Az ember nem azért ölt testet a földön, hogy a bűneiért vezekeljen, hanem azért, hogy a lélek kihozza magából a legjobb érzéseket, tetteket.

Minden embernek fontos a halála pillanata, mert ha úgy élt, a testtől való elválás pillanatában az ő hite szerint megvilágosodik előtte az igazság, és akkor is ha csalódott és szenvedett is, ha ezer sebből vérzett is a lelke egy pillanat alatt meggyógyítja őt az igazság.

Az igazság ugyanis a mennynek hatalmas, felülmúlhatatlan és újjáalakító erőit hozza magával. És ezek az erők átalakítják a tudatot, a vágyvilágot, és az érzésvilágot, a szellem pedig mindent maga mögött hagyva boldogan vegyül abba a sokadalomba, amelybe mindenki egy irányban haladva végzi szellemi feladatát.

Az ember nem azért ölt testet, hogy itt a bűneiért, tévedéseiért, hibáiért megfelelő szenvedéseket és bűnöket vegyen magára, és ezzel mindegy letörlessze azokat. Téves ez a felfogás!

A megpróbáltatás céljából vagytok a Földre küldve, nem pedig azért, hogy érdem szerint éljetek jól és boldogan; azért vagytok itt, hogy a lelketek jóban és rosszban egyformán kihozza magából az örökkévalóságra szánt érzéseket, amelyet az igazság törvénye bevált.

Az ember nem mondhatja az embertársára, hogy ez azért szenved, mert előző életében biztosan ezt, vagy amazt cselekedte, megkárosított valakit vagy kirabolt, vagy megölt, és most mindez utoléri. Balga, gyerekes felfogás ez, mint ahogyan a gazdagság és az irányítás se ilyen összefüggéseiben kerül bizonyos emberek kezébe.

A Föld egy nagy gyümölcsfa, és mi vagyunk rajta az értetlen gyümölcs. A sorozatos testetöltések tapasztalatai megérlelik a szellemeket arra, hogy egy magasabb létállapot lehetőségét belerögzítsék az érzésvilágukba.

Ezek az eszmék összecsoportosítják az embereket, akik már erre alkalmassá válnak, új formák képződnek, és ezek új világot teremtenek.

Most még együtt van a hibázó, a tévedő. A rosszakaratú azzal, aki felfelé törekszik, aki szeretne békességben élni. A gonosz most még élvezheti azokat az előnyöket, amelyekre semmilyen érdemes sincsen egészen addig, amíg a halál el nem jön érte, és ki ? ki megkapja jutalmát érdemei szerint.

A változások világában élünk, itt még nincs végcél, vagy végigazság, itt minden próba.

Amikor nagy háborúk, járványok, nyomorúságok, éhínségek vannak a földön, amikor embercsoportok gyötrődnek és szenvednek, akkor az emberek szívesen okolják a vezetőket, igazságtalanul ítélkező bírákat, de elfeledkeznek arról, hogy saját önmagukban kell keresniük minden fájdalomnak és nyomorúságnak okát.

Isten azért küldi az emberlelkeket a változások világába, hogy itt, mintegy jelmezbe öltözve egy ? egy kisebb nagyobb munkát elvégezzenek, és ez az Ő szellemvilágbeli előremenetelüket nagyban segíti.

A földi életnek van még egy eredménye. Bukáskor a szellemek maguk sűrítették meg az anyagot, és minden egyes leszületéssel lehetőség van arra, hogy az anyag felszabaduljon, átalakuljon, átvegye a jó rezgéseket, és ebből a kötött anyagból ki minél többet állít a jó, vagyis Isten szolgálatába, annál gazdagabb, boldogabb és szabadabb életet élhet ideát, annál magasabb rendű örömökben lesz része. És ez csak a testetöltések által lesz lehetséges!

A szellemvilágba mindenki azt viszi magával amit itt a földön cselekedett.

?Ki mint vet úgy arat!?

Ha rosszat cselekedtünk abból jót nem lehet kihozni, aki jó volt életében az pedig a jóval találkozik.

Amit a Földön ?elvetünk?, annak a gyümölcsét fogjuk learatni a szellemvilágban. Odaát sokan megbánjék az életnek minden percét, minden pillanatát és keserű sírással gondolnak majd vissza az elmúlt életekre, nem látva semmi lehetőséget, hogy a mulasztást, vétket jóvá lehessen tenni. Erre itt a Földön testetöltve van csak lehetőség!

Nem tudhatjuk, hogy mi lesz azzal az emberrel, aki itt a Földön dúskál a pénzben, irigylésre méltó életet él, gőgösen elsuhannak mellettünk, látjuk a ragyogó ruhákat, fényes megjelenésüket. Lehet, hogy akkor buknak le helyrehozhatatlanul a feneketlen mélységbe?

Nem tudhatjuk, hogy mi lesz ideát azzal az emberrel, aki most ezt az életet éli. Az ilyen itt könnyen elbizakodó, nehéz a helyzetük.

Sok ember uralkodik népeken, zsarnokoskodnak. Nem tudhatjuk, ezek most éppen nem a próbájukat élik meg? Sokan a saját családtagjaikon uralkodnak keserűséget okozva nekik, kisebb ? nagyobb nyomorúságot és szenvedés okozva nekik.

Az ember nem akkor éli meg a próbát, amikor szenved a megpróbáltatás súlya alatt, hanem akkor, amikor lehetőségek kedveznek neki, hogy a hajlamait kiélje!

Születéskor mindenkinek bele kell illeszkedni egy nyomba, minden léleknek meg van határozva a maga helye, ahová a gondviselés keze helyezte őt.

Egy ? egy ilyen kialakított életforma több emberi élet hatásaiból, következményeiből tevődik össze. Ezek a nyomok, ezek az életformák sokszor olyanok mint a palánta, hogy ha a földre egy gyenge elmaradt szellemet ültetnének az égi kezek, ha rossz nyomba kerülne a lélek születéskor, az úgy járna, mintha valaki rossz földbe ültetné a palántát, a palánta tönkremegy és a föld is használhatatlanná válik.

A legnehezebb sorban és a legragyogóbb életkeretek között is vannak Isten küldöttei.

Mielőtt a lélek előtt Isten országának a kapui megnyílnának, egy ilyen áldozatos életet vállalnia kell. Nem azért, hogy vezekeljen, hanem azért, hogy isten nevének dicsőséget szerezzen.