Ady Endre 1941-ben halála után írt mediális úton közölt verse:

 

 

 

 

De profundis

 

 

Halottas párnámra boldogan tettem le ezt az

Elfáradt, megkínzott fejet

És vártam a Semmit!

A nagy Éjszakát, az örök feledést,

Az Enyészetet!

De az üvegszemő csontember

Kaján vigyorral a koporsómra ült.

Koporsóm elé befogva hat varjú

Károgva repült velem

A világőrön át!

Azóta itt vagyok.

Tudjátok mi van ittő

Köd, sőrő, szürke köd.

S én árnyék lettem árnyékok között.

Éjfélkor kísértő kósza lélek lettem,

Akiket szeretettem, én is felkerestem!

S akiket öleltem

Gyönyörosztó hévvel,

Menekülnek Tőlem!

Menekülnek tőlem hideglelős félsszel,

Pedig én élek!

Járom az árnyak bús kálváriáját,

Viselem Krisztusnak töviskoronáját.

Hát nincs menekvéső

Nincsen irgalomő

Engedjetek hát

Valóban meghalnom!