Az Elkülönülés törvénye - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Az Elkülönülés törvénye

Erre a kincsre eddig 18055 alkalommal voltak kíváncsiak.

Az elkülönülésben rejlik a bizonytalanság vállalásának bölcsessége... a bizonytalanság vállalásának bölcsessége pedig a múltból és az ismertből - a múltból hozott körülmények börtönéből - történő szabadulás kulcsa. Azáltal, hogy készségesek vagyunk az ismeretlenbe, a lehetőségek teljes körének mezőjébe lépni, átadjuk magunkat a világegyetem szimfóniáját vezénylő teremtő gondolatnak.

„Mint ahogy két arany madár bensőséges összetartozásban egyazon fán fészkel, úgy lakik egyazon testben az én és az Önvaló. Az előbbi eszi az élet fájának édes és fanyar gyümölcseit, miközben az utóbbi elkülönülve szemlélődik.”
Mundaka Upanishad

Az élet hatodik spirituális törvénye az Elkülönülés törvénye. Ez a törvény azt mondja ki, hogy a fizikai világegyetemben bármi megszerezéséhez, fel kell hagyni az utána való sóvárgással. Ez nem jelenti, hogy fel kell adni a szándékot a vágy megvalósítására. A szándékot ne adjuk fel és ne szőnjünk meg vágyakozni. Az eredményhez való görcsös kötődést kell feladni.

Ez hatalmas erejő lépés. Az eredményhez való görcsös kötődés feladásának pillanata, és egyidejőleg az összpontosított, de az eredménytől magát elkülönítő szándék együttesen megteremti a vágy beteljesülését. Bármit kívánunk, az elkülönüléssel megszerezhető, mivel az elkülönülés a valódi Önvalónk hatalmába vetett, kételkedés nélküli hitből jön létre.

A másik oldalról a görcsös kötődés a félelem és a bizonytalanság terméke, és a biztonságérzet igénye a valódi Önvaló nem ismeréséből fakad. A gazdagság, a bőség vagy a fizikai világban bármi más forrása az Önvaló. Az Önvaló az a tudat, amely minden igény beteljesítésének módját (mélyről) ismeri. Minden egyéb csupán jelkép: az autók, a házak, a bankjegyek, a ruhák, a repülőgépek. A jelképek tünékenyek; ahogy jöttek, úgy el is tőnnek. A jelképek kergetése olyan, mint a tényleges terület helyett a térképre telepedni. Szorongást hoz létre, és úgy ér véget, hogy kongó ürességérzetet hagy maga után, mivel az ember valódi Önvalóját annak puszta jelképeivel helyettesíti.

A görcsös kötődés a tudat nyomorából fakad, mivel mindig puszta jelképekre irányul. Az elkülönülés a tudati gazdagság megfelelője, mivel az elkülönüléssel a teremtés szabadsága jár együtt. Csak az elkülönült részvételből fakad öröm és derő. Ezt követően a gazdagság jelképei már spontán módon és erőfeszítés nélkül előkerülnek. Elkülönülés nélkül a reménytelenség, a tehetetlenség, a földi igények, a primitív érdekek, a néma kétségbeesés és a komolyság rabjai vagyunk - ezek a tudati nyomor és a mindennapi, középszerő lét ismertetőjegyei.

A valódi tudati gazdagság: képesség arra, hogy elérjünk bármit, amit akarunk, bármikor és a legkevesebb erőfeszítéssel. E tapasztalat erejében bele kell gyökereznünk a bizonytalanság vállalásának bölcsességébe. Ebben megtaláljuk a szabadságot bárminek a létrehozására, amit csak akarunk. Az emberek folyton a biztonságot keresik, a biztonság keresése azonban rendkívül illékony. Még a pénzhez való görcsös kötődés is a bizonytalanságérzet jele.

Mondhatná valaki: "Ha lenne x millió dollárom, biztonságban érezném magam. Anyagilag független lennék, s akkor aztán mindazt megvalósítanám, amit mindig is szerettem volna." Ez azonban sohasem történik meg. Soha.

Azok, akik a biztonságot keresik, egy életen át nem találják meg. Mindig is megfoghatatlan és illékony marad, mert a biztonság sohasem a pénzből önmagából fakad. A pénzhez való görcsös kötődés mindig bizonytalanságérzést teremt, függetlenül attól, mennyi pénze van az embernek a bankban. Valójában éppen a leggazdagabbak között vannak a legszorongóbbak. A biztonság keresése illúzió.

Az ősi, bölcs hagyományban az egész kérdés megoldását a bizonytalanság vállalásának bölcsességében látják. Ez azt jelenti, hogy a biztonság és bizonyosság keresése tulajdonképpen az ismerthez való görcsös kötődés. De hát mi az ismertő A múltunk az ismert. Az ismert nem egyéb, mint a múltból hozott berögződések börtöne. Ebben nincs fejlődés, egyáltalán semmi. Márpedig ahol nincs fejlődés, ott toporgás, tespedés, szétesés, zőrzavar és hanyatlás van.

A bizonytalanság vállalása másfelől a tiszta alkotóerő és szabadság termékeny talaja. A bizonytalanság vállalása azt jelenti, hogy létünk minden pillanatában az ismeretlenbe lépünk. Az ismeretlen a lehetőségek teljes körének mezője, mindig friss, mindig új, és folyamatosan nyitott az új megnyilvánulások teremtésére. A bizonytalanság és az ismeretlenbe lépés vállalása nélkül az élet csupán a túlhaladott múlt elcsépelt ismétlődése. A múlt áldozatává válik az ember, és mai gyötrője a tegnapból áthozott önmaga. A biztos tudáshoz való görcsös kötődésről lemondva az ismeretlenbe lépünk, és a lehetőségek teljes körének mezőjébe jutunk. Ha készek vagyunk az ismeretlen mezőjébe lépni, akkor a bizonytalanság vállalásának bölcsessége fog élni bennünk. Életünk minden pillanata titokzatos, izgalmas kalandot fog tartogatni. Az életet szórakoztatónak tapasztaljuk, bővös, ünnepélyes, élénk és felemelő pillanatok sorának. Minden nap meglepő újdonságok elébe nézünk, amik a lehetőségek teljes körének mezőjében adódhatnak. Amikor a bizonytalanságot tapasztaljuk, a helyes úton járunk - ne adjuk fel. Nincs szükségünk a lezárt és merev elképzelésekre abban, hogy mit teszünk a jövő héten vagy a következő évben. Hiszen ha teljesen világos elképzelésünk van arról, hogy mi várható, és mereven ragaszkodunk ehhez, akkor kizárjuk a lehetőségek teljességének körét.

A lehetőségek teljes körének mezőjét a végtelen összefüggés jellemzi. Ebben a mezőben végtelen tér-idő eseménysor szerveződhet a szándékolt végeredmény megteremtésére. Ha azonban görcsösen kötődünk, a szándék merev gondolatok közé zárul, elveszíti a lehetőségek mezőjében eleve benne rejlő rugalmasságot, alkotóerőt és spontaneitást. A görcsös kötődéssel a vágy végtelen rugalmasságát és hajlékonyságát merev keretbe szorítjuk, amely megzavarja a teremtés teljes folyamatát.

Az Elkülönülés törvénye nincs ellentmondásban a Szándék és vágy törvényével - a célkitőzéssel. Mindenképpen legyen egy adott irányú szándékunk, legyen célkitőzésünk. De a kiindulási pont és a cél között a lehetőségek végtelen variációi adódnak. Ha a bizonytalanságot vállaljuk, bármely pillanatban irányt változtathatunk, amikor valami vonzóbbat vagy egy magasabb eszményt láttunk meg. Kevésbé valószínő, hogy ráerőszakolunk megoldásokat a problémákra, ami lehetővé teszi, hogy éberen figyeljünk a lehetőségekre.

Az Elkülönülés törvénye meglendíti a fejlődés egész folyamatát. Ha megértjük e törvényt, többé nem érzünk késztetést a megoldások erőltetésére. Ha egy probléma megoldását erőltetjük, csak újabb problémákat hozunk létre. Ha azonban a bizonytalanságra irányítjuk figyelmünket, és nyugodtan szemlélve várjuk, hogy a megoldás felmerüljön a kaotikus kavargásból, akkor az, ami felkínálkozik, mesés és izgalmas. Ez az éberen figyelő állapot, ugrásra készség a jelenben, a bizonytalanság mezőjében találkozik szándékunkkal és célunkkal, és képessé tesz arra, hogy megragadjuk a lehetőséget. Mi a lehetőségő Életünk minden problémájában jelen van. Az élet minden egyes problémája valami nagyobb jóra szóló lehetőség. Ha egyszer megérezzük ezt, a lehetőségek teljes köre kitárul - és csupa titok, csoda, élmény és kaland lesz az élet.

Úgy kell tekinteni életünk minden gondjára, mint valami nagyobb jóra indító lehetőségre. Úgy tudunk éberek maradni a lehetőségek észrevételére, ha a bizonytalanság bölcsességét vállaljuk. Amikor készek vagyunk a lehetőséggel találkozni, a megoldás spontán módon megjelenik. Ezt hívják az emberek "jó szerencsének". A szerencse szó félreértés, mert itt tulajdonképpen éber készenállás és a lehetőségek találkozásáról van szó. Amikor a kettő összetalálkozik a káosz éber szemlélésével, felmerül a megoldás és elindul a jó kibontakozása, számunkra és mindazok számára, akikkel kapcsolatban állunk. Ez a siker pontos receptje és ennek alapja az Elkülönülés törvénye.

AZ ELKÜLÖNÜLÉS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA

Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Elkülönülés törvényét:
1. Ma az elkülönülés alapállásába helyezkedem. Saját magamat és a körülöttem élőket szabadon engedem, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Nem erőltetem (mereven) az elképzelésemet arról, hogyan kellene a dolgoknak lenniük. Nem erőltetem a problémák megoldását, mert az csak új problémákat teremtene. Mindenben elkülönült alapállással veszek részt.
2. Ma vállalom a bizonytalanságot, mint tapasztalatom lényegi alkotórészét. Az-által, hogy kész vagyok vállalni a bizonytalanságot, a megoldások spontán módon születnek a problémákra, kibukkannak a zőrzavarból és káoszból. Minél nagyobbnak látszik a bizonytalanság, annál nagyobb biztonságban érzem magam, mivel a bizonytalanság a szabadsághoz vezető út. A bizonytalanság vállalásának bölcsességében meglelem biztonságomat.
3. Belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe és kezdem átélni azt a nagy-szerő érzést, hogy folytonosan a választási lehetőségek végtelen köre kínálkozik. Amikor belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe, az élet minden pillanatát szórakoztatónak, izgalmasnak, bővösnek és titokzatosnak tapasztalom.

Deepak Chopra: Az élet hét törvénye (forrás: terebess online)

Ismeretlen Internetes forrásból
2006-12-09