Csodálatosak a Magyar halotti beszéd sorai:

 

„Látjátok, felebarátaim, szemetekkel, mik vagyunk: bizony, por és hamu vagyunk^! (bizony, halandók, múlandók vagyunk). Mennyi kegyelemben teremtette Isten elsőül a mi ősünket, Ádámot, és a Paradicsomot, az Édenkertet adta neki lakóhelyül. És mondta neki, hogy a Paradicsomban lévő minden gyümölccsel éljen, táplálkozzon. Csupán egy fa gyümölcsétől tiltotta el. De megmondta neki, miért ne egyék abból: „Bizony, amely napon eszel abból a gyümölcsből, halálnak halálával halsz. Hallotta a teremtő Istentől, hogy meg fog halni, de elfeledte. Engedett az ördög késztetésének, és evett abból a tiltott gyümölcsből, és abban a gyümölcsben halált (halandóságot) evett. És annak a gyümölcsnek olyan keserő volt a leve, hogy a torkukat (Ádámét és Éváét) megszakasztgatta (felsebezte, megszaggatta). Nem pusztán magának, de az ő egész fajtájának halált (halandóságot) evett. Megharagudott az Isten, és ebbe a gyötrelmes világba vetette őt, és tőle eredt (származott) a halandóság és az egész emberi nemnek és a halálnak, a holtak hazájának és az oda jutóknak lett a feje, a kezdete.. Kik azokő Mi vagyunk. Ahogy ti is látjátok szemetekkel, bizony egy ember sem kerülheti el ezt a sírgödröt, bizony, mind ahhoz járók vagyunk, bizony mind felé haladunk.

Imádkozzunk Urunk Isten kegyelméért ennek a léleknek a számára, hogy irgalmazzon őneki és kegyelmezzen, és bocsássa meg az ő minden bőnét. És imádkozzunk Boldogasszony Máriához és Szent Mihály arkangyalhoz és minden angyalhoz, hogy imádkozzanak érette. És imádkozzunk Szent Péter úrhoz^,  akinek hatalom adatott  bőn alól feloldozni és bőnöket feloldatlanul hagyni, hogy oldja fel őt minden bőne alól. És imádkozzunk minden szenthez, hogy legyenek neki segítségül Urunk színe előtt, hogy Isten az ő imádságukra tekintve bocsássa meg az ő bőnét. És szabadítsa meg őt az ördög üldözésétől és a pokol kínzásától, és vezesse őt a Paradicsom, a mennyország nyugalmába, és adjon neki a mennyországba utat, és minden jóban részt. És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Kyrie eleison! (’Uram, irgalmazz!’).

Szeretett testvéreim, imádkozzunk ennek a szegény embernek a lelkéért, akit az Úr ezen a napon ennek a hamis világnak a tömlöcéből kimentett, akinek ezen a napon a testét temetjük, hogy az Úr őt  kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákób kebelébe helyezze, hogy amikor az ítéletnap eljön, minden szentje és választottja között jobb felől állítva támassza fel őt és tibenneteket.  Kyrie eleison (Uram, irgalmazz!). „

 

Nagyon fontos részlet, hogy már ősmagyarjaink imájában szerepelt a hamis világ megjelenítése és fogalma, más őseink is tudták, hogy illúzió világban élünk, és nem a földi világ az eredeti életterünk, itt csak szenvedésben van részünk, mert be vagyunk zárva a test börtönébe, és ők is boldogok voltak, hogy a lélek kiszabadult fogságából.

Régen őseink temetéskor ünnepeltek, fehér ruhában temettek, a halál ünnep a volt számukra, és a halotti tor eredetileg egy nagy vigasság volt, csak később lett a gyász a sírás és a bőnbánással összekapcsolva, és az ehhez köthető törtvényszerő fekete színhez is, ami pedig a fekete oldal jelképe.

Itt jegyzem meg, hogy pont a sötét oldalnak fontos az emberrel elhitetni, hogy csak egyszer él, és éljen a mának, a fizikai síkon használjon ki minden percet és alkalmat, mert utána jön az örök elmúlás! Sajnos a vallási szokások is összekapcsolódtak a gyásszal, a bőntudat emlegetésével, az élők „megfenyegetésével”, lelkiismeret furdalás létrehozásával nagy hatással voltak a gyászolókra.

 

Régen az emberek otthon haltak meg, minden a családban történt, a születés és a halál is egymás, a családtagok, rokonok előtt történt, így természetes volt mindenki számára.

Ma már kórházban születünk, idegenek előtt és azok közremőködésével történik minden, a családtagok egy kész „terméket” kapnak otthon, egy becsomagolt síró csecsemőt.

Ha meghal valamely szeretettünk, ma már az esetek nagy részében nem otthon, a megszokott környezetében történik ez, hanem kórházban, kivilágított és személytelen kórtermekben, és a halált sok esetben egy mőszer jelzi, vagy a szomszéd ágyról beszólnak a nővérhívón, hogy a „ketteske meghalt”! És egy óra múlva már egy másik beteg vagy haldokló fekszik ugyanazon az ágyon!

 

Nagyon sokat jelent, ha egy haldokló mellett ott vannak azok akik szeretetik, és virrasztanak mellette, segítik mentálisan az átmenetet. Megfigyelték az emberek régebben, hogy amikor virrasztottak a halott mellett, hogy a halál pillanatában egy kis fényszerő pontocska távozott a haldokló testéből, és ekkor a haldokló „kilehelte a lelkét”. Ezt évezredes megfigyelés támasztotta alá, ezért is terjedt el ez a mondat, mert volt mögöttes tapasztalat.

Ma ezt a kivilágított kórtermekben nem lehet észrevenni, a mai orvosok nagy részének erről nincs is személyes tapasztalata! A mai technikai felszereltséggel viszont annyira pontosan lehet méréseket végezni, hogy volt olyan kísérlet, hogy a haldokló emberek súlyát mérték haláluk előtt és haláluk után, és megállapították sok száz eset mérései alapján, hogy a halál pillanatában a lélek súlya, mely távozik az emberi testből 31 gramm!

És ezt azok a tudósok állapították meg, melyeknek nagy része nem is hisz a halál utáni életben.

 

Nagy erőlepés volt szintén a vallások történetében, hogy a keresztény egyház feje, a nemrég elhunyt II. János Pál pápa 1994-ben zarándokok előtt kijelentette, hogy az emberi élet a halál beálltával nem szőnik meg, hanem tovább folytatódik egy másik létformában!

Ez fontos kijelentés volt, mert a II. Zsinat idején kisebb – nagyobb sikerrel megpróbálták a reinkarnáció tényét kivenni a Biblia tanításából, és azóta se szerepel ez a fontos tanítás a Bibliában, és ezzel a mondattal szintén cáfolva lett az a tény, hogy addig semmi sem történik velünk, míg a sírunkból fel nem ébresztenek az angyalok harsonái!