Halál – átmenet a szellemi életbe

 

Haldoklási folyamat:

A négy elem távozása.

-         Víz elem: könnyezés, vizelet,

-         Föld elem: salakanyagok, belső tisztulás (káromkodás stb..)

-         levegő elem: gázok, lélegzet lassulása, akadozása

-         tőz elem: lassú kihőlés, szem változása és végül a halál.

 

Utoljára a lélek hagyja el a testet elszakítva az ezüstszálat. Az ezüst szálat azért hívják így, mert a látó emberek egyöntetően egy ilyen színő szálról beszélnek, mely összeköti a lelket a fizikai testtel, ezen történnek az információáramlások, és amikor nincs szükség többet a fizikai testre akkor fejlettségi szinttől függően az egyén saját maga, vagy „szellemi orvosok” segítenek az ezüst szál elszakításában. Mint említettem ekkor mérhető a lélek súlya!

A haldokló amennyiben valamilyen szinten tudtánál van sok esetben egyszerre látja a két világot sokszor és tud kommunikálni mindkét világ felé.

Ilyenkor már látja megváltozott tudatállapotban az érte jött szeretettet ismerőst, aki régebben meghalt, és most segíteni akar az átmenetnél, hogy könnyebbé tegye azt.

 

 

A halálfélelem mögött megfogalmazhatatlanul is számos ok létezik: - például:

 

- ha az ember élete, körülményeik jobbak, mint a szférabeli állapota volt (ezt tudat alatt érzi.)

- ha nincsenek megérzései az élete előtti létezéséről ( a végleges megsemmisülés fóbiája)

- ha megérzi, vagy tisztában van vele, hogy eredménytelen életet élt, és tart a

  a következményektől.

- ha túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára (képtelen elszakadni

  ezektől)

-túlzottan kötődik hozzátartozóihoz (akár nem tudja a közelségüket nélkülözni, akár

  azt hiszi, hogy ő nélkülözhetetlen a számukra)

- a gyenge lelkekbe táplált felfokozott életösztön hatására (ezek különben nagyon

  könnyen dobják el maguktól az életet)

 

Névtelen szellem közlése a Halálfélemről:

 

„Mivel az emberi lét a nemlétezésről még nem esett messze, ezért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlóan olyan mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember; ébren is van, nem is, alszik is meg nem is”….

 

…..”minden fájdalom, minden borzalom, minden rémület, ami az élet elvesztésének gondolatával jár, ebből az élettörvényből lép elő; és nagy szüksége van erre az embernek, hogy a sötétségből a világosságra, a halál állapotából az élet ragyogó útjára lépjen”

 

 

Haldokló haldoklási folyamata:

 

1. Tiltakozás a halál elfogadása ellen
2. „Miért én” kérdés feltevéseő Miért nem máső
3. Megoldások a halál elkerülésére, kibúvok keresése.
4. Halál gondolatának elfogadása, beletörődés a megváltozhatatlanba.

Isten keresése vagy tagadása!

5. Halál érzése, testi és szellemi megkönnyebbülés. Sokszor a haldokló vigasztalja az itt maradt rokonokat! 
6. Halál.

 

Szellemi mozi, előző élet áttekintése.

Áttekintjük és átéljük jó és rossz cselekedeteinket és meglátjuk a meg nem tett jó cselekedeteinket és annak következményeit! 

(a szellemi szférában ezeket megbeszélik a szellemek)

 

 

A hirtelen halállal meghalt emberek sokszor nem is tudják felfogni, hogy mi történt velük.

Ezért is érdemes felkészülni már életünkben a halál utáni történésekre –szellemi életre -, hogy ne érjen váratlanul. Természetesen már a földi életünket érdemes úgy kialakítani, hogy megfeleljen szellemi életünk komoly támaszpillérének.

 

Köztes lét szellemei:

Sok ember, amikor meghal tudatlanságból, vagy valamilyen vágy, szenvedély miatt a köztes létben marad. (ezt nevezik szürke zónának is).

Ezek a szellemek nem vesznek tudomást a szellemvilágról és a fizikai világ szférájában maradnak. Főleg földi ember tudja elküldeni őket és felvilágosítani, sok múlik ilyenkor a munkánkon, hozzáállásunkon. Általában 42-47 nap, míg a halott szelleme itt tartózkodik és átmegy a szellemi szférába. Ez az idő nem tartozik a veszélyes időtartamok közé.

Ha utána érzékeljük, hogy itt maradt szeretettünk szelleme (vagy valaki másé), akkor kedves szóval, szeretettel, felvilágosítással el lehet (el kell) küldeni.

 

Sok ember azért születik le a földre, hogy az anyagi kötöttségektől megszabaduljon, és sokszor pont valamilyen szenvedélye tarja a köztes lét zónájában, és még esélyt sem ad magának, hogy feljusson az őt megillető szellemi szférába.

A köztes lét egy idő után pokol lesz a számunkra, és attól pokol, hogy nem vagyunk tudatosak abban a szférában (pl. köztes lét, megakadva valamelyik lépcsőnél – lásd. Hajótörött „1500 év” vagy öngyilkos lány esete „1910 év”), vagy attól, hogy olyan dimenzióba kerülünk, amit már nem érzünk teljesen magunkénak, de a rezgésünk szerint még oda tartozunk!

 

Túlvilági találkozások halálunk után: amikor a lélekcsoporttal találkozunk megtudhatjuk, hogy mikor kivel milyen kapcsolatban voltunk a földön. Érdekes lesz a számunkra, hogy melyik szellemi barátunk volt a férjünk – vagy férjeink – gyerekeink stb.

Más megvilágításba kerül sok minden, és új értelmezést kap.

 

Megszőnik a földi értelemben vett családi kötődés, más nézőpontból szemléljük a történéseket.(örök élet – a rokonok találkoznak a halál után, ezt már itt hamar megtapasztaljuk. Megszőnik pl. a szex érzése, mely a fizikai világ törvényszerő velejárója)

Teremtő képzelettel sok mindet létrehozhatunk és egy általunk elfogadott testben élünk az alsóbb dimenziókban.

Feljebb már energiaként létezünk később, gondolati úton beszélgetünk, az auránk vagy a szellemünk színe elárulja a gondolatainkat, érzelmeinket. Ezekben a szférákban már csak tiszta szellemek léteznek és fejlődnek tovább. Ezek közül születnek le nagy tanítók, szellemi vezetők.

Nagyon fontos, hogy amikor földi ember valamilyen úton eljut a túlvilági dimenzióba, ezekbe a szférákba már nincs bejárása, kivételt képez a tudatos elragadtatással felvitt földi ember, akinek ezt tanítás céljából megmutatták és azért, hogy ezeket elmondhassák a többi embernek. (Énok, Swedenborg, Hermész Triszmegisztosz, Domokos László)

Minden dimenziónak megvan a saját szerepe a lélek tanulása szempontjából, ahogyan fejlődünk úgy megyünk egyre feljebb és megyünk egyre szebb szférákba.

(Például a Vénusz híres arról, hogy ott egyesülnek a duál – párok!)

 

Minél magasabb szintekre jutunk el, annál messzebb kerülünk a fizikai világtól, és már nem kell többet visszaszületni.

Az alsó szinteken megtanuljuk a fizikai világ kötődéseit letenni, a bukásunkból kiemelkedni.

Feljebb már komoly feladatokat is elláthatunk, őrszellem vagy segítő szellemként, szellemi vezetőként. Nagyon fontos, hogy ezt a tisztséget olyan szellem töltheti be, aki maga is már legalább egyszer leszületett a földre, ellentétben az angyalokkal, akik tiszta szellemiséggel rendelkeznek.

Később tanácsok tagjai is lehetünk, teremthetünk, és követve a szinteket a végén eljutunk az Isteni egyesülésig. (pár milliárd év még)

 

Nagyon fontos, hogy idő csak a fizikai világ számára létezik, odaát állapot van!

 

Halálhoroszkóp elkészítése a szökési lehetőségekkel! (Ezek a lehetőségek általában rajtunk múlnak, éjszaka megbeszéljük a szellemi vezetőnkkel vagy a felettes Énünkkel, hogy mikor akarunk menni, de van, amikor a tudatunk annyira gyenge, hogy helyettünk döntenek.) Pl. 55 helyett 75 év módosítás, vagy fordítva. Ezért nincs alapja a halál időpontjának megjóslásának!

A földön jelenleg 6-6.5 milliárd ember él. A közös szellemcsoportban kb. 12-20 milliárd szellem összesen, sokan várnak leszületési lehetőségre, ezért is nagy kincs az emberi test és az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra!

 

 

Az agrai maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát.

-         Add kérlek a leggyorsabb lovaidat, mert menekülnöm kell!

-         Mi történtő

-         Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemet karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érkezek, és ott elrejtőzőm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám.

-         Jó – mondja a maharadzsa – indulj el máris!

Később kertjében sétálva a maharadzsa is találkozik a Halállal.

-         Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemető

-         Uram – feleli a Halál – én nem ijesztgettem őt, pusztán csodálkozásomban emeltem az égnek a karjaimat. Nem értettem, hogyhogy ő még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnemő!