igaz Mesterek:
-
Tanítványai önként követik
-
Kijelenti, hogy nem övé az egyetlen igazság
-
Elengedi a tanítványokat másokhoz is tanulni
-
Tömören, egyszerően, érthetően beszél, gondolkodik
-
Soha nem kelt félelmet, bőntudatot, de nem is lelkesít
alaptalanul.
-
Szakmailag felkészült, felelősségtudattal végzi a munkáját.
-
Tanítványait nem utasítgatja, nem szabja meg, hogy mit
csináljanak. Elmondja a véleményét, tanácsot ad, de nem sértődik meg, ha nem
fogadják meg. Nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar.
-
Akkor segít és tanít ha kérik, nem rohanja le embertársait
természetfeletti képességeivel, tudásával.
-
Tartózkodik minden hatalmi drámától.
-
Nem becsmérli mások felfogásait, tiszteletbe tartja azt.
-
Jó humorérzéke van.
-
Kiegyensúlyozott.
-
Elismeri, hogy ő is ember, vannak hibái és tévedhet.
-
Nem tekinti magát Jézus, Mihály Arkangyal vagy valaki más
reinkarnációjának.
-
Tudata, lelke egészséges, szeme és arca tiszta, sugárzó.
-
Szexuális vonzerejét nem az ezoterika oktatása közben vezeti
le.
-
Nem hirdeti, hogy ezoterikus gondolkodású, és annak szegénynek
kell lennie.
-
Nem dobálódzik a divatos szlogenekkel.
-
A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész
lényében ebben példát mutat.
-
Ha valamit tanít mindig felhívja a figyelmet az erkölcsi
normákra és a visszaélési lehetőségekre, veszélyekre.
-
Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé
éretnek, akkor nem fogadja el tanítványnak.
Szekták:
Fő ismérvei:
-
Nem lehet elhagyni, megakadályozzák sokszor fizikailag, ha
elmegy egy tag rendszeresen utána mennek, zaklatják.
-
Övéké az egyetlen igazság, minden más hamis tan.
-
Pénzt kérnek rendszeresen, és győjtenek.
-
Vallásukat erőszakosan ráerőltetik gyengébb, befolyásolható
társaikra
-
A szektavezető az egyetlen Út Isten felé, bármilyen vallásról,
legyen szó.
-
Fanatikusak.
-
Általában a szeretetről beszélnek, de nem élik meg a
gyakorlatban, csak hirdetik
-
Elfordítják a tagokat családi, rokoni köteléküktől..
A szekták a
fiatal, befolyásolható embereknél (gyerekeknél) veszélyes, mert a szeretet
nevében becsalogatják őket, társaságot és megértést adnak, a szülők és rokonok
ellen fordítják őket. Szinte agymosáson mennek keresztül, sokszor nincsenek is a
tudatuknál.
A beavatás
előtt...
Olyan lelki tulajdonságokról és gyakorlatokról lesz szó,
melyek nagy segítséget jelentenek a beavatás előkészítésében, a tudati lélek
útján haladó tanítványnak. Sokaknak felcsillanhat a szeme, hogy "végre
itt a biztos módszer!", azonban ezen erények megszerzése és gyakorlása
sem záloga a "sikernek". Meg kell értenünk, hogy egyrészt magában a
gyakorlásban, és az erények megélésében kell örömünket lelnünk, másrészt pedig
minden szellem teljesen különböző fejlettségi fokon áll. Ennek értelmében
lehetetlen olyan módszert kidolgozni, ami menetrendszerően meghozza a
beavatottságot. A beavatás természete a váratlanság és a hirtelenség, nem lehet
vele előre eltervezni. Azonban a befektetett munka és az erények gyakorlása
által felhalmozott karma három-négy inkarnáción belül meghozza a gyümölcsét. A
helyes hozzáállás, ha nem várunk semmit, vagy ha igen, akkor hagyjunk rá elég
időt, hogy megtörténhessen.
A gyakorlás esetében is nagyon fontos a tudatosság.
Nincsenek kőbe vésett feladatok. Fontos, hogy a Mesterek által ránk hagyott
gyakorlatokat saját magunkhoz, illetve pillanatnyi fejlettségünkhöz igazítsuk.
Lényeges, hogy csak akkor tegyük ezt meg, ha az egoizmust és az önálltatást ki
tudjuk zárni magunkból. Hibát követünk el akkor, ha egy gyakorlatot változtatás
nélkül, évekig ugyanúgy végezzük. Bár az állhatatosság erényének
kifejlesztésében ez segítségünkre lehet, de így elveszíthetjük
rugalmasságunkat. A gyakorlatoknak mindig az aktuális szellemi(!) - és nem
lelki - állapotunk szerint kell változnia, és e változások bekövetkeztét fel
kell ismernünk. Olyannak kell lennie, mint egy ruhának, ami pont ránk - és
senki másra nem - passzol. Ez minden gyakorlatsorra egyformán igaz kell,
hogy legyen. Ha nem vesszük észre saját fejlődésünket, akkor az elvégzett
gyakorlatok már nem ránk hatnak, hanem egy múltbeli önmagunkra.
Az odaadás kifejlesztése
Az erények sorában ez az első, amit magunkévá kell
tennünk. Egyfajta alaphangulatként kell éreznünk az odaadást. Fogadjuk
el, hogy létezik tiszteletre méltó és magasabb rendő, bár ez a fizikai
világban ritkán testesül meg. Ha sikerül ez, akkor megismerés fokozó erők
termelődnek bennünk.
Határozzuk el, hogy egy hónapig lelkünkben és
gondolatainkban csak olyan dolgokkal foglalkozunk, amik tiszteletre méltóak,
csodálatosak, és képesek vagyunk odaadást érezni irányukban. A külvilág
olyan történéseket, kérdéseket, érzéseket vet elénk, amelyek ellenérzést,
felháborodást, kritikát szülnének, de azokba nem bocsátkozunk bele, elsiklunk
felette, igyekszünk tudatosan csak a pozitív dolgokba belemerülni, és a pozitív
dolgokat észrevenni. Ha ezalatt az idő alatt felmerülnek bennünk saját negatív,
lekicsinylő, kritikus gondolatmintáink és érzelmeink, habozás nélkül vessük el
őket. Ezzel rendkívüli módon fejlődik a tisztánlátásunk a mindennapi életben.
Azt kell szem előtt tartanunk, hogy amit nem szeretünk, az nem ismerteti meg
magát előttünk.
Észre kell vennünk, hogy ez a gyakorlat a gondolatkontroll
és a pozitivitás gyakorlat keveréke, melyekkel a szívcsakra megnyitásakor
találkozhatunk. A két gondolati áram ötvözése már nagyobb figyelmet és
tudatosságot igényel tőlünk. Egyszerre kell pozitívnak és kritikátlannak
lennünk, miközben egy meghatározott gondolati-érzelmi képet kell tudatunkban
tartanunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy akiknél a két szívgyakorlat
valamelyike még nem megy, az nem végezheti ezt sem! A feladatok nem zárják ki
egymást, hanem harmonikus egészet alkotnak fejlődésünk útján.
Belső nyugalom állapota
Elmondható, hogy a mai ember számára talán ezen erény
elsajátítása lenne a legfontosabb, de le kell szögeznünk, hogy a második lépés
gyakorlása csak akkor következhet, ha az odaadás már állandó lelki jelenséggé
vált bennünk. Mellékes, hogy ez mennyi időt vett igénybe.
Meg kell teremtenünk magunkban a belső nyugalom
pillanatait, és ezalatt megtanulni megkülönböztetni a lényegest a
lényegtelentől. Csak a belső béke vetteti észre az emberrel a saját és a
külvilág szépségeit. Ha felfedeztük belső szépségünket, és ezt szem előtt
tartjuk, akkor már a külvilágban is észrevesszük az istenit.
Naponta szánjunk rá időt, hogy többször kiemeljük
magunkat a rohanás, a kapkodás és az örökös tevékenységek folyamából.
Összpontosítsunk saját belső létezésünkre, minden külvilági befolyástól
függetlenül. Amint ez sikerül, képesek lehetünk felülről szemlélni a
dolgokat, történéseket, ahogy azok tényleg vannak. Képesek lehetünk magasabb
szempontok alapján megítélni a világot, és így szinte magától elválik a
lényeges a lényegtelentől. Ezáltal objektíven szemlélhetem a világot, aminek
külső magabiztosság és nyugalom lesz a következménye. Ez pedig a belső béke
pillanatainak kiterjesztéséből, meghosszabbításából táplálkozik. Biztos, hogy
lesznek visszaesések, amikor egy villanás alatt elveszítjük nehezen megszerzett
belső nyugalmunkat, azonban e kudarcok is ahhoz segítenek, hogy lassan a béke
válik a természetünkké.
Meditáció
A megszerzett belső nyugalmat felhasználhatjuk arra, hogy
elmélkedjünk bizonyos kiválasztott témák fölött. Ekkora már kialakulhat egy
bizonyos megkülönböztető képességük, ami a helyes következtések levonásához
vezethet. Ily módon információkat nyerhetünk saját belső, lelki
mőködésünkről és a külvilágról is. A meditáció módszertanára ehelyütt nem
térnénk ki, és meditációs tárgyat is mindenki könnyedén találhat.
A környezet élő megfigyelése
Most a tanítvány az eddig megszerzett képességeit más
célokra fókuszálja. Megpróbáljuk megfigyelni a világban a fejlődő-sarjadzó és
az elhaló-visszafejlesztő erőket. Észre kell vennünk minden növényben, állatban,
érzelemben, gondolatban azokat az erőket, melyek az adott dolog létrejöttét,
kifejlődését, majd pedig elhalását és a végét okozzák. Vizsgáljuk meg, hogyan
jelentkezik ez bennünk, hogyan hat a lelkünkre! Fontos, hogy ezeket a
felmerülő érzéseket csak megfigyeljük, hogyan haladnak át rajtunk. Ne
értékeljük őket, ne tulajdonítsunk nekik különösebb jelentőséget. Hagyjuk,
hogy a dolgok önmaguktól nyilatkozzanak meg számunkra. Idővel ezek az élmények
egyre elevenebbek lesznek. Végül pedig már észlelhetjük a keletkezés és elmúlás
szellemi erőit. Ekkor már a tanítvány közelebb juthat ahhoz, hogy olyan
dolgokat is észleljen, aminek nincsen fizikai állaga vagy formája.
Orientációs gyakorlatok
Ez a lépcső már tájékozódás a lelki-szellemi területen.
Egyre jobban át kell, hogy hasson bennünket az a tartalom, hogy gondolatainknak
és érzelmeinknek is ugyanolyan hatása van a világban, mint tetteinknek. Nem
biztos, hogy ezek a hatások a fizikai világban is észlelhetőek lesznek, de a
finomabb valóságokban biztosan megjelennek. Ennek észlelése pedig már a
tanítvány tudatosságától függ. Mint ahogy természetes az, hogy fizikai
testünkre is vigyázunk, figyelemmel kell lenni lelkünk állapotára is. A
helytelen gondolatok és érzelmek (düh, bosszúvágy, harag, féltékenység)
mindennél jobban rombolják asztráltestünk egészségét.
A gyakorlat során erős kézzel kell tudatosítanunk, és
kiirtanunk minden olyan gondolatot és érzést, amit nem ítélünk helyesnek és
odavalónak. Figyeljük meg gondolatvilágunkat, és tudatosítsuk, hogy az a
gondolat is káros és nem kívánatos, amit nem is követ tett. Amit gondolatban
megtettünk, azt már megtettük! Törekedjük rá, hogy a felmerült gondolati és
érzelmi impulzusokat rögtön "megfogjuk" és tudatosítsuk. Ily
módon egy kiegyensúlyozott és uralt asztrális életet nyerünk. Ekkor már
könnyebben meg tudjuk ítélni, melyek a mi impulzusaink, és melyek azok, amelyek
a magasabb valóságokból érkeznek.
A hangok elemzése
Következőkben a hangokat kell megfigyelésünk tárgyává
tennünk. Észre kell venni, tudatosítani és megvizsgálni a környezetünkből
hozzánk érkező zajokat és hangokat. Mit akar egy hang kifejezniő Mit jelent
számomraő Milyen érzéseket kelt ez a zaj bennemő
Először az állatok hangjára kell figyelni. Melyik állat,
hogyan fejezi ki érzelmeitő Meg kell próbálnunk összeolvadni az állattal a
hangján keresztül.
Később foglalkozzunk az élettelen dolgok hangjával is!
Így foghatjuk fel a természetben megnyilvánuló titkokat. Ekkor a tanítvány már
a lelkével kezd hallani.
Mások beszédének hallgatása
Talán ez a legegyszerőbb gyakorlat. Vagy mégsemő Nem kell mást tenni, mint hallgatni,
akkor amikor a másik ember beszél. Meg kell állni, hogy ne vágjuk közbe, hiszen
akkor sosem tudjuk meg, hogy mit is akartak velünk közölni.
Belsőnket teljesen passzívvá kell tennünk, úgy hogy
ellenkezés, kritika, saját érzések nélkül hallgassuk a másik embert. Ki kell
kapcsolni ilyenkor minden véleményt, még akkor is, ha az adott témában többet
tudok, vagy máshogy tudom.
Ha sikerül magunkat teljesen elcsendesíteni, akkor
meghallhatjuk a belső hangot, amely a szellemvilág megnyilatkozása lehet
bennünk. Amíg az ember bármilyen véleményt vagy érzést állít szembe a
magasabb világok közölnivalóival, azok lényei hallgatásba burkolóznak bennünk.
Ezáltal önzetlenségünk is fejlődik, hiszen teljesen és
feltétel nélkül adjuk át magunkat a közléseknek, függetlenül attól, hogy az
embertársunktól, a világból vagy a szellemi szférákból jönnek-e.
Van egy nehezebb verziója, amikor olyan emberrel beszélgetünk, aki
mélyen alattunk áll szellemileg, és olyan dolgokról beszél, amik komoly
tudatlanságot jeleznek, és beszélgetés közben nem merülhet fel vele szemben sem
a tudálékosság, sem a fölényérzet.
Csak az képes a szellemi üzeneteket teljesen objektíven és
torzításmentesen továbbadni, aki képes az embereket a saját véleményének a
kizárása mellett önzetlenül hallgatni!
(Ha ezt a kritériumot figyelembe vesszük, akkor erősen
leszőkül a tisztánlátók és tisztánhallók köre!)
.
Ezen gyakorlatokat kitartóan végezve, egyre közelebb
kerülhetünk a beavatáshoz, és lelkünkben is olyan erkölcsi erények ébrednek
fel, amik szükségesek a szellemi úton való továbbhaladáshoz. Ezután
következhetnek a megvilágosodás gyakorlatai, bár ez a hét feladat is bőven elég
munkával látja el a tanítványt, akár egész életére is.
A beavatás a szellemi út egyik kulcsfogalma.
A beavatás egy tudatszint váltás, tudatállapot – váltás.
Általa olyan megtapasztaláson megy keresztül az ember,
ami túlmutat az átlagember hétköznapi, öt érzékszervvel történő tapasztalásán..
Van ugyanis egy szimbolikus fátyol, ami elzárja az ember
elől azt a világot, ahová a beavatás által beléphet. A beavatás által az ember
megláthatja az események mögötti valós szellemi okokat és célokat. A beavatott
a szellemi világ tanúja. Nem biztos, hogy a beavatott - hiszen nagyon sokféle beavatás van – folyamatosan tapasztalja a
beavatása után ezeket a nem anyagi létformákat, de legalább egyszer valóságos
tapasztalatot szerez erről, és minőségileg megváltozik az egész élete
Sokféle beavatás van, az egyik beavatás az extatikus utat
követi, egyfajta kitágulás a makrokozmoszba, a fizikai világ mögött mőködő erők
és lények megtapasztalásáról szól.
Egy másik beavatás a misztikus út, a lélek mőködése mögötti
szellemi erők, tények és lények megtapasztalásáról szól.
A keleti – nyugati beavatás között is különbség van. A
keleti vallások általában 12 fokú, a nyugati vallások nagy része 7 fokú
beavatási utat ír le.
Alapvető különbség van a Krisztus előtti és utáni beavatások
között is.
A beavatások koronként változnak. Az ember felépítése, az
érzékfeletti világ felépítése és a kettő kapcsolata időről időre változik, és
ehhez a változáshoz igazodnia kell a beavatásnak is az adott korszellem
szerint.
A valós beavatások mindig a megfelelő időben és megfelelő
módon történnek!
Az egyik ilyen hiba lehet, hogy:
- vagy nem a karakterének megfelelő beavatást kap.
- vagy olyan helyen kapja meg a beavatást, ami nem
megfelelő.
- Veszélyes az idő előtti beavatás is, melyben olyan
csatornákat nyitnak meg, amit a tanítvány nem tud morális éretlensége miatt
helyesen felhasználni.
Álbeavatások:
Az álbeavatás külsőségében és rituáléban hasonlít a valós beavatáshoz, de a
tudatállapot – változás nem történik meg. Megtörténhet, hogy belenyúlnak az
illető csakrájába, ettől átél egy – két élményt, bizsereg a teste egy –két
helyen, lát ezt –azt, és utána úgy fogja fel, hogy ő már beavatott. Ez nem
beavatás, ez beavatkozás!
Ezeknek az álbeavatásoknak nagy veszélye nincs, legfeljebb
az illető egoizmusára nézve, mert azt hiszi magáról, hogy ő egy nagy beavatott.
Ellenbeavatás:
Ez a valódi beavatást inspiráló ellentétes erőket mozgósít.
Ilyen lehet például az idő előtti beavatás, amit szándékosan megadnak
valakinek, tudván, hogy ez nem lesz jó hatással rá nézve.
Ellenbeavatásnak minősül az is, ha valaki a küszöb őreinek
megkerülésével próbál meg betörni a magasabb világokba, vagy ha a beavatási
feltételek hiányában kierőszakolja a beavatást, pedig testileg, szellemileg nem
érett rá.
A beavatásnak nagyon komoly előfeltételei, kritériumai
vannak, és csak ezek és csak ezek meglétével válik az ember éretté a beavatási
folyamatra.
Az ellenbeavatásnál tényeleges beavatás történik, csak nem
a helyes módon.
Kiavatás:
A kiavatás egy olyan szellemi esemény, ami semlegesít egy
beavatást. Ez lehet azért is, mert valaki kapott egy ellenbeavatást, és ezt meg
kell szüntetni, vagy azért, mert méltatlanná vált a beavatási fokozatára.
A valós beavatás egy térbelim mandalaként jelenik meg az
ember aurájában, és több inkarnáción keresztül ott marad, formája és színe
árulja el a tisztánlátó számáéra, hogy milyen beavatásokon esett keresztül az
illető régebbi életeiben.
A beavatás korhoz kötött, különböző korszakokban különböző
típusú beavatásokra volt szükség. A megvilágosodás viszont ezzel szemben
időtlen, több ezer éve ugyanúgy világosodnak meg az emberek, mint most.
A beavatás általában az adott inkarnációra (életre) hat ki,
és a későbbi életekben a korszellemnek megfelelő beavatásokat kell majd kapni.
A tanítványság fokozatai.
Első időben a tanítvány csak hallgató, tanulja és hallgatja
a bölcseleteket, átjárja közben a korszellem szellemisége.
Utána próbatanítvány lesz. Ebben a fázisban amikor a
tanítvány alszik éjszaka a beavató mester testen kívüli állapotban bemutatja a
tanítványt azoknak a szellemiségeknek, akik majd később – akár több évtized
múlva –a beavatásában részt fognak venni.
Ezen a fokozaton a mester próbára teszi tanítványát, persze
nem akkor, amikor egymással szemben állnak, hanem a leghétköznapibb
szituációkban, és mester állandóan figyeli.
Ez álltában 7 éves periódust ölel fel. Itt még el lehet
hagyni a kijelölt utat, de ha visszajön a tanítvány újra kell mindent kezdeni.
Ha a próbatanítványság ideje lejárt, akkor kerül az illető a
tanítvány szintjére. Ez abban nyilvánul meg, hogy a tanítvány és a mester
között szorosabb lesz a kapcsolat. Ez nagyon fontos, és ez az időszak is kb. 7
évig tart.
A harmadik fokozatot a szellemi hagyományokban úgy hívják:
„a mester fia”!
Ennek a fázisnak a végére egy olyan szeretet kapcsolat
alakul ki a mester és tanítványa között, ami szellemi látással nézve a duál
–párok közötti kapcsolathoz hasonlítható. Itt minden egyes csakra
összeköttetésben áll a másik azonos csakrájával, vagy a csakrák keresztben
vannak. (1-es csakra a másik 7-es csakrájával, és így tovább)
Ezen a szinten már teljes bizalom van a mester és tanítvány
aközött, tökéletesen megbíznak egymásban. Egyfajta úr –szolga viszony alakul
ki, de a szó legnemesebb értelmében, a tanítvány mindent feladva követi
mesterét. (pl. Jézus és tanítványai)
A tanítványnak mindig tudnia kell, hogy a mester mit
–mikor-miért kér tőle.
Krisztus mondta az apostolainak:
„Aki szeret engem, megtartja az én parancsolataimat”
A beavatás feltételei:
A beavatásnál a tanítvány és a mester lelke egybeolvad.
Ezért fontos a tökéletes összhang.
Nagyon fontos a test megtisztítása, ezáltal a lélek és a
tudat rezgésszintje nő.
Ép testben ép lélek!
Nagyon fontos a megfelelő táplálkozás, mert a mérgező
anyagok csökkentik a rezgésszintet!
Ajánlott a vegetáriánus étkezés, fontos a drogok, alkohol,
cigaretta kerülése.
Két legfontosabb dolog, amit el kell hagyni a beavatási
úton: alkohol és a hús!
A tanítványnak, aki a beavatási úton halad fokozatosan kell
átalakítani étrendjét, szokásait.
Érdemes tisztítókúrákat tartani, és elvégezni a teljes
méregtelenítést.
Nagyon fontos a lélek állapota, tisztítása.
Pszichés betegségben szenvedők nem kaphatnak beavatást, mert
a problémájuk csak felerősödne. Pánikbetegség, mániás depresszió, alkoholizmus,
skizofrénia, kábítószerezés, fóbia, paranoia mint kizáró ok.
Ezeknek a betegségeknek nagy része szellemi eredető, így az
okokat először meg kell szüntetni, egy része karmikusan előző életből jött
velünk, ami sokszor kizárja a beavatás lehetőségét is. (akár büntetésből egy
életre)
A léleknek erkölcsileg is tisztának kell lennie a
beavatásra.
Alapvető erények: áldozatkézség, állhatatosság,
türelem, tolerancia, hit, bizalom, kitartás, szerénység, önzetlenség stb….
Sok esetben a mester álomban testelhagyás állapotában
készíti fel a tanítványt, vagy telepatikus úton. Éjszakai tanítások történnek,
amikre nem mindig emlékszik a tanítvány.
Egy mesternek sok esetben több ezer tanítványa is van, de
csak nagyon kevesen jutnak el a beavatásig!
A tanítvány részéről fontos a teljes odaadás. A beavatott
lemond a múltról, elszakad attól, amit a múltban megtapasztalt. A mester
felelőséget vállal a tanítvány jövőjéért.
A teljes odaadásnak nemcsak a külső, hanem a belső mester
felé is meg kell nyílnia.
A belső mestere 2000 éve minden embernek Krisztus, a
Kozmikus Szeretet lénye.
A külső mester az ő munkásának tekinthető!
Kívülről a külső mester, belülről a belső mester segíti a
beavatást.
A kelezi vallások nagy része nem krisztocentrikus
beavatásokat tartalmaz.
A krisztocentrikus beavatásnak a fő lényege, hogy a
beavatott éntudattal éli meg a beavatást, és ez fontos változás 2000 éve!
Régebben alvó tudatállapotban történt meg a beavatás kilépve
a testből szellemi lények és tények világába. Krisztus óta a beavatás
lehetséges fizikai testen belül is, amikor a tanítvány teljesen éber állapot
megtartása mellett fogadja be a szellemi világ tényeit és lényeit.
Minden olyan beavatás, ami a fizikai test manipulációja
által segíti az átlépést a magasabb világokba (légző gyakorlatok, tánc,
speciális mozgás, drogok) szintén idejemúltnak számít a mai korban.
Például Krisztus előtt a vízzel történő keresztelés esetén a
tanítványt (beavatottat) addig nyomták a víz alá, míg halálközeli élményt nem
élt át, és ez a spirituális élmény – megtapasztalás - volt, a mi átalakította
életszemléletét, és ezzel életét!
Összefoglalva, a beavatás előfeltételei:
- a
fizikai test megtisztítása, egészséges életmód.
- a
lélek megtisztítása, harmonizálása
- a
szellemtudomány áttanulmányozása
- alapvető
erények kialakítása
- fejlődés
iránti vágy és kitartó törekvés
- odaadás
és szeretet a külső mester iránt
- szeretetteljes
kapcsolata belső mesterrel, Krisztussal.
A beavatást csak az előfeltételek teljesülése után
kaphatja meg az ember. A beavatás révén jön létre a tudatos kapcsolat a
szellemvilággal, aminek az eredménye a szeretetben és bölcsességben való
gyarapodás.
A bölcsesség azt jelenti, hogy a tanítvány próbálja a
szellemi világgal kapcsolatos tényeket folyamatosan megérteni, tanulmányozni. A
szellemi tudás, amit a tanítvány itt a földöm megszerez beavatáskor szellemi
fényként nyilvánul meg.
És ez a fáklya, mely világítani fog halálunk után a
szellemvilágban (Steiner)
A szeretet és a moralitás
beavatáskor szellemi hőként nyilvánul meg.
A szellemi hő burokként fogja
körbe a szellemet, és védi őt különböző ellenerős hatásoktól.
Ezért is fontos előfeltétele a
beavatásnak a szeretet!