Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága
1996. május. 9.-i ülésén,
Zita médium útján.
(részlet…)
Mivel a földön több a
rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bőn és
gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn.
Az emberek süketek és
vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok
szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne
menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát
kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.
Rendkívül nagy kárt
okozott az emberek lelkivilágában az is, hogy az egyházi vezetők
eltörölték az Írások azon részeit, amelyek az újratestetöltésre,
a reinkarnációra utaltak. Amik pedig egyes
vallásoknál még megmaradtak, azok is annyira tévesen és helytelenül értelmezik
az újratestetöltés tanát, nemhogy segítenék ebben a
hívőket, hanem sok esetben ártanak nekik.
Az ma sincs semmi másként, mint ahogyan azelőtt volt,
azelőtt is voltak katasztrófák, éhínségek, árvizek, földmozgások”
Pedig a természetvilág megrendülőben van!
Nem a hatalmas, teremtő
Isten szándéka és akarata ez, hanem az ember hozza magára a bőneivel,
nemtörődömségével, közönyösségével.
Tehát a természeti erők
haragossá és indulatossá váltak, mert híven tükrözik vissza az emberek
haragosságát, győlölködését, és mindazokat a megtorló szándékokat, amelyek az
emberek lelkében élnek.
Tehát mivel a szeretet az
összetartó erő, amikor a szeretet beszennyesedik az indulatokkal, önzéssel és
erőszakkal, akkor nincs többé ez az összetartó erő, és ennek
következtében rendülnek meg a természeti erők!
Az óceánok óriási erőket
tartalmaznak, napos szép időben kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak.
De lent a mélyben azok az ellentétes erők más jelen vannak és forronganak.
Ezek a forrongások hozzák majd létre azokat a katasztrófákat, amelyek a
természettörvény többi erőinek megrendüléséhez vezetnek.
A világnak nem lesz
egyetlen pontja sem, ahova elbújhatnának az emberek. Az Isten akaratával
és Isten törvényét sárba taposó embereknek a legmélyebbre épített bunkerjai sem
adnak semmiféle menedéket! Nem lesz hova
elmeneküljenek!
(Saját megjegyzés: az Énok –kulcsok, mely
írás az 1960-as években keletkezett már leírta, hogy a Föld mélyéből fog
kiindulni a katasztrófa, és nem lesz hova elbújni. A Föld köpenye szinte ki fog
fordulni magából. Tőz fogja elpusztítani a Földet
Az energia megmaradás
törvénye miatt az emberek negatív gondolatai helyet keresnek magukban, és a
természeti erőkben lecsapódnak!)
Az óceánok vize, az óceánok ereje, az óceánok mélye lesz az emberek katasztrófáinak az elindítója,
illetve maga az ember volt az elindítója a maga katasztrófájának.
Mert miként más
katasztrófák előtt a hosszútőrő Isten bizonyos korszakokig várt, hogy az
emberek megjavuljanak – így mondja az Írás – az emberek nem javultak meg, és
ennek következményeként érték őket a katasztrófák.
A teremtő isten tőrésének ez a mostani korszaka a
leghosszabb ideje az első hold kidobatása óta tart. Amikor ennek a tőrésnek
vége lesz, és a természeti erők megrendülnek, már nemcsak bizonyos
embercsoportokat fog érinteni, nemcsak bizonyos földrészek
elsüllyedését fogja eredményezni, hanem az egész föld tőzzé fog válni!
Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az
erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de
égnek mindaddig, amíg le nem választatik a salak az
aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő
szellemek és ellentétes erők tőzkarikában kidobatnak.
Az erők szétválasztása már napjaitokban
folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi
részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált.
Ezzel egyidőben – tehát
nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami
érték, tehát amiben olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek
megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek
innen ki kell, hogy dobassanak.
Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tőzhányók
mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött
talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.
Ezek az elkülönülések
lassan bontakoznak ki!
(Megjegyzés: de egyszerre
fognak majd hirtelen katasztrofálisan hatni).
Az ember megnyitotta azokat az ajtókat a
természetvilágban, amelyeken keresztül előjönnek azok a félelmetes és
veszedelmes dolgok, amiket nem képes többé megfékezni!
Mint a tőzzel játszó
gyermek, azt hiszi, hogy képes akármelyik pillanatban azokat megállítani; hogy
mindazt, amit az atomkutatás és az atomrobbantások terén cselekszik,
büntetlenül megteheti. Azt hiszi, hogy az atomtudósok valami hatalmasat
alkottak, előbbre vitték az emberiséget, holott óriási veszélynek tették ki a
Földeteket.
A természeti erők, mint mondom mindenütt a megrendülés jeleit mutatják!
És ezért a mi feladatunk
az, hogy bár a természeti világ megrendülését megakadályozni nem vagyunk
képesek, lelassítjuk ezt a folyamatot, hogy idő és alkalom maradjon a
megtérésre azoknak, akik még menthetők. Azok menthetők meg, akik hiszik azt,
amit Krisztus és a Szentlélek tanít és nem tesznek
úgy, mintha a veszély nem állna fenn; mintha Krisztus nem állna itt az ajtó
előtt; mintha Krisztus második eljövetele nem következnék be. Mert
bekövetkezik!
Krisztus második
eljövetelének idejét senki, még az ég angyalai sem tudják.
DE amilyen a világ helyzete, ahogyan a természeti erők
csoportosulnak, ahogyan az ember lázadása egyre nagyobb és nagyobb a teremtő
Istennel szemben, már mutatja, hogy az idő közel van!
És megmutatja majd mindabban, ahogyan elszárad, kiég az a
növényzet, ami az embernek és állatnak táplálékul szolgálna.
És ezt a tudomány minden
ismerete ellenére sem lesz képes megállítani!
És ez még nem a vég!
Mindezekkel nem egy félelmetes képet akarok elétek
festeni, csak azt akarom nektek elmondani, hogy
szükséges, hogy az ember ezekre az időkre beérkezzék; szükséges, hogy ezekre az
időkre mennyegzői ruháját beszerezze; szükséges, hogy ezekre az időkre homlokán
ott legyen a jel, hogy mi ráismerjünk.
Szükséges, mert akin ez a
jel nincs, elvész. Hiába gondolja az ember, hogy az élet menete, megy úgy mint ezer és ezer évekkel ezelőtt: megszületik, felnő,
házasodik, gyermeket nemz, gyermeket nevel, meghal. Igen az utolsó pillanatig
házasodnak, gyermekeket nemzenek, gyermekek születnek. De mire, mert ha nincs
rajtuk a jel, akkor a kárhozatra.
MI a beérkezésetekért dolgozunk! A Föld minden lakójáért. Azokon dolgozunk, hogy minél több legyen
azoknak a száma, akik értenek az Írásokból, akiknek a lelke, mint egy szivacs
magába szívja figyelmeztetéseinket; akik értékelni képesek a veszélyt; akik
össze tudnak olvadni azokkal, akik bár mások, mint ők, de akik Krisztusban
testvérek.
Azokért fáradozunk, akik érzékelik, hogy most van itt az
idő és alkalom, és ezt most kell felhasználni arra, hogy a rossz természeti
erőket legyőzve a megmentettek közé kerüljenek.
Ezekben az időkben semmiképpen sem Isten akarata
érvényesül a Földön, hanem minden ember elrontott bőnös természete szerint
alakul.
Mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bőn
útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére az emberiség kétharmad
része a külső sötétségbe kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy
mindenki megmenekül! Csakis azok menekülhetnek meg, akik mint „maradékok”
hittek Isten beszédének, hittek Krisztusban, hittek a Szentlélek
kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmének és ez a hitük szilárd marad
az utolsó pillanatokig!
Az átalakulás
pillanata úgy fog eljönni, mint a
lopó, amikor senki sem gondol rá! Amikor a pillanat elérkezik, minden megáll:
akkor minden az igazság törvénye szerint minősítetik:
akik hőek voltak az igazsághoz felemelkednek, a többiek
padig a salakkal együtt borzalmas kínok, gyötrelmek, félelmek között
alásüllyednek.