Láthatatlanul tevékenykedő emberek - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Láthatatlanul tevékenykedő emberek

Erre a kincsre eddig 18180 alkalommal voltak kíváncsiak.

Kétféle osztálya van azoknak, akik bele tudnak nyúlni emberi ügyeinkbe, és ezek mindkét esetben olyan emberek, mint mi magunk, akik egy olyan fejlődési fokon állnak, mely nincs nagyon messze a miénktől. Ezeknek egyik osztálya azokból áll, akiket mi halottaknak nevezünk. Azt hisszük, hogy ők tőlünk nagyon messze tartózkodnak, de ez tévedés, ők nagyon közel vannak hozzánk. Ha ők új életformájukban a mi fizikai testünket rendszerint nem is láthatják, látják asztráltestünket, és ezen keresztül ismerik minden érzésünket. Tudják, mikor vagyunk gondban, mikor van segítségre szükségünk stb., s néha abban a helyzetben vannak, hogy tudnak is nekünk segíteni. Itt tehát jelentős számú segítőtársunk van, akik készen állnak arra, hogy alkalomadtán életünkbe beleszóljanak. Csak adandó alkalommal, de nem nagyon gyakran, mert a halottak egyre inkább önmagukba húzódnak vissza, és emiatt gyorsan elvesztik az élénk kapcsolatukat a földi, e-világi dolgokkal. Ezért kell a legsegítőkészebb embereknek a földet a leghamarabb elhagyniuk. Mégis tagadhatatlanul sok olyan eset van, amikor a holtak az emberi dolgokban segítséget tudnak nyújtani. Legtöbbször azért nem is tudunk erről, mert ez a segítség a földi ember számára gondolat formájában jelenik meg, s az illető nyilván nem is sejti, hogy honnan ered az ötlete, amely a szerencsés megoldást hozta. Az elhalt ember számára néha szükséges, hogy megmutatkozzon, és csak akkor ébredünk szerető segítségének tudatára. De nem jelentkezhet mindig, bár még az is előfordulhat, hogy segíteni akar, de valami miatt nem tud, s közben mi nem is sejtjük az igyekezetét Azonban vannak esetek. és erről "A halál másik oldala (The Other Side of Death) c. könyvemben számolok be.
A másik osztályba azok a láthatatlan segítők sorolhatók, akik már e-világi életükben is tudnak az asztrál-szinten mőködni. Egyszerőbb lenne ezt úgy kifejezni, hogy mialatt még fizikai testükben vannak, mert ebben az esetben nevetségesen hatna az élő vagy holt kifejezést használni, az ő esetükben ez hamisan is csengene. Ugyanis mi, akik ebben a fizikai testbe mintegy bezárva, a föld visszataszító ködjeibe burkolva, vakká téve aziránt a csodálatos fény iránt, amely ránk sugároz, mi vagyunk az igazi halottak, és nem azok, akik a hús terhét lerakva erőben és ragyogva léteznek, sokkal teljesítőképesebben, mint mi.
Azok, akik még a fizikai világban lévén az asztrál- , és néha a mentál-testüket is megtanulták használni rendszerint a nagy Adeptusok tanítványai, bár még nem dolgozhatnak úgy, mint Mesterek, mert erejük még nem elég felett, és még nem mozognak teljesen szabadon a magasabb síkokon, azokon, ahol a Mesterek olyan csodás eredményeket érhetnek el. De sokat tehetnek részint az alacsonyabb régiókban. és hálával fogadnak el minden számukra rendelt feladatot, amelynek megvalósítására erejük képessé teszi őket. Ez segíti hozzá őket, hogy az emberek szenvedéseit, fájdalmait észrevegyék, s utána mindent elkövessenek, ami módjukban áll, hogy enyhülést szerezzenek az illetőnek. Gyakran segítenek, mind az élőkön, mind a holtakon, de figyelembe kell vennünk, hogy csak bizonyos körülmények között tudnak hatni. - Ha valaki kap ilyen erőket, az ilyen képzést csak korlátozottan használhatja. Soha nem veheti igénybe önző célokra, - nem mutathatja be erejét úgy miként azt a spiritiszta szeánszokon nevezik, bizonyságtételként kíváncsiság kielégítésére, nem használhatja mások ügyeibe való hívatlan beavatkozásokra, - és sohasem tehet olyat, ami a fizikai világban jelenség jellegő lenne. Megtehetné, ha úgy döntene, hogy egy holtnak üzenetet vigyen vagy élőnek a holt válaszát továbbítsa, - ha ez a Mester különleges tudásával történne. - Ezek a láthatatlan segítők tehát nem képezhetnek láthatatlan detektív-irodát, - sem pedig asztrális tájékoztató központot, - mindössze nyugodtan és egyszerően végezhetik a rájuk bízott feladatokat.
Vizsgáljuk meg, hogy hogyan képes egy ember ilyen segítésre, - hogy megértsük, hol vannak a hatalmának a határai, s hol tudnánk - bizonyos fokig - mi is bekapcsolódni. Előbb gondoljuk meg, hogyan hagyja el egy ember a fizikai testét, amikor alszik. A test pihen, akár a teljes kipihenésig, de az ember, - azaz a lélek - nem kíván pihenést, mert nem is ismeri a fáradtságot. Csak a fizikai test merül ki időről-időre, s olyankor, amikor mentális fáradtságról beszélünk, üres szavakat használunk, mert csak az agyunk fárad el. Az ember tehát álmában egyszerően csak az asztrális testét használja a fizikai helyett, és csak ez utóbbi alszik, nem az ember maga. Ha látnoki szemekkel megfigyelhetnénk egy vadembert, akkor észrevennénk, hogy annak az asztrálteste is majdnem olyan mélyen alszik, mint a fizikai, ugyanis az asztrál-testének nagyon kevés öntudata van. Ezért az asztrál-teste képtelen a fizikai test közvetlen szomszédságából eltávozni, mert ha valaki meg is próbálná elvinni onnan, a fizikai teste azonnal ijedten felébredne.
Vagy különbséget észlelnénk, ha magunk közül valakit. - egy civilizált embert - próbálnánk megfigyelni. Ez esetben az asztrál-testében lévő ember nem öntudatlan, hanem nagyon is élénken gondolkodik. :Mégsem veszi tudomásul környezetét, de egészen más okból. A vadnak nincs látóképessége, a civilizált pedig túlságosan is bele van mélyedve a saját gondolatvilágába, ezért nem lát ki, bár képes lenne rá. Ez a régmúltból jövő szokás életek hosszú sorából maradt rá. Ezen hosszú idő alatt az asztrális képességeit nem használta, azok lassanként egy héjon belül növekedtek úgy valahogy, ahogy egy kis csibét is tojáshéj vesz körül. Ez a héj azokból az én-központú gondolatokból áll így össze, amelybe az ember olyan reménytelenül beletemetkezik. Ezek a gondolatok, melyekbe egész napon keresztül belefeledkezik, természetesen továbbkísérik akkor is, amikor már elalszik, s úgy veszi körül magát ezzel a maga készítette vastag fallal, hogy valójában nem is tudja, hogy mi történik azon kívül. Ha néha egy-egy erős külső hatás, vagy talán egy mély belső kívánság széttépi egy pillanatra ezt a sőrő ködfátyolszerő falat, az embernek támadhatnak bizonyos benyomásai. De a fátyol újra bezárul, és az ember ugyanolyan közömbösen álmodik tovább. mint addig.
Fel lehetne-e ébreszteniő - kérdezhetik Önök. Igen, lehetséges, és az ébresztés négy különböző módon jöhet létre. Először is, bizonyos fejlődési fokon a ködfátyol lassan oszladozni kezd. Másodszor, ha már az ember felismerte az összefüggéseket, belülről is tehet bizonyos erőfeszítéseket ennek a ködfátyolnak a széttépésére, és legyőzheti ezt a beidegződést, és fokozatosan legyőzheti a korszakok óta tartó tétlenség tehetetlenségét. Elalvás előtt elhatározhatja, hogy teste elhagyásakor odaát felébressze magát és lásson valamit. Ez egyszerően a természetes folyamat felgyorsítása, ami az erkölcsileg tiszta és egészséges felfogású embernek nem árthat meg. Amennyiben a tiszta erkölccsel és az egészséges felfogással hiba van, nagyon szomorú helyzetbe kerülhet, mert abba a kettős veszélybe sodorhatja magát, hogy visszaélhet az esetleg megszerzett képességekkel, és az általa még nem értett és nem ellenőrizhető erők jelenlétében félelem boríthatja el. Harmadszor az az eset is előfordulhat, hogy ha már egy helytelen használat révén ez a bizonyos fátyol annyira elszakadt - pl. törvénytelen mágikus szertartások révén -, hogy már soha sem tud többé teljesen becsukódni. Ez esetben lehetséges az ebben az állapotban való megmerevedés. Ilyen állapotot ír le pl. H.P. Blavatsky története az "Elvarázsolt élet"-ben, vagy Bulver megható "Zanoni" címő regénye. Negyedszer aztán az is lehetséges még, hogy az illetőnek egy olyan barátja tud kívülről erre a ködfátyolra hatni; aki jól ismeri, és tudja róla, hogy képes legyőzni az asztrális sík veszélyeit, s fokozatosan felemeli őt egy magasabb lehetőségbe. Azonban ezt csak akkor teszi meg, ha teljesen biztos barátja odaadásában és bátorságában, és tudja róla, hogy alkalmas az önzetlen és jó munkára. Amennyiben mindazokban megfelelőnek ítélik, egyszerően meghívhatják, és képessé tehetik arra, hogy a láthatatlan segítők csapatához csatlakozzon.
Most szóljunk a segítők munkájának módjáról és mikéntjéről. Erre sok példát felhoztam a "Láthatatlan segítők" ("Invisible Helpers") c. könyvemben. Nem akarom most újra részletezni azokat, de elmondom a főgondolatokat, azaz, hogy milyen különböző irányokban történhetnek ezek a segítségek. A segítségnek sok fajtája van, amelyek közül legtöbb nem fizikai jellegő. Vannak élők és holtak számára nyújtott segítségek
Legegyszerőbb az az állandó segítség, ami baj vagy betegség esetén vigyáz, és megkönnyebbedés formájában jön létre anélkül, hogy az illető tudná, hogy honnan is jött a segítség.
Gyakran azon is igyekeznek a segítők, hogy viszályokat oszlassanak el, hogy egymással ellentétes felfogású és érdekő felek között megértést hozzanak létre. Gyakran sikerül megmenteni embereket nagy veszélyek elől, vagy baleseteket elhárítani. Voltak olyan esetek is, amikor ezt pusztán fizikai dologgal kapcsolatban is megtették, azonban legfőképpen erkölcsi veszélyekre való figyelmeztetés a leggyakoribb Tudunk olyan esetet, hogy erkölcstelen élető egyén kapott olyan figyelmeztetést, melynek következtében sikerült jó útra térnie. Ha pl. a segítők tudnak valamely barát különösen nehéz időszakáról, akkor ezalatt már melléállnak, erősítik és vigasztalják őt.
A nagy katasztrófák idején is nagyon sok a tennivalójuk, bár a külvilág erről nem szerez tudomást. Ilyenkor azt is megengedik nekik, hogy egy vagy több embert megmentsenek. Ezért olvashatunk gyakran a tömegszerencsétlenségek idején csodával határos módon való megmenekülésekről. Ez természetesen csak olyankor fordul elő, amikor ezek között olyan valaki, vagy valakik találhatók, akiknek nem ilyen módon és körülmények között kell meghalniuk, nem adóznának ezzel az isteni törvénynek. A legtöbb esetben azonban az egyetlen lehető segítés az az erő és részvét beáramoltatása, amelynek segítségével az illető arcába képes nézni a megváltoztathatatlannak, éppen úgy, hogy azután az. asztrális szintre érkezésükkor fogadják, és a lélek megkapja a szeretetteljes fogadtatást és a neki járó támogatást.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-18

Ennek az írásnak a tetszési indexe: 5 (4 értékelés alapján)
Kérlek értékeld ezt az írást , klikkelj az értékelésednek megfelelő csilllagra,
majd a mehet gombra... köszönöm!