|
Hipertimikus egyéniség
A hipertimikus temperamentum, amelynek éles megnyilvánulását hipomániás állapotnak nevezik, jól ismert a pszichiátriában. A hipertimikus egyéniség mindig optimistán nézi a világot, különösebb erőfeszítés nélkül győzi le a bánatot, egészében véve jól érzi magát ebben a világban. Általában könnyen él, hiperaktív. Könnyen ér el sikereket, művészi alkotó tevékenységben élen jár. A tevékenység iránti vágya ösztönzi a kezdeményezőkészségét,mindig újat keres. A legfőbb gondolattól való elmozdulása egy sor váratlan asszociációt és ötletet szül benne, ami szintén az aktív, alkotó gondolkozást segíti. Kiváló beszélgetőpartner, általában a figyelem középpontjában van. Mindig érdekes, de nem áll le sokáig egy témánál. Az ilyen ember nem tud unalmas lenni, beszéde tele van tréfás mondásokkal, szórakoztató viccekkel. Ha azonban ez a temperamentum túl élesen jelenik meg, pozitív jellemzés már nem alkalmazható rá, mivel az ilyen ember viccelve viszonyul még a komoly dolgokhoz is. Az etikai normák felborulása figyelhető meg, mivel néha eltűnik nála a kötelességtudat és a megbánás képessége. A tevékenység iránti túlzott vágy eredménytelen szétszórtsághoz vezethet. Az ilyen ember sok mindent vállal, de kevésnek jár a végére. A túlzott vidámság ingerlékenységbe mehet át. Egészében véve a hipertimikus egyéniség nem kötelezően, de társulhat mániával. Viszonylag enyhe megjelenéseiben az egyéniségnek egy normális variánsát képviseli.
Megragadó egyéniség
A megragadó egyéniségre a megragadó effektus hosszantartóssága jellemző. Azok az érzések, amelyek erős reakciókat képesek kiváltani, általában csak azután kezdenek csökkenni, hogy a reakciók "szabad folyást" kaptak. A feldühödött ember haragja csökken, ha meg lehet büntetni azt, aki megbántotta, vagy haragot váltott ki benne. A megragadó egyéniségnél az effektus hatása csak lassan szűnik meg, s elég csupán gondolatban visszatérnie a történtekhez, azonnal életre kelnek a stresszel együtt járó érzelmek. A feszültségeket összegyűjti, melyek egy újabb kis hatásra kiömlenek. "Utolsó csepp a pohárban." Kis hatásra, értelmetlennek tűnő kirobbanó hatással reagál, majd helyreáll az egyensúly. De benne marad egy "tüske", amit újra megragadva ismét kitörhet. Mindenről tárol egy negatív emléket, amibe tényezőként megragad és így visszatéríti a stresszélményt. Az egoisztikus effektusoknak különleges ereje van. Ezért van az, hogy az effektus megakadása a legélesebben akkor nyilvánul meg, ha azok az egyéniség személyes érdekeit sértik. Nagy erejű egoisztikus megnyilvánulások jellemezhetik. Az effektus ezekben az esetekben a sértett büszkeségére, valamint az elnyomás különböző formáira való válasznak bizonyul, habár objektíve az erkölcsi kár elhanyagolható mértékű lehet. A társadalmi igazságtalanság által kiváltott felháborodás kisebb mértékben jellemzi. Ha rálépünk egy fájó bütykére, az emlékélményére, a hatás ránkborulhat. Sokszor visszatartja magát, összegyűjti a hatásokat. Sértődékeny, haragtartó, bosszúálló. Sosem felejti el egyéni érdekeinek sérelmeit. Jó a gondolati és az érzelmi emlékezete. A megragadó egyéniség kialakulhat ingázó nevelés eredményeként. Szigorú és engedékeny nevelés váltakozása ilyen hatást eredményezhet. Szigorúnál visszafogja magát és az engedékenynél kidobja a feszültséget. Például szigorú apa és engedékeny anya esetében. Különösen veszélyes, ha ugyanazon embertől tapasztalja a gyerek az ingadozó nevelést. Például gyermekét egyedül nevelő szigorú apa, aki megenyhül. Ez a gyerekben feszültséget okoz. Egyszerre fog valakit utálni és szeretni is. Ha elveszti az embert, akihez kötődik, elveszítheti az élete értelmét.
Emotív egyéniség
Érzékenység jellemzi, valamint a reakciók mélysége a finom érzelmek területén. Nem a durva érzelmek izgatják az ilyen embert, hanem azok, amelyeketa lélekkel, humanitással, szívélyességgel asszociálhatunk. Az emotív temperamentumhoztartozó egyéniséget általában lágyszívűnek szokták nevezni. Másoknál jobbantud sajnálni, jobban elérzékenyül, különös örömmel tölti el a természettelvagy egy műalkotással való találkozás. Néha úgy is jellemzik, mint nagyonérzelmes ember. Könnyen könnyre fakad, legyen az örömtől vagy szomorúságtól.Az élet eseményeit komolyan fogja fel. A lelki trauma depresszív hatássalvan rá.
Pedantikus egyéniség
A demonstratív ellentéte. Gyenge a kiszorítás képessége, nem képes akétséget sem kiszorítani. Állandóan kételkedik, vizsgálja a tegnap, a maés a holnap eseményeit, cselekedeteit, feladatait. Nem tud nyugalomban lenni. Végtelenségig alapos és időigényes. Ezért nem marad ideje az élet szépségeit csodálni, nyomja az alaposság súlya. Minden lehetőséget igyekszik megvizsgálni, és a legjobbat kiválasztani. Ritkán követ el hibákat, pedantikus és alapos. De ezért drágán fizet. Az orvos utasításait pontosan végrehajtja, szigorú életet él. "Ezt nem szabad, azt kell!"
Ciklotimikus egyéniség
Olyan emberről van szó, akire a hipertimikus és a disztimikus állapotok váltakozása jellemző. E két pólus közül az egyik kerül előtérbe, időben bármiféle kívülről észrevehető ok nélkül, néha pedig valami konkrét külső ok hatására. Az örömteli események az ilyen embernél nemcsak az öröm érzését váltják ki, hanem a hipertimia általános jellemzőivel járnak együtt. Az aktivitás iránti erős vággyal, megnövekedett beszédkészséggel, a gondolatok vad szökellésével. A szomorú események nyomottságot váltanak ki nála, valamint a reakciók és a gondolkodás lassulását. A külső ingerek nem mindig okai a változásnak, néha az általános hangulat észrevehetetlen megfordulása is elegendő lehet. Vidám társaságban a figyelem középpontjába kerülhet, hangadó lehet, aki mindenkit szórakoztat. Komoly társaságban pedig zárkózott és hallgatag lehet.
Aggódó egyéniség
Már gyermekkorban erősen megnyilvánul. Fél sötétben tartózkodni, elaludni, fél kutyától, vihartól, más gyerekektől. Ha más gyerekek kinevetik, nem védekezik, ezzel mintegy provokálja az erősebb és bátrabb gyerekeket, hogy egy kicsit "szórakozzanak" vele. Ő az úgynevezett bűnbak. Felnőttként a félelem gyengébben nyilvánul meg, de a félénkség, alázatosság, kisebbrendűség érzés, önbizalom hiány, néha hiszékenység, ijedősség jellemző lesz. Érdekeit, álláspontját nem igazán tudja megvédeni.
Demonstratív egyéniség
Erősen kiszorított viselkedés jellemzi. Hosszú időre képes kiszorítani az emlékezetéből a számára kellemetlen eseményeket és eltemetni azokat a tudatalattiba. Mindig valami foglalkoztatja, mindig valamit el akar érni, állandóan mozgásban van, próbál megoldani valami konfliktust. Életcéljai megvalósításához anyagi sikerességért küzd. Szóbeli öndicséret jellemzi. "Ki dicsérjen meg, ha nem saját magam." Karrierisztikus viselkedés jellemzi, szeret az események középpontjában lenni. Jellemzi az önsajnálat, úgy gondolja vele igazságtalanok, nem megérdemelten veri a sors. A jelen pillanatait éli át teljességgel és viharosan, múlt és jövő másodlagos nála. Cselekedetei nem átgondoltak.
Egzaltált egyéniség
A szorongás és boldogság egyénisége. Váratlan reakciók jellemzik. Például más helyett kezd el örülni vagy szomorkodni. Szenvedélyesebben reagál azéletre, mint mások. Ugyanolyan könnyen jut örömittas állapotba jó esemény hallatán, mint kétségbeesésbe szomorú események eredményeképpen. Szereti a zenét és a művészeteket. Jellemzi a vallás és a világnézet keresése. Erősen érzékeny a szomorú tények irányában. Például találkozás egy kóbor, megvert kutyával. Őszinte és mély elkeseredést és bánatot élhet át, feldobott, viharos szakaszokkal.
Disztimikus egyéniség
Depresszivitás jellemzi. A hipertimikus ellentéte. Életfelfogása komoly, az élet sötét és szomorú oldalára koncentrál. A lelke mélyéig megrázó események nagyon pesszimistává tehetik. Életképessége gyengült, gondolatai lassúak, beszélgetésben ritkán vesz részt. A finom érzéseket helyezi előtérbe. Nem jellemzi egoisztikus megnyilvánulás. Biztos és alapos a munkájában de az aktivitás hiánya miatt nem hoz ki mindent magából. Tapintatos és igazságos. Temperamentuma normális lehet.
Élénkíthető egyéniség
A kontrolok hiánya jellemzi. Reakciói impulzívak. Életmódjában döntő a vonzódás, az ösztönök, a kontrolálatlan ötletek megléte és az erkölcsök hiánya. Sohasem a logika és a józan ész vezérli. Az ösztöneit kielégíti, de nincs tudatos célja, nem jellemzi a tudatos irányítás. Ha valami számára nem tetszik, nem keres megoldást, nem türelmes, ingerültségét kinyilvánítja és a probléma megoldását elveti. Kirohan a teremből és becsapja az ajtót, nem gondolva a következményekre. Munkahelyén indoklás nélkül felmond. Ha a szavak elfogynak agresszív tettlegességre tér át. A megragadóval ellentétben, a reakciók gyors lefolyása jellemzi, káromkodik, csapkod, majd megnyugszik. Serdülőknél első jel az otthonról való elszökés. Nem harcol, elszökik, impulzívan, tervek nélkül, "csak el otthonról". Általánosságban mondva, az ilyen egyéniségnél az élet morális pillérjei nem játszanak bármennyire is észrevehető szerepet. Ez a hatás csökkenhet magas intellektus mellett.
|
