Napjainkban egyre több  információhoz lehet jutni az auráról, sok érdekes, néha különleges közlések látnak napvilágot. A jámbor érdeklődő kezdeti lelkesedése gyakran  megtorpan, az auráról megjelenő többféle elmélet, elképzelés, láttán.

Ezen talán nem is lehet csodálkozni, hiszen az átlag ember számára csak virtuális valóságként létező dolgot, - mint amilyen az aura is -  sokféleképpen lehet interpretálni.

Az aura legáltalánosabban a következőképpen határozható meg: minden létezőt átölelő, átható enrgiaburok, energiamező.

Nos, mi is ez az energiaő

A hinduk, pontosabban az indiai spirituális hagyomány Prana-nak nevezte, a kínaiak Chi-nek , a polinéziaiak (és állítólag a hunok is) Mana-nak hívták.

De említik a szent könyvek is ; a Kabbala, a zsidó misztikus filozófia Krisztus előtt 500 körül asztrális fényként említi.

A Biblia így ír: ²⁹Azután lejött Mózes a Sinai-hegyről....Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.”

Különböző korok és nemzetek különböző elnevezéssel illették, csak pár  példa: Homeros – „fénylő füst”, Paracelsius – muna, Báró von Reichenbach – óderő, ódikus erő, Korschelt – Nap-éter, Mesmer - magnetizmus vagy mágneses fluidum,  Reich - Orgon(e)., stb.

De egyéb névvel is illetik: univerzális energia, kozmikus erő, asztrálfény, bioenergia, pszi erő, bioplazma, pszihikus érő, univerzális életerő, egyetemes életenergia, egyetemes alkotó energia, fényenergia,  stb.

Az aura elnevezést 1908-ban Kilner használta először.

Az első – ismerté vált – európai leírás az auráról a később híressé vált svájci orvos és filozófus Paracelsius tollából származott. Az egyetem befejezés után európai utazgatásai alkalmával sok időt töltött cigányokkal és alkimistákkal. Tanulmányozva a gyógynövényeket, a népi gyógymódokat és a teozófiát, arra a megállapításra jutott, hogy létezik valamiféle élet-erő, „melynek  külső és belső kisugárzása fénylő szférához hasonlatos”.

Bármennyire is furcsa Isac Newton is foglalkozott ezzel a jelenséggel. 1666-ban ismertette az élő szervezeteket körülvevő erőtér vagy „erő-hullámok” koncepcióját. A tudomány egyébként neki köszönheti – többek között - a fényvisszaverődés és a fénytörés elméletét.

Több híres kutató, tudós foglalkozott az élő szervezetett körülvevő energiatér kutatásával.

Feltételezések szerint a civilizáció kibontakozásának hajnalán az emberek túlnyomó többsége rendelkezett az auralátás képességével. A kisgyerekek születésüket követő első pár évben szintén látják az aurát. Valószínőleg megfigyelték már, hogy a csecsemők gyakrabban néznek a fejünk fölé, mint a szemünkbe, állítólag a kisugárzott auraszíneket nézik és ha számukra zavaró vagy a szüleik auraszínétől merőben eltérő színnel találkoznak, akkor – mások számára indokolatlanul – sírni kezdenek.

Az emberi aura egyébként nem állandó, lehet  több színő  és gyakran változó. Maga az aura többrétegő, de amint az aurát alkotó erők elnevezése és jellemzése esetén, itt is szembesülünk a rétegek eltérő számának és elnevezésének többféle elméletével. Van olyan elmélet, amely szerint az aura 4 rétegő, van, ami szerint 0 + 4 rétegő, de van olyan elmélet is, - és  ez a leggyakoribb-, ami szerint 7, sőt ennél több rétegő is.

Közelítsük meg logikusan ezt a kérdést, milyen  rezgések, energiák jellemzőek az emberreő A legáltalánosabban ismert rezgések a sejtek, a szervek rezgései – ez a fizikai réteg; az érzelmeink (szeretet, bosszúság, dühkitörés, stb.) szintén energia kibocsátással járnak – ez az asztrális rétege auránknak,  az agyhullám ( a közismert alfa, béta, stb. állapotok) a mentális réteg alkotója, a következő rétegeket a spirituális színtbe lehet sorolni, ide a  reinkarnációs, a magasabb rendő szeretet,  a teremtő és a szellemvilággal való kapcsolat-tartás  rétegei tartoznak.

Amint ez a fentiekből kitőnik az ember aura nagyon bonyolult, sokszintő és összetett jelenség.  

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az aura létrejöttében, színképének kialakulásában fontos szerepet játszó csakrák száma és elnevezése is elég változatos.

 

A csakrát – energia-köpontként emltik, de találóbb lenne, energiaáramlásnak, energiafolyamnak nevezni.

 A kereket jelentő  szanszkrit eredető szó, valószínő onnan kapta nevét, hogy a tisztánlátók örvénylő energiaként érzékelték, hisz tölcsérszerően keskenyedő áramlásként járják át a szervezetet.

 

 

A csakrák látják el energiával a hozzájuk kapcsolódó szerveket; pld. a  szívcsakra a szív, tüdő, mellkas, keringés, vér, karok és természetesen a csecsemőmirigy energiaellátását biztosítja. Ebből következik, hogy a csakrák változásából következtetni lehet a szervekben bekövetkezett változásokra is.

 

Az  auránk tehát  életenergiánkat, a szervezetünk állapotát tükrözi, de ha figyelembe vesszük, miszerint az aura rétegei érzéseink, gondolataink rezgéseit és minden más, a velünk kapcsolatos rezgéseket is  hordozzák, akkor megállapíthatjuk, hogy auránk - igazi személyazonosságunk, azaz  testi-tudati-lelki térkép önmagunkról.