Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május. 9.-i ülésén,

Zita médium útján.

(részlet…)

 

 

Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bőn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn.

Az emberek süketek és vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.

Rendkívül nagy kárt okozott az emberek lelkivilágában az is, hogy az egyházi vezetők eltörölték az Írások azon részeit, amelyek az újratestetöltésre, a reinkarnációra utaltak. Amik pedig egyes vallásoknál még megmaradtak, azok is annyira tévesen és helytelenül értelmezik az újratestetöltés tanát, nemhogy segítenék ebben a hívőket, hanem sok esetben ártanak nekik.

 

Az ma sincs semmi másként, mint ahogyan azelőtt volt, azelőtt is voltak katasztrófák, éhínségek, árvizek, földmozgások”

 

Pedig a természetvilág megrendülőben van!

 

Nem a hatalmas, teremtő Isten szándéka és akarata ez, hanem az ember hozza magára a bőneivel, nemtörődömségével, közönyösségével.

Tehát a természeti erők haragossá és indulatossá váltak, mert híven tükrözik vissza az emberek haragosságát, győlölködését, és mindazokat a megtorló szándékokat, amelyek az emberek lelkében élnek.

Tehát mivel a szeretet az összetartó erő, amikor a szeretet beszennyesedik az indulatokkal, önzéssel és erőszakkal, akkor nincs többé ez az összetartó erő, és ennek következtében rendülnek meg a természeti erők!

Az óceánok óriási erőket tartalmaznak, napos szép időben kellemes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak. De lent a mélyben azok az ellentétes erők más jelen vannak és forronganak. Ezek a forrongások hozzák majd létre azokat a katasztrófákat, amelyek a természettörvény többi erőinek megrendüléséhez vezetnek.

A világnak nem lesz egyetlen pontja sem, ahova elbújhatnának az emberek. Az Isten akaratával és Isten törvényét sárba taposó embereknek a legmélyebbre épített bunkerjai sem adnak semmiféle menedéket! Nem lesz hova elmeneküljenek!

 

(Saját megjegyzés: az Énok –kulcsok, mely írás az 1960-as években keletkezett már leírta, hogy a Föld mélyéből fog kiindulni a katasztrófa, és nem lesz hova elbújni. A Föld köpenye szinte ki fog fordulni magából. Tőz fogja elpusztítani a Földet

Az energia megmaradás törvénye miatt az emberek negatív gondolatai helyet keresnek magukban, és a természeti erőkben lecsapódnak!)

 

Az óceánok vize, az óceánok ereje, az óceánok mélye lesz az emberek katasztrófáinak az elindítója, illetve maga az ember volt az elindítója a maga katasztrófájának.

Mert miként más katasztrófák előtt a hosszútőrő Isten bizonyos korszakokig várt, hogy az emberek megjavuljanak – így mondja az Írás – az emberek nem javultak meg, és ennek következményeként érték őket a katasztrófák.

 

A teremtő isten tőrésének ez a mostani korszaka a leghosszabb ideje az első hold kidobatása óta tart. Amikor ennek a tőrésnek vége lesz, és a természeti erők megrendülnek, már nemcsak bizonyos embercsoportokat fog érinteni, nemcsak bizonyos földrészek elsüllyedését fogja eredményezni, hanem az egész föld tőzzé fog válni!

Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de égnek mindaddig, amíg le nem választatik a salak az aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő szellemek és ellentétes erők tőzkarikában kidobatnak.

Az erők szétválasztása már napjaitokban folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált.

Ezzel egyidőben – tehát nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami érték, tehát amiben olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek innen ki kell, hogy dobassanak.

 

Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tőzhányók mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.

Ezek az elkülönülések lassan bontakoznak ki!

(Megjegyzés: de egyszerre fognak majd hirtelen katasztrofálisan hatni).

 

Az ember megnyitotta azokat az ajtókat a természetvilágban, amelyeken keresztül előjönnek azok a félelmetes és veszedelmes dolgok, amiket nem képes többé megfékezni!

 

Mint a tőzzel játszó gyermek, azt hiszi, hogy képes akármelyik pillanatban azokat megállítani; hogy mindazt, amit az atomkutatás és az atomrobbantások terén cselekszik, büntetlenül megteheti. Azt hiszi, hogy az atomtudósok valami hatalmasat alkottak, előbbre vitték az emberiséget, holott óriási veszélynek tették ki a Földeteket.

 

A természeti erők, mint mondom mindenütt a megrendülés jeleit mutatják!

És ezért a mi feladatunk az, hogy bár a természeti világ megrendülését megakadályozni nem vagyunk képesek, lelassítjuk ezt a folyamatot, hogy idő és alkalom maradjon a megtérésre azoknak, akik még menthetők. Azok menthetők meg, akik hiszik azt, amit Krisztus és a Szentlélek tanít és nem tesznek úgy, mintha a veszély nem állna fenn; mintha Krisztus nem állna itt az ajtó előtt; mintha Krisztus második eljövetele nem következnék be. Mert bekövetkezik!

 

Krisztus második eljövetelének idejét senki, még az ég angyalai sem tudják.

DE amilyen a világ helyzete, ahogyan a természeti erők csoportosulnak, ahogyan az ember lázadása egyre nagyobb és nagyobb a teremtő Istennel szemben, már mutatja, hogy az idő közel van!

És megmutatja majd mindabban, ahogyan elszárad, kiég az a növényzet, ami az embernek és állatnak táplálékul szolgálna.

És ezt a tudomány minden ismerete ellenére sem lesz képes megállítani!

És ez még nem a vég!

 

Mindezekkel nem egy félelmetes képet akarok elétek festeni, csak azt akarom nektek elmondani, hogy szükséges, hogy az ember ezekre az időkre beérkezzék; szükséges, hogy ezekre az időkre mennyegzői ruháját beszerezze; szükséges, hogy ezekre az időkre homlokán ott legyen a jel, hogy mi ráismerjünk.

Szükséges, mert akin ez a jel nincs, elvész. Hiába gondolja az ember, hogy az élet menete, megy úgy mint ezer és ezer évekkel ezelőtt: megszületik, felnő, házasodik, gyermeket nemz, gyermeket nevel, meghal. Igen az utolsó pillanatig házasodnak, gyermekeket nemzenek, gyermekek születnek. De mire, mert ha nincs rajtuk a jel, akkor a kárhozatra.

MI a beérkezésetekért dolgozunk! A Föld minden lakójáért. Azokon dolgozunk, hogy minél több legyen azoknak a száma, akik értenek az Írásokból, akiknek a lelke, mint egy szivacs magába szívja figyelmeztetéseinket; akik értékelni képesek a veszélyt; akik össze tudnak olvadni azokkal, akik bár mások, mint ők, de akik Krisztusban testvérek.

 

Azokért fáradozunk, akik érzékelik, hogy most van itt az idő és alkalom, és ezt most kell felhasználni arra, hogy a rossz természeti erőket legyőzve a megmentettek közé kerüljenek.

Ezekben az időkben semmiképpen sem Isten akarata érvényesül a Földön, hanem minden ember elrontott bőnös természete szerint alakul.

Mivel a földi élet ezekben a korszakokban leginkább a bőn útján járóknak kedvez, ezért e korszak befejezésére az emberiség kétharmad része a külső sötétségbe kerül, de az egyharmad részben sem biztos, hogy mindenki megmenekül! Csakis azok menekülhetnek meg, akik mint „maradékok” hittek Isten beszédének, hittek Krisztusban, hittek a Szentlélek kijelentéseinek; hittek az örök jó győzelmének és ez a hitük szilárd marad az utolsó pillanatokig!

 

Az átalakulás pillanata úgy fog eljönni, mint a lopó, amikor senki sem gondol rá! Amikor a pillanat elérkezik, minden megáll: akkor minden az igazság törvénye szerint minősítetik:

akik hőek voltak az igazsághoz felemelkednek, a többiek padig a salakkal együtt borzalmas kínok, gyötrelmek, félelmek között alásüllyednek.