Azokat a kijelentéseket, amelyek az ember értelmi és érzelmi színvonalát meghaladó magasabb forrásból származnak, egy közös benső egység teszi szerves egésszé:

bennük Isten küzd az emberek bőnével.

 

Ezek a kijelentések egy – egy nagy törvény megjelenési formái az emberek tudatvilágában, hogy ott szembeszálljanak az abban a tudatvilágban elburjánzott bőnnel s diadalra vigyék vele szemben Isten akaratát, a legfőbb törvényt: a Szeretet igazságát.

 

Az első kijelentés Mózes törvénye, az ok – okozati törvény, az Igazság törvénye, vagy a Természettörvény, mert benne a jónak jó, a rossznak rossz következménye ismerhető fel.

 

Ebben a törvényben érvényesül a Törvény Szelleme, amely a mélyen elesett emberszellemmel felismerteti a bőnt, és egyúttal eszközt is ad a kezébe, hogy vele szemben sikeresen felvehesse a harcot.

 

De a szigor dacára, mely a mózesi törvény alapszíne, átcsillámlik a szerető Mennyei Atya jóságos gondoskodása, aki a törvények engedelmeskedő gyermekei számára minden jót ad, sőt még földi, anyagi törekvéseikben is segíti őket.

 

A második kijelentés a Krisztus törvénye: a Kegyelmi Törvény.

Ennek tükrében már teljességgel a megbocsátó, jóságos Atya arculata tükröződik, aki keblére öleli megtérő bőnös gyermekét, ünneplő ruhába öltözteti őt és lakomát készíttet a megtérés örömére.

 

A harmadik kijelentés, amelyet a szellemek hoznak, a Szentlélek kijelentése, a krisztusi kijelentés kiegészítése, amely azzal együtt alkotja Isten Szeretettörvényét.

Ennek célja az, hogy mielőtt a „menny” kapui bezárulnának, megtérésre hívja fel mindazokat, akik még bármi áron megmenthetők.

Ezek azok a „csonka -  bonkák.. stb. vannak megjelölve, akiket angyalaival betereltet az ő „lakomájára”, miután a hivatalosak világi ügyeikkel való szorgos elfoglaltságuk miatt a meghívást visszautasították.

 

A Szentlélek kijelentése az Atyának minden határon túlterjedő szeretetét tükrözi vissza, amelyben már elmegy szinte az egyéni életbe történő beavatkozásig, csak, hogy megmenthesse azokat, akiknek szemei és fülei még nem zárultak le teljesen a látásra és hallásra!

 

Az első kijelentés ie. 6000 évvel keletkezett (Tízparancsolat), a második Krisztustól, és a harmadik az 1750 -es évektől folyamatosan (Sweedenborg, utána Allan Cardec 1870-es évek) és tart a mai napig is folyamatosan médiumokon keresztül, sok esetben fizikai segítséggel, ami az egyéni életbe történő segítést, és magasabb szintről történő szellemek testetöltését jelenti.

 

 

 

 

A két nagy törvény; a z Isten Szeretettörvénye és a Természettörvény nyúl le a különböző törvényrendszerekbe tagozódottan a Kárhozattörvény világába, az abba alámerült szellemek és fluidok felszabadítása és a fejlődés útjának előre segítése érdekében.

 

A Harmadik kijelentés arra figyelmeztet, hogy az idő közel van, a Kegyelem korszaka lejár, s akkor elmúlnak mindazok a kivételes lehetőségek, amelyeket ma még meg lehet ragadni, és Isten kegyelmébe kapaszkodva el lehet szakadni a Kárhozattörvény vonzásától és ki lehet emelkedni abból a tömegből, amely a „külső sötétségre” fog kerülni, „ahol lészen sírás és fogcsikorgatás”, s ahol minden munkálkodási lehetőség megszőnik!