Tündérboszorkány? Boszorkánytündér? Wicca!

Minden nép mesevilágában ismert a boszorkány alakja, a manók, tündérek, varázslók, törpék, farkasemberek és más csodálatos lények társaságában. A hozzáfűződő képzetek azonban messze eltérhetnek attól a sztereotip képtől, ami általában a mi kultúránkban a boszorkány alakjához kapcsolódik. Számtalan tévhit rakódott rá az évszázadok során, szoros összefüggést mutatva az ősi asszony, a pogány, teremtő, gyógyító ősanya-alak mélybe ásásával, elrejtésével, megtagadásával. A nyugati kereszténység térhódításával a korábbi, pogány kultúrák elemei többnyire nemkívánatossá váltak. Az egyház igyekezett nem venni róluk tudomást, vagy ami még rosszabb, tűzzel-vassal próbálták a régi kultikus elemeket kiirtani, a szó legszorosabb értelmében. Általában jellemző, hogy az ősi mítikus elemek kettős természetéből lefaragták a "rosszat", megtagadták a bennük rejlő földies jelleget, és valami elvont eszményképpé transzformálva a földből gyökerestül kitépve az ég felé emelték az ősi alakokat. A nyugati kereszténység szimbólumait, Szűz Mária alakját, a Szentháromságot, a keresztet is csak akkor érthetjük meg igazán, ha visszanyúlunk az elfeledett gyökerekhez, az ősi idők homályába.

A lélek sem tűri hosszú távon az elfojtást, zabolátlan, ősi természetének megtagadását. Előbb-utóbb mindig valamilyen módon megtalálja a felszínre vezető utat, egy csendes kis csermely vagy elementáris erejű vulkánkitörés formájában - az elfojtás súlyosságának arányában. Hasonlóképp működik ez "nagyban" is: az emberiség kultúrtörténetében végig megfigyelhető ez a jelenség. Így tehát az ősi értelemben vett "boszorkányság" is képes volt fennmaradni évszázadokon keresztül - ha rejtve is, és az utóbbi évtizedekben újra felszínre törni, az archetípusokra jellemző elemi erővel. Az ősi pogány idők boszorkányai éppolyan összetett alakok, mint bármely ősi archetípus: nem osztályozhatók "jóra" és/vagy "rosszra".

A mai idők wiccái az ördöggel cimboráló, seprűnyélen lovagló, rontást hozó boszorkányok kompenzációi jungi értelemben. Eredeti értelmében a tündér és boszorkány manapság oly ellentétes sztereotípiái egyáltalán nem váltak külön: a gyógyító, termékeny ősanya archetípusban minden aspektusuk megtalálható. Mindezt szinte kézzelfoghatóan érzékelhetjük, ha figyelmesen megvizsgáljuk az ősi népmesék, archaikus mítoszok, pogány elemeket őrző néphagyományok, valamint a középkortól egészen az újkorig fellelhető boszorkányperek tarka szőttesét.

A tündérek/boszorkányok legtovább és legtisztább formájukban a Balkánon, Szicíliában, Írországban és Skóciában maradtak fenn. - Itt hadd jegyezzem meg, hogy a "boszorkány" szó angol megfelelője, a witch sőt maga a wicca szó is a bölcsességet jelentő wit tőből származik.

A wicca lényege tehát: ősi, megbonthatatlan kapcsolat a természet ősi szellemvilágával, az erdők, mezők, folyók isteneivel, mítikus lényeivel. A wicca gyógyító személy, a szó legátfogóbb értelmében. Ismeri a gyógyító növények, ásványok titkait, a mágikus eszközöket. Ismeri a gyógyításra legalkalmasabb időpontokat, követve a természeti ciklusok rendjét. A wicca az őskori Európa mágikus termékenységkultuszának egyenes folytatása. Ősi istenük a szarvakat viselő kelta Cernunnos vagy görög Pan - valószínűleg őt azonosították később rosszhiszeműen az ördöggel. Ma inkább minden asszony archetípusa, a Nagy Ősanya, a Nagy Istennő (Dea Magna), a Földanya, (Gea vagy Gaia), a Holdistennő-hármasság (Selene, Diana, Luna) áll a kultusz középpontjában.

A wicca legfőbb törekvése egybeesik a jungi individuáció fogalmával: célja az emberben rejlő "mágikus" képességek újraélesztése, a legkülönfélébb okkult, metafizikai, vallási irányzatok évezredek során összegyűjtött tapasztalatai és jól kidolgozott módszerei alapján. A wiccát tanulmányozva találkozhatunk az ókori misztériumvallások bevatási rítusaival, keleti önfejlesztő "módszerekkel", a természeti népek samanisztikus praktikáival, mágikus és okkult elemekkel egyaránt. Szoros kapcsolatot mutat a tao, a zen és a szufi hagyományokkal. A wicca holisztikus szemléletet nyújt, óvakodik mindenfajta dogmatizmustól. Mindezekből következik, hogy nemcsak nő lehet wicca, nincs semmiféle nemi, faji, életkori megkülönböztetés. A wicca másik elnevezése, a "zöld boszorkány" arra utal, hogy elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban áll a természettel, saját önvalójával és az egész külső-belső természettel egyaránt. Célja a harmónia újrateremtése az egyes emberekben is, környezetében is, tulajdonképpen univerzális szinten.

A legfontosabb cél pedig elsősorban az alapvető félreértések eloszlatása, és nagy vonalakban a wicca bemutatása. A témához kapcsolódó irodalomjegyzék, linkgyűjtemény azoknak segít, akik a rövid bevezető után alaposabban szeretnének elmélyedni a témában.