Szellemi és lelki élet törvényei.

 

 

A Halál törvénye az alsó törvények világában minden anyagot szétbont, amit a születés törvénye az ideiglenes élet tartamára egy bizonyos cél elérésére formába öntött.

Az anyagok szétbomlásával felszabaduló erők az alsó minősítési törvényből fellendülve, vagy az átváltozások törvényében, vagy a felső minősítési törvény által meghatározott rétegekben helyezkednek el.

 

Mert a Halál törvénye csak az alsóbbrendő formákra nézve bomlasztó hatású, a felsőbbrendőekre, azaz a lélek öntudatos munkájának eredményeire nézve semmi hatása nincs. Sőt ellenkezőleg, az ideiglenes formák szétbomlásával, mint egy ritkuló ködön keresztül egyre élesebben bontakozik ki annak a másik világnak a képe, amely szilárd, megmásíthatatlan törvényeivel átlátható, mulandó világot magában hordozza, és azt mindenkor irányítja

 

Amint a szellemek megérkeznek a halál törvényébe, mintegy fokozatuknak megfelelő környezetbe találják magukat. A földi világ képe eltőnik előlük (sőt, sokszor el se tőnik) s máris a szellemi értékeik valóságára ébrednek.

 

Első állomásuk a fizikai világba benyúló átváltozások törvényén keresztül a felsőbb minősítési törvény, amely már nem anyagokat, hanem gondolatokat és érzéseket minősít; szellemesített fluidokat kíván a szellemtől, amelyeket az alsóbb minősítési törvény nem asszimilált. Ha a szellem ilyennel rendelkezik, ezeket minősíti és az osztályozott, rendezett fluidokhoz osztja be.

 

Minden gondolat és érzés, ami csak a jó felé törekedett és az anyag szellemi céljait szolgálta, itt mintegy célt érve alakot ölt, hogy létrehozóját, teremtőjét, a szellemet szolgálja.

 

Amikor az anyag életereje kifogy, összeesik mint por és hamu, mert az az energia, mely élettel telítette új hullámzásokhoz használtatik fel, amely hullámzások a fizikai sík felé csapodnak, hogy alámerülve az anyagba, tökéletesebb modell után képezzék ki a természet forma után vágyó törekvéseit.

 

 

Az átváltozások törvénye

 

A fel és leutazó szellemek ideiglenes tartózkodási helye, vagy állapota is, mert folyton alakító hatása révén a földi élet és a szellemi szférák között tart fenn kapcsolatot.

 

Ebbe a törvénybe tartozik a médiumítás minden válfaja; az életszalag rövidebb, vagy hosszabb nyújthatósága, a lelki látás, pszichometrikus és materializációs képességek, az álomban való ténykedés, jövőbelátás stb.

 

A mélyen alásüllyedt szellemekért való imának is ez az útja, minden emlékezésnek a hazája, mert ami a földön volt és van, ezen a törvényvilágon mind keresztülment vagy keresztülmegy.

A fizikai test képzetével kapcsolatos állapotvilág törvénye

 

 

Ebben a törvényben a földi ember szelleme még testtel körülvéve érzi magát, mivel tudata a test képzeletével szorosan összenőtt, és a testben elkövetett vétkeit, melyek a testiségnek kedveztek, következményeiben is érzi.

Ilyenek a betegségek, a halál borzalmai stb. Megszámlálhatatlan variációit hozza létre az állapotoknak, melyek mind a test képzetéből erednek.

 

A minősítési törvény mindenkinek a saját megteremtett fluidjaival fizet, amelyek nem örökkétartók, hanem csak a célok eléréséig.

 

A szellemek szerzeménye, vagyona a fluid, ez az anyagiasított erő, mely minősítési törvényben a fokozatoknak végtelen sorát adja. Ez a sorozat hozza létre az anyag finomabb és durvább megjelenését.

A finom fényburkok, félanyagi asztráltestek, és a fizikai test egyaránt „fluidok”, de mindegyik más – más célt szolgál; így a szellemi szférák anyaga is fokozatonként változik.

 

A törvény alsó harmadában (1. szféra) a test képzete teljes, annyira, hogy ebben az állapotvilágban a szellemek élete a fizikai élethez inkább hasonló, addig a felső harmadában (3.szféra) a test képzete már elenyészően csekély, ami az állapot teljes megváltozását hozza létre. A második harmadban (2.szféra) a lelki élet már ébredez és a tudat világosodik, mert itt már magasabb törvénybe lép a szellem.

 

 

Az éteri test felszívódásának törvénye

 

 

 

Ez a törvényvilág szoros kapcsolatban áll a fizikai test képzetével kapcsolatos törvényvilággal, mert az anyag finomodása mindkettőben ugyanolyan irányú.

 

Mégis e két törvényvilágban élő szellemek állapotában óriási különbségek mutatkoznak. Ami a földi testben erőt jelentet, az a fizikai test képzetével kapcsolatos törvényvilágban gyengeséggé válik: ami testi szépség volt az rútsággá, ami gazdagság és hatalom volt, az itt nyomorúsággá és alárendeltséggé zsugorodik össze, feltéve, hogy a földi életben ezeket az ajándékokat nem a lelki előrehaladásra használta ki a szellem.

 

Az éteri test törvényvilága lassanként kezdi levetkőztetni a szellemeket azokból a természetnyújtotta díszes formákból, amelyeket az előző törvényvilágok kölcsönöztek nekik a fizikai életben való harmonikus megjelenés céljára.

 

Az életnek ezek formái hosszú – hosszú idők nehéz munkájának az eredménye, régi, emlékezetnélküli idők sóhajának eredménye. Ezért magától értetődik, hogy a lélek ragaszkodik az elért és megismert életformához, melyeket a testtel való felruházottság állapotában ismert meg.

 

A földi életben minden a lehető legjobb és legszebb formában igyekszik megjelenni, ide önti le Isten kegyelmének kincseit.

A jó és a rossz, mint lehetőségek itt találkozhatnak, hogy ezeknek a lehetőségeit, hatásait megismerje a szellem.

 

Mivel pedig az emberi lélek a testén keresztül érzi a jót, és csak a testén keresztül követheti el a bőnt, ennélfogva a fejletlen lélek számára a test képzetének szükségessége mindaddig fennáll, a ameddig a testiségen keresztül a lélek minden fogyatékossága kifejezésre juthat.

 

Amikor a fejlődő lélekben a finomabb érzelmi hatások domináló erővel nyúlnak bele az élete irányításába és a finomodó rezgések betöltik a lélek világát, akkor lassan lezáródik a léleknek az érzéki világ felé irányuló vágyakozó keresgélése.

Ekkor szőnik meg a test képzetének szükségessége is, mert többé nem a testen keresztül elérhető jó ébreszt vágyat a lélekben, hanem az eszmék magasabb világába törekszik, mivel ott találja meg vágyainak kielégülését.

 

Ez a törvényvilág a szellemi ébredés előcsarnoka, a szellemi törvények előkészítő iskolája.

Ezért minden, ami az igaz jótól eltér, abban a formájában érzettei hatását, amely forma leginkább megfelel a törvény céljainak. Minden testies törekvés mögött a lélek hibás természete az indító erő, a kezdeményező, tehát a testben elkövetett bőnök a lelki testben, mint fogyatékosságok, betegségek, fájdalmat okozó hiányosságok ütköznek elő.

Azok a szellemek, akik ezeket az állapotokat alighogy megkóstolták, kínosan érzik ezt és zúgolódnak ellene, mert nem tudják megérteni az isteni vezetést és az isteni törvényben elhelyezett nagy, gondoskodó szeretet, mely őket ki akarja emelni a sötétségből a világosságra, a halálból az életre.

 

Amint a lélek gyógyulni kezd, a megvalósított isteni törvények a lelki testet egészségesebb életerővel telítik. Ennek a következménye, hogy a lelki test már nem a földi, a fizikai test formáját tünteti fel, hanem a mennyei testek hasonlóságára kezd átalakulni.

 

Ez a törvény az alsó természet megjelenési alakjának eltüntetését, megsemmisülését jelenti.

 

A törvény hatása alatt élő szellemek esetében a második harmadban az anyagok elváltoznak és egy részük felszívódik, másik részük pedig lefelé fordul a fizikai sík felé, mivel a magasabb lelki vágyak és a törekvések – amelyek eddig az anyagot szolgálták, de nem az anyagért, mint értékért, hanem az anyagnak  a szellemi célok szolgálatában való felhasználásáért keltettek életre – szellemesülést nyernek, azaz szellemi erőké minősítettnek, amelyek megszabadultak a haláltól, ennélfogva azokra az anyagokra, amelyekbe eddig mőködtek, nincs további szükségük.

 

Fontos megjegyzés:

Különbségek vannak a testetöltések között.

Az egyik esetben a szellemek magukkal viszik azokat az erőket, melyeket szelleméletükben törvényes törekvéseik által magukhoz vonzottak, s amelyek őket földi életükben a jó útján megtartani és a fejlődésben előrevinni lesznek hivatva. Ennélfogva haladásuk gyors lesz.

Másik esetben szolgáivá lesznek a természettörvény könyörtelen kényszerének, s haladásukat – megtérés híján – csak a szenvedések őrlő munkája szolgálja, így fejlődésük nagyon lassú lehet.  A fizikai síkon töltött ÉLETÜNK komolyan befolyásolja későbbi szellemi életünket minden gondolatával, cselekedetével!  MINDEN pillanatot ki kell használni, amit a fizikai síkon mint emberek töltünk, mert az idő nagyon kevés!

Felső minősítési törvény

 

 

Ha a lelki vágyakat és törekvéseket, amelyek így az anyag nagy részétől megszabadultak, már tisztának ítélte a éteri test felszívódásának és asszimiláló törvénye, amely minden ellentéteszmét visszalök, ha az életképes.

Ha azonban gyenge, erőtlen, akkor megsemmisíti, elégeti azokat (megbocsátás), hogy semmi tisztátlanság, semmi hamisság be ne jusson ebbe a törvényvilágba, mely felső része már a olyan, mint a menny nyitott kapuja.

 

Mielőtt a szellem ide belépne ebben a törvényben tisztáznia kell minden adóságát, mert minden amit a szellem egyszer gondolatával, érzéseivel, cselekedeteivel életre keltett, él, míg életrekeltőjének lelkével valami összekötetése van.

 

Az életre keltett fluidok, ha jók kellemes eredményt, ha rosszak kellemetlent, azaz szenvedést hoznak létre, ezért ezeknek meg kell semmisülniük; és ezt a megsemmisítést a szellemnek magának kell véghez vinnie.

 

 

 

 

Fontos megjegyzés:

 

 

 

Minden kiküldött gondolatunk teremtő erejő!

Minden kimondott szó megerősíti teremtő gondolatinkat!

 

 

 

"MINDENNAPI ELSő GONDOLATUNK-

 

Ha minden napot jól akarunk megkezdeni, akkor ébredéskor gondoljunk arra, hogy aznap legalább egy embernek tudunk-e örömet szerezni. Ha ez pótolhatná az imádság vallási szokását, akkor e változásból embertársainknak csak előnye származna."  (Nietzsche)

 

 

 

 

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."  ( BUDDHA)

 

 

 

 

 

 

 

 

Az igazság törvénye

 

 

 

 

Az igazság törvénye nem ismer megtérést, sem kegyelmet, hanem kérhetetlen szigorral tükrözi vissza a valóságot, hogy a szellemet figyelmeztesse kötelességére, arra, hogy a kegyelemben megnyilvánuló isteni hosszútőrést használja fel saját lelke megmentésére, mert a hosszútőrés sem végtelen.

 

Mert úgy a Föld, mint a földet körbefogó szférák elmúlnak, és a jónak ellentéte eltöröltetik!

 

Az igazság törvénye a fizikai síkon a legszélesebb (alsó harmada), azaz itt van a legtöbb hatóereje; második harmadában már a kegyelmi törvény elveszi erejét és lágyítja keménységét. Keménysége már teljesen elvész, megolvad, mert Isten hosszútőrése és irgalmassága, igazságában végtelen szeretete a szellemek bőneit megbocsátó kegyelmi törvényében atyai szereteté lesz, mely inkább áldozatot ad eltévedt gyermekeiért, semhogy büntesse azokat.

 

Fontos megjegyzés:

 

Itt eszünkbe kell jutni annak az egyszerő ténynek, hogy itt a fizikai síkon mi is vigyázunk gyermekeinkre, neveljük őket büntetéssel, de ezek az esetleges és célszerő büntetések a gyermekeink érdekeit szolgálják, melyeket - mint felnőtt emberek - mi jobban és felelősségteljesebben át tudunk tekinteni!

 

 

Kegyelmi törvény

 

 

A megtérésre alkalmat adó, lelki gyengeségeinket elnéző, megbocsátó isteni kegyelem törvénye, fejleszti és neveli és a szellemi jók megismerésére, és követésére ösztönzi a szenvedésben megfáradt lelkeket.

 

Isten irgalmassága kiszámíthatatlan; és így a bőnös, aki lelkében megtér, nem tudhatja soha, mit és mennyit bocsát meg neki Isten.

Minél erősebben hisz és ragaszkodik a kegyelemhez, és minél jobban megismerte bőneit és megutálta azokat, annál többet bocsát meg neki az Úr.

 

(Fontos megjegyzés: itt megint belép a fizikai síkon történő tanulás, fejlődés szükségessége, mert akár ebben az életben lehetőséget nyerünk hibáink felismerésével annak kijavítására)

 

Minél alázatosabban, s minél nagyobb béketőréssel viseli sorsát a szellem, annál hamarabb szabadul fel a törvény nyomása alól, mert a természettörvény csak a bőn burjánzását és fejlődését nyomja el.

Azonban ha egyszer a bőnre való hajlam megszőnt, nincs mit keresnie tovább a természettörvény világában a szellemnek.

Ilyenkor őt az igazság törvénye a folyton szélesedő kegyelmi törvénynek engedi át és ezzel megszülte a föld a maga szellemi eredményét!

 

Az emberi lélek megszületett a szellemi életre (4. szféra) és új világosságot nyer; bár még a föld fluidjaival van körülvéve, már a nyugalom és béke hazájába érkezett.

Tisztán át tudja tekinteni és meg tudja érteni azokat a dolgokat, amelyek megértése a földi ember elől el van rejtve, és a megismerés egy más formájához jut.

Nem a külső törvény parancsol már neki, amely állapotból – állapotba sodorta, hanem a belső szellemi törvény, mely szellemi erőiben van és Istennek közvetlen összekötetést tart fenn.

 

Azért ez a fokozat még nem állandó, mert az újonnan született szellemi egyéniségnek ez még csak bölcsője és nevelő melegágya, ahol szellemi világosságot és lelkileg erőt nyer.

 

Növekedését befejezve egy, az ő erejét és világosságát kipróbáló munkára küldik. Ha ezt sikeresen elvégezte a földön vagy az alsóbb szférákon, akkor a felső, legmagasabb törvénybe és szférákba jut!

 

 

 

A SZERETET TÖRVÉNYE  (ISTENI TÖRVÉNY)

 

 

Isten törvénye ez már, ahol az anyagnak semmi nyoma sincs, ahol tisztán szellemi törvények uralkodnak.

 

Az eszmék legtisztább régiói ezek, ahová minden igyekszik. Itt minden tévelygés, fájdalom, szenvedés megszőnik, mert minden megtört rész ebben a törvényben kiegészítést nyer.

 

Isten kegyelmén keresztül juthat ide minden lélek; senki a saját erejéből ár nem lépheti a magas szellemvilág küszöbét.

 

Alsó, kiszélesített kapuja a földi szférák felé fordul, hogy befogadhassa a megtértek csoportját, kik valamely áldozatot hoztak azokért, akik még a föld kemény törvényvilágában szenvednek. Nem bető szerinti áldozatot, hanem Isten szeretet törvénye szerint valót!

 

A szeretet törvénye pedig nem külsőséges, hanem belső szellemi erő, mely isteni magasságát az önfeláldozásban éri el, abban hogy lemond az „én” fogalmáról, az önboldogításról, hogy mások boldogításában nyerje vissza azt a szellem.

 

Nem mindig a máglya és a vérpad teszi vértanúvá a szellemet; sokszor egy keresztet hordozó élet békességes tőrése mások megmentésért nagyobb áldozat, mint a vérpad látványa, és annak tudta, hogy azon kell a test életét befejezni.

 

Az aki fenn, minden törvények felett őrködik, bölcsen és igazságosan ítél, s akinek odaadja az élet koronáját, az biztosan megérdemli azt.

 

E törvény felső harmada Isten országát jelképezi (7.szféra), ahonnan nincs visszatérés többé a Földre. Minden elváltozik ott, s készül a földi értelem által felfoghatatlan nagy megdicsőülésre!