Egy válasz érdekességként az alatta lévő
levéltöredékre. Jó „szórakozást”!
A dualitás törvénye a törvény. Ez megnyilvánulhat
abban, hogy a lélek rátalál lelke másik felére, de ez a keresés tízezer éveken
átívelhet, és én, az utolsó inkarnációmban elmondhatom: nem találtam
meg. Lia Breznai
kaliforniai evolúciós asztrológus elemzése alapján közel százezer inkarnációm
volt. Tény: a léleknek nem feladata duáljának
a keresése, ha megtalálja az egyfajta kegyelem. A földi játszótér talán nem a
legmegfelelőbb kifejezés, én azt mondanám a téridő continuum
egy olyan frekventált helye, ahol a bolygók Isten által koreografált kozmikus
táncában a REND szerint alakítják a kozmikus erők életünket, az emberiség
történetét és vezérlik a fajt a fizikai és lelki evolúció útján egy olyan cél
felé, melyet az emberi tudat még nem képes összerakni. Azt gondolom, hogy
vágyainkat és tudatosan megfogalmazott szándékaink 90%-a determinált, és a 10%
körüli emberi akarat még így is túl sok ahhoz, hogy borzalmas dolgokat
mőveljünk vele, és túl kevés ahhoz, hogy gyorsan megoldjuk feladatainkat, így az
isteni átok által elvett örök élet reinkarnációk tízezreire zuhant szét, és a
maga végességében végtelen spirituális fejlődési ciklushoz vezetett. Tény, hogy
a három fő isteni erény, a HIT a REMÉNY és a SZERETET, és mindezek nközül a szeretet, mégis, Isten megteremtette a szeretet duálját is... Nyilván így kerek a multiverzum. A számunkra újnak nevezett energia… Nos tévedés, hogy csak pozitív energiák lennének, és csak
szeretet. Isten nem így akarta, és nem is így teremtette meg a világot.
Szép az elv, de magának Istennek is van duálja,
csakúgy, mint a fénynek, amely nem lehet árnyék nélkül, mint a jónak, amely
akármilyen szép is a szándék rosszba fordulhat, és a Yin sem lehetne meg Yang nélkül,
mert hogyan lehetne akkor teljességő... Igaz, a lelkek játsszák játszmáikat, és
ennek legalsóbb rezgéső első felvonása a pokolban játszódik. A fizikai sík az,
ahol a lélek konfrontálódik tévedéseivel, tartozásaival, bőneivel, átéli a
megtisztulás karmikus megpróbáltatásait, és felsőbb síkokra kerülhet, ahol
másféle feladatokkal találja magát szemben, majd még magasabb rezgéseken ismét
másfélékkel. Az dimenziók energiakapui megnyílnak olykor, és
a lélek mint egy forgószinpadon, egy másik szintéren
találja magát, ahol másak a szereplők, de a darab ugyanaz… Átölelhetem magam,
sőt, szeretnem kell magam, de ebben nincs jelentősége, hogy nő vagyok vagy
férfi… Önmagam szeretetéhez, megértéséhez pedig a káoszon és a győlöleten
szelídül az út… MINDENT meg kell tapasztalnunk, és talán ha hosszú, nehéz, megpróbáltatásokkal
teli is az út, ha töviskoszorú is jár hozzá, és cipelnünk kell a magunk
keresztjét, hiszek, és bízom benne, hogy megéri…
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"Igazából nem álom volt,amit láttam.Egy reggel az
ébredésem előtti pillanatban/pontosan a tudatos és a tudatalatti határán/
felszínre jutott bennem egy kép,amely fontos üzenetet
hozott számomra.Egy nem éppen kielégítő
párkapcsolatban vetődött fel bennem a duálpárom
létezésének kérdése,erre kaptam ezt a választ.A kép azt mutatta,hogy
szemben áll velem egy férfi,akivel örömünkben sontán átöleljük egymást és abban a pillanatban mindketten
éreztük azt,amit én azóta is csak Végtelen Bizalomnak
hívok.Összekötött,símogatott és átölelt minket ez az érzés,amely több,mint amit az
ember itt a Földön szerelemként megél,ez a
Szeretetben való összetartozás,amelyet szavakkal
leírni nem tudok.Egyszerően csak önmagában
Kristálytiszta és Egyértelmő...És mi ebben a Csodás Létezőben tartozunk össze.És tudjuk,hogy MI
ÖSSZETARTOZUNK."
Próbálok tudatilag is felnőni ahhoz,hogy a fent leírt
gondolatok itt a Földön is létező formát öltöttek megszületésük óta.Próbálom felmérni annak a jelentőségét,hogy
átengedtem magam a számunkra újnak nevezett energia sodrásának,és
engedélyt adtam magamnak,hogy megéljem azokat az eseményeket,amelyekből tanulva fejlődhetek.Időnek
kellett eltelnie ahhoz,amíg feloldódtak bennem
azok az érzelemnek nevezett létezők,amelyek
befolyásolták a mindennapi lelki állapotomat és hangulatomat,és
eltőntek az életemből.Már nem létezik bennem a harag,a győlölet...és ami az indulatból vagy a félelemből
még élhet bennem,az is oldódik,mert
engedélyt kaptak a távozásra.
Néhány hónappal ezelőtt,vagy évekkel ezelőtt
született gondolataim és vágyaim öltenek materiális formát-és egyre mélyebben tapasztalom,hogy valóban
mi magunk teremtünk.
Vágyaink és tudatosan megfogalmazott szándékaink hívják életünkbe a
történéseket és azokat az embereket,akik
által megélhetjük ezeket,köszönöm mindannyiuknak,hogy
vállalták,hogy együtt játszanak velem a földi
játszótéren!
Ami tudatosul és ezáltal érzem az emelkedést...Az örök és
egyetlen létező a Szeretet-energia.Minden egyes matéria,ember,tárgy és történés a Szeretet-energia
megnyilvánulási formája,és ha mindezeket a legapróbb
részekre bontjuk le,csak akkor érezzük,hogy
valójában egyek vagyunk mindezzel,és hogy minden csak
a Szeretetben és a szeretet által létezik,bármilyen
formában is érzékeljük ezeketA szeretet-energia
megnyilvánulási formáit mi magunk határozzuk meg gondolatainkkal,így
ami körülvesz minket,amit a fizikai szemünkkel látunk,mind csak illúzió. "A dolgok nem azok,amiknek látszanak" Mert mindenben a Teljesség rejlik,de csupán fizikai síkon ez nem élhető meg.Csupán lelki,érzelmi síkon
juthatunk el a megéléshez,ahhoz,hogy ez az igazság
érzelmileg is teljesen kitöltsön minket és azt érezzük,hogy ez mi magunk vagyunk.És
amikor megéljük az előbbi tényt,akkor érezzük és
értjük meg,hogy a Szereteten kívül más nem létezik.
Kértem és kaptam.Az életembe
hívtam a Társam,akivel a legintenzívebben és
leghatékonyabban tudjuk emelni a rezgésszintet a Földön.Ezen
dolgoztam és dolgozom.Sokáig önmagamon kívül kerestem
őt,de már nincs erre szükségem.
Szeretem,ahogyan az emberek
egyszerően csak Léteznek körülöttem,mulattatnak az
engem körülvevő emberi játszmák,átlátom a
történéseket és jelentőségüket és szeretettel figyelem,ahogyan
emelkednek körülöttem a lelkek.Túllátok az emberi
testen és érzem és tudom a lelkek egymással és önmagukkal való játszmáit.
Miközben Egy vagyok önmagammal...eltőntek a határok a fent és a lent,a férfi és a női között,nem
teszek mást,csupán létezem önmagammal és önmagamban.Én magam vagyok a Társam és ez az Egység mindentől és mindenkitől függetlenül létezik.
Ha valaki vállalása szerint mellettem van,akkor megköszönöm és örülök neki,ha
nincs mellettem,akkor szintén megköszönöm és örülök neki,mert vagy így tanít vagy úgy.A
lényeg,hogy mindenki a saját útját járja,és megtalálja az utat az önvalója felé. és egyesülhessen önmagával.
Vagyis: a kezdő gondolatok képeiben engem átöelelő
férfi Én vagyok.