(Az Isteni igazság misztériuma. Részlet a Titkos Tanítások c. könyvből)

Akik Isten dicsőségét keresik, az igaz jó erejében és hatalmában hisznek, azok természetüknél fogva egyszerűek és szerények; bátrak, de nem hivalkodók; lelkesedők, de nem kiabálók, bátrak, de nem hivalkodók; nem hunyászkodnak meg azok előtt, akik a ferde utakat járják, de nem is támadják azokat hibáikért, tévedéseikért; védekeznek, de védekezésük nem bántó, nem sértő, mert hiszen hibáik és gyengéik nekik is vannak és tudják, hogy ők sem tökéletesek, csak igyekvők; nem törnek pálcát mások felett; nem tartják számon mások bűneit és tévedéseit, hogy azokkal alkalomadtán visszasújtsanak.

Megbotolhatnak, sőt el is eshetnek, mert hisz ők is emberek ? és mert a tévedés és a bűn mint élő sövény, át- meg átszövi a világot és eltakar minden igazat és jót, - de felkelnek, mert imádkoznak és az Isten Lelke ismét talpra állítja őket. Csalódnak, mert csalódniuk kell; hiszen a világ nem váltja be lelkük vágyait, és a lelkükben sok fájdalmat terem az általuk széthintett jó és az annak nyomán rájuk ható rossz.

Könnyeznek, de nem esnek kétségbe; kételkednek, de nem válnak hitetlenné; erőlködnek, de nem merülnek ki; dolgoznak, de munkájuk nyomán ritkán élvezik a megelégedés boldog eredményét; mindamellett el nem csüggednek, mert hitüknél fogva érzik és tudják, hogy Isten az ő számukra ne azt az eredményt tartotta fenn, ami az ő törekvéseikkel és erőfeszítésükkel alig ? alig tudnak felszínre hozni, hanem az Isten az Ő kegyelmének gazdaságából olyan létlehetőséget teremt az ő lelküknek, az ő megjelenési formájuknak, amely az ő eredményeiket, az ő cselekedeteiket, az ő érdemeiket mesze ? messze felülmúlja.

Akik Isten dicsőségét keresik áldozatot nyújtanak a világnak.

Felszedni a rosszat, a szenvedést, a Világlélekben összegyülemlett és a zűrzavaros ütközések által keletkezett összhangtalanságot, ennek nyomása felett élni és helyébe hitet, igazságot, szeretet, békét nyújtani az életben minden teremtett léleknek; nem bántani senkit, hanem az Istenbe vetett hittel és imádkozó lélekkel elszenvedni minden sérelmet; ez az az áldozat, amely az ember lelkét megtisztítja azoktól a hátrányos emberi tévedésektől és bűnöktől, amelyek mindvégig kísérik a lelket s mindaddig vele maradnak, ameddig csak emberi testben kell megjelennie.

Jót kell adni a világnak: az embernek önmagáról megfeledkezve a jót, az igazat cselekedni, s a helyébe a rosszat, a törvénytelent a büntetés vágya nélkül, vagyis az ?igazság? kihívása nélkül, viszonzás nélkül elszenvedni; ezzel ritkítjátok a bűnt, ezzel tisztítjátok a magatok lelkét és ezzel irthatjátok ki azoknak a tévelygéseknek és bűnöknek a lelketekben maradt eltokosodott maradványait, amelyek az isteni kegyelem folytán sokszor sok testöltésen keresztül latent pihennek és várják az alkalmat, amikor felébredhessenek.