A kisérletek éve - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

A kisérletek éve

Erre a kincsre eddig 16783 alkalommal voltak kíváncsiak.

A következő tizenegy hónapban a Seth-ülések elsősorban a kísérletek eredményeivel foglalkoztak. Este kilenckor Seth szokás szerint elkezdte az elméleti részt, amely egyre jobban érdekelt bennünket. Tízkor került sor az Instream-kísérletre, utána pedig Rob a kezembe adta a borítékot, ha aznapra terveztünk ilyen kísérletet. Ha sor került saját kísérletre is, akkor az ülés után még együtt maradtunk, és megpróbáltuk kiértékelni az eredményt. Addigra már rendszerint elmúlt éjfél, és eléggé elfáradtunk. Bár a két testen kívüli élmény eléggé megerősítette önbizalmamat, mégis minden ülésen azt éreztem, hogy a kísérletekkel a végső határig feszítjük a húrt. Sohasem tudtam előre, hogy aznap lesz-e borítékteszt. Gyakran előre féltem az üléstől, hátha elbukunk a borítékteszten. (Ez végül is sohasem következett be, bár a közölt adatok nem mindig voltak olyan pontosak, amennyire szerettük volna.) Engem igazából nem érdekelt, hogy mi van a borítékban - csak azt akartam tudni, hogy Seth képes-e megmondani nekünk, és azt szerettem volna, ha minden egyes esetben száz százalékig pontos. Biztos, hogy ez a hozzáállásom hatással volt a kísérletre. Ma már csodálom, hogy Seth egyáltalán képes volt akkoriban bármilyen eredményt elérni általam, de a legtöbbször nagyon jól sikerült a kísérlet. Íme egy példa. Rob itt nem a telepátiát, hanem a tisztánlátást akarta próbára tenni. Sok más kísérletünkhöz hasonlóan ez is meglepő eredménnyel végződött. Rob jegyzetei világosan leírják, milyen módszerrel választotta ki a kísérlet tárgyát. A mőtermemben egy kupac régi újság hevert. Legtöbbjük a New York Times példánya, hétköznapi és vasárnapi számok vegyesen. Az ülés előtt kiválogattam a halomból a helyi lap példányait. Aztán hátat fordítottam a kupacnak, kihúztam belőle egy adagot, és anélkül, hogy megnéztem volna, kitéptem egy darabot az egyik oldalból. Még a hátam mögött összehajtogattam akkorára, hogy biztosan beférjen a két kartonlap közé és a borítékba. A teszt tárgyának kiválasztott újságlapot még akkor sem néztem meg, amikor betettem a kettős borítékba. Aztán lehunyt szemmel fölvettem azokat a lapokat, amelyeket kihúztam a kupacból, odatapogatóztam a mennyezetig érő könyvespolchoz, és föltettem egy magas polcra, ahol nem láthattam. A folyamat végén csak egy dolgot tudtam biztosan: hogy a tárgy a New York Times egyik példányának részlete, de a dátum ismeretlen volt. A kísérlet végén Jane felnyitotta a kettős borítékot; én visszamentem a mőterembe, és az elrejtett újságból kikerestem azt a lapot, amelynek részletét kitéptem. A New York Times 1966. november 6-i, vasárnapi számának 11-12. oldala volt. Seth harminckilenc észleletet közölt. Szinte mindegyik közvetlenül vonatkozott a tárgyra. Leírok néhányat, az áttekinthetőség kedvéért csoportosítva. - Papír tárgy, inkább durva, mint sima. - (A tárgy egy napilap kitépett darabja volt, a papír felülete valóban durvább, mint például egy magazin fényezett papírjáé.) - Szürke a látvány. - (A papír mindkét oldalán voltak fotók, valóban szürkés tónusúak.) - Nagyszabású adomány. - (A papíron a "nagyszabású árleszállítás" szavak voltak olvashatók.) - Kapcsolatos a telefonnal vagy a telefonálással. - (A tárgy egyik oldalán ezt találtuk: "Postai vagy telefonmegrendeléseket nem fogadunk el"; a másik oldalon pedig ezt: "Megrendelhető postán és telefonon is", és mellette egy csomó telefonszám sorakozott.) - Valami ugyanolyan, mint valami más... Kettő van valamiből, vagy két egy fajtájú. - (Az "iker" szó szerepelt a tárgyon, egy árleszállításban kínált takaró méretének megjelöléseként. Szubjektíve mégis az volt az érzésem: ez a megjegyzés arra vonatkozik, hogy a borítékban lévő tárgy része egy hasonló tárgynak.) A fenti adatok magára a tárgyra vonatkoztak. Most olyanok következnek, amelyek az oldalról szólnak, ahonnan a tárgy származott. Seth az alábbiakat mondta: - Valaminek az eltávolítása... Valami az anyanyelvvel... Korzói. - (Itt a "kormányzói" szót kerestem, de Rob szokás szerint úgy írta le a szót, ahogy a transzban kiejtettem.) Amikor kiértékeltük a teszt eredményét, egy percig értetlenül álltunk ez előtt a rész előtt. Aztán Rob megnézte az egész újságlapot. Mindketten egyszerre vettük észre. - Hőha - mondtam. - Valaminek az eltávolítása - ez biztosan a kiárusítás! De a megfogalmazás elég nyakatekert. - És nézd meg ezt itt - emelte fel Rob a kitépett részt a teljes oldallal együtt. - "Választásnapi kiárusítás" - ez áll a lap tetején, nagy, fekete betőkkel, mindkét oldalon. A korzói, vagy kormányzói arra vonatkozik, hogy november 9-én lesz New York állam kormányzójának megválasztása. Merem állítani: a "Választásnapi kiárusítás" kifejezés az anyanyelvünkön van. A kísérleti tárgy mindkét oldalán olyan hirdetések voltak, amelyek valamilyen módon összefüggtek a választás napjával, jóllehet maga a "választásnap" szó egyáltalán nem szerepelt a kitépett papíron, csak az egész újságlapon, amely a kísérlet idején Rob könyvespolcán hevert. - De miért nem mondta Seth egyszerően azt, hogy "kiárusítás"ő - kérdeztem bosszankodva. - Hallgass ide - nevetett Rob -, úgy kell az adatokat vizsgálnunk, ahogy átjönnek, abból kell tanulnunk. Nagyon jól csináltad... A fentieket ma remek példának tartom arra, hogy miként vesszük sokszor az érzékeken túli észleleteket. A kiárusítás valóban egy módszer valaminek az eltávolítására, de szóban a kapcsolat nem olyan közvetlen, mint ahogy szeretnénk. És nem is csak a tömörségről van szó: a válaszok néha egyszerően csak mások, mint várnánk - ilyenkor a régóta ismert dolgokat új, de ugyanúgy érvényes szempontok szerint kell végiggondolnunk. Ebben a fejezetben szó lesz még ilyenekről. Ez a kísérlet tartogatott még néhány meglepetést. Seth nemcsak ezt a kitőnő azonosító információt fogta fel, hanem további észleleteket is mondott a teljes oldalról, amelyből a kísérleti tárgy származott. A sok kiárusítási reklám mellett az újságnak abban a részében négy cikk is volt. A borítékba ezek nem kerültek bele, de Seth beszélt háromról közülük. - Egy küldetés, váratlan következményekkel... 1943... Illia, és talán egy F és R... Valami újra megtörténik, mint egy megemlékezés... Valami zölddel van összefüggésben, talán mezővel... Egy gyerek... Januarious. Mindez egy cikkre vonatkozott, amely egy dominikánus egyházi iskoláról szólt; a szemináriumot 1943-ban alapították a portugáliai Aldeia Novában. Úgy gondoljuk, a "Illia" talán az Aldeia kiejtésére irányuló próbálkozás lehetett. A cikk beszél egy fiatal papról, Fernandes atyáról (atya angolul Father, rövidítve Fr., itt az F és R bető), akinek az volt a küldetése, hogy adományokat győjtsön Amerikában az iskola felújítására. Ugyanő zarándoklatot is szervezett a fatimai ünnepségek ötvenedik évfordulójára való megemlékezésül; a szeminárium alig tizenöt kilométerre van Fatimától. A cikk elmondja, hogy a szemináriumnak többek között saját gazdasága van, szőleje, zöldséges- és gyümölcsöskertje. Szerintünk erre vonatkozik a "valami zöld, talán mező" utalás. A "Januarious" kapcsolat nem függ össze a cikkel, mégis rendkívül fontos, mert számomra igencsak erős vallási tartalma van: egyik kedvenc gyerekkori tanítónőm egy apáca volt, Januarious nővér. A cikk beszél a három gyermekről is, akik Fatimában látták a jelenést, Seth pedig említett egy gyermeket. Egy másik cikknek ez volt a címe: "Portugál rabok sanyarú sorsa". Ez az írás arról szólt, hogy halaszthatatlanul szükséges modernizálni a "hatalmas, öreg, elavult" börtönöket, amelyek "rendkívül alacsony színvonalúak", és közölt néhány statisztikai adatot is a portugáliai bőnözésről. A szerző megjegyezte, hogy egész Európában Portugáliában a legalacsonyabb az egy főre jutó jövedelem. Seth közlései eléggé nyilvánvalóak: - Valami szörnyőséggel kapcsolatos, valami szörnyő épülettel... Zavarodottság... Eltökéltség és hátrány... Nem kielégítő teljesítmény. Seth arról az oldalról is közölt dolgokat, amelyből a kísérleti tárgy származott. - A tetején dátum... Gombok... valami figurák, és távoli kapcsolat koponyaformákkal... Színek, kék és bíbor és zöld... és további kerek dolgok. Az újság megjelenésének dátuma természetesen valóban ott volt a lap tetején. A reklámfotókon látható ruhákon valóban voltak gombok, nem is kevés. A modellek arca a hátrasimított frizura miatt valóban kissé koponyaszerő. A Seth által említett színek az ágynemőhirdetésben szerepeltek. A bíbor szerintem az "Orchideafelhő" fantázianevő színt jelentheti. A kísérlet azonnal számos kérdést vetett fel. Honnan vette Seth a teljes oldalra vonatkozó információt, amikor annak csak egy kis része volt benne a borítékbanő Talán én alkalmaztam valamiféle kivetítést, egészen a mőtermi könyvespolcigő Seth nem sorban adta az információt, nem úgy, hogy előbb a boríték tartalmára vonatkozót, aztán szépen sorjában rátért a lap többi részére; nem, ő ide-oda mozgott a kettő között, mintha együtt látná az egészet. És miért nem szorítkozott csupán a boríték tartalmáraő Egy későbbi ülésen megkérdeztük Sethet erről, és fölöttébb érdekes válaszokat kaptunk. - A rész mindig kapcsolatban áll az egésszel - mondta. - Számomra a kiszakított rész mellett ott volt a teljes oldal, és az egész részeiből kiolvasható az egész. Ha kellő szabadsága van egyfelől, másfelől pedig kellő gyakorlata az általam való beszédben, Ruburt a teljes New York Timest kiolvashatja neked egyetlen lap letépett sarkából. - Ebben tehát nincs szerepe a kivetítésnek. - Szerepeltek más témák, amelyekben Ruburt saját tulajdonságai érvényesültek. Általánosságban szólva igaz az, hogy az érzelmi töltető dolgoknak erősebb a vitalitásuk, ezért könnyebb őket megpillantani. Ezen túlmenően viszont Ruburt nem szereti a részleteket - Seth itt elmosolyodott -, és mindig is csupán vezérfonalként fogja használni őket. - Nem fogja beérni azzal, hogy egyszerően elmondja egy papírdarab részleteit. Az ő szellemi életében ez eléggé automatikus folyamat. Remélem, hogy üléseinken ezt más módokon is előnyünkre használhatjuk fel... A kísérletekben viszont, mivel le nem tagadhattuk, megpróbáltuk hasznát venni ennek a tulajdonságnak. Nekem Ruburt képességeivel és rajtuk keresztül kell dolgoznom, meg persze a saját képességeimmel. Ezt a tendenciát tehát arra használtuk, hogy szélesítsük a képet, és behozhassunk néhány további használható részletet... mégpedig olyan módon, amely Ruburt számára eléggé természetes. A kísérletekről általában Seth így beszélt: - Tanítottam Ruburtot, s eközben az ő természetes érdeklődését és hajlandóságait követtem. A kísérletek iránti ellenérzést nem maga a gondolat váltotta ki belőle, hanem az a tény, hogy öncélú módon a részletekre kell összpontosítania figyelmét. Az ellenérzés csak akkor támadt fel benne, amikor már megtörtént egy ilyen kísérlet. Az érzékszerveken túli érzékelésben - és az úgynevezett normális érzékelésben is - a személyiség természetes hajlamai határozzák meg, hogy a rendelkezésre álló adathalmazból mely információkat válogatja ki. - Sok olyan területe van a tudásnak, amely bármely adott egyén számára érdektelen. Még a normális érzékelést sem használná fel azért, hogy megszerezze. Én Ruburt számára széles területeket nyitok meg, hogy összpontosíthasson. Segítek neki más irányokba és befelé fordítani az érzékelésre felhasznált energiát. Rendelkezésére bocsátom az információt. Ezután pedig ezt az információt a saját alapvető tulajdonságainak megfelelően használja fel. A kísérlet az "irányított látnoki tevékenység" definíciója lehetett volna. Egy másik, korábbi teszt más szempontból volt megvilágosító erejő - bebizonyította számunkra, hogy az eredeti érzékszerveken túli érzékelés általános jellegő, mintha egy tág terület látképét nyújtaná. A fókusz szőkítéséhez különleges folyamatoknak kell lejátszódniuk. Mulatságos volt ez a kísérlet, mert Seth a maga részéről remek teljesítményt nyújtott. Aztán odadobta a labdát nekem, és én kis híján orra buktam vele. A borítékban Robnak egy számlája lapult, rajta a dátum: 1966. július 15. Az ülést augusztus elsején tartottuk. Amikor Rob kezébe kapta a számlát egy fatelepen, én is jelen voltam. Rob két tábla, négyszer nyolc láb mérető farostlemezt és egy festékes tálat vásárolt. Az eladó, aki kiszolgált bennünket, nagyon beszédessé vált, amikor megtudta, hogy Rob festeni fog a táblákra. Elmesélte, hogy amikor a második világháborúban Európában katonáskodott, egy helybeli mővész megfestette az arcképét. Némi humorral előadta, hogy a festő teljesen szimmetrikusra és hibátlanra rajzolta az arcát, holott igazából jócskán ferde az arca, és az egyik szeme hibás. Az eladó szemüveget viselt. Íme néhány szemelvény Seth észleleteiből: - Négy négyzet, vagy négyszer négy négyzet. - (Ezt nagyon jónak ítéltük: Rob ugyanis a táblákat félbe vágatta, hogy beférjenek a kocsiba. Így négy négyzet alakú táblát kapott, egyenként négyszer négy lábnyi méretőt.) - Írás vagy nyomtatás a bal alsó sarokban, nagyon apró, ha vízszintesen tartod a tárgyat. Valami van a hátán is. - (Ezek is igazak voltak, bár a nagyon apró betők nemcsak a bal alsó sarokban voltak, hanem az egész bal oldalon.) - 1966, és tovább 1967-re. - (A számlán ott áll a dátum, az évszámmal együtt: 1966, és alatta: A csekk továbbítva.) - Kapcsolatban áll valami fényképpel vagy hasonlóval. (Ez szerintünk egyértelmően a portréra utal.) - Egy ovális alakzat, vagyis hát egy ilyesféle szem, egy négyszögben vagy háromszögben. - (Rob jegyzetei szerint itt a saját, lehunyt szememre mutattam. Az eladó, mint mondtam, az arcképpel kapcsolatban külön megemlítette hibás szemét és a szemüveget.) - Kapcsolat valamiféle szállítással és vízzel. - (Sajátos utalás a tíz mérföldnyi autóútra Wellsburgbe. [Well angolul kutat jelent. A ford.] A város neve a számlán olvasható. A számla hátán történetesen ott áll a "Házhozszállítás" szó is.) - M betővel kezdődő szó, és még egy M bető, ami egy név kezdőbetője. - (Rob a márkanéven, Masonite-ként kérte a táblákat, de az eladó a számlára "Farostlemez"-t írt. A számla tetején egy nagy M bető áll: Glenn M. Schuyler.) - Négyszögletes tárgy, és valami sötét szín van rajta, talán sötétkék. - (A számla négyszögletes. A hátoldala pedig teljesen fekete.) Seth mindent összevéve huszonnégy észleletet adott. Mindegyik helytálló volt, bár némelyik esetében lazább volt az összefüggés. Seth azt mondta például: - Kapcsolat a feketével, ami a halál jelképe; és valami küzdelemmel, szintén szimbolikusan, mint például két keresztbe tett kard. - (Szerintünk ez a második világháborúra való utalás; a bennünket kiszolgáló eladónak akkor festették meg az arcképét.) Egy másik példa: - Számok... Talán 01913. - A számlán valóban vannak számok, és a számsor valóban nullával kezdődik (amit mi eléggé különösnek találtunk), de ezek a számok nem a Seth által megadott sorrendben szerepelnek. Az egyik sorozat 09-cel kezdődik (nem pedig 019-cel), az utolsó két számjegy, az 1 és a 3 pedig külön áll egy másik helyen. Idáig az észleletek úgy jöttek át, hogy semmi gondom sem volt velük. Mély transzban voltam. Aztán Seth így szólt: - Egy érzés, hogy valami függ odafent; valami fenyeget vagy függ a tárgy felső része fölött, és sötét. - Miközben e szavakat mondtam Sethként, mintha egy repedés nyílt volna meg - valami kétely az elhangzott szavak értelmezése iránt. Tudtam: Seth azt akarja, hogy ezt a repedést magam szőkítsem be, és ez része a tanításomnak. Úgy éreztem, hogy valami nagy és nehéz dolog függ fölöttem. Vajon ezt úgy kell lefordítani, hogy mondjuk egy súlyos tető van a fejem fölöttő Vagy érzelmileg, "nyomott" hangulatot jelentő Nem tudtam. Abban a pillanatban halvány sejtelmem sem volt. Nem jött létre a helyes kapcsolat. Seth ekkor egy másik labdát dobott: - Valami fényes és kicsi, ami ott van ez alatt a nagy és fenyegető, függő dolog alatt. - Magamra hagyatva ezzel sem tudtam mit kezdeni, nem voltam képes eljutni addig az egyedi adatig, amelyre kíváncsiak voltunk. Seth a "Tetőelemek" szóra akart rávezetni, amely a számla tetején, "a felső része fölött" volt olvasható. Látnivaló, mennyire helytálló és mégis kétértelmő volt az észlelet: "Egy érzés, hogy valami függ odafent; valami fenyeget vagy függ a tárgy felső része fölött, és sötét." A második észleletnek, amelyet nekem kellett volna kiegészítenem ("Valami fényes és kicsi, ami ott van ez alatt a nagy és fenyegető, függő dolog alatt") a "Festékes tál" szóig kellett volna elvezetnie, amely valóban ott állt a "Tetőelemek" szó alatt. A festékes tál tényleg kicsi, fényes és csillogó; az a példány, amelyet Rob aznap vásárolt, éppenséggel ezüstösen csillogó alumíniumból volt. Seth észleleteit itt szó szerint kellett venni, mintha a számlán olvasható szavak megelevenedtek volna: mintha tárgyakként írta volna le őket, nem pedig tárgyakat jelölő szavakként. Később, amikor Seth rám bízott némely észleletet, már sokkal jobban teljesítettem, és az ilyen gyakorlatok felbecsülhetetlen értékőek voltak. Bár ezúttal nem voltam különösebben sikeres, mégis megtudtunk valamit az érzékelés sajátosságairól, márpedig Sethnek ez volt a szándéka. Ez a kísérlet fölkeltette bennünk a gyanút, hogy alapvetően minden érzéklet, minden észlelet, légyen az érzékeken túli vagy normális, alapvetően nem verbális és nem vizuális, hanem tisztán érzés, amelyet később fordítunk át az érzékek nyelvére. Mindenfélét kipróbáltunk a borítékokkal. A New York Times esetében Rob maga sem tudta, mi olvasható a kísérleti tárgyon. Volt eset, hogy azt sem tudta, tulajdonképpen mi a kísérleti tárgy, sőt az is előfordult, hogy azt sem tudta, mikor lesz a kísérlet! Néhányszor a barátaink váratlanul toppantak be az ülésre, és magukkal hozták a tesztborítékot. Az ülés közepén adták a kezembe, én előre nem tudtam arról, hogy aznap borítéktesztre kerül sor. Rob néha azonnal felhasználta az így érkezett borítékot, máskor viszont eltette egy későbbi ülésre. Az eredményekben nem okozott különbséget az a tény, hogy Rob tudja-e, mi van a borítékban. Egy este Nora Stevens (ez nem a valódi neve) jött el váratlanul. Egy barátunk barátja volt, és két üléssel korábban már járt nálunk. Ebben az időszakban arra biztattuk ismerőseinket, hogy váratlanul, bejelentés nélkül jöjjenek, és hozzanak tesztborítékokat; ezt egyébként elég kevesen tették meg. (Korábban és később is jobban szerettük a zárt körő üléseket.) Tudtuk, hogy Nora titkárnő egy kórház irodáján, amelynek valami köze van a gyógyszerekhez és az orvosi segédeszközökhöz, de neki személy szerint nincs kapcsolata a betegekkel, a betegnyilvántartással vagy az orvosi eljárásokkal. Én nem tudtam, hogy borítékot hozott. Csak akkor csúsztatta oda Robnak, amikor az ülés már megkezdődött. Seth ezeket mondta: - Kapcsolat egy családi feljegyzéssel, mintha például egy lap volna egy könyvből... Valami zaklatottsággal, kellemetlenséggel is kapcsolatos... Négy szám egy sorban, és még számok, M kezdőbető, és kapcsolat egy másik várossal. Az ülés után felnyitottuk a borítékot. Egy beteglap volt benne, egy kitépett lap egy tömbből; Nora egy másik iroda szemétkosarából szedte ki. Az alsó sarkában négy számjegy állt egy sorban, és a tetején további számok a páciens neve mellett, amely Margaret volt. A szülővárosának neve is M betővel kezdődött - íme a kapcsolat a másik várossal. A kórházi ápolás nyilvánvalóan kellemetlenség, nemritkán zaklatott is. Seth további információkat is adott a nő életkörülményeiről, családi hátteréről, de ezt nem tudtuk ellenőrizni. Ennek ellenére olykor még a jó eredmény is elbizonytalanít. Az egyik kísérletnek kezdetben elmondhatatlanul örültem. Ez volt a harminchetedik; 1966. március 2-án, a 237. ülésen került rá sor. A borítékba zárt tárgy Rob tenyerének lenyomata volt, egy héttel a kísérlet előtt készítette, amikor egy tenyérelemzésről szóló könyvet olvastunk. Seth észleletei nem is lehettek volna pontosabbak. Utána napokig mosolyogva jártam-keltem a házban, ha csak eszembe jutott. Aztán, éppen mosogatás közben egyszer csak fölmerült bennem egy fonák körülmény. Rob a nappaliban volt. Bementem. Lassú léptekkel. - Lefogadom, hogy Dr. Instream kidobná a tenyérlenyomatos kísérlet eredményét, mert a múlt héten mind a ketten tenyérelemzéssel foglalkoztunk - mondtam. - Lehet - ismerte el Rob. - De az is tény, hogy azóta kaptunk egy csomó levelet, amiket ugyanúgy felhasználhattam volna. Foglalkoztunk ezenkívül íráselemzéssel is; azokból az írásmintákból is kivehettem volna egyet. Választhattam volna valami olyat is, ami a születésed előttről származik, ahogy korábban sokszor megtettem. Akármit felhasználhattam volna. Mindegy, hogy mit választok, Sethnek egy bizonyos tárgyat kell leírnia. És azok az észleletek nem általánosak voltak - csak arra az egy bizonyos kézlenyomatra vonatkozhattak. Egyetértettem vele. De ezután az eset után Rob mindig több borítékot készített elő egyszerre, megkeverte őket, és csak közvetlenül az ülés előtt választott közülük. Hát az Instream-tesztekő Mindenekelőtt állandóan arra vártam, hogy mi a véleménye Dr. Instreamnek a testen kívüli élményeimről. És ő soha még csak meg sem említette őket! Ez rettenetesen kiábrándító volt számomra. Az észleletek, akár tudományosnak tartotta őket, akár nem, egybevágtak a valósággal. Ha ezek nem győzték meg arról, hogy itt valami történik, akkor igazán nem tudtam, mi fogja meggyőzni! A saját borítéktesztjeink eredményei azzal biztattak, hogy elég jól mőködhetünk az Instream-kísérletek esetében is. Kezdetben az utóbbiakat is nagy lendülettel és nagy energiákkal végeztük. Egy éven keresztül hetenként két ízben Seth elmondta észleleteit Dr. Instream tevékenységéről. Voltak ezek között konkrét utalások nevekre, dátumokra, helyekre is. Ezek közül sokat könnyőszerrel lehetett ellenőrizni. Dr. Instream mégis azt akarta, hogy Seth mindig nevezzen meg egy bizonyos tárgyat, amelyre ő épp akkor otthonában koncentrál. Nyilvánvaló volt, hogy az érzelmi mozzanatok rendkívül fontosak; az érzelmi töltető cselekedetek könnyebben "átjöttek", mint a közömbös tárgyakról szerzett észleletek. Seth a tárgyakról is adott anyagot, de sokkal inkább volt hajlandó Dr. Instream mindennapi életével kapcsolatos információt szállítani. Abban az évben egyik kedvenc beszédtémánk volt, hogy vajon mikor kapunk hírt Dr. Instreamtől. Hónapokon át ugyanis nem kaptunk semmit. Arra gondoltunk: esetleg addig nem akar válaszolni, míg végére nem érünk a kísérletsorozatnak. De ha így van, akkor miért nem mond legalább ennyitő Amikor már túl erős volt a feszültség, a következő levelemben nekiszögeztem a kérdést: sikerült találatokat elérnünk, vagy nem sikerültő Dr. Instream ilyenkor mindig biztosított töretlen érdeklődéséről, biztatott, hogy folytassuk a kísérleteket, és hozzátette, hogy még mindig nincs elég erős bizonyítéka, amellyel "a keményfejő pszichológusokat meg lehet győzni". De ez volt minden. Semmit sem mondott a nevek és dátumok soráról, az üléseken szóba került látogatókról és levelekről. Minden adat téves voltő Vagy részben helyeső Nem tudtuk. Dr. Instream sohasem árulta el. A tudat, hogy Dr. Instream minden ülés alkalmával koncentrál, komoly terhet rótt rám, lehet, hogy a saját hozzáállásom miatt. Ekkorra már meggyőződésemmé vált, hogy valóban muszáj tőzön-vízen át minden hétfőn és szerdán megtartani az ülést. És még amikor nem volt vendég a szeánszokon (általában ez volt a jellemző), akkor is úgy éreztem, hogy nem vagyunk magunkban - egy láthatatlan Dr. Instream ott ült mint közönség. Az Instream-kísérletek előtt is alig hagytunk ki ülést. De mostanra annyira felgyülemlett bennem a dac, hogy kedvem lett volna kihagyni egyet, elmenni sörözni, és hagyni a pszichológust, hadd üljön otthon, hadd bámulja az öreg vázát vagy a tintafoltot, vagy amit aznapra kiszemelt a kísérlethez. Eleinte még nem éreztem ezt, de később komolyan feldühödtem, hogy nem mond semmit a kísérletek eredményéről; az a sok óra mind elvesztegetett időnek tőnt számomra. Egy este, amikor különösen felbosszankodtam, hogy nem válaszol, valóban ki is mentem Robbal egy közeli bárba - de a végén az utolsó percben mégis hazaszaladtunk, nehogy elmulasszuk az ülést! Mivel fogalmam sem volt arról, hogyan haladunk, a végén már fikarcnyit sem érdekelt, hogy voltaképpen mire koncentrál Dr. Instream. A tesztek fölemésztették az időt, és elvették a helyet az elméleti anyagtól, amit ezalatt kaphattunk volna. Még egyszer írtam a derék doktornak, és megkértem, hogy ne kíméljen, ha az adataim rosszak. Ha így áll a helyzet, akkor ő is csak az idejét pocsékolja, és mi is. Válaszában biztosított változatlan érdeklődéséről, és biztatott, hogy folytassuk csak - de a világért le nem írta volna, hogy jól csináljuk, közepesen, esetleg gyatrán, és nem reagált a sok elküldött részletmegfigyelésre sem. Dr. Instream valóban megszállottja volt a telepátia és a tisztánlátás statisztikai bizonyításának, és azt remélte, hogy ezt mi fogjuk szolgáltatni neki. Először őrült izgalmasnak találtam, hogy részt vehetek egy ilyen vállalkozásban. De ahogy telt az idő, és mi elolvastunk mindent, ami a témával kapcsolatban a kezünkbe akadt, az izgalom zavarodottsággá változott. Amennyire meg tudtuk állapítani, a telepátia és a tisztánlátás létezését számos alkalommal bebizonyította a Duke egyetemen Dr. J. B. Rhine, és bemutatták mások is, például Croisset, a látnok, aki a hollandiai Utrecht egyetemén dolgozott együtt Wilem Tenhaeff professzorral. Harold Sherman és más pszichikusok munkássága legalábbis közvetett bizonyítékokat szolgáltatott. Vajon Instream elveti ezeket az eredményeket és a számtalan egyéb bizonyítékot, amelyeket a parapszichológiai laboratóriumokban győjtöttek szerte a világonő Úgy látszott, hogy elveti. A mi eredményeink pedig nem voltak minden problémától mentesek. Dr. Instream beismerte: nem tudja, miként elemezze őket statisztikailag. Mielőtt egy találatnak hitelt adhatott volna, bizonyos számú próbának kellett megfeleltetni, márpedig a Seth által adott kijelentéseket szinte lehetetlen volt bármiféle próbának alávetni. Egy példa: Seth megmondta Dr. Instreamnek, hogy még az év vége előtt át fog menni egy közép-nyugati egyetemre. Fogalmam sincs, hogy Dr. Instream tudott-e erről előre, de a Seth által megadott időszakon belül valóban elköltözött, és valóban egy közép-nyugati egyetemre. Még azt sem tudtuk meg, hogy az ilyen fajta észlelésekből hány bizonyult helyesnek. Ha kellő számban lettek volna, abból biztosan kiderült volna valami. Csakúgy, mint a konkrét nevek és dátumok esetében: ha ezek elég magas arányban fordulnak elő, az biztosan jelent valamit, statisztika ide vagy oda. Az ESP-teszteket 1965-ben kezdtük el, akkor, amikor barátaink, Gallagherék vakációra készültek. Később aztán elutaztak megint, és mi elhatároztuk, hogy ismét megpróbáljuk ugyanazt a kísérletet, amit az előző útjuk alkalmával végeztünk. Peg és Bill ezúttal Nassauba utazott. Rob és én ott sem jártunk soha. Most sem leveleztünk, nem kommunikáltunk egymással. De nagy örömömre Seth pontosan tudta, hol szálltak meg Gallagherék. Egy este, 1966. október 17-én pontosan leírta a szállodájukat. - Az épületnek van egy hosszú, keskeny szárnya; a tetőt oszlopok tartják. A tető is hosszú és keskeny. A padló homokszínő kő vagy cement. Az ajtajuk előtt veranda, meg egy homokkal teli vödör. A veranda alatt sziklák, azokon túl az óceán vagy egy öböl. A parton, lejjebb és távolabb egy kerek bevágás van, ahol a sziklák miatt sebes az áramlás. Ezen a helyen, a bevágásnál nincs strand, de tőle jobbra is, balra is van egy-egy, méghozzá eléggé nagyok. A leírás minden részletében helyes volt. Hazatérésük után Gallagherékkel végigmentünk az egészen. De a fentieknél sokkal több anyag győlt össze. Seth pontosan leírt egy mulatót, ahová ellátogattak, és hozzátette, hogy itt "valami kellemetlenség történt". Bill és Peg teljes szívéből helyeselt. Egy hangoskodó angol turista bosszantotta őket, és nyilvánvalóan másokat is. Az angol erőszakosan követelte, hogy fütyülhessen a zenekar kíséretével. Seth azt is megállapította, hogy a mulató előtt tizennyolc bokor van; Bill elismerte, hogy valóban voltak ott bokrok, de nem jutott eszébe megszámolni őket. Seth elsősorban olyan dolgokat figyelt meg, amelyek Peg és Bill számára valamilyen érzelmi jelentést hordoztak. Például több más észlelet között azt mondta: - Megemlékezés egy gyilkosságról... egy szobor... - Kiderült, hogy Gallagherék valóban jártak egy szobornál, Sir Harry Oakes emlékmővénél; Oakes 1943-ban egy híres, akkoriban nagy port felvert gyilkossági ügy áldozata lett. Peget annyira érdekelte ez, hogy még egy taxisofőrt is kifaggatott, mit tud a gyilkosságról. Seth részletes leírást adott még egy helyről, amelyet Peg és Bill meglátogatott, de a szövegben volt egy érdekes torzítás, alighanem a megfogalmazásban. - Egy kút, amelyhez lépcsők vezetnek föl; kör alakú építmény, virágokkal körülvéve; Egészen közel, az utcán balra szorosan egymás mellett álló, régi, kétszintes épületek sora. - Minden stimmelt, kivéve, hogy az építmény nem kút volt, hanem víztorony. Mindent egybevéve negyven észleletet jegyeztünk fel a három ülés alatt, míg Peg és Bill Nassauban volt, de tulajdonképpen jóval többet, mert sok észlelet több pontot tartalmazott. Ami minket illet, Sethnek bennünket sikerült meggyőznie. Egy évi munka után megírtuk Dr. Instreamnek, hogy befejezzük a kísérleteket, és meg is indokoltuk. Még néhány borítéktesztet megcsináltunk, aztán véget vetettünk ezeknek is. Tulajdonképpen nem bánom, hogy annyi időt szenteltünk a kísérletekre, de annak is örülök, hogy akkor fejeztük be őket, amikor ideje volt. Az én temperamentumom nem alkalmas arra, hogy hetenként kétszer tőz alá vegyenek, márpedig akkoriban így éltem át a kísérleteket. Érzelmileg viszolyogtam a tesztektől, de az eszemmel szükségesnek tartottam őket. Sethnek láthatólag semmi kifogása nem volt ellenük, én viszont azért kényszerítettem rá magam a kísérletekre, mert úgy gondoltam, hogy ez a dolgom. A tény mindenképpen tény marad: a mi üléseinken az ESP legjobb példái spontán módon keletkeztek, nem olyankor, amikor be akartunk bizonyítani valamit. Emlékszem: nagy csalódás volt, hogy Dr. Instreamtől nem kaptam végül valamiféle felhatalmazást vagy bizonyítványt. Igaz viszont, hogy nem is kértünk ilyet; túlságosan is bosszantott, hogy nem kapunk visszajelzést az eredményeinkről. Most már a Seth-szövegekre koncentrálhattunk. Az ülések, felszabadulva a kísérletek szigorú rendje alól, szerteágaztak a szélrózsa minden irányába. Rengeteg meglepetés várt reánk. Ha jobban bíztam volna Seth és a magam képességeiben, sok bajtól kímélhettem volna meg magam. Tulajdonképpen már az ESP-tesztek időszakában is történtek fura dolgok, és nem is csak az üléseken. Nagyon rövid idővel az ülések kezdete után Rob látomásokat, képeket kezdett látni. Némelyik szubjektív volt, de mások tárgyiasultak - háromdimenziósak, vagy majdnem olyanok. Voltak köztük emberek is; Rob elkezdte őket modellként használni a festményeihez. A nappalink most tele van "ismeretlen" emberek portréival. Seth azt állítja, hogy némelyik közülük bennünket ábrázol korábbi életeinkben. Az egyik kép pedig Seth portréja olyan alakban, amelyben saját elhatározása szerint Rob előtt megjelent. (Azóta egy diák és az egyik barátunk is látta Sethet ebben az alakban megjelenni.) Robnak erős a vizuális memóriája. Ha egyszer meglát egy ilyen képet, megőrzi, és később is fel tudja idézni. Az én vizuális memóriám viszont gyenge, és a szemem is - térlátásom nincs is. Rob hivatásos festőmővész, kiváló rajztudással és kiforrott technikával. Az üléseken Seth mégis kitőnő tanácsokat és információkat adott neki, mind technikai, mind mővészetfilozófiai téren. Ez számunkra igen mulatságos, mivel én csak hobbiból festegetek, és képeim makacsul nélkülözik a perspektívát. Rob megpróbált perspektívát tanítani nekem, de ezek a leckék nem fogtak rajtam. Sohasem tanultam a festészetet; minden, amit festek, meglehetősen gyerekes, a színek is nyersek. Seth mégis elmagyarázta Robnak, hogyan keverjen, miként használjon bizonyos festékanyagokat, és Rob ezeket az ismereteket beépítette eszköztárába. Seth azt állítja, hogy neki sincs mővészi tehetsége, de megkérdez olyan mővészeket, akik beléptek az ő valóságsíkjára. Az egyik ülésen Seth olyan útmutatást adott Robnak, amelyet azonnal alkalmazni is kezdett. A kép egyike a kedvenceinknek, és a portrésorozatba tartozik - azok közé az arcképek közé, amelyeknek modelljeivel sohasem találkoztunk. Rob a szóban forgó képhez néhány nappal az említett ülés után kapta az ihletet, egészen váratlanul, és az alkotásban a Sethtől tanult technikát alkalmazta. Íme néhány mondat arról az ülésről. - A portréfestésben - mondta Seth - alkalmazd ugyanazt a gyakorlatot, amit már korábban javasoltam: képzeld el az illetőről, hogy ő minden élet középpontja, úgyhogy amikor a kép elkészül, automatikusan benne lesz az egész világmindenség, amelynek része az illető személy. Semmi sem létezik elszigetelten, ez az a titok, amit a régi mesterek oly jól tudtak. - A legapróbb részletekben is képesek voltak sugallni a spirituális világ valóságát, amelynek az a részlet is egy darabja, s rajta keresztül a világmindenség energiája nyilvánul meg. Használd tehetségedet, mely nem csekély, ebben az irányban. Kevesebbel ne érd be. - Az olaj a földet jelképezi. Legyen ez az anyag a hordozója az állandóság fizikai megjelenésének minden tárgyban; legyen ez kifejezője a festményen megjelenő emberi alak fizikai folyamatosságának. Jelképezzék az olajfesték áttetsző színei az energia állandó megújulását, ami a formával nem ragadható meg. - A rólam festett arcképed egyik fő vonzereje az, hogy automatikusan sugall egy láthatatlan hallgatóságot, amelyhez beszélek. Nem szokványos közönséget, hanem láthatatlanokat, akik az emberiséget jelképezik. Jelen van a képen a láthatatlan. Az alak sugallja az emberi mindenséget és az embereknek otthont adó világot, bár ezek nem jelennek meg a képen. - Ez az információ egy mővésztől való, aki a testszín felrakását mindig barnás árnyalattal, sienával kezdi, egy egészen enyhe, leheletnyi ibolyával kiegészítve. Ezekre aztán ügyesen felhord egy átlátszó okkert, amely reá jellemző, majd egy különleges, tompa zöldet. Az utolsó testszínt ezekre viszi fel, egészen könnyedén, majdnemhogy a szél is le tudná fújni róla. Az ülés után Rob kijelentette: biztos benne, hogy bennem nincsenek meg ezek az ismeretek - az én elmém "nem így mőködik". Arcképen Rob sohasem próbálta ki eddig a színárnyalatok efféle felrakását, de az ülés után pár nappal egy "eszébe jutott" ötlet megvalósításánál felhasználta ezt a technikát. Seth később kiegészítette az információt. A mővészetre, mővészetfilozófiára és festői technikákra vonatkozó anyag a mai napig is gyarapodik. Seth tett némi utalást a festő személyére, aki az adatokat átadta neki. Annak alapján, amit eddig mondott róla, a festő egy tizennegyedik századi dán vagy norvég mővész, aki főként életképeiről és csendéleteiről volt híres. A festő nevét, mint mondta, későbbi üléseken, további festészeti információk között fogjuk megtudni. Seth annyit mégis elárult, hogy a színépítkezéses technikával készült portré, amelyet Rob festett, éppen ezt a mővészt ábrázolja. Hozzátette: Rob később fest még további képeket is a mővészről és környezetéről, esetleg a mőterméről is. Tudomásunk szerint Rob portréi eleinte olyan személyiségeket ábrázoltak, akiknek asszociációs úton vagy korábbi életeink révén közük volt hozzánk. Némelyik közülük még azonosításra vár. Az utóbbi időben azonban a portrék modelljeinek köre kiszélesedett. Rob legutóbb egy fiatalember arcképét festette meg; fogalma sem volt róla, hogy ki lehet az illető. Később az egyik hallgatóm, George felismerte a képen azt a Bega nevő személyt, aki automatikus írás segítségével kommunikál vele. Seth igazolta ezt a tényt, hozzátéve, hogy egy másik valóságszinten Bega az ő tanítványa. Jóllehet az ülések szokás szerint folytatódtak, közben más élmények is értek, Rob látomásaihoz hasonlók, amelyek ugyanúgy a Seth-szövegekből fejlődtek ki, mint azok. Talán abból a célból, hogy új szabadságérzetünket erősítse, vagy megtámogassa önbizalmamat és előmozdítsa tanításomat, Seth mindenesetre az egyik ülésen elvitt engem Kaliforniába, miközben ő és Rob a New York állambeli Elmirában, a lakásunk nappalijában ülve beszélgetett. Mennyivel szórakoztatóbb ez, mint lezárt borítékok tartalmát találgatni! Ezúttal az élményben vadidegenek is szerepet kaptak, így ez az eset igazán kielégítette olthatatlan mohóságomat, amellyel a bizonyságokat győjtögettem.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07