AsztrálFény nyitóoldal
hirdetés
Kincsesbánya - ezotérikus írások Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.


Vissza a  témakörhöz

Függelék

Erre a kincsre eddig 7910 alkalommal voltak kíváncsiak.


Az előző fejezetekben sok ülésről közöltem szemelvényeket, hogy bemutassam Seth nézeteit néhány témával kapcsolatban. E Függeléket azoknak az olvasóknak a kedvéért iktattam ide, akik teljesebb képet szeretnének kapni az egyes ülésekről, és világosabban szeretnék látni, hogyan is kaptuk a Seth-szövegeket. Erre a célra három teljes, bár rövid ülést választottam, és részleteket több egymás követő ülésből a közelmúltból. Ez a rész bemutatja, hogyan szövi át Seth egyik témát a másikba, hogyan illeszt be a korábbi ülések anyagára építve új magyarázatokat, és miként használja saját anyagához kiindulásnak a mi mindennapi tapasztalatainkat. A Függelék több olyan témát érint, amelyekkel maga a könyv nem foglalkozik. Seth az egyik ülésen elmondja nézeteit a tudattalan Jung-féle értelmezéséről. Egy másikon új elméletet ad át az "eredeti bolygórendszerről", majd elkezdi a magzati érzékelés ismertetését, amihez egy barátunk kérdése szolgált apropóul. Ezek a magyarázatok mutatják, milyen irányban halad ma a Seth-szövegek tematikája. Most, hogy e könyv megírása lassan a végéhez közeledik, az üléseken éppen megkezdődött az anyag mögötti elektromágneses egységek ismertetése. A kutatók régóta törik a fejüket, vajon "hova tőnik" az anyag; lehet, hogy a válasz a Seth-féle EE-egységekben rejlik. A központozástól eltekintve a Seth-szövegek a Függelékben szerkesztetlen formában szerepelnek, Rob jegyzeteivel együtt. 452. ÜLÉS, 1968. DECEMBER 2., HÉTFő; 21:17 ÓRA Jó estét. [- Jó estét, Seth.] Tehát: a gyerekek kártyából építenek várat, aztán összedöntik. A gyermek fejlődése miatt nem aggódsz, mert tudod, hogy később majd megtanulja. Még mosolyoghatsz is a gyerek teljes kétségbeesésén, amikor felismeri a kapcsolatot saját kezének mozdulata és a kártyavár között, ami most elpusztult, helyrehozhatatlanul. Tehát: az emberiség civilizációkat épít. Már túljutott a gyerekjátékokon. A játékok igaziak, a hasonlat mégis ül. Nem feledkezem meg az előforduló erőszakról. Igazából nem is lehet megfeledkezni róla, de annak kell tekinteni, ami: az ember a saját hibáiból tanul. Tanul a sikereiből is, és van, amikor megfogja a kezét, az eltökéltség pillanatai, a kreativitás időszakai. [Szünet.] Az identitások sok szerepet játszanak, sok életen át. Vannak olyan időszakok, ha úgy tetszik: ciklusok, amikor ilyen identitások élnek, és ismét tanulnak a ti rendszeretekben. Bizonyos mértékig a többiek tanítják őket - ha tetszik, gyakorlati oktatók. [Kuncog.] [Ma az újságban volt egy cikk a demokraták augusztusi elnökjelölő konvenciójáról és az ott előfordult erőszakos cselekedetekről. A cikk beszámolt a rendőrség és a tüntetők egyes csoportjai közötti összecsapásokról; a vizsgálóbizottság a rendőrséget marasztalta el. Jane és én a vacsoránál erről a cikkről beszélgettünk.] Az emberiség sokkal több, mint a fizikai megjelenése. Te a fejlődésnek csupán egyetlen szakaszát látod. Amikor az egyén elhagyja a rendszereteket, más rendszerekbe megy át. Megtanulta az ábécét - de ez minden. Vannak kivételek - olyan identitások, akik úgy döntenek, hogy visszatérnek tanítani. ők nem tartoznak, hogy így mondjam, egy csapatba azokkal, akiknek a reinkarnációs ciklusa még nem fejeződött be. Visszatérhetnek akár erőszakot is elviselni, mint az, aki a vademberek között, a dzsungelben létesít iskolát. És még ezzel együtt is, magában a ti rendszeretekben is létezik fejlődés. Ha a középkori Európa lakóinak kezébe atomfegyver került volna, szinte azonnal fel is használják, lelkiismeret-furdalás nélkül, hogy eltöröljenek a föld színéről mindent a kereszténységen kívül. A kereszténység elpusztulhatott volna a többivel együtt, de az akkori uralkodó hatalmak annyira szőklátókörőek és önzők voltak, hogy ezt az eshetőséget fontolóra sem vették volna. Akkoriban ép elméjő, józan gondolkodású embernek eszébe sem jutott, hogy megossza másokkal a vagyonát, vagy akár elgondolkodjék a szegények nyomorúságán. Nemcsak, hogy nem gyakorolták a jótékonyságot, nem is gondoltak rá. Az archaikus istenfogalom [abban az időben] szépen lefedte az ilyen kérdéseket. Aki szegény, az nyilvánvalóan bőnös. A szegénység a büntetése, tehát istenkáromlás segíteni azon, akit Isten megátkozott. Sportként gyakorolták az állatkínzást. Az élők iránti együttérzést kigyomlálni való gyengeségnek tekintették a férfiban. A nőket csak igen válogatott körökben tekintették embernek. Az évszázadokon át végbement fejlődés sokkal szembetőnőbb volna, ha ismernéd az összes tényeket. Van itt még egy szempont, amiről eddig nem beszéltem: az embernek nem volt szabad a veszélyesebb játékokkal játszani mindaddig, míg be nem bizonyosodott, hogy képes valamennyire uralkodni önmagán. Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna képes elpusztítani az általa ismert világot. Ez csak annyit jelentett, hogy a pusztulás nem volt elkerülhetetlen. Nem adsz a gyerek kezébe töltött fegyvert, ha biztos vagy benne, hogy meglövi magát vagy a szomszédot. Tehát: a fegyverek és a pusztítás szemmel látható. Az ellenpárjuk nem ennyire nyilvánvaló, de mégis az ellenpárok a fontosak: az ember elsajátította az önfegyelmet, föltámadt benne a mások iránti együttérzés, és megtanulta a legvégső leckét is: a pozitív vágyat a teremtésre és a szeretetre, a pusztítás és a győlölet helyett. Aki ezt megtanulja, annak reinkarnációs ciklusa véget ér. Oka van annak, hogy ezt a leckét így kell megtanulni. Alapvetően csak teremtés létezik. A pusztulás csupán alakváltozás. A felhőszakadás vagy a tornádó mit sem tud a pusztulásról. Ha ugyanez az energia emberi formában lép fel, az valami más. A teremtésnek különböző állapotai vannak, amelyeket meg kell tanulni, mint az energia és a keletkező érzelmek fókuszálását - az elemi energia önmaga tudatára ébred, és tudomást szerez a dolgokról, amelyek "azelőtt" nem léteztek számára; a molekulák milliói, amelyek átmenetileg egyesültek az eleven tudattal, megteltek az ősi energiával, most megtanulják a szeretetet, és nagy finomságú lelki ideákat formálnak; az elektromos töltések nem felhőket, hanem érzelmeket alkotnak; a gondolat magas fokon specifikált és rendkívül összetett mechanizmusa mögött ott a differenciálatlan személyiség ártatlan káosza. És mindez még azelőtt, hogy az egyén megszületett volna a rendszeretekben! Az idő fogalmai szerint ez áll mindannyiunk mögött. Nem csoda, hogy dúlnak a lelki csaták. De a rendszereteken túl leírhatatlan kifinomultság van, és olyan fejlődés, amely csodálatosabb, mint ami eddig végbement. És mindezeken keresztül az anyag káoszából formát öltött entitás megőrzi önvalója azonosságát, "múltjairól" szóló ismereteit, és növeli teremtő erejét. Ez egyike a legfontosabb anyagoknak, amelyeket átadtam nektek, mert azon gondolkodtatok, vajon mi a cél[ja a tudatnak ebben a rendszerben], az időnek és a térnek pedig gyakran csak kis morzsáját figyelhettétek meg. Az erőszakos esemény, amiről ma este beszélgettetek, megnyitott egy szakadékot azok lelkében, akik részt vettek benne, s rajta keresztül megpillantották az identitásuk mögötti, szédítő mélységet, az ősi eredetet. Akkor és utána is fellépett a félelem, hogy visszazuhanhatnak abba az "esztelen" szakadékba. A zivatart sokan vonzónak látják, és az efféle erőszakot is, de nagyon heves zivatarokban kevesen mozdulnak ki a fedél alól. Minden résztvevő megérezte a káoszt, amelynek közvetlen közelébe került. [Nyomatékkal.] Vonzónak látta, de megrémült tőle, mert föl kellett ismernie, hogy ez őt is és ellenfelét is tébolyba vagy a halálba sodorhatja. A résztvevők nagy része nem is tudta, hogy ekkora energia áll rendelkezésére; következésképp meg sem fordult fejükben a gondolat, hogy ezt az energiát teremtésre is lehet használni. Az energiát már önmagában is izgalmasnak, felemelőnek érezték. A résztvevők közül sokan ösztönösen megérezték, hogy alkotóképességüknek is ez az energia a forrása. Jó néhányan ki fognak próbálni különféle módszereket, hogy felszabadítsák a kreatív érzelmeket, amelyeknek a létezéséről sem tudtak. Az energia természetesen semleges. A romboló hatást az vitte bele, ahogyan akkor használták. Az akkor felszabadult energia azonban máris megváltoztatta országotok közállapotát, és ez továbbra is így lesz. Az energia ilyen, tömeges felszabadulása fogja majd békében egyesíteni az egész bolygót, de ez nem a ti életetekben következik be. Nem következik be mindaddig, míg újabb katasztrófák nem történnek, és amikor bekövetkezik, ez lesz az első olyan időszak a bolygó történetében, amikor a béke és az egyenlőség mindenki számára megvalósul. Voltak korábban is békés időszakok, de egyenlőség nem volt. A bolygó múltjában számtalan civilizáció pusztította már el önmagát, és korábban is, amikor egy másik bolygó volt körülbelül ugyanott, ahol ma a Föld. Voltak azonban maradandó civilizációk is, amelyek megmaradtak, túlélték bolygójukat, és máshová költöztek. Most pedig tartsatok szünetet, utána folytatjuk. [22:09. Jane néhány pillanatra elhallgatott, aztán tovább beszélt, amikor már azt hittem, hogy kijött a transzból, és szóltam hozzá.] Valaha kilenc bolygó létezett, mint drágakövek a Nap körül. Egyenlő távolságban voltak egymástól, és a Naptól is. Ez volt az első rendszer, amely megismerte az embert. A világmindenségnek ebben a szegletében voltak, de később, a ti fogalmaitok szerint, akkora távolságba sodródtak, hogy semmiféle mőszerrel nem találhatnátok meg őket. Sokszor felrobbantak és újrateremtődtek - eltőntek és visszatértek. Lüktetésszerően. Ti úgy látnátok, évmilliókra eltőntek. Számukra a létük folyamatos volt. Ahogyan a ti rendszeretekben az atomok valóságosságot adnak a széknek, pedig maguk az atomok és a molekulák jönnek és mennek, ugyanúgy őrzi identitását ez a bolygórendszer még ma is. Csillagászaitok megpillanthatják még szellemképét világotok peremvidékén, de ez már csupán visszfénye egy olyan valóságnak, amelyet nem láthattok meg. Most tartsatok szünetet. [22:19. Jane könnyen kijött a transzból, kisvártatva kinyílt a szeme. Ennek ellenére azt mondta: messze járt, és látomása volt egy naprendszerről, bolygókról. Fejben gyorsan összeszámoltam a naprendszer ma ismert bolygóit. Kilenc, Seth is ugyanezt a számot mondta. Seth adatai természetesen sok kérdést vetnek fel, de ma este nem kapjuk meg rájuk a választ. Közvetlenül a szünet vége előtt Jane azt mondta: - Most kaptam egy nagy csomag gondolatot Sethtől. - Az ülés 22:31-kor folytatódott.] Tehát: a létezés formákat használ. Ha egy bolygórendszer léte megszakad, sok esetben az entitások, akik vonzódtak hozzá, vagy az otthonuknak tekintették, egyszerően formát változtatnak, átrendezik erőiket, és - ha úgy ítélik, hogy megéri -, rendet csinálnak a házban. Ilyenkor a rendelkezésre álló formákat veszik magukra, vagy olyan formát öltenek, amely képes túlélni a körülményeket. Többször megtörtént ez a ti rendszeretekben is. De nem gyakran. A rendelkezésre álló anyagokból sokszor nem lehet olyan bonyolult rendszert alkotni, amelyben a tudat eléggé ki tudja fejezni önmagát. Előfordulhat, hogy a ti fogalmaitok szerint elvesznek emlékek - olyan nehézségek lépnek fel, amelyek megzavarják az eredettudatot. Ha ilyen helyzet áll elő, mindig megoszlanak az erők. Egyes entitások formát öltenek, mások nem vesznek részt a folyamatban. Ezek csak figyelnek, őrzik érintetlen emlékeiket és tudásukat, és irányítják azokat, akiknek emlékezetét az új forma megváltoztatta. Ez is előfordult már a ti rendszeretekben. Sok entitásnak a ti fogalmaitok szerint nincs szüksége formára. De ma este ezekkel nem foglalkozunk. Az eredeti rendszer, amelyről beszéltem, hamarosan megjelenik eszmeként, de nem veszik majd annyira komolyan, hogy mélyre ható vitákat váltson ki. Ennek a rendszernek óriási az energiája, sokkal nagyobb, mint gondoljátok; a lüktetése által önmagából kivetett törmelékből új rendszerek születtek. [Hosszú szünet.] Ruburt szókincsével küszködünk. [Szünet.] Mozgásának sebessége is jóval nagyobb volt, mint gondolnád, bár ciklikusan felgyorsult és lelassult. [Jane ismét elhallgatott. Beszéde lassabbá vált, sokat gesztikulált, mintha képeket festene a levegőben, és időnként összeráncolta homlokát.] Voltak benne tudatos lények, de nem olyan lények, amilyeneket ismersz. Energia, entitások [hosszú szünet], folyamatosan átalakuló óriási roytanek... [Esetleg: roetan - fonetikailag így tudom megközelíteni. Nem értettem a szót, amelyet Seth vagy Jane használt, és nem akartam túlságosan erőltetni; csak egyetlen kérdést tettem fel, de arra sem kaptam választ.] Ruburt szókincsével bajlódunk. [- Azt mondtad: röntgenő - A sugárzás nemzetközi mértékegységére gondoltam.] Eredetük önmagukban volt, hatalmas energiaegységek voltak, automatikusan és robbanásszerően reagáltak a rendszer formájára. Az ő energiájuk miatt volt olyan a rendszer viselkedése. Közvetlen, azonnali kölcsönhatás volt a tudat és az anyag között, az elektromágneses erők hatalmas kitörése: elegendő volt ahhoz, hogy elvesse egy világegyetem magvát. A ti világotok csak egy a sok közül, és ennek is csupán egy kis részét érzékelitek. Most vége az ülésnek, ha nincs kérdésed. [- Később lesz néhány.] A ma esti anyag elérkezett egy természetes végponthoz, de eljutottunk néhány olyan ponthoz is, amelyről a korábbi üléseken nem esett szó; a mai ülés előkészítője lehet későbbi tanításoknak. Szívből jövő jókívánságaim mindkettőtöknek; legyen kellemes az estétek. [- Jó éjt, Seth.] [22:52. Jane gyorsan kijött a transzból, bár most elég mélyen volt. Azt mondta, az ülés végén erős energiahullámot érzett.] 453. ÜLÉS, 1968. DECEMBER 4., SZERDA; 21:06 ÓRA [Vendégként jelen van Sue Mullins.] Jó estét. [- Jó estét, Seth.] Köszönöm, hogy meghívtak a társaságba. [- Oké.] Tehát: A bolygórendszer, amelyről az előző ülésen beszéltem, az idő fogalmaival élve az első volt a ti univerzumotokban. Nagyon nehéz nektek megmagyarázni, hogy az univerzum, amelyet láttok: a csillagok és a bolygók, arányítva csupán egydimenziósak. Ti csak azt a részüket érzékelitek, amelyik a ti valóságrendszeretekben megfigyelhető. A nehéz hidrogénmolekuláknak volt szerepük annak a [korábbi] rendszernek a születésében. A tudatnak először meg kellett teremtenie az őrt, vagy azt a dimenziót, amelyben a rendszer létezhetett, és felruházni azt az őrt a fejlődésnek mindazon lehetőségeivel, amelyek a ti időtökben megvalósultak és ezután fognak megvalósulni. Az őr tehát más szóval az elméhez volt hasonlítható, márpedig ki láthatná előre, milyen képek vagy gondolatok fognak ott megszületniő Létezik, mint mondtam, számtalan más rendszer is, de mindegyiknek van identitása és belső rendje. Ez az óriási őr, ez a határtalan elme egy másikból jött létre, amely nagyobb volt nála. [Seth mosolygott.] A lehetőségek, amelyek ebben az univerzális rendszerben megvalósultak, mind létrehoztak egy-egy új valóságrendszert, ahogyan a fa ezernyi magot terem. Ti magatok is, mentális tevékenységetek révén valóságokat hoztok létre, melyek létezéséről nem tudtok, és nemcsak fizikai gyermekeket hoztok a világra. Nem értitek a dimenziókat, melyekbe saját gondolataitok hullanak, mert ott folytatják önálló létüket, mások pedig úgy néznek fel rájuk, úgy tekintik őket, mint a csillagokat. Azt mondom nektek: saját gondolataitok és mentális cselekedeteitek más rendszerek lakói számára az ő rendszerükben csillagokként és bolygókként jelennek meg; és ők sem érzékelik, mi van az egésznek a mélyén, ők sem látnak túl saját mennyboltjuk csillagain. Kutatják ugyan saját univerzumukat, de a ti valóságotokba nem fognak átjutni. Csak azokat az alakzatokat és formákat fogják megismerni, amelyben a ti mentális tevékenységetek - gondolataitok és álmaitok - megjelenik az ő rendszerükben. Ez olyan anyag része, amelyet még nem adtunk át nektek, nehogy a jelentéktelenség érzését keltsük bennetek. Mert nemcsak befogadók, hanem teremtők is vagytok. Ahogyan a ti univerzumotokat olyan entitások teremtették, amelyeket ma még nem tudtok megérteni, ugyanúgy a ti saját tudatotok is megteremti a valóságot más entitások számára, akiknek a ti létezésekről nincs tudomásuk. Ebben a bőségben semmi sem fölösleges, semmi sem értelmetlen. Léteznek kölcsönhatások, egymásba ötvöződő valóságok, letagadhatatlan kapcsolatok. Megmondtam például, hogy az álmok valóságában több van, mint amennyiről tudtok, és az álom univerzuma akkor is folytatódik, ha nem érzékelitek. És annak az univerzumnak a lakói is álmodnak, és elektromágneses rezgések valóságait hozzák létre. Hogy úgy mondjam: ti a tudat halmazának nem a csúcsán, nem is az alján helyezkedtek el. Nem a közepén, de nem is a peremén. A belső Én viszont szoros kapcsolatban áll minden valósággal, bár ti ennek nem vagytok tudatában; végig tudja követni kapcsolatait a létezés bonyolult, szövevényes hálózatában, mindvégig megőrizve identitását. Ne feledjétek: amikor rendszeretek kezdetéről szólunk, mindig figyelembe vesszük a ti időfogalmatokat. Pedig nyilvánvalóan egyszerre létezik minden. A ti gondolkodásmódotok számára [bizonyos rendszerekben] az élet csupán villanásnyi ideig tart, másutt viszont évszázadokon keresztül. A tudat érzékelésének azonban nincsenek korlátai. Mondtam már például, hogy a fáknak is megvan a maguk tudata. A fa tudata nem olyan pontosan fókuszált tudat, mint a tiétek, de felöleli a létezése előtti ötven évet és az azutáni ötvenet is. Identitásérzete spontán módon túlmutat saját alakváltozásán. Nincs egója, amely rövidre zárná az "Én"-azonosságot. Az ego zárványa nélkül élő lények könnyen követik saját identitásukat az alakváltozásokon keresztül. A belső én tudatában van az identitás folyamatosságában, de a tárgyi valóságra fókuszált ego nem engedheti meg magának ezt a luxust. Minden tudat ösztönösen ismeri tehát saját alapvető identitását. A belső Én tudja, mi van a szemmel látható csillagok és bolygók mögött, de ez a felismerés rémülettel töltené el, és félresöpörné az egót. A rendszer, amelyről a múltkor beszéltem, a nap és a kilenc eredeti bolygó már régen átvonult más univerzális rendszerekbe, és újabbakat alakított ki. A teljes kozmikus struktúra azonban egyetlen eredeti gondolat materializációja volt, mert a gondolatnak, az alapvalóságnak mindig léteznie kell, mielőtt fizikailag megvalósul. Tehát ebben az első rendszerben is volt intelligencia. Most pedig tartsatok szünetet, utána folytatjuk, barátunknak pedig szívélyes üdvözletem. [Ez Sue-nak szólt.] [21:36. Jane gyorsan kijött a transzból, és jónak minősítette. Seth a szokásosnál nagyobb erővel jött át; hangosabban és kissé gyorsabban beszélt. Az ülés 21:44-kor ugyanígy folytatódott.] Tehát: minden gondolat megteremti saját elektromágneses valóságát, és energiából áll, amely többé nem semmisül meg, csak átalakul. Ha a mindenségben csupán egyetlen ember létezne magára hagyva, az ő szubjektív valósága elegendő energiát bocsátana ki, hogy létrehozzon egy másikat. Ebben a mondatban nincs torzítás. Ezen a hétvégén néhány rendkívüli ülés lesz. Nem akarok visszaélni Ruburt teherbíró-képességével, és téged sem akarlak három hétig az írógéphez kötözni. Ezért ez a mai ülés igen rövid lesz, kiegészítendő az előző ülés anyagát. Még így is én nyerek ezen a bolton. [Humorral.] Szívből jövő jókívánságaim mindegyikőtöknek. Egy darabig még maradok, hogy élvezzem a társalgást. [- Jó éjt, Seth.] [21:48. Jane elég lassan jött vissza a transzból. - Meg lehet oldani, de még nem értem vissza - mondta. - Utálom, amikor félig benn vagyok, félig kinn. Olyan, mintha egy tölcsérben lennék. Hallom, hogy mi történik odakint, de még ki kell jutnom. 21:55-kor azt hittük, hogy már visszaért a transzból, de tévedtünk. Seth vagy a transzállapot még jelen volt. Jane határozottan olyan jeleket mutatott, mintha vissza akarna térni a transzba, nevezetesen: a szeme felfelé fordult, én meg szünet nélkül azon fáradoztam, hogy visszahozzam, beszéltem hozzá, teát hoztam neki, stb. Hogy miért maradt ebben az állapotban, arra egy elejtett megjegyzése adott magyarázatot. A hintaszékben ülve azt mondta: - Seth még itt van. Most épp a bal vállam fölött -, és kinyújtotta a karját. Seth a jelek szerint a térnek egy "csomóját" foglalta el, a padló fölött úgy másfél méterrel. Be tudtam lépni arra a helyre, Jane kinyújtott kezéig, anélkül, hogy Sethet megzavartam volna. Seth jelenléte egész este ott maradt, míg egymás között beszélgettünk.] 503. ÜLÉS, 1969. SZEPTEMBER 24., SZERDA; 21:32 ÓRA [Innen mintegy két oldalnyi személyes jellegő anyagot töröltünk.] [Az előzmények: Jane ESP-csoportjának egyik tagja, Sue Mullins, aki házasságkötése révén Sue Watkins lett, előző este három kérdést hagyott nálunk, hogy Seth válaszoljon rájuk, ha lehetséges. Az első kérdés így szólt: "Terhes vagyok. Amikor tudatomat kivetítem a testemből, az asztráltestem is másállapotban vanő Hordozza-e az asztráltest a magzat asztrális képét, vagy az asztrális magzat a fizikai testben marad, a fizikai magzattal együttő" Most megkérdeztem Sethet: - Beszélnél kicsit bővebben Sue első kérdéséről, a magzat asztráltestérőlő - Jane olvasta már Sue kérdéseit, de nem tudta, hogy épp ma este teszem fel őket.] A magzatnak is megvan a maga asztrális formája. Ez a forma az egyénhez tartozik, a személyiséghez, aki ebben az életében lesz. Ez nem ugyanaz az asztrális forma, amely az előző reinkarnációjában tartozott hozzá. Sok bonyolult dolog vonatkozik még ide, megpróbálom egyszerően megfogalmazni. A magzathoz óriási energia tartozik, fizikai életében soha többé nem áll rendelkezésére ilyen célratörően és pontosan irányított energia. Ez a valóban kozmikus arányú energiatöltés teszi lehetővé, hogy átlépjen az anyagba. A személyiség ilyenkor azzal van elfoglalva, hogy végtelen mennyiségő adatot valósít át anyaggá. Ennek a munkának nagy része a terhesség harmadik hónapjára elkészül. Mihelyt az új adatokból felépül a magzat fizikai szervezete, az előző reinkarnáció Énje elkezdi lazítani a kapcsolatot. Rövid időre részt vesz a folyamatban [a születésben], de nem válik azonossá az új individuummal. Segít az új individuum kialakításában, aztán vissza kell vonulnia. Az új Én-egységnek fel kell szabadulnia, nem akadályozhatják azok a követelmények, amelyek egyébként támaszthatók volnának vele szemben. Az új individuum mélyen eltemetve őrzi előző életeinek emlékeit, de a legutóbb reinkarnálódott Én személyes tudatának nem szabad rányomnia bélyegét az új identitásra. Az új személyiség, a maga apró asztráltestében fel is keresi a teljes identitás más részeit. Még bizonyos tanításokban is részesül, de azért nagyon is a saját Énje már. [- És amikor Sue kivetíti tudatát, vele tart a magzat iső] Talán igen, talán nem. Ez nem szükségszerő. Elmehet egészen máshová is, mint ahol Sue asztrálteste jár éppen. De ebben az időben azért nagyon erős a kapcsolat kettejük között. Mélyebb szinten mindketten tudnak egymás hollétéről. Az anya tudja, merre jár gyermeke, még akkor is, ha ennek nincs tudatában. Az is előfordulhat, hogy az anya projekcióval a gyermek után megy, és visszahozza. Sok spontán abortusznak az az oka, hogy az új személyiségnek nehézségei támadnak az új forma felépítésével; ilyenkor projekció útján fölkeres másokat segítségért, és azt a tanácsot kapja, hogy ne térjen vissza. 504. ÜLÉS, 1969. SZEPTEMBER 29., HÉTFő; 21:17 ÓRA [Részlet] Szeretném kiegészíteni a múltkori ülésen tárgyaltakat. A magzat látja fizikai környezetét. A sejtszerkezet akkor még reagál a fényre, és az anya testében rejtetten meglévő képességeket aktivizál. A magzat a szó szoros értelmében átlát az anya testén, az anya teste segítségével. Ezek nem éles képek, de a magzat már ekkor elkezd fogalmat alkotni alakról és formáról. Mondani sem kell, hogy a szemhéjnak is megvan ez a tulajdonsága. Más szóval: a magzat átlát saját lezárt szemhéján. Érzékel fényt és sötétet, alakot és formát, bár meg kell tanulnia megkülönböztetni a valóság azon részeit, amelyek tárgyaknak tekinthetők, azoktól, amelyek nem tekinthetők tárgyaknak. ő többet lát, mint te, és többet, mint az anyja, mert még nem tanulta meg, hogy bizonyos mintákat elfogadjon, másokat elutasítson. Mire megszületik, már elsajátította szüleinek valóságfogalmait. Általánosságban szólva elkezdi megtanulni, hogy arra fókuszáljon, amit ti tárgyi valóságnak neveztek, bár ekkor még részben érzékel más mezőket is, amelyeket ti nem fogadtok el valóságként. őt is akkor fogadják el, szükségleteit csak akkor elégítik ki, ha arra az egy bizonyos valóságra koncentrál. Gyorsan megtanulja tehát, hogy elvesse a többit. A magzat hallani is képes, és amíg a méhen belül van, a fentiek vonatkoznak rá ebből a szempontból is. Hallja a fizikai környezet hangjait, de hall hangokat a közeli valóságrendszerekből is, amelyeket ti nem fogadtok el. Amikor a gyerek megszületik, továbbra is hallja ezeket a hangokat, de ezek nem elégítik ki fizikai igényeit, ha sír, nem hoznak tejet - tehát fokozatosan elveti őket magától. Egy ideig a szó szoros értelmében több valóságszintet érzékel; a kezdetben tapasztalható szétszórtság egyszerően annak tulajdonítható, hogy összezavarodik a tengernyi adattól. Az egyéntől és a helyzettől függően előfordulhat, hogy a magzat még kap üzeneteket azoktól, akiket korábban ismert. Ez fokozhatja a zavart; a gyermek számára a fizikai túlélés egyik feltétele, hogy kizárja ezeket az üzeneteket, miközben megtanul a tárgyi valóságra összpontosítani. Például tökéletesen érzékeli a hőmérséklet változásait és az időjárást. Telepatikus kapcsolatban áll az állatokkal és a többi emberrel, egy másik szinten pedig bizonyos fajta kommunikációt folytat a növényekkel és a többi tudatfajtával. A növények nagyon jól megfigyelhetően reagálnak az abortuszra. A magzat is reagál arra, ha egy állat elpusztul a családban, és tisztában van a családtagok tudattalan lelki viszonylataival, még jóval a hatodik hónap előtt. A szobanövények szintén érzékelik a fejlődő magzatot; azt is észreveszik, ha valaki beteg a családban, gyakran még a fizikai tünetek megjelenése előtt. Érzékenyek a sejtszerkezet tudatállapotára. A növények azt is tudják, hogy a magzat hímnemő vagy nőnemő. [Két oldalnyi, személyes tartalmú szöveg törölve.] [Este, az ülés előtt mondtam Jane-nek, mennyire érdekel Seth egyik, évekkel ezelőtti kijelentése, mely szerint minden ESP érzékelés elektromágneses alapon történik. Azért is kíváncsi voltam erre, mert azt olvastuk, hogy a kutatásoknak semmiféle elektromágneses összefüggést nem sikerült feltárniuk. Most erre kérdeztem rá.] Ezt összekapcsolnám a magzatról szóló információval. [- Oké.] Ilyenformán egyszerre tárgyalhatjuk mind a kettőt. [- Rendben.] Tehát: léteznek olyan elektromágneses struktúrák, amelyek meghaladják a jelenlegi mőszereitek mérési tartományát, ezek az "egységek" az érzékelés hordozói. A ti fogalmaitok szerint ezek igen rövid életőek. A méretük változó. Előfordulhat például, hogy több ilyen egység összekapcsolódik, előfordul, hogy sok egység kapcsolódik össze. A lehető legegyszerőbben fogalmazva: nem arról van szó, hogy ezek haladnak a térben, inkább arról van szó, hogy terjedésükhöz felhasználják a teret. Ez különbség. Úgy is lehet mondani, hogy hőmérsékleti körülmények játszanak közre, és a vonzás-taszítás törvénye érvényesül. Az egységek terjedésük közben töltéssel látják el a levegőt, és más egységeket vonzanak magukhoz. Az egységek nem statikusak, még annyira sem, amennyire a test sejtjei. Bár a sejt is csupán látszólag statikus. Ezeknek az egységeknek nincs "hazájuk". Létrejöttük válasz az érzelmi intenzitásra. ők képviselik az egyik formát, amelyet az érzelmi energia magára ölt. Saját vonzási-taszítási törvényeiket követik. Ahogy a mágnes vonzást gyakorol a benne lévő elemi mágnesek rendszere révén, úgy vonzzák ezek az egységek a saját fajtájukat, és mintákká állnak össze, melyek számotokra az érzékelést jelentik. Tehát: a magzat ezeket az egységeket használja. Így tesz minden tudat, a növényeké is. A sejtek nemcsak azért reagálnak a fényre, mert ez a dolgok rendje, hanem azért is, mert jelen van az érzelmi vágy, hogy érzékeljék a fényt. A vágy ezen a másik szinten az elektromágneses egységek formájában jelenik meg, s ezek hozzák létre a fényre való érzékenységet. Az egységek szabadok, nem specializálódtak. Felhasználhatók normális érzékelésre, és arra is, amit érzékeken túli érzékelésnek neveztek. Alapvető tulajdonságaikat egy későbbi ülésen mondom majd el, és szeretném ezt összekapcsolni a magzattal, mert a magzatban magas fokon mőködnek az érzékelési mechanizmusok. [- A következő ülésen is nagyon megfelel.] Nem arról van szó, hogy ne építhetnétek olyan berendezést, amellyel ezek az egységek megfigyelhetők. A kutatóitok egyszerően rosszul kérdeznek; nem ilyen szabad struktúrákban gondolkodnak. 505. ÜLÉS, 1969. OKTÓBER 13., HÉTFő; 21:34 ÓRA [Részlet] Jó estét. [- Jó estét, Seth.] Tehát: Az egységek, amelyekről korábban beszéltem, alapvetően a tudatból származó emanációk. Most arról a tudatról beszélek amely minden fizikai részecskében benne van, a méretétől függetlenül - molekuláris tudatról, sejttudatról csakúgy, mint a tudat nagyobb Gestaltjairól, amelyeket jól ismersz. Ruburtnak eléggé csekély a tudományos szókincse, ezért ezt nehéz elmagyaráznom. Ráadásul az elméletek egy része, amelyeket most ismertetni fogok, fölöttébb szokatlanok lesznek számodra. Ezek az emanációk ugyanolyan természetesen áradnak ki, mint a lélegzet, és ezt a hasonlatot bővíthetjük is, amennyiben ez is ki-be áramlik, és az egységen belül átalakul; miként például a levegőnek, amit beszívsz, nem ugyanaz az összetétele, mint amit kilégzéskor kibocsátasz. Ezeket az egységeket, pusztán a hasonlat kedvéért, a tudat láthatatlan lélegzetének lehet tekinteni. Ez az analógia nem nagyon segít bennünket előre, de kezdetnek jó, mert érzékelteti az alapelvet. A lélegzés természetesen pulzál, és ezek az egységek is pulzálva mőködnek. A növényekben, az állatokban, a kövekben például a sejtek bocsátják ki őket. Ha fizikailag érzékelhetők lennének, színesnek látnád őket. A ti fogalmaitok szerint elektromágneses természetőek, saját mintáik szerint, a pozitív és negatív töltések alapján és a mágnesség bizonyos törvényei alapján rendeződnek. Ebben a példában a hasonló vonzza a hasonlót. Az emanáció valójában érzelmi tónus, és variációi minden szempontból végtelenek. Az egységek közvetlenül a fizikai anyag szintje alatt helyezkednek el. Nincs köztük két egyforma. Mégis van struktúrájuk. A struktúra a tudósaitok által elektromágneses tulajdonságoknak nevezett körön túl található. Valóban a tudat bocsátja ki ezeket az emanációkat, és ezek képezik az alapját minden érzékelésnek, legyen az akár érzékszervi, akár érzékeken túli. Ennek a témának a tárgyalását éppen hogy elkezdtük. Később majd meglátod, mennyire leegyszerősítettem, de ha nem így kezdünk hozzá, nem értetted volna meg. El fogom magyarázni ezeknek az egységeknek a szerkezetét is. Csak adj nekünk még egy kis időt. Ezek az emanációk megjelenhetnek hangokként is, és sokkal hamarabb képes leszel hangokká lefordítani őket, mint hogy tudósaitok felfedeznék alapvető jelentésüket. Hogy miért nem fedezték fel mostanáig, annak egyik oka pontosan az, hogy minden struktúrában olyan ügyesen el vannak álcázva. Éppen hogy kívül esnek az anyag körén, éppen hogy nem-fizikai a szerkezetük, és mivel pulzálnak, lüktetnek, képesek összehúzódni és kitágulni. Képesek például teljesen magukba foglalni egy kisebb sejtet, de be is tudnak zsugorodni a sejt magjába. Más szóval: egyszerre viselkednek egységként és mezőként. Még egy oka van, miért maradnak rejtve a nyugati tudósok előtt. Az intenzitás nemcsak mőködésüket és méretüket befolyásolja, hanem mágnesességük relatív erejét is. Más hasonló egységeket például attól függően vonzanak magukhoz, hogy az adott "ponton" mekkora a tudat érzelmi tónusának intenzitása. Ezek az egységek tehát szakadatlanul változnak. Ha méretről kell beszélnünk, akkor összehúzódás és tágulás közben állandóan változik a méretük. Elvileg nincs határa összehúzódásuknak és kitágulásuknak. Ugyanakkor elnyelőképességük is van, abszorbensek. Hőjelenségeket is produkálnak, és körülbelül ez az egyetlen nyom, amelyre a tudósaitok eddig rábukkantak velük kapcsolatban. Tulajdonságaik állandó kölcsönhatásba vonják őket. Nagy halmazok [Jane gesztikulált; taglejtései szélesek és hevesek voltak] győlnek össze, szó szerint összeforrnak, aztán széthullanak és szétszóródnak ismét. Úgy formálódnak, mint amit közönségesen levegőnek neveztek, és rajta is haladnak keresztül. Más szóval: a levegőről elmondható, hogy ezeknek az egységeknek az emanációjából alakul ki. Később megpróbálom ezt érthetőbbé tenni, de a levegő ezen egységek létének következménye, kialakulásában szerepe van az egységek helyzetének, egymástól való távolságának és egymáshoz viszonyított mozgási sebességüknek. A levegő akkor "történik", amikor ezek az egységek mozgásban vannak, és a kutatók az időjárásban figyelhetik meg legkönnyebben elektromágneses tulajdonságaikat. Beszéljünk ezekről az egységekről a kősziklával való összefüggésükben. A követ atomok és molekulák alkotják, és mindnek megvan a maga tudata. Ebből áll össze a szikla tudatának Gestaltja. A különböző atomok és molekulák mindenfelé kibocsátják ezeket az egységeket, de egy részüket az általános sziklatudat irányítja. A szikla kibocsátja az egységeket, s ezek tudatják vele a környezetben végbemenő változásokat: a nap állását, a hőmérséklet ingadozását, például amikor leszáll az éjszaka; és még a szikla esetében is igaz: az egységek megváltoznak, ha megváltozik az, amit a kő érzelmi tónusának nevezhetünk. Ahogy az egységek megváltoznak, megváltozik körülöttük a levegő, ami az egységek saját mozgásának eredménye. A szikla állandóan kibocsátja őket, és oly gyorsan térnek vissza, hogy az emanáció folyamata egyidejőnek látszana. Az egységek találkoznak, és bizonyos mértékig össze is olvadnak más egységekkel, amelyeket például a növényzet és más tárgyak bocsátottak ki. Állandó egymásbaolvadás mőködik: állandó vonzás és taszítás. Most tarthattok szünetet, utána folytatjuk. [22.10. Jane beszéde nagyfokú átélést és elevenséget tükrözött. A transz jó volt. Az ülés hátralévő részében Seth az én egyik álmomat értelmezte. - Robert Butts.] 506. ÜLÉS, 1969. OKTÓBER 27., HÉTFő; 21:40 ÓRA [Valamikor este 9 után Jane és én leültünk kipróbálni, vajon átjön-e Seth. Mondtam Jane-nek, hogy nem muszáj ülést tartani, de neki volt hozzá kedve, ha Seth is beleegyezik. Jane későig dolgozott a könyvén, és két fejezetet még át kellett írnia. Jane egyébként a közelmúltban két kitőnő, hosszú ülést tartott az ESP-csoportnak, Seth és Seth Kettő részvételével; az üléseken új anyagot is kaptunk.] Jó estét. [- Jó estét, Seth.] Tehát: Ruburt ne sajnálja, hogy kihagyott néhányat a rendszeres ülések közül. Ezzel a spontaneitást gyakorolta, és paradox módon éppen a spontaneitástól függ az ülések rendszeressége. Tudsz követniő [- Igen.] Tehát: Az egységeknek, amelyekről beszéltem, nincs külön, szabályos, rendezett "életük". Nem figyelhető meg, hogy engedelmeskednének a tudományos elveknek. Mivel ők azonosak az anyag felszíne alatt meghúzódó intuitív erővel, amelyre az anyag ráépül, nem követik az anyag törvényszerőségeit sem, jóllehet olykor utánozzák az anyagra vonatkozó törvényeket. Önmagában szinte lehetetlenség felfedezni egy ilyen egységet, mert táncoló mozgásával állandóan részévé válik más, hasonló egységeknek, tágul és összehúzódik, lüktet, változtatja intenzitását, erejét, és váltogatja a polaritását. Ez az utóbbi rendkívül fontos. [Elhallgat, mint ma többször is.] Ruburt szőkös szókészletével nehéz elmagyarázni, de ez olyasmi, mintha a ti északi és déli sarkotok állandóan váltakozna, miközben az egymástól mért távolságuk változatlan marad, és ez a váltakozó polaritás megbolygatná a stabilitást... [Szünet.] ...a bolygón - csakhogy az egységek pólusainak viszonylag nagyobb ereje miatt... [Gesztikulál, ábrákat rajzol a levegőbe.] ... minden pólusváltás után szinte azonnal új stabilitás jön létre. Eddig világoső [- Igen.] A pólusváltás az érzelmi intenzitás, vagy ha úgy tetszik, érzelmi energia változásának ritmusában megy végbe. Az "eredendő", kezdeti érzelmi energia, amely létre és mozgásba hozza az egységeket, ezután magas töltéső elektromágneses mezővé változtatja őket, amelyekre a váltakozó polaritás jellemző, mint már mondtam. A váltakozó polaritás oka még a többi hasonló, független vagy másokkal összefüggő egységtől kapott vonzás és taszítás is. A polaritás és az intenzitás változásainak mélyén állandó ritmus található. De ennek a ritmusnak magához az érzelmi energiához van köze, nem az anyag törvényeihez. Ha nem érted ezeket a ritmusokat, az egységek viselkedése szeszélyesnek, kaotikusnak látszik, és mintha semmi sem tartaná össze őket. Mintha roppant sebességgel röpülnének szét. A "mag" - a sejttől kölcsönzött hasonlattal -, ha ezek az egységek sejtek volnának, aminthogy nem azok, akkor olyan volna, mintha a sejtmag állandóan változtatná a helyzetét, röpködne szanaszét, és vonszolná magával a sejt többi részét. Érted a hasonlatotő [- Igen.] Az egységek nyilvánvalóan belül vannak minden sejt valóságán. Mármost: a kiindulópont az egység alapja, aminthogy a sejtmag a sejt legfontosabb része. A kiindulópont a kezdeti, egyedi, egyéni és specifikus érzelmi energia, amely létrehozta azt az egységet. Ez lesz a bejárat a fizikai anyagba. Ez a kezdeti, háromoldalú zárvány, amelyből minden anyag származik. A kiindulópont alkotja meg körülötte a három oldalt. [Gesztusok, szünet.] Az érzelmi energia keletkezésekor olyasmi történik, mint a robbanás. Azonnal létrejön ez a háromoldalú zárvány, és ebből olyan hatás származik, amely a súrlódáshoz hasonlítható, de ez a hatás arra készteti... [További gesztusok.] ...a három oldalt, hogy elmozduljanak, tehát végül egy zárt háromszög keletkezik, és a kiindulópont benne van. De az ugye világos, hogy ez nem fizikai forma. [- Igen.] Ettől kezdve az energiapont folyamatosan változtatja az egység formáját, de először annak a folyamatnak kell végbemennie, amiről beszéltem. Az egységnek például kereknek kell lennie. Mármost az érzelmi energia intenzitásai, amelyek az egységeket létrehozzák, végül önmagukká változtatják a rendelkezésükre álló egész teret. Bizonyos intenzitások és az egységek közötti és az egységeken belüli polaritások és az egységek nagy csoportosulásai szilárd formává sőrítik az energiát [aminek eredménye az anyag]. Nyilvánvalóan az egységekben lévő érzelmi energia a motiváló tényező, ebből is kiderül, miért képes az érzelmi energia valóban elpusztítani fizikai tárgyakat. Most szünetet tarthattok. [22:10. Jane elég hamar kijött a transzból, és jónak minősítette. Beszéde időnként igen gyors volt. Azt mondta: érezte, amint Seth keresztülerőlteti rajta a szöveget, igyekezve, hogy lehetőség szerint ne torzuljon el. Jane a szöveg közvetítése közben képeket is látott, bár a szünetben nem tudta felidézni őket. Általában, mondta, minden képet elfelejt, sőt még azt is, hogy látott-e valamit egyáltalán, kivéve, ha közvetlenül az ülés után vagy a szünet elején megkérdezem tőle. Mint mondja, néha az ülés jegyzőkönyvét olvasva újra látja a képeket; ilyenkor rájuk ismer. Jane az egységek polaritásával kapcsolatban lényegesnek tartotta megjegyezni a következőket: - Nemcsak az északi és déli pólus cserélődhet fel, hanem a kör kerülete mentén (ez szerepelt a hasonlatban) bármely két átellenes ponttal megtörténhet ez, például a kelet helyet cserél a nyugattal. 22:26, Az ülés folytatása.] Tehát: az eredeti érzelmi energia intenzitása szabályozza az egység mozgását, erejét, stabilitását és relatív nagyságát; lüktetésének frekvenciáját, más egységekre gyakorolt vonzásának és taszításának erejét, valamint azt a képességét, hogy egyesüljön más egységekkel. Ezeknek az egységeknek a viselkedése a következőképpen változik. Amikor az egység egyesül egy másikkal, jellegzetes módon elrendezi összetevőit. Az egységeken belül megváltozik a polaritás. Az egység önmagán belül polaritást vált, alkalmazkodva annak az egységnek a polaritásához, amelyik vonzza, és akkor is polaritást cserél, amikor kapcsolatuk megszakad. Tegyük fel például, hogy ötezer ilyen egység egyesül, összekapcsolódik. Természetesen akkor is láthatatlanok. De ha megpillanthatnád őket, azt tapasztalnád, hogy minden egyes egységnek a pólusai ugyanúgy állnak. Olyan volna, mint egyetlen egység, mondjuk, ha gömb alakú, tehát úgy nézne ki, mint egy kis glóbusz, amelyen a pólusok ugyanúgy helyezkednek el, mint a ti Földeteken. Ha most ezt a nagy egységet vonzani kezdi egy nagyobb, gömb alakú, ahol a pólusok a ti fogalmaitok szerint keleten és nyugaton vannak, akkor az első egység megváltoztatja polaritását, és benne az összes egység ugyanezt teszi. Az energiapont mindig félúton van a pólusok között, akármerre álljanak is, és ez [az energiapont] szabályozza a pólusokat. Ezek tehát az energiapont körül forognak. Az energiapont lényegében elpusztíthatatlan. Intenzitása azonban megdöbbentő határok között váltakozhat, tehát az is előfordulhat, hogy a körülményekhez képest túlságosan gyenge, nem elég erős ahhoz, hogy megteremtse az anyag alapját, de talán átvetülhet egy másik rendszerbe, ahol a "materializációhoz" alacsonyabb intenzitás is elég. Másfelől ezek az egységek akkora intenzitást és erőt is felhalmozhatnak, hogy viszonylag állandó struktúrát alkotnak a rendszeretekben, akkora energia áll mögöttük. Például ott van Stockridge... [Seth elhallgatott; Jane összeráncolta a homlokát, mintha egy szót keresne.] [- Oak Ridgeő] Nem. [Gesztus.] A templomromok... [- Aha. Baalbekő] Voltak olyan helyek, ahol a csillagokat tanulmányozták. Obszervatóriumok. [- Igenő - Úgy éreztem, talán eszembe jutna a szó, amelyet Seth/Jane keres, de nem volt időm egyszerre gondolkodni és jegyzetelni.] Az ennyire intenzív érzelmi energiával töltött egységek olyan mintákat formáltak az anyagból, amelyek megőrizték erejüket. Ezek az egységek, jóllehet a ti rendszeretekben jelennek meg, lehetnek valóságosak kívüle is, a teljes anyagi világon keresztülhajtva az érzelmi energia egységeit. Mint mondtam, ezek az egységek elpusztíthatatlanok. Erejük ennek ellenére növekedhet vagy csökkenhet, visszaeshet az anyag alatti intenzitásszintre, vagy keresztülhatolhat az anyagon, és eközben anyagnak tőnhet, mialatt áthalad a rendszereteken. Aktivitásuknak ezzel a részével külön fogunk foglalkozni. Ilyen esetekben azonban érzékelhetően átmeneti állapotban vannak. Most tarthattok szünetet, vagy befejezhetjük az ülést, ahogy jólesik. [- Azt hiszem, jobb lenne most befejezni.] Ezt az anyagot át akartam adni. [- Nagyon érdekes.] Ez csak a kezdet. Szívesen lemondanék a hasonlatokról, ha nem lenne szükségetek rájuk. Kellemes, jó estét nektek. [- Jó estét, Seth.] [22:45. Miután beszélgettünk egy kicsit, arra a következtetésre jutottam, hogy Seth/Jane a "Stonehenge" szót kereste, az Angliában álló, kör alakban elhelyezkedő monolitcsoport nevét. Jane azt mondta: ez volt az a szó, amelyet Seth ki akart mondatni vele. Nem tudta megmondani, miért nem sikerült a transzban kimondania, hiszen ismeri a szót, és azt is tudja, mit jelent.] 509. ÜLÉS, 1969. NOVEMBER 24., HÉTFő; 21:10 ÓRA [Jane ma C. G. Jung Kísérleti pszichológiáját olvasta. Ez a mő első amerikai kiadása; 1968-ban jelent meg, Jung örököseinek gondozásában. Sethet nem kértük arra, hogy kommentálja.] Jó estét. [- Jó estét, Seth.] Tehát: van itt egy óriási dolog, amelyet a tudat jellemzőiről beszélve minden pszichológus alulértékel. Ezt az anyagot össze fogom kapcsolni az elektromágneses energiaegységekkel, mert szoros összefüggés van közöttük. Kezdjük Junggal. ő azt tételezi, hogy a tudatnak egy Énstruktúra köré kell szerveződnie. De amit ő tudattalannak nevez, az nem ilyen egocentrikusan szerveződik, ezért ő a tudat nélkül vizsgálja - az Én-tudat nélkül. Jól mondja, hogy a normális egónak nincs közvetlen hozzáférése a tudattalanhoz. De arra nem jött rá sem ő, sem a többi pszichológusotok, amit már annyiszor mondtam nektek: hogy létezik egy belső Én, és ez a belső Én szervezi azt, amit Jung tudattalannak nevez. Amikor megváltozott, tehát nem a normális, éber tudatállapotban vagy, amikor elhagytad hétköznapi önmagad, attól még tudatos vagy és éber. Egyszerően csak kizárod az éber egótól származó és függő emlékeket. Tehát amikor a tudat sajátosságait sorolják, szeretnek megfeledkezni a kreativitásról, a teremtő erőről. Ezt a tulajdonságot inkább a tudattalanhoz kötik. Amit én állítok, annak az a lényege, hogy a tudattalan is tudatos. A kreativitás pedig a tudat egyik legfontosabb képessége. Meg kell különböztetni a normális ego tudatát attól a tudattól, amely az ego számára tudattalannak látszik. Tehát: a belső Én rendszerezi azokat a tapasztalatokat, amelyeket Jung tudattalannak nevez. A belső ego csupán egy másik megnevezése a belső Énnek. A külső ego a fizikai környezetben mőködik, a belső ego vagy belső Én a belső valóságot rendezi, abban mőködik. A belső ego teremti meg azt a valóságot, amellyel aztán a külső ego foglalkozik. Az az eredeti, kreatív munka, amelyet a belső Én végez, sohasem tudattalan. Ez a belső, tudatos ego célirányos, erősen koncentrált tevékenysége, és a külső ego csupán árnyéka a belsőnek - nem pedig megfordítva. Jung felosztásában a sötét oldal nem a tudattalan, hanem az ego. Az a bonyolult, végtelenül változatos, hihetetlenül gazdag terület, amelyet Jung tudattalannak nevez, aligha lehetne tudattalan. Ezt a belső tudat teremti meg, amelynek sokkal erősebb identitástudata és céltudata van, mint a hétköznapi egónak. Az úgynevezett tudattalan mőködését éppen az ostoba és szétszórt hétköznapi ego látja csak olyan kaotikusnak. A tudatos ego valóban a "tudattalanból" keletkezik, de mivel a tudattalan teremti meg az egót, szükségszerően sokkal tudatosabb, mint a teremtménye. Az ego egyszerően nem tudatos eléggé ahhoz, hogy befogadja mindazt a hatalmas tudást, amely a belső, tudatos Én sajátja. A belső Én, hatalmas tudása és tudatának határtalan hatóköre révén megteremti az anyagi világot, és állandóan ingereket kelt, így végezteti el a külső Énnel az éberség munkáját. A belső Én, amelyet itt belső egónak nevezünk, szervezi, teremti, kivetíti és irányítja az EE [elektromágneses energia]-egységeket, amelyekről beszéltünk: amelyek az energiát átalakítják tárgyakká, anyaggá. A belső Én arra használja energiáját, hogy önmagából - belső tapasztalataiból - létrehozza ennek anyagi megfelelőjét, amelyben aztán a külső ego eljátszhatja szerepét. A külső ego játssza el a színdarabot, amelyet a belső Én írt. De ezzel nem azt mondom, hogy a külső ego csak báb volna. Csupán azt mondom, hogy a külső ego sokkal kevésbé tudatos, mint a belső Én, hogy érzékelő-képessége gyengébb, hogy sokkal kevésbé stabil, bár nagy hangsúlyt helyez a stabilitás látszatára, hogy a belső Énből származik, s ennélfogva kevésbé tudatos, mint amaz, nemhogy tudatosabb volna. A külső egót kiskanállal kell etetni: csak azokat az érzéseket, csak azokat az adatokat kaphatja meg, amelyeket képes kezelni. És ezekhez az adatokhoz is csak egy bizonyos, speciális módon juthat hozzá: rendszerint a fizikai érzékeken át. A belső Én vagy ego nemcsak, hogy tudatos: önmagának is tudatában van, úgy is mint a többitől független individualitásnak, és úgy is mint olyan individualitásnak, amely része az összes többi tudatnak. A ti fogalmaitok szerint folyamatosan tudatában van függetlenségének és hovatartozásának. A külső ego semminek sincs folyamatosan tudatában. Gyakran megfeledkezik önmagáról. Amikor egy erős érzelem hatalmasodik el rajta, úgy mőködik, mintha el is veszítené önmagát; ilyenkor tehát az egységérzet megvan, de a függetlenség nincs. Amikor viszont a leghangosabban hirdeti individualitását, akkor nincs tudatában hovatartozásának. A belső Én mindig tudatában van mindkét viszonylatnak, és önmagát a fontosabbik köré szervezi, amely nem más, mint a kreativitás. Önmaga Gestaltját állandóan lefordítja valósággá - akár fizikai valósággá, az EE-egységek által, amelyekről beszéltem, akár más valóságokká, amelyek éppoly érvényesek. Most tarthattok szünetet, utána folytatjuk. [A szünetben hangosan gondolkodtam azon, vajon Jung a fizikai halála után megváltoztatta-e nézeteit.] [Az ülés 22:05-kor folytatódott.] Tehát: a belső Én által irányított tapasztalatok az EE [elektromágneses energia]-egységek formáját öltik magukra. Ezekből formálódnak ki a fizikai tárgyak, a fizikai anyag. Másképp fogalmazva tehát az anyag az a forma, amelyet a tapasztalat a háromdimenziós rendszerekbe való belépéskor felvesz. Álmaitoknak is anyag a formája. Álmaitokat, gondolataitokat és érzelmeiteket a belső Én céltudatosan alakítja át fizikai anyaggá. Az egyéni belső Én a nagy intenzitású teremtő folyamatban kapcsolatban áll a többi belső Énnel, és együttesen formálják az általatok ismert tárgyi valóságot, tehát a tárgyi valóság a magas fokon tudatos belső Én mőködésének leágazása vagy mellékterméke. A házak látszatra kőből vagy téglából vagy acélból állnak. A fizikai érzékek meglehetősen maradandónak látják őket. Pedig a házak a valóságban állandó rezgésben, mozgásban lévő, magas töltéső EE-egységek Gestaltjai [az atomszerkezet "alatti" szinten], melyeket a belső Ének közösen szerveznek ilyenné, és közösen tartanak fenn. A házak megszilárdult érzelmek, megszilárdult szubjektív állapotok, amelyek a fizikai anyagban materializálódtak. A tudat erőit tehát még nem értitek világosan. Minden egyénnek szerepe van abban, hogy ezek az EE-egységek a fizikai valóságba vetítődjenek. Következésképpen a fizikai anyagot jogosan lehet az Én kiterjesztésének tekinteni, éppúgy, ahogy a fizikai test a belső Én kivetülése. Nyilvánvaló, hogy a test a belső Én köré szerveződik, a fák pedig a földből nőnek ki, a házak viszont nem maguktól kelnek ki, mint a virágok - a belső Énnek tehát különféle módszereket kell alkalmaznia a teremtésre, különféle módokon használja az EE-egységeket, mint ez a továbbiakból majd ki is fog derülni. Miután a belső Én eldöntötte, hogy a fizikai valóság lesz az, ahol kifejezi önmagát, mindenekelőtt hozzálát, hogy megteremtse a tárgyi alapokat, amelyektől minden más függ majd - a földnek azokat a tulajdonságait, amelyeket természetesnek lehet nevezni. A belső Énnek óriási, végtelen tartalékai vannak, ahonnan tudást és tapasztalatot meríthet. Minden lehetőség közül szabadon választhat, a fizikai anyag változatosságában ez a mély forrás tükröződik. Miután a természetes struktúrák létrejöttek és léteznek, egyéb, másodlagos fizikai formák, struktúrák projekciójára kerül sor. A legmélyebb, alapvető és tartós szubjektív tapasztalatok azonban a természeti formákba valósulnak át: a gazdag tájba, amely táplálja a fizikai életet. A következő ülésen folytatni fogjuk ezt a témát. Jung a halála előtt nem sokkal kiterjesztette néhány elméletét. [Előrehajol, tréfás nyomatékkal:] Azóta pedig már jó sokat megváltoztatott közülük. Most tarthattok szünetet, vagy befejezhetjük az ülést, ahogy tetszik. [- Tartsunk szünetet.] [22:30. Jane azt mondta: úgy érzi, ez a szöveg tíz perc alatt jött át; a valóságban huszonöt volt. Az ülést 22:43-kor folytattuk.] Nemsokára vége az ülésnek. Legyen most elég annyi, hogy a jövőben az, amit most mondok nektek, szélesebb körben válik ismertté. Az emberek bizonyos mértékig megismerkednek saját identitásukkal és tudatuk egyéb formáival. Történelmetek során néhányan felismerték a tényt, hogy bizonyos alvási és álmodó tudatállapotokban létezik öntudat és cél, és azt hangoztatták, hogy ez a belső Én éber állapotban is folyamatosan létezik. Az ilyen emberek már nem képesek tökéletesen azonosulni az egotudattal. Túlságosan jól tudják már, hogy többek annál. Az ilyen természető tudást az ego is elfogadja, mert meglepetésére azt tapasztalja: nemhogy kevésbé tudatos, hanem tudatossága fokozódik, a korlátai eltőnnek. Tehát: nem igaz - és ezt nyomatékosan hangsúlyozom -, hogy az úgynevezett tudattalan, ha egy normális személyiségben szabadságot kap, energiát von el az ego köré szerveződő Éntől. Épp ellenkezőleg: az ego feltöltődik, méghozzá eléggé közvetlenül. A pszichológusok azért állítanak ilyesmit, mert félnek, hogy a "tudattalan" kaotikus. A pszichológusok természetében van valami közös: a "tudattalantól" való félelmük egyenes arányban áll az iránta érzett érdeklődéssel és vonzódással. Az ego azáltal tudja megőrizni stabilitását, látszólagos stabilitását és egészségét, mert a tudatalatti és a tudattalan állandóan táplálja. A túl sok táplálék nem fogja elpusztítani. Tudod ezt követniő [- Igen.] Az ego csak akkor kerül fenyegetett helyzetbe, ha kiéheztetik: ha ennek a tápláléknak nagy részét valamilyen okból megvonják. Fogunk még beszélni az ego és a "tudattalan" viszonyáról. Egészséges személyiségben a belső Én könnyőszerrel kivetíti minden tapasztalatát EE-egységekbe, amelyek által valósággá válnak. A fizikai anyag tehát afféle visszajelzésként mőködik. Most pedig vége az ülésnek, ha nincs kérdésed. [- Azt hiszem, nincs. Nagyon érdekes volt.] Szívből jövő üdvözletem; kellemes estét kívánok mindkettőtöknek. [- Tetszettek a képekő - A kérdés azokra a fényképekre vonatkozott, amelyeket az előző, 508. ülésen készített egy fotós.] Nagyon is - és a fiatalember is, aki fölvette őket. [22:56]

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07


Ezt az írást még senki nem értékelte, légy te az első
Klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!

  

Vissza a  témakörhöz


AsztrálFény
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on! Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel.

AsztrálFény
AsztrálFény - Ezoterikus Stúdió
Ügyfélszolgálat, e-mail:info@asztralfeny.hu, telefon: 06-30 820-1008
© 1998 - Minden jog fenntartva!

Az AsztrálFény oldalak az Internet Explorer böngészőre vannak optimalizálva.

hirdetés


 
AsztrálFény nyitó oldal AsztrálFény nyitó oldal

 

Kedves Vendég!

Még nem vagy bejelentkezve.
»»
Bejelentkezés
««

Ha még nem vagy regisztrálva:
»»
Regisztráció
««

Jelenleg rajtad kívül
4 vendég
nézegeti az
AsztrálFény
oldalakat

 
Fent vagyunk a Facebook-on is!
Ha tetszik ez az oldal, oszd meg az ismerőseiddel a Facebook-on!
Ha tetszik ez az oldal
ajáld másoknak is ...

 
A karma

Az éjszaka második szakában, amikor Buddha elérte a megvilágosodást, szert tett még egy, az újjászületésről való ismereteit kiegészítő tudásra, ez a karma, az ok és a következmény természetes törvénye.
 
 
Partnerprogram

  Pénz...
   Pénz...
    Pénz...
Partner program
Legyen a
partnerünk!

Keressen pénzt,
a mi segítségünkel!
»klikk...«
info@asztralfeny.hu