Az Isten fogalma - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Az Isten fogalma

Erre a kincsre eddig 17087 alkalommal voltak kíváncsiak.

Röviden: az alábbi bekezdések tartalmazzák Seth Isten-fogalmának sarkalatos pontjait. - A ti fogalmaitok szerint nem ember, bár megjárta az emberi fejlődés lépcsőfokait; itt a buddhista mítosz jobban megközelíti a valóságot. ő nem egyetlen egyén, hanem egy energia-Gestalt. - Ha emlékszel, mit mondtam a világegyetem tágulásáról: hogy annak semmi köze a térhez, akkor talán halványan érzékelheted a tudat állandó kölcsönhatásban álló, állandóan táguló lelki piramisának létezését, amely egyszerre és az időn kívül teremt világokat és egyéneket, akik a személyes látásmód által kapnak állandóságot, lelki belátást, intelligenciát és örök érvényességet. - Ezt az abszolút, állandóan táguló, időtlen lelki Gestaltot, ha tetszik, nevezheted Istennek. Léte annyira bizonyos, hogy állandóan feloldhatja és újrateremtheti önmagát. - Energiája felfoghatatlan: valóban ő teremt minden univerzumot; mivel energiája benne van minden univerzumban, rendszerben, dimenzióban, és ott van mindegyik mögött, valóban tud minden lehulló verébről, hiszen azonos minden lehulló verébbel. Mint már említettem, a Seth-szövegek nem kerülik ki a mélyebb kérdéseket, amelyek a tudat és a valóság "eredetével" foglalkoznak. Szerintem az anyagnak ez a része megállja a helyét korunk legjobb metafizikai írásai között. Ebben a fejezetben részleteket közlök a 426., 427. és 428. ülés szövegéből, ahol Seth először magyarázta el mélyrehatóan a teret, az időt és a lehetséges valóságokat, aztán lépésről lépésre elérkezett Istenig. - A térről és az időről való fogalmaitokat az életfolyamatok összességén belül az emberi idegrendszer határozza meg. - Az álcázást a belső Én oly ügyesen hajtja végre, hogy figyelmeteket szükségszerően a megteremtett fizikai valóságra kell fókuszálnotok. A pszichedelikus szerek megváltoztatják az idegrendszer mőködését, így valami sekély bepillantást adhatnak más valóságokba. - Ezek a valóságok természetesen akkor is léteznek, ha nem érzékelitek őket. Az "idő" tulajdonképpen abban létezik, hogy az impulzusok elérik az idegvégződéseket. Azután kihagyásokat is érzékeltek, és ez nem egyidejő, nem szimultán folyamat. A múlt, a jelen, a jövő azért tőnik oly meggyőzőnek és logikusnak, mert az egyes érzékelt események között megszakításoknak kell lenniük. - Sok más személyiségstruktúrában nincsenek ilyen kihagyások. Az események ott egyszerre érzékelődnek. A reakciók is majdnem azonnaliak a ti fogalmaitok szerint. A növekedés és a feladatmegoldás sem a ti fogalmaitok szerint, nem időbeli fejlődéssel és gyarapodással megy végbe, hanem intenzitásban. Az ilyen személyiség nemcsak arra képes, hogy a ti jelen időtökben érzékelje, mondjuk, X eseményt, hanem arra is, hogy megélje és megértse ennek az X eseménynek minden kihatását és valószínőségét. - Nyilvánvaló, hogy ezeknek a személyiségeknek sokkal többre van szükségük, mint az az idegrendszer, amelyet ti használtok. A ti idegrendszeretek anyagi természető, de belső képességeitekre, a "mostaniakra" alapul. Ez az idegrendszer a belső lelki rendszer materializációja. Sok más személyiségi struktúrának nincs szüksége materializálódott érzékelő rendszerre, de a belső lelki szervezet mindig megvan. - A ti időtöket - ahogy ti érzékelitek: a múltat, a jelent, a jövőt - ezek a személyiségek egyöntetően jelenként érzékelnék. Más személyiségszerkezetek számára viszont a ti múltatok, jelenetek és jövőtök egységesen múltként volna érzékelhető. - A múltat, a jelent és a jövőt képzeld úgy, mint a tapasztalatok egyetlen egyenes vonallal megrajzolt ábrázolását; de ez a vonal a végtelenségig folytatódik. Más személyiségstruktúrák, más dimenziókból tehát elvileg végtelen számú nézőpontból megfigyelhetik. De ennél sokkal többről van szól. Az egyetlen, egyenes vonal, amely a fizikai tapasztalatot jelképezi, csupán egy fonál a felszínen, amelynek mentén látszólag haladsz. Te csak a fonalat érzékeled, tehát amikor más dimenziókat képzelsz el, arra kényszerülsz, hogy a megfigyelőket a fonal fölött, a magasban képzeld el, amint valamely nézőpontból lenéznek a fonaladra. - A valóságban, ha végigvisszük ezt a képet, szigorúan a hasonlat szintjén, akkor a saját fonalad alatt és fölött végtelen számú más fonál húzódik, amelyek mind ugyanazt az elképzelhetetlenül csodálatos hálózatot alkotják. Sőt: ezek a fonalak nemcsak egy-, hanem többdimenziósak, tehát ha tudnád a módját, lehetséges volna egyikről átugrani a másikra. Akkor nem lennél arra kényszerítve, hogy egyetlen fonalat kövess végig egyenesen. - Mármost: léteznek olyan személyek, akik meg tudják tenni ezt. És minden ilyen úgynevezett ugrás új fonalat alakít ki. Folytatva hasonlatunkat, képzeld el, hogy te vagy az A-nak nevezett Én. A fizikai valóságban az A fonálon indítunk el, jóllehet sok más fonálon is végighaladtál már, míg eljutottál oda, ahol most vagy. - Ha nincs ugrás, vagy akár átlagos fejlődés, akkor az A Én az A fonál vékony sávján halad a végtelenségig. Egy ponton azonban az A fonál átváltozik B fonállá. A B fonál ugyanígy átváltozik C fonállá, és így tovább. És egy felfoghatatlan ponton valamennyi fonál összefut. Mármost, az A fonálon haladó A Én a maga jelenében nem tud a többi fonálon haladó "jövendő" Énjeiről. Csak akkor ismerheti fel ezt a különös struktúrát, amelyben utazik, ha találkozik egy másik Énjével. - Létezik viszont egy Én, aki végigutazta már ezeket az utakat, és akinek csupán része az összes többi Én. Ez az Én álmaiban és egyéb, megváltozott tudatállapotokban kapcsolatban áll a többi, "felsőbbrendő" Énnel. Miközben ez az Én a tapasztalatok és az élmények beteljesítése során gyarapodik, tudatosíthatja magában a többi fonál mentén haladó utazók létét: ezeket az ő jövendő Énjeiként foghatja fel. - Mindez bonyolultnak hangzik, de csak azért, mert szavakkal kell kifejeznünk. Remélem, hogy képes leszel intuitív módon megérteni. "Időközben" az általános, a teljes Én új tevékenységi fonalakat alkot, és a hálózatot, a rendszert, amelyet "hátrahagy", mások is használhatják. - A cél egész egyszerően a létezés, szemben a nemlétezéssel. Azt mondom nektek, amit tudok, és nem sok minden van, amit nem tudok. Tudom, hogy segítséget kell nyújtani egymásnak, és hogy a tágulás, a növekedés segíti a létezést. - Mármost, bár ez önellentmondásnak tőnhet, van nemlétezés. Ez nem a semmi állapota, hanem egy olyan állapot, amikor a valószínőségek és a lehetőségek adottak ugyan, de el vannak zárva attól, hogy megnyilvánuljanak. - Abban, amit történelemnek neveztek, halványan, alig felidézhetően volt egy ilyen állapot. Ez a gyötrelem állapota volt, amikor a teremtés és a lét erői önmagukban már ismertek voltak, de létrehozásuk módja még nem. - Ez volt az a lecke, amelyet Minden Létezőnek meg kellett tanulnia. Ez a gyötrelem a teremtés őseredete, és tükröződései ma is láthatók. Seth azt a szót, hogy "Isten", takarékosan használja - többnyire olyankor, ha diákokhoz beszél, akik a teológiai fogalmakhoz szoktak hozzá. De általában így emlegeti: "Minden Létező", vagy "Elsődleges Energia-Gestaltok". - Ennek a szövegnek egy része szükségszerően eltorzul, mert az idő fogalmai szerint kell elmagyaráznom, hogy megérthessétek. Tehát a kedvetekért valami leírhatatlanul távoli múltról fogok beszélni, amikor ezek a dolgok történtek. - Minden Létező őrzi az emlékeket abból az állapotból, és ez állandó gerjesztő erőként szolgál - a ti fogalmaitok szerint - a megújuló teremtés érdekében. Ennélfogva minden egyes Én őriz emlékeket abból az állapotból, hiszen Minden Létező részei. Ezért van az, hogy a tudat minden egyes elemi részecskéjében ott mőködik a hajtóerő a megmaradás, a változás, a fejlődés és a teremtés iránt. Nemcsak, hogy Minden Létező törekszik további létre mint elsődleges tudat-Gestalt: minden részében mőködik ez az eltökélt vágy. - Mégis maga a gyötrelem lett az eszköz, maga a gyötrelem volt az az erős ösztönző erő, hogy Minden Létező megismerje önmagában a létezést. - Ha - bár ez lehetetlen - Minden Létező megsemmisülne, csak a legapróbb részecskéje maradna fenn, Minden Létező akkor is folytatódna, mert a legkisebb részecskéjében is megvan a teljesség ismerete, tudása. Minden Létező így óvja Önmagát, így óv mindent, amit eddig teremtett és a szüntelen teremtést. - Amikor Minden Létezőről beszélek, értenetek kell az én helyemet Benne. Minden Létező nem ismer mást. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetséges többet ismerni. Nem tudja, hogy létezik-e rajta kívül még ugyanolyan lelki Gestalt, mint amilyen ő. Ha léteznek ilyenek, ő ennek nincs tudatában. Állandóan keres. Tudja, hogy valami létezett az ő alapvető dilemmája előtt is, amikor még nem tudta megvalósítani Önmagát. - Elképzelhető tehát, hogy Minden Létező - a ti fogalmaitok szerint - oly régen vette kezdetét, hogy eredetét már elfelejtette: hogy egy másik Elsődlegesből bontakozott ki, amely - ismét a ti fogalmaitokat használva - régen továbbment a Maga útján. Vannak tehát kérdések, amelyekre nem felelhetek nektek, mert a rendszerben, amelyben létezünk, nincs meg rájuk a válasz. Annyit tudunk, hogy a mi Minden Létezőnk rendszerében a teremtés folytatódik, és a fejlődés sohasem áll meg. Következtethetünk rá, hogy más rendszerekben, amelyekről nem tudunk, ugyanez igaz. - A megnyilvánulás keresésének kínja jelenthette Minden Létező vajúdását, a szülési fájdalmakat. Képzeld most el, hogy benned van a világ összes remekmőve, minden szobor és minden festmény, hogy valóságként ott lüktetnek benned, de nincs anyagod, nincs tudásod, hogy megvalósítsd mindezt, és gyötörne a vágy, hogy létrehozd őket. Ez neked mint festőnek [ez természetesen Robnak szólt] talán mikroszkopikusan kis méretekben érzékletessé teheti, mekkora kín és milyen hajtóerő mőködött. - Vágy, kívánság és várakozás uralkodik minden mozgáson, és ez az alapja minden valóságnak. Minden Létezőben tehát a teremtés kívánsága, vágya és várakozása minden más lét előtt létezett már. E vágyak és várakozások ereje, vitalitása a ti fogalmaitok szerint annyira tarthatatlanná vált, hogy Minden Létezőnek meg kellett találnia a megvalósítás módját. - Más szóval: Minden Létező a létnek egy bizonyos állapotában létezett, de azok nélkül az eszközök nélkül, amelyekkel létét kifejezhette volna. Ez volt a gyötrelem állapota, amelyről beszéltem. Mégis kétséges, hogy enélkül a koncentrált vágyakozás nélkül Minden Létező eléggé összpontosítani tudta volna összes energiáját ahhoz, hogy megteremtse a valóságokat, amelyek a valószínőség ideavilágában őbenne voltak. - A gyötrelem és a teremtés kínja jelentette az ő számára saját valóságosságát. Más szóval: az érzések mint belső élmények kellően bizonyították Minden Létező számára, hogy van. - Kezdetben, a ti fogalmaitok szerint minden valószínő valóság ködös álomként létezett Minden Létező tudatában. Később ezek a gomolygó "álmok" egyre részletesebbé és elevenebbé váltak. Az álmokat meg lehetett különböztetni egymástól, mígnem Minden Létező tudatos figyelme rájuk irányult. És kíváncsisága és vágyakozása folytán Minden Létező több figyelmet fordított álmaira. - Minden Létező ekkor tudatosan mind több és több részletet adott nekik, vágyott a sokféleségükre, és megszerette azokat, amelyek még nem különültek el Tőle. Tudatot és képzeletet adott a személyiségeknek, amikor még csak az ő álmaiban léteztek. ők is megtanulták, hogy valóságosak legyenek. - A lehetséges létezők rendelkeztek már tudattal a ti fogalmaitok szerint már kezdetben is, sőt minden kezdet előtt. Követelték, hogy kibocsáttassanak a létezésbe, és Minden Létező az ő kimondhatatlan kegyelmében megkereste Önmagában ennek a módját. - Hatalmas képzeletével Minden Létező megértette a tudat kozmikus szaporodását, amely e keretek között nem mehetett végbe. Ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket világra segítse, valóságra volt szüksége. Minden Létező látta ekkor a lehetséges, tudatos egyének végtelen sokaságát, és előre látott minden lehetséges fejlődést, de mindezek Önmagán belül voltak bezárva, amíg meg nem találta az eszközöket. - Ez volt a ti fogalmaitok szerint az elsődleges kozmikus dilemma, amellyel Minden Létező mindaddig küzdött, amíg Minden, Ami Volt, tökéletesen be nem kapcsolódott, be nem burkolódott ebbe a kozmikus problémába. - Ha nem oldotta volna meg, Minden Létezőnek az önmagában örvénylő őrülettel kellett volna szembenéznie. Szó szerint értelmetlen valóság, egy elvadult világmindenség keletkezett volna. - A késztetés két forrásból eredt: a tudatos, de még csak lehetséges egyéni Ének felől, akik Isten álmában eleven létre ébredtek, és az Isten felől, aki arra vágyott, hogy szabadon bocsássa őket. - Másrészt viszont elmondható, hogy ez a késztetés csupán Isten részéről állt fenn, hiszen a teremtés az ő álmában létezett, de az ilyen elsődleges piramis-Gestaltokban olyan óriási erő lakozik, hogy még álmaikban is van vitalitás és valóság. - Ez tehát a dilemmája minden elsődleges piramis-Gestaltnak: ő teremti a valóságot. Minden egyes tudatban felismerte a benne rejlő óriási lehetőséget. És ekkor meglettek az eszközök. Fel kellett szabadítania álmából a teremtményeket és a lehetőségeket. - Ha ezt megteszi, valóságosságot ad nekik. Csakhogy ez együtt járt saját tudata egy részének elveszítésével, hiszen ebben a tudatrészben tartotta fogva őket. Minden Létezőnek engednie kellett. Saját teremtményeiként gondolt ugyan ezekre az egyénekre, közben mégis Önmaga részeiként tartotta őket, és megvonta tőlük a valóságosságot. - Ahhoz, hogy az egyéneket felszabadítsa, el kellett veszítenie Önmagának azt a részét, amely teremtette őket. Nem tudta már áttekinteni azt a számtalan valószínőséget, amely minden egyes tudatban felmerült. Szeretettel és vágyakozással elengedte Önmagának azt a részét, és a teremtmények szabadok lettek. A teremtés villanásában felrobbant a lelki energia. - Minden Létező tehát ebben a teremtő mozdulatban elveszítette Önmaga egy részét. Minden Létező szereti minden teremtményét, a legapróbbikat is, mert felismeri, mennyire drága és mennyire egyszeri minden egyes tudat, amelyet ilyen körülmények között, ekkora áron teremtett. Diadalmas és boldog minden egyes tudat fejlődése láttán, mert ez hozzátesz a diadalhoz az alapállapothoz képest, és örül minden teremtménye legcsekélyebb kreatív cselekedetének is. - Minden Létező önmagából és abból az állapotból életre keltette a lehetőségek végtelenjét. Gyötrelmeiben megtalálta a módot, hogy önkifejezés útján szabadságot adjon, és ezáltal létrehozta az egyedi tudatokat. Jogosan örvendezik tehát. Mégis, minden teremtmény emlékezik eredetére, és most Minden Létezőről álmodnak, ahogyan azelőtt Minden Létező álmodott róluk. És a hatalmas forrás felé kívánkoznak, és vágyaik arra irányulnak, hogy saját alkotásaik által felszabadítsák őt, és valóságosságot adjanak Neki. - A mozgató erő még mindig Minden Létező, de az egyéniség nem illúzió. Most ugyanilyen módon és ugyanebből az okból adsz szabadságot a személyiségtöredékeknek álmaidban. Ugyanebből az okból teremtesz, és benned van, mint mindenkiben, az ős gyötrelem emléke - az alkotás iránti vágy: az a törekvés, hogy minden lehetséges tudatot kiszabadíts a létezésbe. - Az én küldetésem az, hogy nektek segítsek, és a ti időtök évszázadain át mások is jöttek ezzel a küldetéssel, mert miközben fejlődtök, ti is alkottok új dimenziókat, és ti is segíteni fogtok másokat. - Köztetek és Minden Létező között sohasem szakad meg a kapcsolat; az ő figyelme annyira finom és éles, hogy valóban az ős teremtő szeretetével fordul minden egyes tudat felé. - Ennek az ülésnek a szövegét többször is el kell olvasni, mert vannak benne olyan vonatkozások, amelyek első alkalommal nem nyilvánvalóak. Más szavakkal: Seth szerint a valóság teljes rendszerében sokkal több minden van, mint az általunk ismert fizikai rendszerben végbemenő reinkarnáció és fejlődés. Sok ülésen foglalkoztunk a többi valósággal és a "kozmológiával", amire ez a könyv terjedelmi okok miatt nem térhet ki. Az egyik legfontosabb pont szerintem az, hogy Isten maga sem változatlan. A Seth-szövegek nagy része foglalkozik a tudat szerkezetével és lehetőségeivel, ahogyan a molekulákban, az emberben és a piramis-energia-Gestaltokban megjelenik. Mindezek szoros összefüggésben állnak egymással egy kozmológiai mozgásrendszerben. De, mint Seth mondja: - Még ez a mindenekfölötti piramis-Gestalt sem állandó, nem mozdulatlan. Istenfogalmaitok legtöbbje statikus Istent feltételez, és éppen ez az egyik legfőbb hibája az emberi teológiának. Ennek a Gestaltnak tudata és tapasztalata is állandóan változik és növekszik. Nincs állandó Isten. Mire kimondjátok: "Ez Isten", addigra Isten már valami más. Az "Isten" szót csak az egyszerőség kedvéért használom. - Minden Létező minden egyes része állandóan változik, összezárul és kibomlik. Minden Létező Önmaga megismerésére törekszik, és Önmagának mindig új meg új változatait hozza létre. Mert Önmaga keresése teremtő folyamat, és ez áll minden mozgás középpontjában. - Az entitások, mivel lényegük a mozgás, mindig gyorsak és változékonyak. Korlátaik nem önkényesek. Bizonyos személyiségek egynél több entitás részei is lehetnek. Mint a halak, több folyamban is úszhatnak, és minden összefüggésükre vonatkozó tudás megvan bennük. - Minden személyiség önmagában is képes entitássá válni. Ehhez az energiaintenzitások használatának magas fokú ismeretére van szükség. Ahogy az elemi részecskéknek, az atomoknak is van saját mozgásuk, ugyanúgy van a pszichológiai struktúráknak is. - Az önmaga megismerésére törekvő tudat tehát ismer téged. Te pedig, magad is tudat lévén, igyekszel megismerni önmagad, és felismered önmagadban Minden Létező egy egyéni részét. Nemcsak merítesz ebből a mindenek fölött való energiából: ezt automatikusan teszed, mert a léted függ Tőle. - A keresztény fogalmak szerinti, individuális Isten-személy nem létezik - mondja Seth -, és mégis kapcsolatod van Minden Létező egy részével, amely magas fokon veled van összhangban. Minden egyénben, minden tudatban benne lakik egy őrá irányított, őrá figyelő rész Minden Létezőből. Következésképp minden tudat kedves, mindegyik külön védelmet élvez. A mindenek fölött való tudatnak ez a része vált egyénivé benned is. - Isten személyiségét általában egydimenziósnak szokás elképzelni; ennek alapja az, hogy az ember keveset tud saját pszichéjéről. Istenre inkább úgy gondolj, Joseph, mint egy energia-Gestaltra vagy piramistudatra. Tudatában van önmagának például tebenned is, Joseph. Tudatában van önmagának a legkisebb magban is. Minden Létezőnek az a része, amely tebenned ismer magára, amelyik a te létedre figyel, szükség esetén segítségül is hívható. - Ez a rész magára ismer valami másban is, ami több nálad. Az a rész, amely benned és a nálad magasabbrendőben ismer magára, ez a személyes Isten. Ez a Gestalt vigyáz az érdekeidre, és személyesen megszólítható. - Az ima magában foglalja meghallgattatását, és ha nincs ősz hajú Atyaisten, hogy meghallgassa, akkor helyette ott van az az elsődleges. kezdeti és örökké táguló őseneregia, amely szüntelenül formál minden létezőt, és amelynek része minden emberi lény. - Lehet, hogy ez a lelki Gestalt személytelennek tőnik neked, de mivel az ő energiája formál téged, hát hogy lenne személytelenő - Ha úgy tetszik neked, hogy ezt a mindenekfeletti lelki Gestaltot Istennek nevezed, akkor sem szabad tőled függetlennek tekintened, mert ő a magva önvalódnak, minden sejtednek, és közelebb van hozzád, mint saját lélegzeted. Seth egy másik ülésen így magyarázta ezt: - Teremtők vagytok ti is. Amit Istennek neveztek, az minden tudat összessége, és az egész több, teljesebb, mint részeinek összege. Isten több, mint minden személyiségének összege, és mégis minden személyiség azonos ővele. - A teremtés folytonos. Van bennetek egy ősi erő, amely tudta, hogyan növesszen benneteket magzatból felnőtté. Ez az erő része a belső tudásnak, minden tudatnak, és része a bennetek élő Istennek. - Életetekért és világotokért valóban tiétek a felelősség. Ezt nem valamely külső erő hatása kényszerítette rátok. Magatok formáljátok álmaitokat, és magatok formáljátok tárgyi valóságotokat is. A világ az, ami ti vagytok. Fizikai materializációja a belső Énnek, amely megformálta. De ha Istent nem szabad függetlennek tekintenünk, akkor Krisztussal mi a helyzető Seth azt mondja: Krisztus történelmi személyként nem úgy létezett, ahogy a mítosz őrzi. - Amikor az emberiség a legmélyebb kétségbeesésben van, és óriási gondokkal kell szembenéznie, előhív valakit, aki olyan, mint Krisztus. Megkeresi, megalkotja önmagából azokat a személyiségeket, akikre szüksége van, hogy általuk erőt merítsen. - Három ember élt, akiknek élete összeolvadt a történelmi képben, és akiknek együttes története vált ismertté Krisztus életeként. Mindegyikük rendkívüli lelki képességekkel rendelkezett, ismerte feladatát, és tudatosan vállalta. E három ember egyazon entitás része volt, és egy időben léptek a fizikai életbe, bár nem pontosan ugyanazon a napon. Fontos oka volt annak, hogy az entitás nem egyetlen személyben jelent meg. Először is, egy entitás teljes tudata túlságosan sok lenne egyetlen emberi lény számára. Másodszor: az entitás többféle környezetet kívánt, mint amennyi egy emberi életben rendelkezésére állt volna. - Az entitás egyrészt Keresztelő Szent Jánosként született, valamint két másik alakban is. Ezek egyike tartalmazta azt a személyiséget, akire a Krisztusról szóló legtöbb történet hivatkozik. A másik személyiségről később fogok beszélni. Az egyazon entitás három része között állandó kapcsolat állt fenn, jóllehet nem ugyanaznap születtek, és nem ugyanaznap temették el őket. Az emberiség saját lelki erőiből hívta életre őket, az egyéni tudat közös tárházából, amely rendelkezésére állt. * Martin Luther King meggyilkolása mélyen megrendítette csoportom hallgatóit. Mint annyian az országban, talán szerte a világon is, az erőszakról vitatkoztunk. Beszélgetésünk közben megjelent Seth. - Szabad akaratot kaptatok. Megvannak bennetek a tervek; tudjátok, mit kell elérnetek egyénenként, népként, emberiségként. A terveket figyelmen kívül is hagyhatjátok. Mármost: a szabad akaratot úgy használtátok, hogy a tárgyi valóság teljesen más lett, mint amilyennek lennie kellene. Az egót mőveltétek ki, ezt tettétek az egyetlen valósággá. Az egóban éltek, mint egy álomban. Ti vagytok azok, akik ezt az álmot túlontúl elevenné tettétek. Az volt a dolgotok, hogy megoldjátok a gondokat, a feladatokat, de közben mindvégig tudatában kellett volna lennetek a lényegnek, a belső valóságnak, nem-anyagi léteteknek. Ezzel nagy mértékben elveszítettétek a kapcsolatot. Figyelmetek fókuszát olyannyira a fizikai valóságra állítottátok, hogy ez lett az egyetlen valóság, amelyben hisztek. - Ha megöltök egy embert, azt hiszitek, hogy mindörökre elpusztítottátok. Ennélfogva a gyilkosság bőn, és foglalkozni kell vele - mert ti magatok teremtettétek. Holott a halál ilyen értelemben nem létezik. - A fizikai lét hajnalán, még a történelem kezdete előtt az ember tudta, hogy a halál csupán alakváltoztatás. A gyilkosság bőnét nem Isten teremtette, aminthogy nem Isten teremtette a bánatot és a fájdalmat sem. Ezeket az ember teremtette a saját egójából. Mivel azt hiszitek, hogy megölhetitek az embert, és ezzel mindörökre vége a tudatának, ennélfogva a ti valóságotokban létezik gyilkosság, és foglalkozni kell vele. Dr. King gyilkosa azt hiszi, hogy végérvényesen kioltott egy eleven tudatot. De szerencsére tévedéseitek és hibáitok nem valóságosak, nincsenek hatással a valóságra, hiszen Dr. King létezik. A csoportom kicsi, de a hallgatók életkora tizenhat és hatvan között van. Egy este a diáklázadásokról beszélgettünk. Carl és Sue húszas évei elején jár. ők az erőszakmentesség és a béke elveit hangoztatták. Az idősebbek nem kis ellenszenvvel sopánkodtak a lázadók miatt, mindaddig, míg Sue váratlanul ki nem jelentette: - Én is az erőszak ellen vagyok. De néha igenis jogos... Végére sem érhetett a mondatnak, amikor Seth közbevágott. Mindenki összerezzent. A vita hevében egészen megfeledkeztünk Sethről és az ESP-ről. Seth mennydörgő hangon ezeket mondta: - Semmi sem igazolhatja az erőszakot. Semmi sem igazolhatja a győlöletet. Semmi sem igazolhatja a gyilkosságot. Akik bármilyen okból erőszakot alkalmaznak, megváltoznak, és céljaik tisztasága eltorzul. - Megmondtam már nektek: ha nem tetszik, milyen állapotban van a világotok, nektek kell megváltoznotok: egyénenként és en masse. Ez az egyetlen módja annak, hogy változás következzék be. Seth itt Carlra nézett, és kijelentette: - Ha a nemzedéked vagy bármelyik nemzedék változást akar elérni, ezen az egyetlen módon teheti. Amit most mondok nektek, az az évszázadok során át sokszor elhangzott már. Rajtatok múlik - fejével Sue és Carl felé intett -, hogy meghallgatjátok-e. - Helytelen átkokat szórni egy virágra, és helytelen átkokat szórni egy emberre. Helytelen nem tartani tiszteletben minden embert, és helytelen nevetségessé tenni valakit. Tisztelnetek kell önmagatokat, és meg kell látnotok magatokban az örök vitalitást. Ha nem így tesztek, elpusztul minden, amihez hozzáértek. És tisztelnetek kell mindenki mást is, mert mindenkiben benne van az örök vitalitás szikrája. - Amikor megátkoztok valakit, önmagatokat átkozzátok meg, és az átok a ti fejetekre hull vissza. Ha erőszakot alkalmaztok, az erőszak visszaüt. Azért szólok hozzátok, mert előttetek áll a lehetőség a világ jobbá tételére, és előttetek áll, elérkezett az idő is. Ne tévedjetek vissza a régi utakra, mert azok pontosan ahhoz a világhoz vezetnek, amelytől rettegtek. - Ha egyetlen fiatal férfi sem hajlandó háborúba menni, béke lesz. Amíg a mohóság, a szerzés, a hatalom miatt küzdelem folyik, mindaddig nem lesz béke. Amíg akár csak egyetlen ember is erőszakos cselekedetet követ el a béke érdekében, mindaddig háború lesz. Sajnos nehéz elképzelni, hogy minden országban minden fiatal egyszerre tagadja meg, hogy háborúba menjen. Ezért szembe kell néznetek az erőszakkal, melyet az erőszak teremtett. A következő száz évben eljöhet az az idő. Ne feledjétek: erőszakkal ne védjetek semmiféle eszmét. - Nincs olyan ember, aki győlöl, csak olyan, akiben visszatükröződik és valósággá válik a győlölet. És nincs olyan ember, aki szeret, csak olyan, akiben visszatükröződik és valósággá válik a szeretet.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (1 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!