A spiritizmus a tudomány szemszögéből - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

A spiritizmus a tudomány szemszögéből

Erre a kincsre eddig 16475 alkalommal voltak kíváncsiak.

A Földön most nagyon súlyos időszakot élünk. A tudomány, amely biztonságérzetet adott az emberiségnek, most nem tudja megadni ezt az érzést, amely egyben a béke érzetét is adná mindenkinek. A modern embernek odanyújtotta a csillagokat, ő azonban nem adott magától semmit. A tudományok boldogságot nyújtanak az embernek, de ugyanakkor szenvedést is. Sohasem volt annyi szépség körülöttünk, mint most, de nem is éreztünk annyi fájdalmat, mint jelenleg. A materializmus, amely olyan sokat ígért, nem tette boldoggá az embert, mert nem tudott célt adni életének. Legyünk vele tisztában: csak a spiritualizmus képes erre. Csak az mutatja a célt az embernek, mert céltalanul senki sem élhet. A materializmussal ugyanis fizikai létünk céljai megszőntek. A spiritualizmus, amely kitágítja látókörünket, ezek a célok megvalósulhatnak! Így vélekedett erről Allan Kardec is, amikor szellemtani kutatásait ismertette Párizsban és kifejtette nézeteit a spiritualizmusról. Szerinte a spiritualizmus olyan tudomány, amely a szellemvilág természetét tanulmányozza és feltárja azokat a kapcsolatokat, amelyek a testi és a szellemi világ között léteznek. A spiritualizmus alaptételei tudományokon alapulnak. De nem a konvecionális tudományokén. Mert a spiritualizmus alaptételei másak és különböznek azoktól a tudományoktól, amelyeken az akadémiai tudományok alapulnak. A kémiában vagy a fizikában, ha összekeverünk két anyagot midig egy harmadikat kapunk. Ha megfigyeljük a csillagokat, ott is a kapott értékek midig egyformák. A spiritualizmus azonban az emberi pszichét tanulmányozza, amely sokféle, mert végeredményben mi mindannyian különleges lények vagyunk. A psziché - a lélek - nem vethető alá a tudomány alaptörvényeinek. Ezért mondta Allan Kardec, hogy a spiritualizmus egyáltalán nem konvencionális tudomány. Megfigyeléseken alapszik. Az emberiség minden korszakában mindig előfordultak spirituális események. Még a legrégebbi generációk korában is. A régi korokban is voltak kísérletek, hogy a halottakkal kommunikáljanak a lelki élet vezetői. Ezeken a kommunikációkon alapulnak a vallások. Ezért állíthatjuk, hogy minden vallás a halhatatlansággal kapcsolatos spirituális tényeken alapul, és ezért mondták az emberek régebben és most is, hogy a szellemi lények halhatatlanok. A szellemek ugyanis hírét adták annak, hogy túlélnek mindenkit. Allan Kardec erre médiumok segítségével jött rá és így állapította meg ezt a tényt. Az ő megfigyelésén alapuló tudomány teljes mértékben aktuális még ma is. A materializmus az elmúlt században élte a fénykorát. Ebben a korban a tudósok nagy mellénnyel jelentették ki, hogy az agy halálával véget ér az élet. Több mit száz éven keresztül ezen a kijelentésen alapult a pszichológia, a pszichiátria, a pszichoanalízis, az antropológia. De a múlt század végén forradalom tört ki a tudományokban. Az a nagy kérdés robbantotta ki, ezt a forradalmat, hogy mi termeli ki a tudatot. Vajon az agyő Vagy a tudat alakítja ki az agyatő Milyen is lehet az agy tudat nélkülő Vagy az agy egyáltalán gondolkodhat a tudat, illetve a szellem nélkülő [1] Az ötvenes-hatvanas években bizonyos kísérletek történtek annak bebizonyítására, hogy az agy nem más mit egy tökéletes számítógép. De ki mőködteti ezt a számítógépető Az agyban megvan minden szükséges képesség arra, hogy a testet zavartalanul mőködtesse. De ki adta neki ezt a képességető Ha valaki nem kapcsolja be ezt a tökéletes számítógépet, mármint az emberi agyat, akkor a test teljesen fölöslegessé, haszontalan valamivé válik, mert nem fog mőködni. A szellemi vezetés azonban sokkal nagyobb odaadással kezeli ezt a komplikált berendezést, a fizikai test számítógépét, mint bárki gondolná is. Felfedezték azt is, hogy a tudatunkban van az emlékeknek elképzelhetetlenül hatalmas raktára, és ugyanakkor ott van az élet raktára is. A tudósok nagy odaadással kutatták a gének mőködését, de arra még nem adtak választ, hogy a géneknek milyen szerepük volt előző életeinkben. Ezeket az adatokat is a tudat raktárhelyiségében őrzik. A tudomány megállapította, hogy kétféle emlékezetünk van. Az agyi memória a mostani életünk emlékeit őrzi. De az agy mellett van még egy másik memória is, az, amely a szellem emlékezettára. A zseniális gyermekeknek ez az emlékezettár nagyon nagy problémákat okoz, mert egykori tudásuk emlékét nem a jelenlegi agyuk őrzi. Képzeljünk el egy helyzetet, amikor egyes gyermekek olyan nyelven kezdenek el beszélni, amelyet mostani életükben sohase hallottak és sohasem tanulták.[2] Minden valószínőség szerint egyik előző életükből hozták át ezt a tudást. A pszichológusok minderre egy olasz pszichológus kutatásának eredményei alapján jöttek rá, aki hithő katolikus volt, hitt az istenben és a lélek halhatatlanságában, de pszichológusként kénytelen volt nem hinni az istenben és a lélek halhatatlanságában. Állandó konfliktusban élt saját magával. Mert pszichológusként materialistának kellett lennie. Katolikusként azonban hitt a lélekben, ami arra kényszeríttette, hogy egy tézist dolgozzon ki, egy átfogó tanulmányt, amelyet pszichoszintézisnek nevezett el. 1955-ben, a régi Csehszlovákiában, Prága egyetemén, Gróf Stanislawski, materialistaként tanulmányozta skizofrén pácienseit és időnként roppant csodálkozott, hogy egyes betegei sehogyan sem gyógyulnak. Hiába alkalmazott különféle kezelési módszereket, betegeinek hallucinációi folytatódtak. Egyszer egy újfajta orvosság került a kezébe, amelyet akkor nemrégen dolgoztak ki. Újdonság volt ez abban az időben, emiatt úgy döntött, hogy először önmagán próbálja ki a hatását. Bevétele után azonban módosult tudatállapotba került, és kis idő múltán azt tapasztalta, hogy a testén kívülre került. Látta maga alatt a testét, és közben teljesen normális volt. Megfigyelte azt is, hogy minden hangnak nemcsak melódiája van, hanem színe is. Az embereket figyelve megtudta állapítani, hogy azok milyen kedvükben vannak. Látta az aurájukat. Amikor visszatért normális tudatállapotába elkezdte tanulmányozni a módosult tudatállapotot. Mert abban biztos volt, hogy ez az állapota nem az agyának tudatállapota lehetett. Mert az agyi tudat az egyvalami, neki viszont teljesen másfajta tudata volt. Arra a következtetésre jutott, hogy az embernek nemcsak agytudata van, amellyel a hétköznapi életben gondolkozik, hanem lennie kell egy másik tudatnak is. Viszont ez az agy melletti másik tudat akkor ébredt fel, amikor gyógyszer hatott rá. Ez bizonyára azt is jelentheti, hogy betegeinél is valamilyen más agytudatot kellene keresni. Megfigyelte azonban azt is, hogy ha az újfajta gyógyszert a betegeinek adagolja, akkor azok a delíriumhoz hasonló állapotba kerülnek. Furcsa dolgokat beszélnek. Egyikük például azt fecsegte, hogy azért skizofrén, mert az előző életében megölt valakit, ezért van most lelkifurdalása és most azért szenved, hogy megtisztuljon. Más betegei is furcsa történeteket meséltek. Neki, aki materialista volt, ezek a mesék teljesen irracionálisnak, lehetetlennek tőntek. Mégis elhatározta, hogy ennek ellenére kutatni kezd. Feltételezte, hogy ezekben az elmondott történetekben lehet némi igazság. Mert betegei közönséges történeteket meséltek magukról, amelyek falun játszódtak le, közönséges embereket szerepeltettek, akik szegények voltak. Olyan események játszódtak le a történetekben, amelyekkel betegei semmi esetre sem kerülhettek kapcsolatba. Ezek a történetek arra késztették, hogy kezdjen hinni a korábbi életek lehetőségében. De mit kezdjen a betegeivelő Kísérletei során megállapította, hogy amikor az agy oxigénellátása szünetel, a skizofrén állapot is enyhül. Elkezdett betegeinél alkalmazni bizonyos légzésgyakorlatokat, amelyeket egyes keleti vallások hívei szoktak, amikor extázisba akarnak kerülni. Ezt holotróp légzésnek nevezi a tudomány. Az extázis pedig úgy érhető el, hogy az ember elkezd egyre gyorsabban lélegezni, mígnem az agy oxigénmentessé válik. És csodák csodája: betegeinek egészségi állapota ezzel a lélegzési módszerrel javulni kezdett. Mást is megállapított. Egyes páciensei például saját magukról beszélve egyes szám harmadik személyben szóltak. Nem azt mondták, hogy én, hanem, hogy ő. Csak akkor használtak egyes szám első személyt, amikor arról a régen élt személyről volt szó. Így beszéltek akkor, amikor valamilyen bőn elkövetéséről volt szó. Amikor a múltbéli személy vádolt, akkor azt mondta: megöltem, meg akartam bosszulni, jogom volt rá, hogy megbosszuljam, mert nem tehette tönkre az életemet. Akkor a testem meghalt, de később folytatódott az ő élete. Ezek szerint tehát valaminek túl kellett élnie a halált. Ez a felfedezés jelentette egy forradalom kezdetét. 1975-ben cseh orvosunk átköltözött az Egyesült Államokba és tudós kollégáival megteremtettek egy új tudományt: a transzperszonális pszichológiát. Így lett ez a pszichológiának egy teljesen új ága. A betegek kezelésében is új módszert kezdtek alkalmazni, elvezették őket elmúlt életükbe, hogy a jelen életükben jelentkező problémákra választ kapjanak. Egy amerikai orvos egy skizofrén páciensnő vizsgálata alkalmával megfigyelte, hogy az nagyon könnyen esik transzba. Egy napon, transzállapotában a következőket mondta orvosának: látok ön mellett egy embert, akinek nyitva van a mellkasa. Azt állítja magáról ez az ember, hogy ő az ön apja, aki a mőtőasztalon halt meg egy mőtét alkalmával. Az orvos nagyon meglepődött, mert a nő igazat mondott, az apja valóban egy mőtét alkalmával halt meg, viszont erről az eseményről a nő nem tudhatott semmit sem. Egy másik alkalommal egy gyereket pillantott meg a beteg az orvos apja lelkének a társaságában, akiről azt mondta, hogy az orvos fia. És egy üzenetet akar átadni az apjának. Az orvos meglepetése újból határtalan volt, mert hogyan szerezhetett tudomást ezekről a régi dolgokról a pácienseő A nő közölte vele, hogyha mélyen elaltatja, akkor képes lesz visszatérni abba a korábbi életébe, amikor elkövette azt a nagy bőnt, ami miatt most ebben az életében vezekelnie kell. Az orvos azelőtt nem hallott a reinkarnációról, ezért a könyvtárból különféle könyveket szerzett be és később ezen a páciensén keresztül volt képes beszélni sok szellemi vezetővel és mesterrel. Írt is egy könyvet, amelyben azt állítja, hogy a halállal nem ér véget az élet. Az élet örök, a halállal csak kiszállunk a testből, születéskor meg beleszállunk, és létünk nem más mint egy körforgás. Rájött az élet halhatatlanságára és a reinkarnácó titkára laboratóriumi kísérleteken keresztül. A spiritualizmus azonban ezt már tudta korábban is, intuitív megsejtések útján, amit a tudományok akkor még nem. Egy angol fizikus még 1967-ben kijelentette, hogy rájött az örök élet titkára. Szerinte a szellem hasonlít a gondolkodó elektromosságra és a gondolkodó gravitációra. Szerinte ennek a gondolkodó szellemnek a létezését a kvantumfizika is alátámasztja. Mindez nem más, mint amit a szellemek mondtak annak idején Allan Kardecnak a Szellemek könyvében, ezt most az angol fizikus tudományos tézisekkel támasztotta alá. Kardec ugyanis azt kérdezte vezetőjétől, hogy mi a szellemő [3]Azt a választ kapta, hogy a szellem az univerzum intelligens alapelve. Fizikusunk azt állította, hogy a szellemek olyan lények, amelyek pszichikai képességgel rendelkeznek. Ha ezen felül fizikai erejük is van, akkor részecskéiknek is kell lenniük. Ha ezek a részecskék mentális térségben vannak, akkor fiziológiájuknak is kell lenniük. Ezért még olyan tudomány a spiritualizmus, amely talán szemben áll valamennyi akadémiai tudománnyal. De amikor a kvantumfizika a világegyetemben mindent visszavezet az energiára, akkor megállapíthatjuk, hogy a spiritualizmus ezt már jóval korábban megmondta. A spiritualizmus első kérdésében azt veti fel, hogy ki az istenő A szellemek azt válaszolják, hogy az isten a világegyetem elsődleges oka és ő a felsőbbrendő intelligencia. 1905-ben Einstein azt állította, hogy az univerzumban létezik egy gondolkodó, cselekvő erő. Tehát a definíció ugyanaz, mint fent. Ha az isten a maximális intelligencia, akkor ő az elsődleges ok, és akkor tőle függ a világegyetem létezése is. A spiritualizmus nemcsak tudomány, hanem filozófia is, mert ha megállapítottuk, és bizonyosra vesszük, hogy az élet folytatódik, akkor az már filozófia. Mert kimondja, hogy becsületes embernek kell lennem, jót kell cselekednem, mert az a jó. Allan Kardec megfogalmazott egy törvényszerőséget, amelyet ma karma néven ismerünk. Ez az ok és az okozati törvény, mert minden következmény egy okból ered. Minden intelligens okozat egy intelligens okból következik. Ez a filozófia megmagyarázza azt is, hogy kik vagyunk mi, honnan jövünk, hová megyünk, miért vagyunk itt. Mi lehet az élet értelme. Sokan kérdezik ezt, meg azt is, hogy miért boldogok mások, mi pedig nem vagyunk annyira. Miért egészségesek egyes emberek, meg szépek, meg gazdagok. Mások pedig nem, és vannak akiknek nincs semmijük sem. Miért van különbség a sorsok közöttő Ha világképünkbe beépítjük a reinkarnáció tényét, akkor minderre képesek vagyunk válaszolni. A spiritualizmus, mint láttuk megadja az élet felsőbb törvényeit, köztük a sorsszerőséget is, mert a sorsszerőségben van a boldogság. Hogy a sorsunkat be is teljesítsük, meg is valósítsuk, ahhoz megvan a szabad akaratunk. Mindenki megválaszthatja a saját útját. Isten ugyanis nem tesz különbséget az emberek között, egyik emberrel sem teszi, hogy neki segít, a másikon pedig nem. Tetteinknek ugyanis etikai és morális következményei vannak. Van az istenben való hit, hit a lélek halhatatlanságában, az újjászületésben, a szellemek létezésében, a közöttük való kommunikációban, a világok sokféleségében, végeredményben az evangélium erkölcsében való hit. Miért lenne mindez evangélium erkölcseő Mert az evangéliumi erkölcs a legtökéletesebb, ami létezik. Amikor Jézus azt mondta, törvényt adok a kezetekbe, hogy szeressétek egymást, hogy szeressétek istent mindenek felett, és úgy szeressétek felebarátaitokat, mint önmagatokat. Azelőtt ez teológiai állítás volt, ma viszont ez terápiás állítás. A tudomány bebizonyította, hogy aki szeret, az nem betegszik meg. Aki szeret, megbetegedhet ugyan, de meg fog gyógyulni. A szeretet terápia, a legjobb módszer az egészséges élet megszerzésére. Egy másik meglepő tény: a vallások azt tanítják, szeretni kell az istent, a világot, és nem elmenekülni a világtól, mert szeretni és elmenekülni, illetve egyszerre szeretni és győlölni nem lehet. A világot szeretni kell, de anélkül, hogy a világ szolgái lennénk. Szeretni kell önmagunkat is. Egyes vallások azt is tanították, hogy mondjunk le önmagunkról, hagyjuk el magunkat. Ezek középkori tanok Ma az elsődleges feladat az, hogy szeressük önmagunkat. Sokan ugyanis nem ezt teszik, nem tetszenek önmaguknak, sértődéseik vannak, elutasítanak, megvonnak maguktól bizonyos dolgokat, megfeledkeznek arról az alapvető feladatról, hogy szeretni kell önmagunkat. Mert sajátmagunk szeretetével jobbakká fogunk válni. Ez nem egoista magatartás, hanem hit és cél, kulturális magatartás, mert az, aki szereti önmagát, az képes lesz megoldani problémáit, megóvni magát a rossztól, harcolni fog a győzelemért, és végeredményben elégedett lesz önmagával. Ha pedig valaki elégedett önmagával, szeretni fogja felebarátját is. Ha nem szeretjük önmagunkat, felebarátunkkal szemben sem fogjuk megtenni. A pszichoterapeuták ezért azt ajánlják, hogy szeressük önmagunkat, még akkor is, ha hibáink vannak, mert mindenki hibázik és végeredményben a hibáinkból tanulunk. A hiba egy tapasztalat. A modern pszichológia szerint van bőn és van bőntudat. A bőn és a bőntudat egyaránt megfelelő büntetést érdemel. Ezért felelősséggel tartozunk minden cselekedetünkért, minden tettünkért. Ha rosszat teszek, ezért felelni fogok, ha jót teszek, azért megfelelő dicséretre számíthatok, a jótettnek leszedem a gyümölcsét. Azonnal azonban nem vagyunk képesek felfogni jó vagy rossz cselekedeteinknek a következményeit. De ha meditálunk, rá foguk jönni arra, hogy hiába vannak ilyen vagy olyan kívánságaink, azokra várni kell. Sok dolog nem fogja azonnal meghozni boldogságunkat, bármennyire is kívánjuk megvalósulását. Sok kívánság megvalósulása munkához kötődik. De vannak olyan emberek is, akik azért boldogtalanok, mert nincs dolguk. Vannak, akik azért boldogtalanok, mert félnek attól, hogy elveszítik mindazt, amihez korábban hozzájutottak. A minap olvastam egy történetet, hogy valaki sírt, mert nem volt neki cipője, addig sopánkodott emiatt, míg észre nem vett egy gyereket, akinek nem volt lába. És akkor rájött arra az igazságra, hogy szép és jó, ha az embernek van cipője, de csak akkor, ha van lába is. És az is elfogadható, ha van lába, és nincs cipője. Az evangélium a szeretet törvényén alapszik. A szereteten keresztül megoldhatjuk saját magunk és mások problémáit. A spiritualizmus tehát nemcsak egy tudomány, hanem ugyanakkor magatartás-filozófia is. Van neki egy morális etikája, ami a békességgel áll kapcsolatban. Önmagunknak ad békét, és nagyon boldoggá tesz másokat. Tizenöt évvel ezelőtt megállt a szívem. Összeestem, majd megállapították rólam, hogy meghaltam. A fiam orvos, ott volt a közelemben, azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, elkezdte masszírozni a szívemet. Vele volt néhány orvos barátja is, és ők is megállapították rólam, hogy meghaltam. Én pedig láttam a történéseket, mert a testemen kívül voltam. Láttam, hogy néhányan sírni kezdtek a testem körül, pedig én olyan jól éreztem magamat, mint korábban sohasem. Boldog is voltam. Megállapítottam, hogy meghalni csodálatos dolog. Ide-oda járkáltam Eszembe jutott egy régebben olvasott utasítás, hogy ha testeden kívül vagy és értekezni akarsz másokkal és kérdéseidre senki sem válaszol, akkor valóban meghaltál. Vártam, hogy megjelenjen valaki, hogy elvezessen a spirituális világba. Vártam a szellemi vezetőmet, de ő nem jött. Ezzel szemen megjelent az édesanyám, aki már jó néhány éve halott volt. Hozzáfordulva megkérdeztem tőle: - „Anya, én most meghaltamő” ő azt felelte: - „Még nem.” - „De akkor hol van a szellemi vezetőmő”. ő erre azt válaszolta, hogy éppen most tárgyal arról, hogy bejöhetek-e a szellemvilágba, vagy sem. Visszaküldjenek-e, vagy itt tartsanak. Én pedig olyan jól éreztem magamat. Magam sem tudtam, hogy menjek-e vissza, vagy maradjak, mert meghalni olyan csodálatosan jó dolog. Közben anyám újból visszatért és azt mondta, még nincs itt az ideje, hogy itt maradjak, vissza kell mennem az élők közé. Én meg megkérdeztem tőle, hogy meddig kell még élnem a Földönő ő azt felelte, hogy nem mondhatja meg. Én meg elkezdtem fohászkodni istenhez, hogy adjon legalább 10 évet, mert még annyi minden tennivalóm van, adjon tíz évet, mert mit jelenthet neki tíz évő Visszatértem. Azon nyomban nagy fájdalmat éreztem a mellkasomban, mint amikor az embernek infarktusa van. Kórházba szállítottak. Gyógyítottak, és amikor a kezelések befejeződtek, a kardiológusom azt mondta, hogy legyek tudatában annak, hogy majdnem meghaltam, úgy vigyázzak magamra. Később, amikor megjelent nekem a szellemi vezetőm, mondtam neki, hogy vezessen az Úr elé, mert kérésem van a számára. Amikor odavezetett, mondtam az Úrnak: Kérlek Istenem, adjál nekem még legalább tízévnyi életet, mert ugyan mit jelenthet neked tíz évő Mert neked egymillió év is semmi. Valóban, mit jelet Neked egymillió évő ő elgondolkodott és kis idő múltán azt felelte: Az én számomra egymillió év annyit jelent, mint egy másodperc. Felujjongtam. Megkérdeztem utána tőle, hogy mit jelent neked mondjuk, egymillió dollárő Az Úr ismét elgondolkodott, és azt felelte, neki az egymillió dollár is annyit ér, mit egy dollár. Roppant boldognak éreztem magamat és azon nyomban megkértem az Istent, adjon nekem egymillió dollárt, ha ez neki nem jelent semmit sem. ő erre azt válaszolta: Várj egy másodpercet… Ebből mi a tanulságő A szellemi vezetőm szerint istentől midig sokat kell kéri. Mert ha nincs jó kedvében, akkor meg fogja felezni a kérelmet. Akkor, amikor először kértem az Istent, csak tíz évnyi életet kértem tőle, s mégis többet kaptam. Azóta már elmúlott a tíz évnél is több, és már azon gondolkodom, hogy a következő alkalommal, amikor találkozunk, mennyit kérjek tőle, hány évet. Mindebből azt láthatjuk, hogy a spiritualizmus az optimizmus és a szépség doktrinája. Amikor majd az emberiség megérti ezt a tudományt, ezt a filozófiát, ezt a morált, meg fog változni a világ. Ez a sok bőn, a sok kegyetlenség, a sok terrorizmus, a bőnözés mind-mind el fog tőnni. Mindenki saját magáért fog cselekedni, mert mindenki saját magáért van. Jótetteinkért jót fogunk kapni. Aki rózsát visz magával, az illatos lesz. Aki pedig sarat tart a kezében, az besározódik. Az akadémiai tudomány előbb-utóbb meg fogja erősíteni a spiritualizmus tanait. Bár még most más szavakat használ. Halhatatlanságunkért cselekedni kell valamit. Életünk, bármilyen hosszú, gyorsan eltelik, vége szakad. Főleg akkor látjuk majd meg milyen rövid, amikor már közeledik a vég. Emlékszem, amikor 10 éves voltam és megpillantottam egy 30 éves embert, akkor megjegyeztem: „Oh, én sohasem fogom ezt az életkort megélni!” 30 éves koromban, amikor megláttam egy 50 éves embert, megjegyeztem: „Hisz ez az ember már fél évszázadot leélt! Én ennyit nem fogok megélni!” Amikor betöltöttem az ötvenedik életévemet és megláttam egy 70 éveset, rezignáltan jegyeztem meg: „Szegény öregember!” Most 75 éves vagyok, és ha ránézek egy 90 évesre, azt mondom: „Nini, milyen fiatalos még! Ezt a kort nekem is meg kell élni, sőt túl is kell tennem rajta!” Ez az életfilozófia nagy erőt ad. Meg a szeretet. Ha valaki nem szeret bennünket, azzal ne foglalkozzunk, legyen az ő baja. Mert aki nem szeret, az szenved. Magányossá válik. A magányos emberek azok, akik főleg nem szeretnek másokat. A magányosság különféle konfliktus-helyzeteket vált ki mindenkiből, másokkal és önmagunkkal szemben egyaránt, mert rossz sugallatokat ad. Tehát szeretni kell önmagunkat és másokat is. A tudomány lassan meg fogja erősíteni a spiritualizmus alaptételeit, és ekkor új ajtók nyílnak majd meg az emberiség előtt.

Divaldo Pereira Franco brazil médium előadása a Szellemi Búvárok Egyesületében, a 2002. május 25-én megrendezett Parapszichológiai-Szellemtani Napon.

A szöveget lejegyezte: Fáy Gábor

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (1 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!