Napjainkban
egyre több
információhoz lehet jutni az auráról, sok érdekes, néha
különleges közlések látnak napvilágot. A jámbor érdeklődő kezdeti lelkesedése gyakran megtorpan, az
auráról megjelenő többféle elmélet, elképzelés, láttán.
Ezen
talán nem is lehet csodálkozni, hiszen az átlag ember számára csak virtuális
valóságként létező dolgot, - mint amilyen az aura is - sokféleképpen lehet interpretálni.
Az
aura legáltalánosabban a következőképpen határozható meg: minden létezőt
átölelő, átható enrgiaburok, energiamező.
Nos,
mi is ez az energiaő
A
hinduk, pontosabban az indiai spirituális hagyomány Prana-nak
nevezte, a kínaiak Chi-nek , a polinéziaiak (és állítólag a hunok is) Mana-nak hívták.
De
említik a szent könyvek is ; a Kabbala, a zsidó
misztikus filozófia Krisztus előtt 500 körül asztrális
fényként említi.
A
Biblia így ír: 29Azután
lejött Mózes a Sinai-hegyről....Azt
azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel
beszélt.”
Különböző
korok és nemzetek különböző elnevezéssel illették, csak pár példa: Homeros
– „fénylő füst”, Paracelsius – muna,
Báró von Reichenbach – óderő,
ódikus erő, Korschelt –
Nap-éter, Mesmer - magnetizmus
vagy mágneses fluidum, Reich - Orgon(e)., stb.
De
egyéb névvel is illetik: univerzális energia, kozmikus erő, asztrálfény,
bioenergia, pszi erő, bioplazma, pszihikus érő, univerzális
életerő, egyetemes életenergia, egyetemes alkotó energia, fényenergia, stb.
Az
aura elnevezést 1908-ban Kilner használta először.
Az
első – ismerté vált – európai leírás az auráról a később híressé vált svájci
orvos és filozófus Paracelsius tollából származott.
Az egyetem befejezés után európai utazgatásai alkalmával sok időt töltött
cigányokkal és alkimistákkal. Tanulmányozva a gyógynövényeket, a népi
gyógymódokat és a teozófiát, arra a megállapításra jutott, hogy létezik
valamiféle élet-erő, „melynek
külső és belső kisugárzása fénylő szférához hasonlatos”.
Bármennyire
is furcsa Isac Newton is foglalkozott ezzel a
jelenséggel. 1666-ban ismertette az élő szervezeteket körülvevő erőtér vagy
„erő-hullámok” koncepcióját. A tudomány egyébként neki köszönheti – többek
között - a fényvisszaverődés és a fénytörés elméletét.
Több
híres kutató, tudós foglalkozott az élő szervezetett körülvevő energiatér
kutatásával.
Feltételezések
szerint a civilizáció kibontakozásának hajnalán az emberek túlnyomó többsége
rendelkezett az auralátás képességével. A kisgyerekek születésüket követő első
pár évben szintén látják az aurát. Valószínőleg megfigyelték már, hogy a
csecsemők gyakrabban néznek a fejünk fölé, mint a szemünkbe, állítólag a
kisugárzott auraszíneket nézik és ha számukra zavaró
vagy a szüleik auraszínétől merőben eltérő színnel találkoznak, akkor – mások
számára indokolatlanul – sírni kezdenek.
Az
emberi aura egyébként nem állandó, lehet több színő és gyakran változó. Maga az aura többrétegő,
de amint az aurát alkotó erők elnevezése és jellemzése esetén, itt is
szembesülünk a rétegek eltérő számának és elnevezésének többféle elméletével. Van
olyan elmélet, amely szerint az aura 4 rétegő, van, ami szerint 0 + 4 rétegő,
de van olyan elmélet is, - és ez a leggyakoribb-, ami szerint 7, sőt
ennél több rétegő is.
Közelítsük
meg logikusan ezt a kérdést, milyen rezgések, energiák jellemzőek az emberreő
A legáltalánosabban ismert rezgések a sejtek, a szervek
rezgései – ez a fizikai réteg; az érzelmeink (szeretet, bosszúság, dühkitörés,
stb.) szintén energia kibocsátással járnak – ez az asztrális
rétege auránknak, az agyhullám ( a
közismert alfa, béta, stb. állapotok) a mentális réteg alkotója, a következő
rétegeket a spirituális színtbe lehet sorolni, ide
a reinkarnációs, a magasabb rendő
szeretet, a teremtő és a szellemvilággal
való kapcsolat-tartás rétegei tartoznak.
Amint
ez a fentiekből kitőnik az ember aura nagyon bonyolult, sokszintő és összetett
jelenség.
A
helyzetet tovább bonyolítja, hogy az aura létrejöttében, színképének
kialakulásában fontos szerepet játszó csakrák száma és elnevezése is elég
változatos.
A csakrát – energia-köpontként emltik, de találóbb lenne, energiaáramlásnak,
energiafolyamnak nevezni.
A kereket jelentő szanszkrit eredető szó, valószínő
onnan kapta nevét, hogy a tisztánlátók örvénylő energiaként érzékelték, hisz
tölcsérszerően keskenyedő áramlásként járják át a szervezetet.
A csakrák látják el energiával a hozzájuk kapcsolódó
szerveket; pld. a szívcsakra
a szív, tüdő, mellkas, keringés, vér, karok és
természetesen a csecsemőmirigy energiaellátását biztosítja. Ebből következik,
hogy a csakrák változásából következtetni lehet a szervekben bekövetkezett
változásokra is.
Az auránk tehát életenergiánkat, a
szervezetünk állapotát tükrözi, de ha figyelembe vesszük, miszerint az aura
rétegei érzéseink, gondolataink rezgéseit és minden más, a velünk kapcsolatos
rezgéseket is hordozzák, akkor
megállapíthatjuk, hogy auránk - igazi személyazonosságunk, azaz testi-tudati-lelki
térkép önmagunkról.