A csillagászati év kezdete a tavaszi napéjegyenlõség
(március 21.), ezzel indul az új ciklus, az állatöv
KOS jegyével. A Nap évrõl évre a tavaszi napéjegyenlõség
idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az elõzõ
évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont
tehát lassan végigvándorol az ekleptika (a Nap látszólagos
pályája a Földrõl nézve) körén,
mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes
irányban, hátrafelé. Ez a precesszió jelensége.
Víz elem: érzelmek, szétterjedés, útkeresés, magábazáró hajlam
A nap a tavaszpont vándorlásának útján 72 év alatt tesz meg egy fokot, 2160 év alatt halad át egy állatövi szakaszon
(30 fok), 25920 év alatt pedig bejárja
az ekleptika egész körét.
Az
egész kört, a 25920 éves ciklust Nagy
Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedõ
2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a világhónapok;
az egy fokra jutó 72 esztendõs út pedig egy-egy világnapnak
felel meg.
Ezeknek
az idõegységeknek rendkívül nagy a jelentõségük
a Föld és az emberiség életében.
A
Nagy Napév a Föld életében egy-egy hatalmas
ciklust fejez ki. Amint a Nap a precessziós úton sorra áthalad
az állatöv csillagképein, hatásait a csillagképek
hatásszögével egyesíti, más- és
másképpen módosult sugárzással befolyásolja
a földi életet. Az évi Nappálya kezdetét
a mindenkori Tavaszponttól számítjuk, s ezt tekintjük
az évi Nappályán a Kos 0. fokának. De a valóságban,
a csillagképek állandó állatövét
tekintve, a Nap a precessziós zodiákuskörön másutt
jár; manapság a Halak csillagképének elején,
egyre jobban közelítve a Vízöntõhöz.
Élesen
meg kell különböztetni tehát az állandó
állatövet (az állócsillagképek körét),
az évi Nappálya állatövétõl, s
nem szabad elfeledni, hogy a precessziós Nap a csillagképek
s a jegyek sorrendjével ellentétes irányba, hátrafelé
halad, évenkénti Tavaszpontját tekintve.
A
precessziós Nap útját a régi bölcsek
világkorszakokkal hozták kapcsolatba, s aszerint, hogy a
Tavaszpont melyik állatövi csillagképben járt,
a földi eszmélést, a vallást és a bölcseletet
is összhangba hozták a precessziós Napnak az illetõ
csillagképben kifejtett hatásaival. A régi kultúrék
és kultuszok félreérthetetlenül kifejezik ezeket
az összefüggéseket. Az õsi mítoszok és
kifürkészhetetlen eredetû hagyományok a történelemelõtti
korszakok emlékét is megõrizték; minden õsi
mûveltségû nép mítoszai tudnak az "aranykorról",
amikor a földi élet még összhangban volt az égi
törvényekkel, az ember még nem szakadt el a természet
egyszerû, de tévedhetetlen útjának követésétõl.
Ez az aranykor arra az idõszakra vonatkozik, amikor a Tavaszpont,
vagyis a precessziós Nap a maga égi házában,
a természetének megfelelõ Oroszlán
csillagképében vándorolt 2160 esztendõn keresztül.
A
rákövetkezõ korszakban a precessziós Nap 2160
évig a Rák csillagképében,
s ebben az idõben az "aranykor" õsi tisztasága
és egyensúlya már veszendõbe ment. Helyét
a Rák hatásai váltották fel: az embereket
elfogta az ismeretlen utáni vágyódás, nyughatatlanokká
váltak, vándorolni kezdtek, kialakult a család, majd
a nemzetség csoportszövetsége, ezekbõl törzsek
alakultak és a megnehezedett, bonyolultabbá vált
életben megindult az emberi szervezkedés. Ebbõl a
korszakból származnak a minden õsi népnél
ismeretes Hold-kultusz emlékei, hiszen a bölcsek már
akkor is tudták, hogy a Rák csillagképe a Hold égi
háza. A matriarchátus (anyauralom) is ennek a korszaknak
a csökevénye. Mindez a Rák hatásának
felel meg.
A precesszió a Rákból átlépett az Ikrekbe,
s ebben ismét 2160 évig vándorolt; a földi élet
szintén megfelelõen átalakult ekkor. Az emberi gondolkodás
nagy fejlõdésnek indult, szellemi-értelmi téren
felvette az Ikrek ismert hatásait. Az elágazás, a
szétszóródás és ennek kapcsán
a fokozott ismeretszerzés is megkezdõdött. A szétszóródott
embercsoportok tudatos kapcsolatba léptek egymással, megindult
a szellemi és anyagi javak kicserélése. A vallásos
kultuszokban mindenütt megjelent a kettõsség elvének
gondolata, a Kettõ, amely egymást kiegészítve
az Egységet fejezi ki. A mítoszok Iker-elemei ebbõl
a korszakból valók: ikrek voltak Ozirisz és Izisz,
a görög mitológiában Kasztor és Pollux,
Indiában a két isteni Asvin stb. Mindez még a történelmi
kor elõtt ment végbe.
A
történelmileg is már többé-kevésbé
ismert korszak akkor kezdõdött, amikor a precessziós
Nap az Ikrekbõl a Bika csillagképbe
jutott. A Bika hatásaira az élet sokat vesztett szellemiségébõl,
a földies, anyagias elemek elõtérbe kezdtek lépni;
a gazdaság, kereskedelem, pénzforgalom fejlõdésnek
indult, a szellemiség pedig szintén anyagi formában
kereste kifejezését: magasra lendült a mûvészi
alkotás, mégpedig elsõsorban mindenütt a Bika
lényegének leginkább megfelelõ anyagformálás:
a plasztika, a szobrászat. A kultuszok jelképei is megváltoztak
és a régebbiekhez a Bika szimbólumai járultak.
A
Bika korszaka után a Kos 2160 esztendõs
korszaka következett. Ekkor mindenütt új, merész
és úttörõ szellemiség kezdett kibontakozni,
s ezzel együtt új jelképek foglalták el a régebbiek
helyét, vagy járultak ezekhez. A kos, a bárány
jelképeivel találkozunk a kultuszokban; a szelíd
pásztoridillek poézisa éppúgy idetartozik,
mint a kosáldozat véres színjátéka.
A Kos korszak kultikus tartalma a zsidó vallásban jutott
legteljesebb, legnyilvánvalóbb kifejezésre.
A
Halak korszaka - a Halak hatásainak
megfelelõen - a lelkiség, az elmélyülés,
az egyetemességbe visszavágyó megismerés elemeit
hozta. Még mielõtt a precesszió elérte volna
a Halakat, Indiában megjelent Buddha és új, tisztult
erkölcsiség, egyetemes világnézet tanait hirdette,
mint a Halak elõfutára. A 2160 éves Halak korszak
folymán hithirdetõk és vallásalapítók
egész sora lépett fel; a régi kultuszok mindenütt
elmélyülnek, új univerzális elemekkel gazdagodnak.
De a Halak korszakát kifejezõ legmélyebb és
leggyökeresebb igazság elhivatott hirdetõje - Jézus.
Halakkal lakatja jól az igére éheseket. Az elsõ
keresztények még nem használták a kereszt
jelképét, jelük a Hal volt, tudatosan kifejezve a kultusz
kozmikus vonatkozását. A püspöksüveg halfejet
ábrázol, mint ahogy Jézus elsõ tanítványai
is halászok voltak és Péternek azt mondotta, hogy
"ezentúl majd emberekre halászol".
A
Halak korszaka napjainkban a vége felé jár (sokak
szerint már el is kezdõdött), közeledik a Vízöntõ
korszaka, óriási változásokat idézve
fel a földi életben, a Vízöntõ hatásainak
értelmében felforgatva, feje tetejére állítva
mindent, hogy a régi világból megszülethessen
az új.
Az
antropozófia kultúrkorszakai
Kultúrkorszak
neve
|
Kultúrkorszak
kezdete
|
Kapcsolat
a Precessziós korszakokkal
|
Indiai
|
kb.
Kr. e. 7200
|
Rák
(kb.
Kr. e. 8800-tól)
Ikrek (kb.
Kr. e. 6700-tól)
|
Perzsa
|
kb.
Kr. e. 5000
|
Ikrek
Bika (kb.
Kr. e. 4500-tól)
|
Egyiptomi
|
kb.
Kr. e. 2900
|
Bika
Kos (kb.
Kr. e. 2400-tól)
|
Görög-római
|
kb.
Kr. e. 700
|
Kos
Halak (kb.
Kr. e. 200-tól)
|
Angolszász-germán
|
kb.
Kr. u. 1400
|
Halak
Vízöntõ (kb.
Kr. u. 1950-tól)
|
Szláv
|
kb.
Kr. u. 3500
|
Vízöntõ
Bak (kb.
Kr. u. 4100-tól)
|
Univerzális
|
kb.
Kr. u. 5700
|
Bak
Nyilas (kb.
Kr. u. 6300-tól)
|