A dualitás törvénye a törvény. Ez megnyilvánulhat abban, hogy a lélek rátalál lelke másik felére, de ez a keresés tízezer éveken átívelhet, és én, az utolsó inkarnációmban elmondhatom: nem találtam meg. Lia Breznai kaliforniai evolúciós asztrológus elemzése alapján közel százezer inkarnációm volt. Tény: a léleknek nem feladata duáljának a keresése, ha megtalálja az egyfajta kegyelem. A földi játszótér talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, én azt mondanám a téridő continuum egy olyan frekventált helye, ahol a bolygók Isten által koreografált kozmikus táncában a REND szerint alakítják a kozmikus erők életünket, az emberiség történetét és vezérlik a fajt a fizikai és lelki evolúció útján egy olyan cél felé, melyet az emberi tudat még nem képes összerakni. Azt gondolom, hogy vágyainkat és tudatosan megfogalmazott szándékaink 90%-a determinált, és a 10% körüli emberi akarat még így is túl sok ahhoz, hogy borzalmas dolgokat mőveljünk vele, és túl kevés ahhoz, hogy gyorsan megoldjuk feladatainkat, így az isteni átok által elvett örök élet reinkarnációk tízezreire zuhant szét, és a maga végességében végtelen spirituális fejlődési ciklushoz vezetett. Tény, hogy a három fő isteni erény, a HIT a REMÉNY és a SZERETET, és mindezek nközül a szeretet, mégis, Isten megteremtette a szeretet duálját is... Nyilván így kerek a multiverzum. A számunkra újnak nevezett energia… Nos tévedés, hogy csak pozitív energiák lennének, és csak szeretet. Isten nem így akarta, és nem is így teremtette meg a világot. Szép az elv, de magának Istennek is van duálja, csakúgy, mint a fénynek, amely nem lehet árnyék nélkül, mint a jónak, amely akármilyen szép is a szándék rosszba fordulhat, és a Yin sem lehetne meg Yang nélkül, mert hogyan lehetne akkor teljességő... Igaz, a lelkek játsszák játszmáikat, és ennek legalsóbb rezgéső első felvonása a pokolban játszódik. A fizikai sík az, ahol a lélek konfrontálódik tévedéseivel, tartozásaival, bőneivel, átéli a megtisztulás karmikus megpróbáltatásait, és felsőbb síkokra kerülhet, ahol másféle feladatokkal találja magát szemben, majd még magasabb rezgéseken ismét másfélékkel. Az dimenziók energiakapui megnyílnak olykor, és a lélek mint egy forgószinpadon, egy másik szintéren találja magát, ahol másak a szereplők, de a darab ugyanaz… Átölelhetem magam, sőt, szeretnem kell magam, de ebben nincs jelentősége, hogy nő vagyok vagy férfi… Önmagam szeretetéhez, megértéséhez pedig a káoszon és a győlöleten szelídül az út… MINDENT meg kell tapasztalnunk, és talán ha hosszú, nehéz, megpróbáltatásokkal teli is az út, ha töviskoszorú is jár hozzá, és cipelnünk kell a magunk keresztjét, hiszek, és bízom benne, hogy megéri…

   

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

"Igazából nem álom volt,amit láttam.Egy reggel az ébredésem előtti pillanatban/pontosan a tudatos és a tudatalatti határán/ felszínre jutott bennem egy kép,amely fontos üzenetet hozott számomra.Egy nem éppen kielégítő párkapcsolatban vetődött fel bennem a duálpárom létezésének kérdése,erre kaptam ezt a választ.A kép azt mutatta,hogy szemben áll velem egy férfi,akivel örömünkben sontán átöleljük egymást és abban a pillanatban mindketten éreztük azt,amit én azóta is csak Végtelen Bizalomnak hívok.Összekötött,símogatott és átölelt minket ez az érzés,amely több,mint amit az ember itt a Földön szerelemként megél,ez a Szeretetben való összetartozás,amelyet szavakkal leírni nem tudok.Egyszerően csak önmagában Kristálytiszta és Egyértelmő...És mi ebben a Csodás Létezőben tartozunk össze.És tudjuk,hogy MI ÖSSZETARTOZUNK."

Próbálok tudatilag is felnőni ahhoz,hogy a fent leírt gondolatok itt a Földön is létező formát öltöttek megszületésük óta.Próbálom felmérni annak a jelentőségét,hogy átengedtem magam a számunkra újnak nevezett energia sodrásának,és engedélyt adtam magamnak,hogy megéljem azokat az eseményeket,amelyekből tanulva fejlődhetek.Időnek kellett eltelnie ahhoz,amíg feloldódtak bennem azok az érzelemnek nevezett létezők,amelyek befolyásolták a mindennapi lelki állapotomat és hangulatomat,és eltőntek az életemből.Már nem létezik bennem a harag,a győlölet...és ami az indulatból vagy a félelemből még élhet bennem,az is oldódik,mert engedélyt kaptak a távozásra.
Néhány hónappal ezelőtt,vagy évekkel ezelőtt született gondolataim és vágyaim öltenek materiális formát-és egyre mélyebben tapasztalom,hogy valóban mi magunk teremtünk.
Vágyaink és tudatosan megfogalmazott szándékaink hívják életünkbe a történéseket és azokat az embereket,akik által megélhetjük ezeket,köszönöm mindannyiuknak,hogy vállalták,hogy együtt játszanak velem a földi játszótéren!

Ami tudatosul és ezáltal érzem az emelkedést...Az örök és egyetlen létező a Szeretet-energia.Minden egyes matéria,ember,tárgy és történés a Szeretet-energia megnyilvánulási formája,és ha mindezeket a legapróbb részekre bontjuk le,csak akkor érezzük,hogy valójában egyek vagyunk mindezzel,és hogy minden csak a Szeretetben és a szeretet által létezik,bármilyen formában is érzékeljük ezeketA szeretet-energia megnyilvánulási formáit mi magunk határozzuk meg gondolatainkkal,így ami körülvesz minket,amit a fizikai szemünkkel látunk,mind csak illúzió. "A dolgok nem azok,amiknek látszanak" Mert mindenben a Teljesség rejlik,de csupán fizikai síkon ez nem élhető meg.Csupán lelki,érzelmi síkon juthatunk el a megéléshez,ahhoz,hogy ez az igazság érzelmileg is teljesen kitöltsön minket és azt érezzük,hogy ez mi magunk vagyunk.És amikor megéljük az előbbi tényt,akkor érezzük és értjük meg,hogy a Szereteten kívül más nem létezik.

Kértem és kaptam.Az életembe hívtam a Társam,akivel a legintenzívebben és leghatékonyabban tudjuk emelni a rezgésszintet a Földön.Ezen dolgoztam és dolgozom.Sokáig önmagamon kívül kerestem őt,de már nincs erre szükségem.
Szeretem,ahogyan az emberek egyszerően csak Léteznek körülöttem,mulattatnak az engem körülvevő emberi játszmák,átlátom a történéseket és jelentőségüket és szeretettel figyelem,ahogyan emelkednek körülöttem a lelkek.Túllátok az emberi testen és érzem és tudom a lelkek egymással és önmagukkal való játszmáit.

Miközben Egy vagyok önmagammal...eltőntek a határok a fent és a lent,a férfi és a női között,nem teszek mást,csupán létezem önmagammal és önmagamban.Én magam vagyok a Társam és ez az Egység mindentől és mindenkitől függetlenül létezik.
Ha valaki vállalása szerint mellettem van,akkor megköszönöm és örülök neki,ha nincs mellettem,akkor szintén megköszönöm és örülök neki,mert vagy így tanít vagy úgy.A lényeg,hogy mindenki a saját útját járja,és megtalálja az utat az önvalója felé. és egyesülhessen önmagával.

Vagyis: a kezdő gondolatok képeiben engem átöelelő férfi Én vagyok.