Beszélgetés a létr?l - AsztrálFény Ezoterikus Stúdió

Kincsesbánya
Az AsztrálFény - ezotérikus parapszichológia oldalaihoz
kapcsolódó írások, olvasmányok, kivonatok,
jegyzetek, képek, stb.

Beszélgetés a létr?l

Erre a kincsre eddig 17401 alkalommal voltak kíváncsiak.

Egy napon, amikor még javában dolgoztunk a kísérleteken, kezembe került az Associated Press egy cikke, és a szemem-szám elállt. Egy pszichológus, bizonyos Dr. Eugene Barnard, aki akkor az Észak-Karolinai Állami Egyetemen dolgozott, a nyilvánosság elé állt egy olyan közleménnyel, amelyben az asztrálprojekció léte mellett foglalt állást. Kijelentette: sikerült a tudatát kivetítenie a testén kívülre, és a dologban hallucináció nem játszott szerepet. A cikk felsorolta Dr. Barnard kutatásait is a parapszichológia területén. Rém izgatott lettem, hogy egy pszichológus a projekcióval kísérletezik; írtam neki. Egy darabig leveleztünk, aztán 1966 novemberében Gene és a felesége ellátogatott hozzánk. Remekül egymásra találtunk. Sohasem éreztem vele, hogy bármit is be kellene bizonyítanom - ami igazából nagy ravaszság volt részér?l, mert közben nagyon szerette volna a maga számára igazolni a Seth-ülések hitelességét. Egy este rendkívül érdekes ülést tartottunk, több órán keresztül. Én csak utána jöttem rá, miben sántikált Gene - pszichológus volt a javából! Kérdéseket tett föl Sethnek, b?séggel hintve a hivatásos pszichológia szakkifejezéseit, és s?r?n hivatkozott ezoterikus keleti elméletekre, amelyek el?ttem teljesen ismeretlenek voltak. Gene az angliai Leeds egyetemén szerezte diplomáját kísérleti pszichológiából, és Cambridge-ben tanított. Beható ismeretei voltak a keleti filozófiákról és vallásokról. És Seth nemcsak hogy állta vele a versenyt, hanem valami módon, amit ma sem értek, Gene saját terminológiáját és szavait használva gy?zte le Gene-t a saját játékában - ráadásul játszi könnyedséggel és humorral. Ennek az ülésnek a jegyz?könyve tizennégy gépelt oldalt tesz ki, és a szöveg annyira egységes, hogy nehéz bel?le szemelvényeket kiemelni; minden részlethez sok háttér-információ tartozik. Alább az ülés második feléb?l vett részletek következnek. Seth és Gene ezt megel?z?en a valóságról vitatkozott, és Gene kijelentette, hogy a létezés nem más, mint egy "kedves, kolosszális tréfa". Seth azt válaszolta, hogy "az nem tréfa. A létezés az eszköz arra, hogy az Egész megismerje önmagát". Seth most így szólt: - A "tréfa" nagyon is ideill? kifejezés. Ha tökéletesen át tudnád élni, hogy a fizikai világotok csupán illúzió, attól kezdve nem fogadnád többé az érzékszervi észleleteket. - Nem élhetek át olyan illúziót, amelyet én teremtek saját magamnak? - Átélhetsz illúziót, de ha az illúziót illúzióként éled át, akkor az már nem átélés. Csak szaladsz önmagad el?tt. - De nincs hova szaladni - jelentette ki Gene. - Ezt nem tudod. Csak gondolod. Nem leszel mindig ott, ahol most vagy. - Hát lehet máshol is lenni? - Nem és igen - felelte Seth. - Hát van olyan létezés, amely nem illúzió? - Erre azt válaszolom: van. - Honnan lehet észrevenni? Meg lehet egyáltalán másként is különböztetni egymástól a valóságot és az illúziót, mint a saját agyi tevékenységem által? - Ezt most még nem tudhatod. De ha elérsz egy bizonyos pontot, képes leszel átélni bármilyen "valóság/illúziót", ami csak tetszik, de az az Éned, aki átéli ezeket a "valóság/illúziókat", valóságként fogja ?ket átélni. Az ? számára ugyanis ez lesz az egyetlen létez? valóság, amely el?l nem menekülhet sehová, és így megteremti hozzá a saját környezetét is. - De hát ez a jelenlegi, itteni Énemre is vonatkozik. - A ti fogalmaitok szerint - mondta Seth. - A te fogalmaid szerint is. - A ti fogalmaitok szerint - ismételte Seth. - A te fogalmaid szerint is. - Akkor alaposan vizsgáld meg az utolsó kijelentést. - Teljesen körbeértünk. Azonos vagyok azzal a valósággal, amelyet megteremtek magamnak. Innen nincs hova menni - érvelt Gene. - Mégis lehetséges, hogy átéld ezeket az illúziókat, jól tudva, hogy csupán illúziók; tökéletesen tisztában lehetsz a jellemz?ikkel, és tudhatod közben, hogy a valóság alapja te magad vagy. Nincs hely, ahová elmehetnél, mert te vagy a hely - e fogalmak szerint minden hely. De a "tréfa" releváns. Mindenb?l, amit ma este mondtam, ez a legfontosabb: a tréfa releváns. Eléggé szabadnak kell lenned, hogy megfigyelj és átélj a rendszeredben mindent, ami él, tudva, hogy az te magad vagy, s aztán elhagyd a rendszeredet. Ezeknek közvetlen élményeknek kell lenniük. - De hát nem hagyhatom el a rendszert, hiszen egyszerre benne vagyok minden rendszerben. - Most a te fizikai fogalmaid szerint beszélek. De még e fogalmak szerint is kapcsolatban állsz más rendszerekkel. - Nincs választásom. - A magyarázat kedvéért egy folyamat fogalmait használom. Eszerint van egy id?szak, aztán el is múlik, amikor úgy elmerülsz egy adott rendszerben, mintha több rendszer nem is léteznék; ezen a módon általában értékek szoktak kiteljesedni. De mindez nem jelenti azt, hogy közben ne állnál kapcsolatban más rendszerekkel. Az illúziónak a mélyére kell hatolni. - Ami nincs neki - vetette közbe Gene. - A mélységét te teremted meg. - Hát jó, de akkor a behatolás is együtt jár vele. Nincs mibe behatolni. - A behatolásra szükség van. Bizonyos játékokra szükség van, és az eredményük fontos. - És vajon nem maga a játék a cél? Nem a teremtés vagy a behatolás a lényeg? - E fogalmak szerint te magad vagy a játék. - Minden más fogalom szerint is. - Magad teremted meg saját korlátaidat - mondta Seth. - Hát létezik több néz?pont is? - Igen. Nem engedsz teret a változatosságnak, pedig az létezik. - Szívesen elismerem, hogy sokféle illuzórikus formát ölthet ugyanaz a dolog... Például te meg én. Ez egy és ugyanaz... - Önmagadat nem csaphatod be - így Seth. - Úgy van, de másokat sem. - Csakhogy az önbecsapás ideája torzításokhoz vezethet. - Viszont ezek a torzítások hozzátartoznak Síva játékához. - Szívesebben nevezném ezt a szeretet m?vének. - Persze - helyeselt Gene. - Gondolj csak a klasszikus szoborra, amelyen Síva az összetört gyermeken áll - szeretettel vállal részt a tragédia illúziójában. Még az önbecsapás illúziójában is. - Sok lépcs?fokot ki akarsz hagyni. - De hát nincsenek is lépcs?fokok. - Számodra egyel?re vannak. - És nem illuzórikusak? - De azok - felelte Seth. - Hát ha ezek mesterséges akadályok, melyeket a saját utamon emelek, akkor nyilván el is távolíthatom ?ket. - Elméletben ez így igaz. De a gyakorlatban szükséged van rájuk, hogy figyeld, hová lépsz. - Igaz. Sziddhartha is ezt a tanácsot kapta. - Vannak gyönge gyermekek, akiket nyugovóra helyezünk. Meg kell gyászolnunk ?ket akkor is, ha csak... [Itt néhány szó kimaradt.] Együtt kell éreznünk velük, bár a földdel válnak azonossá, mint a tehéntrágya - felelte Seth. - Szeretnünk kell ?ket, mert azonosak velünk. - Nem tehetsz ennél kevesebbet - mondta Seth. - De ennél sokkal többet sem. - Aki ezt teszi, fél szemét kinyitotta, és meglátja, hogy már csupán egyetlen rövid lépést kell megtennie. - Te játékot ?zöl - korholta Seth. - Persze. És te is. Azt szokás mondani, hogy Síva játszik, márpedig ki más volna Síva, mint te magad? - Valóban játékot játszol önmagaddal, de ez a játék nem releváns, s?t talán irreleváns. De jobb lenne, ha több tisztelettel játszanád. - Tisztelettel ki iránt? - Az Én iránt. - Helyes. A céljaink nem ütköznek. - Van szent tiszteletlenség és van léha tiszteletlenség. Te játékot játszol. E kett? egy és ugyanaz. De bizonyosodj meg arról, hogy ezzel tökéletesen tisztában vagy. * Dr. Barnard oly kedves volt, hogy levelet írt e mostani könyvem kiadójának; a levélben leírta véleményét, és megemlítette ezt a 303. számú ülést is. (Ennél többet is tett: engedélyezte, hogy kitalált álnév helyett a valódi nevét használjam a könyvben.) Levelében azt írta: az üléseken "olyan beszédtémákat választottam, amelyekr?l tudni lehetett, hogy Seth számára elviselhet?en érdekesek, az én számomra pedig kiváltképp érdekesek voltak, s melyekr?l addigra már megállapítottam, hogy Jane számára ismeretlen területek. E témákat olyan bonyolultsági fokig vittem, ahol már, úgy éreztem, teljesen valószín?tlen, hogy Jane bolonddá tudjon tenni: hogy tudattalanul bár, de a saját tudását és szellemi munkáját állítsa Seth helyébe." "Azt az estét a legjobban úgy tudnám összefoglalni: számomra rendkívül kellemes beszélgetés volt egy személlyel, intelligenciával, mindegy, minek nevezzük, akinek szellemessége, intellektusa és tudásának tárháza messze meghaladta a sajátomat. Úgy értelmezve az alábbiakat, ahogyan egy, a nyugati tudományos hagyományokon nevelkedett pszichológus értelmezheti: nem hiszem, hogy Jane Roberts és Seth ugyanaz a személy, vagy ugyanaz a személyiség, vagy ugyanannak a személyiségnek különböz? oldalai." Az ülésen kívül Rob meg én és Barnardék kit?n?en elszórakoztunk azzal, hogy testen kívüli élményeinket meséltük egymásnak. Nem sokkal e látogatás után végre megjelent a könyvesboltokban a könyvem, a Hogyan fejlesszük ESP képességeinket? Kaptam utána néhány levelet, de az érdekl?d?k azért nem árasztottak el küldeményeikkel. A legels? levelek egyike volt a kiváltója a következ? testen kívüli élményemnek, amely egy Seth-ülésen következett be. 1967. május 3-án Peg és Bill Gallagher jött át látogatóba a szokásos hétf? esti ülésre. Az ülés el?tt beszélgettünk, és én meséltem nekik egy levélr?l, amely egyszerre szórakoztatott és felháborított. - Ajánlva adták fel, még alá is kellett írnom, hogy megkaptam - meséltem. - Ehhez mit szóltok? Két fivér küldte valahonnan Kaliforniából, és arra kíváncsiak, hogy Seth mit tud mondani róluk. - Akarsz nekik válaszolni? - kérdezte Peg. - Talán írok egy pár sort, amiben megköszönöm az érdekl?désüket, vagy ilyesmi. Seth meg azt tesz, amit akar. De kétlem, hogy akarna bármit is. De most is, mint annyiszor, ha Seth fejével próbáltam gondolkodni, nagyot tévedtem. Nem sokkal ezután kezdetét vette az ülés, a 339., én pedig szinte azonnal elhagytam a testemet, bár ezt alig észleltem. Egyszer?en csak azt vettem észre, hogy a leveg?ben lebegek, és lenézek egy helyre, amelyr?l jól látszott, hogy valahol Dél-Kaliforniában van. Seth ezalatt a nappaliban mesélte, hogy mit látok, de csak távolról hallottam a hangját. Sokkal kevésbé volt érthet?, mint egy nagyon rossz min?ség? interurbán telefonkapcsolat. Nem tudtam, hogyan hozhatnám Rob tudomására, hogy nem tartózkodom a testemben, miközben Seth úgy beszél, mint bármikor máskor. Egyszer fölnevettem magamban, mert az jutott eszembe: táviratot kellene küldenem neki. De ezalatt végig a leveg?ben lebegtem, eléggé magasan, és a Seth által leírt környéket néztem. Képes voltam helyzetváltoztatásra, el is mozdulhattam a helyemr?l, hogy jobban lássak. De egyáltalán nem voltam kapcsolatban a nappaliban ül? testemmel. Seth ezt mondta: - Van itt egy kis udvar, ahol a testvérek citromot termesztenek; egy rózsaszín stukkós ház, hátul két hálószobával, a ház nem új. A konyhában használták az Ouija-táblát. A ház az utcasarokhoz közel van, de nem a sarkon áll. Nincsenek távol a vízt?l. Egy területen magas f? n?, és valami facölöpök meg drótok vannak itt. A szöveg annyira részletes volt, hogy Rob ezen a ponton föltette a kérdést: - Ott vagy most a helyszínen? - Bizonyos mértékig. Homokd?nék vannak. Most megfordultam. A ház felé nézek. Az irányok a helyzetváltozás miatt kissé eltolódtak. T?lem most jobbra áll egy garázsszer? épület, és mögötte más építmények vannak, rajtuk túl pedig a víz. Az épületeken túl homokd?nék és a strand. Éppen dagály van. Mármost én voltam az, aki megváltoztatta a helyzetét a leveg?ben. Amennyire meg tudtam állapítani, én voltam ott a helyszínen, nem Seth. - Hány óra lehet most? - kérdezte Rob. (Elmirában elmúlt már este kilenc.) - Kora este. Elég vékony facölöpök vannak itt, nem kerek, hanem négyszögletes a tetejük, úgy derékig érhetnek. - Seth kézmozdulatokkal mutatta Robnak a cölöpök magasságát és vastagságát. Én közben ott lebegtem e cölöpök felett, eléggé tanácstalanul, mert nem tudtam rájönni, mire valók, négyzetes keresztmetszetüket is talányosnak ítéltem. - Bal felé valami öbölszer?ség van. Ilyen a part, látod, szóval nem egyenes. Kanyarodik a partvonal, aztán megint van egy kiszögellés. - Seth ismét széles gesztusokkal jelezte a tengerpart alakját. Azt is hozzátette, hogy a család er?sen köt?dik valami távoli országhoz, bár a nevük nem idegen hangzású, és tett még néhány megjegyzést a család történetér?l és tagjairól. Robert elküldött egy példányt az ülés jegyz?könyvéb?l a testvéreknek. ?k magnószalagon válaszoltak: a felvételen kiértékelték az információt. Kés?bb aláírtak egy nyilatkozatot is, amely megtalálható az archívumunkban. Seth leírása a házukról minden ponton helyes volt, beleértve a környék és a tengerpart részleteit is. A fivérek Chula Vistában éltek - soha életemben nem jártam ott. Egy rózsaszín stukkós házban laktak, hátul két hálószobával. A jobb oldali utcasarok két házzal volt távolabb. Maga az épület fél mérföldnyire állt a San Diegó-i öbölt?l. Voltak homokd?nék a közelben, és a d?néken, ahogy mondtam, sok facölöp volt leverve. A család Ausztráliából érkezett, és azt remélték, hogy vissza is térhetnek oda. Több más, itt nem közölt észlelet is pontosnak bizonyult, viszont akadtak tévesek is. Seth például azt állította, hogy az anyjuk meghalt. Az anya a valóságban életben volt még, viszont a család er?sen elhidegült t?le, és az asszony nem is mindig lakott együtt velük. Ez az élmény ismét fölvetett egy sereg kérdést azzal kapcsolatban, vajon milyen viszony van Seth és énközöttem a testen kívüli élmények alatt. Alkalmasint ? van benne a testemben, amíg én kilépek bel?le, de biztos, hogy ez er?s leegyszer?sítés. Egyel?re az üléseken és önállóan is gy?jtjük az információt ahhoz, hogy meg tudjunk felelni ezekre a kérdésekre. Mint mindig, ha ilyen jó visszaigazolásokat kapok, ezúttal is naphosszat csak mosolyogtam. Sohasem voltam az a típus, aki feltétel nélkül elfogadja mások magyarázatait - bár még így is jóval többet fogadtam el életemben, mint kellett volna. Én mindig mindent magam akartam megtapasztalni. Senki sem lehetett volna kritikusabb a saját élményei iránt, mint én - de mindig fenntartottam magamnak annyi szabadságot, hogy kísérletezhessem. Ez után az eset után kezdtem kissé fölengedni, ellazulni. Ismét elhagytam a testemet, és tapasztalataim ismét beigazolódtak. Hogyan segített ebben Seth? Miként foghatta az én észleleteimet, mikor én a kontinens túlsó partján jártam? Annyira izgattak ezek a kérdések, hogy el sem mondhatom. Egyet biztosan tudtam: Seth nagyon cselesen járt el - úgy "küldött el", hogy nem tudtam el?re a szándékáról. Így sokkal jobban tudtam teljesíteni, mert nem éreztem azt, hogy próbatétel alatt állok, és id?m sem volt izgulni, hogy vajon milyen lesz az eredmény. (Pszichológusnak Seth sem utolsó ám!) Ez az élmény és újonnan meger?södött önbizalmam tette lehet?vé néhány kés?bbi esemény bekövetkezését. Újabb ismeretlenek írtak, és mindenféle segítséget kértek. Seth ugyan mindig azt hangoztatja, hogy a segítség belülr?l jön, néhányuknak kit?n? tanácsot adott, és helyes leírást a környezetükr?l - ezzel, azt hiszem, azt akarta bebizonyítani, hogy a megfelel? embernek adja a tanácsot, de a bizonyítékot inkább nekem szánta, mint bárki másnak. Hétf?i és szerdai üléseink, ahol Seth folytatja az elméleti anyag közlését, továbbra is zártak, bár olykor be-betoppan egy-egy vendég. Seth néha ülést tart ESP-tanfolyamom hallgatóinak, és ezeken a foglalkozásokon az anyag gyakorlati felhasználásához ad útmutatást. Tulajdonképpen Philip az az egyetlen ember kett?nkön kívül, aki kisebb-nagyobb rendszerességgel részt vett az üléseken. Seth neki is adott információt az üzleti ügyeivel kapcsolatban, többek között helyesen megjósolta bizonyos részvények árfolyamának változásait; Phil százalékos kimutatást készít Seth "telitalálatairól". Némelyik jóslat id?tartama több évre terjed, de azok közül, amelyeket Philnek mostanáig módja volt ellen?rizni, Seth igen sok esetben adott pontos el?rejelzést. Seth egyébként nemigen osztogatja a tanácsokat az üléseken: az az elve, hogy az embereknek saját döntéseiket maguknak kell meghozniuk. Igazából sohasem tudtuk, mi várható az egyes üléseken, és Seth egy este nagyon meglepett bennünket. Aznap Phil is beállított; mint mindig, most is bejelentés nélkül. Elmondta, hogy béremelést kapott. Hogy mennyit, arra csak mulatságos fintorral vállat vont, és a leveg?ben hagyta a kérdést. Az ülés azzal kezd?dött, hogy Seth dollárra pontosan megnevezte az összeget, és közben szélesen mosolygott. Ekkor Phil megkérdezte, mit tud Seth arról a hangról mondani, amelyet Phil egy helybeli bárban hallott. - Férfihang volt, ugye? - kérdezte Seth. - Igen - mondta Phil. - És nem ismerted fel? Akkor nem mondom meg. Nem én. - A te hangod volt? Olyan gyorsan történt, gondolkodni se volt id?m - vigyorgott Phil. Sethként der?sen bólintottam. Az els? szünetben Phil elmesélte az esetet. Egy hónappal azel?tt egy bárban beszélgetett egy fiatal n?vel, amikor egyszer csak meghallotta, hogy egy férfihang tisztán, hangosan azt mondja: - Nem, nem. - A hang mintha Phil fejében szólalt volna meg. Soha még csak hasonló sem történt vele azel?tt; annyira megdöbbent, hogy gyorsan valami kifogást motyogott a n?nek, és elment a bárból. Seth beismerte, hogy ? szólította meg Philt. A szünet után így magyarázta: - Az a n? annyira tapadós, hogy az már katasztrofális mindenki számára, aki kapcsolatba kerül vele. Ütköz?ként használt volna téged - folytatta - önmaga és egy másik férfi között, és a huzakodásban felnagyította, eltúlozta volna a te legcsekélyebb érdekl?désedet. Kellemetlen helyzet alakult volna ki. Mivel hallgattál rám, megváltozott a lehetséges jöv?. - Ezután tekintélyes mennyiség? háttérinformációval szolgált, többek között elmondta, hogy a n?nek van egy gyermeke, és viszonya van egy másik férfival. - A férfinak valami köze van az autószereléshez. - Hozzátette még, hogy a n? katolikus, és hogy valami bírósági irattal kapcsolatban van problémája. Seth ezután elmondta Philnek, hogy hol lakik a n?, bár pontos címet nem adott. - A ház, ahol lakik... a harmadik vagy negyedik ház egy zsákutcában, a város északkeleti részén, de nyugatra attól az intézményt?l, ahol találkoztál vele... Phil ezt az egészet rendkívül érdekesnek találta. Fogalma sem volt, hol lakik a n?; egyáltalán, a nevén kívül csak annyit tudott róla, hogy körülbelül milyen id?s lehet. Még egy napot kellett eltöltenie a városban, így visszament a bárba, és kérdez?sködött. A csapostól megtudta a n? címét, és kocsival odament. Kiderült: Seth tudta, mit beszél. A n? egy zsákutca harmadik házában lakott, a város északkeleti részén, de nyugatra a bártól. Katolikus volt, egy gyereket nevelt, bár a partnere autókeresked? volt, nem szerel?. Phil azóta sem ment vissza abba a bárba! Rob meg én nem tudtuk, mit gondoljunk err?l az esetr?l. Nyilvánvalóan Seth független személyére vonatkozó bizonyíték volt, hacsak nem az történt, hogy Phil hallucinálta a hangot, Seth pedig visszaélt ezzel a ténnyel, azt állítva, hogy az övé. Ha így történt is (amiben kételkedem), Seth akkor is tudott olyan dolgokat a n?r?l, amit Phil nem. Seth szerint nyilvánvaló, hogy meg tudjuk változtatni a jöv?t. Philnek így magyarázta: - Az események sohasem predesztináltak. Minden pillanatban változol, és minden cselekedeted befolyásol minden más cselekedetet. Én képes vagyok más perspektívából szemlélni a dolgokat, de még én is csak valószín?ségeket látok. Azon a bizonyos estén olyan lehet?séget láttam, ami nem t?nt valami vonzónak. Te meg én megváltoztattuk. Egy másik alkalommal az történt, hogy egyik barátunk meglátta Sethet, méghozzá különös körülmények között. Egy éjszaka az ágyamban feküdtem, amikor egyszer csak a testemen kívül találtam magam, egy zsúfolt szobában, és nagy hévvel magyaráztam valamit fest?barátunknak, Bill Macdonnelnek. Jó er?sen megráztam a vállát, aztán egy szempillantás alatt visszapattantam a testembe. Még tíz perce sem volt, hogy lefeküdtem, mégis azonnal fölkeltem az ágyból, leírtam, hogy mi történt, és még azon melegében elmeséltem Robnak is. Pontosan egy hétre rá felhívott Bill, és a hangja nagyon ideges, feszült volt. Elmesélte, hogy valami igencsak különös dolog történt vele, ami még mindig nyugtalanítja. Nekem azonnal eszembe jutott a saját élményem; megkértem Billt, hogy várjon egy kicsit, amíg Rob odahozza a jegyzeteimet, így amíg Bill mesélte a maga történetét, össze tudtam hasonlítani a saját benyomásaimmal. Bill azt mesélte, hogy épp egy héttel ezel?tt éjszaka hirtelen felébredt, Seth állt az ágya mellett, tökéletesen háromdimenziós alakban; teljesen olyan volt, mint Rob festményén. Megrázta Bill vállát, aztán elt?nt. Másnap reggelinél Bill elmesélte az esetet az anyjának, és le is írta az egészet azzal a céllal, hogy odaadja nekünk. Az eset els?sorban Bill anyját zaklatta fel; tett is egy félig tréfás megjegyzést, mely szerint Seth meg én jobban tennénk, ha otthon maradnánk. De nem hiszem, hogy ez pusztán vicc lett volna. Bill sem tudta megemészteni a történteket, azért is nem hívott azonnal, és én sem kerestem meg ?t a magam történetével. El?ször is: a testen kívüli élmény alatt azt hittem, hogy egy zsúfolt szobában vagyok, holott Bill otthon volt, egyedül. És még valami: Bill úgy látta, hogy Seth dohányzik - márpedig én dohányzom. Vajon Bill hallucinációja volt Seth háromdimenziós megjelenése? Ha így van, akkor ez ugyanakkor történt vele, amikor én úgy éreztem, hogy mellette vagyok. ? azt tapasztalta, hogy Seth megrázza a vállát, miközben a saját élményem során én ráztam meg. Többen mondták már nekem, hogy Seth automatikus írás segítségével szól hozzájuk, de Seth tagad minden ilyen kapcsolatot, azt állítva, hogy minden kommunikációja a velem való munkára szorítkozik - így akarja biztosítani a Seth-szövegek egységességét. Más beszámolók szerint viszont be-benéz olykor egyik-másik ismer?sünkhöz. Egy napon összetalálkoztam Mrs. Briannel, egy korábbi hallgatómmal, aki annak idején a betegsége miatt maradt ki a csoportból. Mrs. Brian elmesélte, hogy a helybeli lapban olvasott egy cikket a készül? könyvemr?l (arról, amelyet az olvasó most a kezében tart). A cikk idézett néhány részletet a Seth-szövegekb?l is, és volt mellette egy fotó is, amely Rob Sethr?l festett portréját ábrázolta. Mrs. Brian iszonyú fejfájást kapott, miközben a cikket olvasta, aztán hirtelen megérezte Seth jelenlétét. Egy bels? hang, alighanem Seth hangja azt mondta neki, hogy most már eleget sajnálta magát, hagyjon fel végre az egészsége miatti aggodalmakkal, tüstént keljen föl, és menjen ki sétálni. Ha így tesz, az egészsége azonnal javulni kezd. Az asszony megdöbbent ugyan, de engedelmeskedett. A fejfájása abban a szempillantásban elmúlt. Másnapra már jobban érezte magát, mint fél éve bármikor. Rászokott a rendszeres sétákra, és valósággal megfiatalodott. Mikor elmesélte a történetét, én csak bólintottam és mosolyogtam. Igazán nem tudtam, mi mást tehetnék. Megkérdeztük Sethet err?l az esetr?l. Mrs. Brian, mondta Seth, a saját bels? Énje, fels? tudata jelképeként használta ?t, hogy segítséggel és gyógyító hatásokkal, nemkülönben tanácsokkal szolgáljon. Ez az élmény megtanította az asszonyt arra, hogy használja meglév? képességeit, Seth ideája lehet?vé tette számára, hogy aktivizálja öngyógyító képességét. Seth azt mondta, ne izgassam magam emiatt. Láthatólag kedvét leli abban, hogy másokat ilyen módon inspirál: hogy saját, bels? kreatív energiáik gyújtópontjaként szolgál. Kereken visszautasítja, hogy az emberek mankónak használják - ez rám is vonatkozik -, és azt hangoztatja, hogy maguk a Seth-szövegek tartalmazzák azt az eszközt, amelynek segítségével az emberek, átértékelve és megváltoztatva a valóságot, jobban megérthetik önmagukat. Id?nként tartottunk ugyan üléseket kifejezetten abból a célból, hogy egy-egy bizonyos emberen segítsünk, és ?k is tapasztaltak id?nként érzékeken túli észleleteket, az ülések középpontjában mégis az anyag átadása maradt. Úgy érezzük, ez az ülések legfontosabb célja. Bennünket a Seth-szövegek sokkal jobban érdekelnek, mint az ESP-bemutatók, és ez sohasem volt másként. Úgy érezzük, a szövegek kit?n? magyarázatot adnak arra, hogyan m?ködik az ESP és egyáltalán, mindenféle érzékelés, és számunkra ez sokkal fontosabb. Seth kijelentéseit a valóságra és az embernek a valóságban elfoglalt helyére vonatkozó, fontos és érvényes magyarázatoknak tartjuk. A többdimenziós személyiségr?l szóló elméletei nemcsak intellektuális, hanem érzelmi kihívást is hordoznak. Minden egyén számára kínálnak lehet?séget, hogy felfokozza identitás- és céltudatosságát. Az ülések közben tartott ESP-bemutatóknak mindig céljuk volt: vagy az, hogy az önbizalmamat növeljék, vagy az, hogy a képességeimet fejlesszék, vagy valamely, a szövegben el?forduló megállapítást illusztráltak, esetleg információt szolgáltattak egy-egy rászorulónak. Könny? ma már elfeledkeznem egykori érzéseimr?l, amikor bizonyítékot kívántam Setht?l; könny? elfelejtenem, hogy én magam is ragaszkodtam a saját "csodáimhoz", s?t többször el?fordult, hogy nem voltam hajlandó hinni saját érzékeimnek, engedve annak a tévképzetnek, hogy így tudományosabb vagyok. Fogalmazzunk tehát így: mindig mély tisztelet volt bennem a Seth-szövegek iránt, és felismertem a bennük rejl? merész távlatokat. Az els? ülések idején még nagyon kevés paranormális irodalmat ismertünk. Számunkra minden újdonságnak számított. Csak sokkal kés?bb jöttünk rá, hogy a Seth által megfogalmazott gondolatok némelyike el?fordult már ezoterikus kéziratokban, akár évezredekkel ezel?tt is. Tudásunk gyarapodtával arra is rájöttünk, hogy némely lényeges ponton Seth gondolatai eltérnek attól, amit a spiritualista és metafizikus irodalom általánosan elfogadott. Például: Seth nem ismeri el a történelmi Krisztus létezését, jóllehet a krisztusi szellem létezését nem tagadja. Err?l egyébként ebben a könyvben kés?bb lesz még szó. Jóllehet tényként kezeli a reinkarnációt, mégis tökéletesen más id?összefüggésbe helyezi, és összehangolja az elméletet a "szimultán" id? fogalmával. Ami talán ennél is fontosabb: a reinkarnációt teljes fejl?dési folyamatunkban csupán kis részletnek tekinti. Más, nem anyagi dimenziókban más, ugyanilyen fontos létezésmódok fordulnak el?. Mindezt átszövi az a gondolat, hogy a személyiséget a tevékenység, a cselekedetek formálják. Seth leírása az identitás alapjául szolgáló három teremt? dilemmáról rendkívül gondolatébreszt? és eredeti. Istenr?l szóló gondolatai ezeknek az elméleteknek természetes és izgalmas folyományai. Tudomásunk szerint az inverz id? elmélete és a valószín?ségek rendszere teljesen eredeti gondolat a Seth-szövegekben. Seth elképzelése a fájdalomról, azt hiszem, szintén jócskán eltér a mai metafizikai gondolkodás f? vonalától. ? a szenvedést pusztán a tudat velejárójának tartja, a vitalitás jelének, amely az identitásnak csak azokat a területeit rémíti meg, amelyek a halált végnek tekintik, és rettegnek t?le. De mostantól átadom a szót Sethnek. Olyan részleteket választottam a szövegekb?l, amelyek az eddig szóba került témákkal foglalkoznak. Egyes esetekben Seth a gyakorlatban is bemutatta nézeteit. Az egészségr?l szóló fejezetben például szemelvényeket közlök a konkrét személyeknek szóló szövegeib?l. Ugyanezt az eljárást követtem a reinkarnációról szóló fejezetben is. A tárgyi valóság természetér?l szóló elméletének magyarázatául annak az ülésnek a jegyz?könyvét használom fel, amelyen Seth valóban bemutatta, hogy tudja, mit beszél - a nappaliban megjelen? látomást el lehet fogadni érvényes közelítésnek. Ezt a fejezetet a 329. ülés jegyz?könyvéb?l vett részletekkel zárom; az ülést 1967 márciusában, egy tanárbarátunk középiskolás csoportja számára tartottuk. Jóllehet Seth ekkor tizenévesekhez beszélt, az üzenet mindannyiunk számára jelent?ségteljes. - A valóságot ti formáljátok saját hitetek és reményeitek képére, ezért fontos, hogy alaposan vizsgáljátok meg ezeket. Ha a világotok nem tetszik nektek, vegyétek vizsgálat alá várakozásaitokat. Így vagy amúgy, de minden gondolatot fizikai értelemben ti konstruáltok. - Világotok h? leképezése gondolataitoknak. Léteznek bizonyos telepatikus körülmények, amelyeket alap- vagy gyökérfeltételeknek nevezünk; ezek tudat alatt ott munkálnak minden egyénben. Ha ezeket használjátok, olyan összefügg? fizikai környezetet hozhattok létre, amelyben a tárgyak helyét és kiterjedését mindenki elfogadja. Ez bizonyos értelemben hallucináció, mégis ez a valóságotok, ezen belül kell cselekednetek. A világ, amelyben a szüleitek éltek, eleinte csak gondolat volt. El?ször álmaik anyagában létezett, majd kisarjasztották bel?le saját univerzumukat, és ebb?l megteremtették a maguk világát. - Ha olcsón adjátok magatokat, azt mondhatjátok: "Anyagi szervezet vagyok, a tér és az id? által rám szabott korlátok között élek. Ki vagyok szolgáltatva környezetem kényére-kedvére." Ha nem adjátok magatokat olcsón, így beszéltek majd: "Egyéniség vagyok. Anyagi környezetemet magam alakítom. Megváltoztatom és megteremtem világomat. Független vagyok tért?l és id?t?l. Része vagyok mindennek, ami van. Nincs helye bennem másnak, mint ami kreatív.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-01-07