A természeti tipológia! Fizikai, érzelmi és intellektuális szinten határozza meg az ember, egész életére szóló jellemzőit.

Az idegi szabályozás fizikai kontúrja:

Fékezés: A differenciálás képessége, az egyén reagálása a világ felé. Az úgynevezett fékezés ereje, amely kifejezi a ragaszkodás mértékét a megkezdett, megszokott dolgokhoz. Ha ez az érték magas, (50 és 99 között) az egyén nehezen hagy abba dolgokat. Ragaszkodik a megszokásokhoz, az alaposan kidolgozott és bejáratott sémákhoz. Időre van szüksége az új feladatok feldolgozásához. Ha azonban ez az idő rendelkezésére áll, akkor alapos, kitartó teljesítmény várható el tőle. Váratlan, új helyzetektől mentes, gyors döntéseket nem igénylő környezetben, harmonikusnak, megelégedettnek érezheti magát. A kényszerhelyzetek, váratlan fordulatok azonban, stresszhatást jelentenek számára.

Élénkítés: A bekapcsolódás képessége, ahogy az egyén a világ változásait feldolgozza. Az úgynevezett bekapcsolódás ereje, amely kifejezi az élénkség mértékét az információk feldolgozásában. Ha ez az érték magas, az egyén könnyen és gyorsan alkalmazkodik az új feladatokhoz, a változó körülményekhez. Sőt, kifejezetten idegesítheti a monoton, változatosságtól mentes feladat. Idegi feszültség nélkül képes viszont alkalmazkodni, és feladatot ellátni szokatlan helyzetekben, újabb és újabb körülmények között. Nem okoz stresszt nála, ha több feladatot kell egyszerre ellátnia.

A két érték összege az általános ingerküszöb nagyságát, az idegrendszer fizikai erejét és ingertűrését mutatja. Ha ez az érték alacsony (0 és 75 között), főként az érzékelések dominálnak, (extraszensz). Ha magas (100 felett), a porciós küszöb felfelé mozdul el, (energetikus).

Az idegi szabályozás érzelmi kontúrja:

Érzelmek: Az "EGO" mértéke, az érzelemből eredő túlélőképesség és célirányosság. Megmutatja, hogy az ember mennyire tartja saját magát központi személyiségnek, mennyire közelít az egoizmushoz, a csak saját magát fontosnak tartó emberhez. Ha ez az érték magas, az egyén vezető szerepet igyekszik betölteni, másokat maga mögé utasítva. Ez az általában rossz értelemben vett tulajdonság lehet pozitív előny is abban az esetben, ha kifejezett feladat a vezetői pozícióra való rátermettség.

Érzések: A "MI" mértéke, az érzésekből eredő türelem és érzékenység. Megmutatja, hogy az ember mennyire képes másokat elfogadni, mások problémáiba beleérezni, gondjaikat magáévá tenni. Ha ez az érték magas, az egyén empatikus képességekkel rendelkezik, extrém esetben akár önfeláldozó típus is lehet. Olyan ember aki saját magát mások mögé utasítja, a segítést helyezi előtérbe, akár a saját problémái megoldásának háttérbe szorításának árán is.

A két érték összegének a nagysága mutatja, hogy mekkora az általános érzelmi tűrőképesség. Mennyire erős a saját érzelmi hatás, hogy mekkora ellenállást képes elviselni érzelmi megingás nélkül. Arra is rámutat, ahogy az ember érzelmei megmutatkoznak a külvilág felé. Alacsony érték esetén (hideg érzelmi típus) a kifejezés a belső kontúron zajlik le. A külvilág nem sokat érzékel az érzelmek lefolyásáról. Ő az aki pl. egy temetésen kő arccal áll végig. Magas érték esetén (szenvedélyes érzelmi típus) az érzelmek a külső kontúron zajlanak, heves kitörésekkel, vidám kacagással vagy hangos sírással megnyilvánulva.

Az idegi szabályozás intellektuális kontúrja:

Intuíció: A megérzések mértéke, az analóg, képi feldolgozás képessége és a veleszületett viselkedésforma. Megmutatja a jobb agyfélteke funkcionális állapotát, az információ egységben való feldolgozásának a képességét. Ha ez az érték magas, jó az "egész-szerű" érzékelés, a kreatív gondolkozás, az információ új módon és új kapcsolatrendszerben való felállítása. Az ilyen embereknél jó a test nyelvének az irányítása, a mozdulatok és a fizikai aktivitás minősége. Speciális emlékező központtokkal rendelkeznek ezek az emberek, a tárgyak vagy események egész-szerű megjegyzésére.

Logika: A logikának a mértéke, a diszkrét feldolgozás képessége és szerzett viselkedésforma. Megmutatja a bal agyfélteke funkcionális állapotát, az információ szó szerinti értelmezésének, a darabokban való feldolgozásnak a képességét. Ha ez az érték magas, jó az ember logikai, a mennyiségi műveletek végrehajtásának, a kritikai és analitikai munkának a képessége. Az ilyen ember a befolyó információnak minden egyedi részéve külön-külön dolgozik, a szóbeli elképzelést, a nyelvtant és a szórendet helyezi előtérbe. Szavakban és matematikai szimbólumokban kifejezett információval dolgozik. A szavak és számok számára speciális emlékező központjai vannak. Elemez, kritikailag felmér, számszerű értékelést ad.

A két érték összege mutatja az agy általános teljesítőképességét, az intellektuális funkciók produktivitását. Alacsony érték esetén (gyakorlati intellektuális típus) az egyén egy adott, konkrét szituációban lehet hatékony, praktikus tevékenységre alkalmas.

Budavári László

Történeti áttekintés. A kronobiológia születésének éve 1729. Addig semmilyen rend- szerezett leírásunk nem volt az élő szervezetek időérzékeléséről.

Elsőként egy francia csillagász írta le a növények napi (24 órás) ritmikus mozgását (a levelek ciklikus mozgását). Egyre többen kezdtek kísérleteket végezni és mindannyian arra a következtetésre jutottak, hogy a növények ritmikus mozgást végeznek. 1880-ban Darwin könyvet írt "A növények mozgásképességéről" címmel, melyben a periodikusságot a fény és a sötétség megfelelő váltogatása következményének tulajdonítja. A jelenség helyes értelmezéséhez azonban még közel száz évre volt szükség, amelyek végső lökést adtak a kronobiológia fejlődésének. Kiderült például, hogy a fény kiiktatása lassítja, vagy gyorsítja a mozgás ritmusát. Vizsgálni kezdték a glikoszintézis ütemét a májban, kimutatták a mellékvesehormon termelésének heti ciklusait, felfedezték a méhek időmérő képességét. Jelentős szerepet játszottak a kronobiológia fejlődésében azok a kísérletek, amelyek a madarak tájékozódását vizsgálták.

Az 1950-es évektől nagy lendületet kapott a munkaképesség alakulását tanulmányozó munka-kronobiológia kutatása is. Japánban tanulmányozni és alkalmazni kezdték a 23, 28, és 33 napos bioritmusokat. Századunk hatvanas éveiben terjedt el a PSI-elmélet (a PSI betűszó a physical:fizikai, sensory:érzékszervi és intelectual:értelmi szavak kezdőbetűiből állt össze).

A PSI-elmélet Európában és Amerikában néhány év alatt meghódította a világot azzal a csábító lehetőséggel, hogy bármely kívánt napra vonatkozóan gyorsan és könnyen meg lehet határozni segítségével az ember munkaképességét, érzelmi és értelmi állapotát. A születés napjától indított 23 napos fizikai ciklus, 28 napos érzelmi ciklus és 33 napos értelmi ciklus segítségével kiszámolhatók az adott napra jellemző értékek.

Egyes kutatók a középső holdhónapnak megfelelő hosszúságú ciklus mellett érvelnek. Feltételeznek egy alapperiódust, amelynek hossza azonos a Hold Föld körüli forgásának átlagos időtartamával, azaz megközelítőleg 28 nappal. A 23 és 33 napos ciklusok hosszát úgy határozzák meg, mint az alapciklus hosszából eredő, azzal egyenértékű ciklust.

Tudományos felfedezések eredményeképpen 1981-92 között szovjet kutatók kidolgozták és meghatározták a pszichogenetika alapjait. A kutatásokban kiemelkedő jelentőséggel bírt Prof. Dr. Artúr Zsazskov munkássága. Ő dolgozta ki a természeti tipológia szabályrendszerét. A pszichogenetika azon túl, hogy a születés napján meglévő alapciklusból meghatározza az ember veleszületett jellemzőit, még számos kutatás területére nyújt értékes információs alapot. Többek között, az ember szervi működéseit is meghatározó csakrák (energetikai központok) állapotának, a meridiánok (energia csatornák) működésének, embercsoportok (párok, családok) kialakulásának és összeegyeztethetőségének meghatározásához is segítséget nyújt.

Budavári László