A Plútóról röviden: - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

A Plútóról röviden:

Erre a kincsre eddig 17565 alkalommal voltak kíváncsiak.

A Plútó először is, mint égitest egy kettős bolygó. Az úgynevezett "holdja" nagyobb, mint feleakkora, mint Plútó maga. (Charon) Ez a kettős egység a lényege Plútónak többféle szempontból. A lényege ennek, az hogy szimbolizálja azt, amit a legfontosabb megérteni a lélekkel kapcsolatban. Először is tisztázzuk, hogy mi a lélek: a lélek egy energia halmaz, amelyet Isten teremtett a teremtés pillanatában úgy, mint minden egyebet. Ez az energia nem cserélhető fel mással, nem pusztítható el, és nem szüntethető meg. Egyedi, és a legfontosabb tulajdonsága, az hogy TUDATOS TUDATOSSÁGA VAN ÖNMAGA LÉTÉRőL. Ezt fontos megérteni. Ugyanis tudatosság mindenben és mindenfele formában létezik. A különbség az, hogy ön-tudata van-e egy formának vagy energiának. Pl. a sziklának nincs tudatossága önmagáról. Viszont tudatossága van, egy tudat létezik benne, ahogy mindenben az univerzumban. A főszál, vagy a fa rendelkezik ön-tudatossággal. Hogy milyen szinten az egy más kérdés, a lényeg az, hogy VAN. Ha nem lenne, akkor nem volna képes fenntartani saját magát, mert nem tudhatna a határait semmilyen szinten, és nem tudna táplálni önmagát, ha egyszer nem tudna a határait. Érthető ez ígyő Az emberi tudatosság természetesen egy mafajta öntudatosságot képvisel, mint a fa vagy növények. Az öntudatossági tudatforma az állatokban magasabb, mint a növényekben, és az emberben magasabb, mint az állatokban, viszont ez nem azt jelenti, hogy hierarchikus módon "magasabb" vagy magasabb rendő. Erről szó nincs. Az emberi lélek és tudatossági tartalom vagy forma lényege, az hogy magas tudatossági szintje van önmagáról. Arról hogy létezik, és hogy individuálisan létezik, vagyis különböző, szeparált más tudatossági formáktól. A lélekben kétféle alapvető kívánság, vagy fajta létezik. Az egyik a SZEPARÁLÓDÁSI vagy, az hogy elkülönülve önmagát megélhesse megtapasztalhassa, és ez azt jelenti, hogy elkülönül szeparálódik attól, ami teremtette, amiből ered. A másik ezzel ellentétes alapvető vágy, ami a lélekben van az a KAPCSOLÓDÁSI, EGYBEOLVADÁSI VÁGY. Vagyis hogy egybeolvadjon, visszamenjen, eggyé váljon azzal, ami teremtette, az eredetével. Ezt az állandóan létező kettősséget úgy lehet megérteni és bebizonyítani, hogy megnézzük a saját vágyainkat, és a belső történést: Amikor vágyunk valamire, ami szeparizációs vágyból ered, pl. vágyunk egy új kapcsolatra, vagy új autóra, vagy új társadalmi pozícióra stb. stb., amikor elérjük azt, amire vágytunk egy darabig ez elégedettséget, örömet stb. vált ki bennünk. Viszont eljön egy idő, amikor egyszercsak az adott DOLOG barmi is volt az éppen, hibába van meg, nem tölti be bennünk azt a valamit többe, amit először hittünk, hogy be fog. Egyszercsak eljön az idő, amikor hiába az új szerető, vagy autó, vagy nagy pozíció stb. stb. belül elkezdjük érezni, hogy VALAMI TÖBB IS VAN ENNÉL, valami még mindig hiányzik. Ez tipikusan a tudattalan visszhangja, ahol az összeolvadási vágy van, a szeparálódási vággyal pontosan ellentétben. Ha nem volna, akkor nem következne be ez a bizonyos "kiüresedés" egyszercsak. Ez nem egyéb mint a következménye annak, hogy bár végtelen számú szeparizációs vágyunk lehet, egyiket elérjük másikat nem, viszont bármit elérünk valami mégis mindig hiányzik. Általában ezt az őrt aztán betöltjük egy következő szeparizációs vággyal, és akkor azzal telik az idő hogy azt igyekszünk elérni, hívén hogy akkor most az meglesz, az a bizonyos belső őr be lesz töltve ezzel. És aztán ez lehet hogy egy év, és lehet hogy száz élet, :-) de a lényeg az hogy egyszer eljön az idő amikor megint ráébredünk arra hogy nem, az a halk őr az nem lett egészen betöltve, valami még mindig hiányzik. Az ami hiányzik, az a vágy az összeolvadásra, visszatérésre. De ez legtöbb esetben természetesen nem tudatos. Szóval ezt az alapvető kettősséget a lélekben meglévő kívánságfajtáknak jelképezi hően Plútó a kettős bolygó. A helyzete: a legkülsőbb bolygó, Neptun után van. Neptun korrelál a Halak jegyéhez, ami a teremtés jegye. Neptun szimbóluma a teremtés maga. Vagyis a naprendszeren belüli sorrend mutatja a teremtés ebben az univerzumban való természeti törvényeit, most ebbe nem akarok nagyon belemenni, a lényeg az, hogy Plútó áll a másik oldalon, Neptun másik oldalán. Vagyis míg az élet fizikai megnyilvánulása a napon át belülről kifele történik (Biblia: először volt a SZO=Mercury) - és érdekes hogy a Föld a harmadik (megint az a bizonyos hármas szám) -, szóval miközben ez történik a nap felől haladva kifelé, Plútó az utolsó állomás, és nem Neptun..

Ez azért van, mert a lélek az alapvető energia, amely megnyilvánul formában (az emberi formában például), az nem fizikai kizárólagossággal lett teremtve. ellenkező irány. Az ami a fizikai formában megnyilvánul, az a halál pillanatában átkerül a Szaturnusz (földi élet) győrőin (levéve mindent ami fizikai volt). Uránusz körébe (elme, színtiszta tudat, amelyben minden a múlt, a jövő, a tudatos és a tudattalan megvan) energia formában, és egy fajta de-kondicionálás következik be. Így átkerül Neptun körébe. a sansz az egybeolvadásra, és újratöltődésre. ha a lélek kész rá. ha nem, akkor saját kívánságai miatt, átkerül újra és újra a másik oldalra. Plútó. a teljes tudattalan, amelyben iszonyú erős kívánságok vannak. és ez az ami meghatározza azt, hogy pontosan hol, mikor fog reinkarnálódni. vissza a nap felé, előröl az egész kör

Lényeges egy dolog megértése: a Teremtő nem egy tökéletes erő, vagy tökéletes lény. A Teremtő egy fantasztikus ero, ami maga evolválódik. Mindnyájunk evolúciója a része a Teremtő evolúciójának. Ha kételyed van, tedd fel a következő kérdést: Hogyan teremthet egy tökéletes valami valamit, ami nem tökéleteső A zsidó-keresztény. vallás óriási buktatója :-)) Most erre nem akarok kitérni. Csak annyit. Nem a teremtés nem befejezetlen, szó nincs róla. Viszont a teremtésben és törvényeiben és céljában benne foglaltatik az evolúció. A Teremtő maga AKAR EVOLVÁLÓDNI, FEJLőDNI és mi ennek vagyunk része és ezért vagyunk itt. Vagyis, a teljesen rendben van, hogy nem vagyunk tökéletesek, és az is hogy bennünk van a vagy a tökéletességre. A Teremtő képére vagyunk teremtve, és általunk minden tudatforma által a tapasztalatokon keresztül fejlődik tanul a Teremtő maga. A mindenség a Teremtő tükre, megnyilvánulása, mi és azok vagyunk. Az, ha minden nap igyekszünk egy kicsit jobba válni, az elég és elég jó, és érdemesek vagyunk szeretetre és elismerésre. Szó nincs róla, hogy a Teremtő vettet volna ki minket az "édenkertből". Nem most is ott vagyunk, de teremtő erővel rendelkezünk úgy, mint a teremtő maga. Eddig a pillanatnyilag ezt teremtettük, itt tartunk az evolúciónkban. Nem vagyunk számkivetettek, és nem kell tökéletesnek lennünk, ahhoz hogy ne legyünk. Viszont ami természetes törvények szerint helytelen az magával hoz következményeket, mert így van teremtve. És az által is tanulunk. 25 000 évvel ezelőtt volt a csúcsa a felmenő ágnak. Az emberiség akkori kollektív tudatossága 99%-ban a spirituális szinten volt. Ezután jött a lemenő ág, a sötétkor, amiből most kezdünk csak kijönni. Most kezdődött el nem olyan regen az újra felmenő ág, és ez az Aquarus korban lesz igazan virágban. Mi most az átmenet korában vagyunk, az utolsó tisztulási időben (Szőz al kor a Halak korban) és az Aquarus kor 2060-ban kezdődik.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (2 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!