Ady Endre 1941-ben halála után írt mediális úton közölt
verse:
De profundis
Halottas párnámra boldogan tettem le ezt az
Elfáradt, megkínzott fejet
És vártam a Semmit!
A nagy Éjszakát, az örök feledést,
Az Enyészetet!
De az üvegszemő csontember
Kaján vigyorral a koporsómra ült.
Koporsóm elé befogva hat varjú
Károgva repült velem
A világőrön át!
Azóta itt vagyok.
Tudjátok
mi van ittő
Köd, sőrő, szürke köd.
S én árnyék lettem árnyékok között.
Éjfélkor kísértő kósza lélek lettem,
Akiket szeretettem, én is felkerestem!
S akiket öleltem
Gyönyörosztó hévvel,
Menekülnek Tőlem!
Menekülnek tőlem hideglelős félsszel,
Pedig én élek!
Járom az árnyak bús kálváriáját,
Viselem Krisztusnak töviskoronáját.
Hát nincs menekvéső
Nincsen irgalomő
Engedjetek hát
Valóban meghalnom!