Az emberiség folyamatosan kapja mindenkori érettségének
megfelelően a tanításokat a szellemvilágból segítésként, és ebből következik az
is, hogy mindig az utolsó tanítás tartalmazza a fontosabb dolgokat.
Mózes Törvénye után jött Krisztus Igazsága, de előtte is sok
tanító jött le a Földre, ilyen volt Buddha is, aki most Névtelen Szellemként
segíti a fizikai sík lakóit.
Érdekeset mond a
keleti tan tanításairól:
Látnotok kell, hogy nektek sokkal többet adott Isten, mint a
keleti embereknek; nektek olyan igazságot adott, amelyre mint kősziklára
támaszkodhattok, míg a keleti tan igazsága a krisztusi igazsághoz képest csak
tapogatózás a bizonytalanságban.
(saját megjegyzés a
keleti valláshoz:
Egyik vidéki
előadásom után az éjszakát a Krisna – völgyben töltöttem, és megismerkedtem a
szokásaikkal, életvitelükkel, gondolkodásmódjukkal, szertartásaikkal.
Beszélgetés során az egyik tanító elmondta, hogy Jézus tanítása nem rossz, de nekik ez
olyan, mintha az lenne az általános iskola
anyaga, és a Krisna a főiskolai szint.
Kicsit mosolyogtam rajta, de nem is vitatkoztam erről, mert
mindenkinek a saját hitét kell követni, és saját megtapasztalásokat győjteni.
A Krisna – völgyi látogatásom után egy héttel egy barátom
itt járt Németországból. Ö maga is Krisna tudatú hivő, és élt hat évet a
magyarországi Krisna – faluban is, ismeri a szokásokat, az életet. Most
Németországban él, és ott is csatlakozott az ottani csoporthoz, és elmondta,
hogy ott most kezdenek olyan reformokat bevezetni, ami már megfelel a mai kor
elvárásainak, mert kicsit elmaradott a felfogásuk, és sok mindenen javítani
kell még. Lassan ezek át fognak szivárogni a magyarországi Krisna hívők
tudatába is, és lassan felismerik és megismerik Jézus tanításait is, és kilépnek
a vallási kötöttségből és a bálványimádásból. Sajnos a vezetők feltételnélküli
imádása és a vallási és egyéb előírások gondolkozás nélküli végrehajtása már
sok baj okozott az életben, vallási ellenségeskedésekhez és sok esetben
háborúhoz is vezetett!
Itt – ebben az utolsó gondolatban – nem a Krisna követőkre
gondoltam! ők békés emberek. Annyi azért még hozzátartozik a dologhoz, hogy
csodálatos kiegyensúlyozott embereket ismertem meg a személyükben, és becsülöm
kitartásukat, munkájukat Hare Krisna!
Másik megdöbbentő
dolog az volt a számomra, hogy tanulmányom elkészítése idejében bemutatta a
televízió egyik természeti csatornája az indiai halotthamvasztást, és a
kasztokat, akik ezzel foglalkoznak.
A dokumentumfilm készítői szerint egy „maffia” alakult ki a
hamvasztási ceremóniák körül, mert nagy üzlet van benne. És ez már nagyon
régóta tart.
A halottak hamvait beszórják a Gangesz folyóba, előtte
máglyán elégetik őket amennyire tudják, a fát is a
rokonokkal hozatják, ha közben szükség van még fára, azt drága pénzért
pótolják. Amikor a halottakat a folyóba szórják tele
van a víz fürdő, lelki és testi megtisztulásra vágyó zarándokkal.
A vízben lévők egy része csak zarándok, a másik része komoly
tervvel tartózkodik ott.
Van, aki egy szitával
mossa a vizet, mert a szitán fentmaradnak a halottak aranyfogai, amiket el
lehet adni, így mint egy aranymosó állnak a vízben és dolgoznak egész nap!
Vannak kannibálok,
akik rájöttek arra, hogy a férfiak mellkasa nem ég el rendesen és a nők hasi és
ágyék része, és ezeket a megégett és el nem égett testrészeket kihalásszák a
vízből és megeszik őket!
Egyöntető állításuk szerint a női has ködök alatti lágy rész
a legfinomabb, és ezen a szokáson már nemzedékek nőttek fel! Harc megy ezekért
a falatokért!
Nagyon sok ember (keresztény is) megy Indiába tisztulni,
feltöltekezni, megismerni vallásukat, de nem szabad elfogadni semmit sem
azonnal, és ha valaki rendesen tanulmányozza az indiai vallási szokásokat,
akkor rájön a keresztény vallás fejlettségére, bár sajnos itt is vannak félresiklások,
igaziból – ha már vallásról kell beszélni – a két vallás ötvözetéből lehetne
egy vallást összekovácsolni, ami közelebb vinné az embereket az IGAZSÁGHOZ!)
Például a régi elméletek a keleti vallásoknál arról beszélnek, hogy az ember sorsa előre el van
rendezve, az ember csak keresztülhalad azon, ami a sors könyvében meg van
írva.
Én ezzel szemben azt mondom, hogy a sors könyvében sok minden meg van írva, aminek meg kellene történnie,
de nem történik meg. Az ember ugyanis gyarló, tévelygő természetével sok
feladatot, amelyet születése előtt már előre megszabtak a számára, nem tud
teljesíteni
Sok minden
megtörténik azután, aminek nem lenne szabad megtörténnie, ami elé Isten
odatette a tilalomtáblát, hogy azt az ember meg ne cselekedje. Sokszor
megretten az ember lelki természete, fél attól a cselekedettől, de mégis
megteszi. Nem azért, mert meg kell cselekednie, hanem azért, mert nem becsüli annyira a földi életet, hogy
úgy élje le, ahogyan kell. Felületesen él, megcsalja önmagát.
Más okból nem egyedül
az ő baja, hanem mindenkié!
Az emberek és a szellemek világa nem külön világ; ezek a
világok egymásra hatást gyakorolnak, jót vagy rosszat. A láthatatlan szellemvilág hatást gyakorol a földi emberek világára, és a
földi emberek gondolata, érzése, cselekvése, vágya és törekvése hatást gyakorol
a láthatatlan szellemvilágra. A kettő kiegészíti egymást.
Így sok minden rejtélyes dologra megtalálhatjátok a
magyarázatot, amely veletek itt a Földön történik.
Minden szó, minden
hang, minden cselekedet bizonyos nyomokat hagy a világlélek fluidjaiban.
Mielőtt az ember
testet ölt a földön, a lelkében nagy elszámolást végez, sokszor azonban
öntudatlanul, akaratlanul megy keresztül ezeken a lelki világon. Nagy éteri
erőket vonz magához, és ezekkel az erőkkel le kell győznie az ellenálló erőket,
amelyek megpróbáltatásokat fognak neki okozni. Ennek a munkának az
eredményeiről be kell majd számolnia az „örök élet kapuja” előtt.
A Föld nem az angyalok hazája, nem a tiszta szellemeknek van
szükségük arra, hogy próbákat éljenek, hanem a tökéletlen szellemeknek.
Vannak többé
–kevésbé sérült lelkek,
Vannak, akik
majdnem egészen hibásak,
Vannak, akik a
boldogsághoz egyáltalán hozzá se férhetnek, mert a lelkük más irányba keresi az
élet rejtélyének megoldását.,
Vannak, akikben a
jó már bizonyos fejlődési fokot ért el, de még izgatja őket a rossz …
Vannak a jóban
erősen fejlett szellemek, akiknek a lelkében vannak még homályos rétegek,
Vannak még
erőssebben haladott szellemek, akik már
– már elszakadtak a Földtől, azonban a szeretet hatalmas ösztönzésére igyekeznek menteni azokat, akik egyik
vagy másik életükben kedvesek voltak előttük. Ezek a missziós szellemek.
Vannak végül
olyanok, akik egy utolsó testetöltéssel talán sokat elérhetnek és nemcsak egy
lelket, hanem egész csoportokat emelhetnek magukkal; a lelkük világosságával
nagy területet világítanak be, és új eszméket hoznak magukkal, és a világot
hatalmas lendülettel már irányba terelik.
Tehát nem mindenki egy és ugyanabból a célból van a Földön,
így nem is ugyanaz a sorsa!
Minden emberlélek a
maga érzéseivel és törekvéseivel hozzá van kötve az élethez, a világhoz és a
többi emberhez, így minden ember össze van kötve a másikkal, mint ahogyan
minden szellem össze van kötve a Teremtővel és szellemtestvéreivel, azokon
keresztül a természeti világgal és a világot fenntartó erőkkel.
Minden szellemre akit Isten a létbe hívott szükség van, mert minden
szellemre feladat van bízva, amelyet el kell végeznie.
Ha valaki nem akar az összességhez úgy hozzákapcsolódni,
mint ahogyan Isten törvénye előírja, akkor az visszaél az élettel, amelyet
Isten ajándékkképpen adott, és ezzel elesik azoktól az előnyöktől is, melyet
Isten kegyelme biztosít a számára.
Minden emberre szükség van tehát, mert minden ember elé más
– más feladatot tőz az isteni kegyelem földi életében.
Így nem mondhatja
egyik ember se a másikról azt, hogy „neked azért van ilyen életed, te azért
szenvedsz, mert megérdemelted, mert egy másik életben ezt és ezt cselekedted, s
ezért történnek ezek a bajok és szerencsétlenségek”.
Vannak életek,
amelyek kizárólag tanulásra szolgálnak, vannak életek, amelyekben a jót a
gyakorlatban kell érvényesíteni. Amikor már tudja a lélek érvényesíteni, akkor
jönnek a próbák, akadályok!
Sok ember elbukik
a próbán, és utána jön a vezeklés!
A vezeklésre adott
életek szegények a lehetőségekben, szők
korlátok között vezet az út, hogy a lélek ki nem térhessen, mert a testben
erős a kísértés, a csábítás, és a lélek könnyen félreértheti azokat az adottságokat amelyekkel rendelkezik, és akkor nem tudja
elvégezni a rábízott dolgokat.
A vezeklő élet után
pihenő élet következik, amelyben nem kell küzdenie a falatért, amikor nem
kell nagy feladatokat megoldani, nagy próbákat végigszenvedni, nincsenek nagy
csapások. A pihenés mellett módjában áll a léleknek a reménység, a hit
megszerzése is.
A pihenő életet élők nem használják ki azokat az előnyöket,
amelyeket nekik az élet nyújthat, megelégszenek a kevéssel is, inkább
békességre, nyugalomra vágynak.
Ezek után az életek után megerősödve, újabb nehéz munkához
lát a lélek!
Az lehetetlen, hogy egy ember egy földi életet hibák és
bőnök nélkül éljen végig; lehetetlen, hogy valamely tekintetben tökéletes
legyen a saját érdeméből és nem Isten kegyelméből.
Isten azt akarja,
hogy ne legyen egyetlen ember se, aki remény nélkül menjen keresztül a földi
életen, bármilyen életet él is.
Isten kegyelme kiterjed mindenkire, bőnösre és jóra egyaránt,
és rajtunk múlik, hogy mennyit fogadunk be belőle.
A földi élet nagy
felelősséggel jár gazdagnak és szegénynek, szolgálónak és parancsolónak
egyaránt. Ha ma gonoszul visszaélsz az adott helyzettel, holnap neked kell
megízlelned a kihasználtak állapotát, mert a Törvény egy egészet képez. A gazdagság a szegénységgel, a nagy
visszaélések és kicsapongások a nyomorúsággal egyet képeznek.
El kell számolni minden cselekedettel, és addig nem lehet tovább
jutni, hanem itt kell maradni ebben a világban tapasztalatot győjteni.
(egy egyszerő példa:
valaki gazdag, vagyonos emberként éli az életét, megalázza a szolgálóit – akik
persze meg is lopják törvényszerően – majd pár élet múlva ugyanarra a helyre kerül
vissza, de mint szolgáló, aki megtapasztalja ugyanazt, és szidja azt a
gazdagságot, ami pár élettel előtte a sajátja volt)
Ez nem Kárma, ez nem
bőnhődés, ez csak az igazságnak didaktikai megismertetése.
Abban a pillanatban,
amikor megismerted az igazságot, amikor az a lelkedben törvényé vált, amikor
tehát már nem kell küzdened a csábítás ellen, amikor lelkedben vezető törvényé
vált az igazság, és még csak kísértést se érzel, hogy visszaélj vele: akkor már
te magad is törvényé váltál, és nincs szükséged arra, hogy tovább szenvedj
céltalanul azért a bőnért, azért a tévedésért, amelyet létrehoztál.
Nincs tehát bőnhődés
abban az értelemben, ahogyan az ti, földi emberek
elképzelitek; de van Istennek a végtelen kegyelme és szeretetet, amellyel
minden úton járót felemel, magához vonz, megtisztít és megigazít.
Isten előtt nincs szorosan elkülönítve egyik élet a
másiktól.
Ha ma megtérsz – légy bármilyen vezeklő vagy próbaúton – ha ma elhagyod a hibáidat, ha lemondasz a
gőgről és az engedetlenségről, amely téged Istentől elválaszt, Isten ma keblére
ölel, és ajándékaival áraszt el, és egy élet alatt három élet terhét,
megpróbáltatását és eredményét átélheted. Isten kegyelme csodákat tehet veled.
Ma itt a változások
világában való megtérés többet és nagyobbat jelent, mintha a szellemvilágban
hosszú gyötrődések és kínlódások után megtanulod az igazság betőit, és azokhoz
alkalmazkodva fel tudsz mutatni valami gyér eredményeket.
Nincs tehát merev
Kárma – törvény, amelyet mindenen keresztül végig kell élned, végig kell
járnod, hanem van Isten kegyelmének a törvénye, amely mindent a javadra fordít.
Fel kell hagyni a régi tévelygésekkel, és ha az igazság most
ebben a pillanatban fájdalmas is, és ha nagy önmegtartóztatással jár, és ha
nagy megaláztatásokon kell keresztülmenned: higgyél és bízzál!
Ha csalódnod is kell száz emberben, a százegyedik értékelni
fogja az igazságodat, és egyszer megszőnik minden megpróbáltatás.
Az ember soha nem
tudja, hogy Isten igazsága miben és hogyan marasztalja el, talán éppen akkor és
ott, amikor azt gondolja, hogy a legjobbat cselekszi; talán éppen akkor, amikor
valami nagyot akar véghezvinni, akkor bukatja el, mert isten nem bízta reá azt
a munkát, hanem az ember a maga meggyőződéséből számította ki, hogy ő majd azt
a munkát elvégzi.
A Sátán,( a sötét
erő, ellenerő ) a testen keresztül beszél az emberrel, ezen
keresztül irányítja, a testen keresztül új igazság alakul ki az ember lelkében:
az önzés igazsága. (és ezután jön az irigység stb.) Az ember hatalmában
félistennek képeli magát.
Mindenben csalódnia
kell az embernek ameddig a test diktálja neki az
igazságot.
Jézus megjelenése a
Földön merőben átformálta a dolgokat, új távlatokat, lehetőségeket nyitott az
emberiség számára. Az ő munkájának fő része itt a Földön nem az volt, amit az ember
láthatott, hanem a láthatatlan rétegeknek az átvilágítása az ő Fényével!
Itt a Földön az embereknek a valóságról, az erőkről, a
hatalomról évezredeken keresztül kialakított fogalmait kellett megdöntenie,
hogy az ember fogalmaiban és Isten hatalmát, az Isten igazságát mindenek fölé
helyezze.
Ehhez tartozott hozzá
szorosan a sok csoda, a halottak feltámasztása, a gyógyítások, hogy a hitetlen
emberek számára bebizonyítsa a másik világ létét, létezését, megismertessen
minket Isten országával!
Halálával és feltámadásával bebizonyította a lélek (és ezáltal az ember) halhatatlanságát, mert kereszt halála után
három nappal feltámadt, és kézzel fogható bizonyítékul szolgált ezzel
tanításainak igazságáról és tartalmáról. Bebizonyította,
hogy a halál után van élet, tanítást adott a mostani és a halál utáni életre
is!
Tanításai eredményeként létrejöttek az Evangéliumok
(Örömhír), és ezt mindenki számára eljuttatja a segítő szellemvilág. A
Szentírásban minden benne van, ami a mai ember számára fontos a felemelkedéshez.
A Hegyibeszédben minden olyan tanítás megtalálható, ami szükséges a számunkra,
és példabeszédekkel teszi ezt Jézus érthetőbbé.
Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten!
Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat.
Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem,
Ahogyan azt Te szeretnéd! Ámen.
Szenvedések isteni célja