Nagyon érdekes téma ez, mert nagy zavart kelt mindenkiben, ha nem értelmezi rendesen. Mit értünk egyenjogúság kérdése alatt?
Ha azt, hogy a nőket nem veszik a mai napig emberszámba bizonyos országokban és szinte nem is szabad megszólalniuk, akkor valóban szükség van az egyenjogúságra, mert ez minden ember alapvető jóga! Ha azt számítjuk egyenjogúságnak, hogy a férfiak szerepét a nők akarják átvenni, a feladataikat Ők akarják uralni és ellátni, akkor már gond van az egyenjogúság meghatározásával.
Leszületésünk előtt vállalunk egy nemet, melynek meg kell felelnünk és nem utána kell gondolkodni azon, hogy miért is ezt választottuk? Mert ezt a nemet találtuk a legmegfelelőbbnek szellemi munkánk elvégzésére. Ezen pedig teljesen felesleges változtatni. Így is kialakultak a párkapcsolatokban teljesen megegyezően a természeti törvényeknek megfelelően, hogy az egyik fél az erősebben domináló és irányító, a másik örömmel "szolgál", mert tudja, hogy neki is megfelelő a kapcsolat és minden az ő érdekében történik. Sokszor mondják, hogy a nő hordja a nadrágot. Igen, mert abban a kapcsolatban a férfit kell irányítani, neki van rá szüksége. Természetesen a baj akkor van, ha két nagyon domináló egyéniség akad össze és mindegyik irányítani akar és amiatt sok a feszültség kettőjük között. De ebben az esetben az is kijelenhető, hogy a kapcsolatuk nem ideális és a természet törvényeivel ellenkezőleg akarják egymásra erőltetni összetartozásukat. Sok gondot okoz a munkahelyi kiszolgáltatottság is. Nem szabad elfelejteni, hogy itt már nem női - férfi harcról van szó, hanem emberek felesleges harcáról a pozícióért. Nagyon fontos a munkahelyi szex kérdése is. Miután genetikailag a férfi nem az állandó próbálkozó, lelkis azonosulás nélkül is szexre képes faj, míg a női nem a befogadó, magas lelkiséggel rendelkező típus, így a nők befogadásán vagy elhárításán múlik minden. Természetesen ha a férfi nem büszkesége visszaél főnöki hatalmával, akkor mind ember kell kezelni a problémát és aszerint kell cselekedni is.
Persze vannak kivételek amik erősítik a szabályt és vannak megerőszakolt és magalázott férfiak is, de miután ezek a félresikerült próbálkozások nem általánosíthatók, így nem érdemes külön beszélni róla. Mindenkit ér diszkrimináció, megalázás emberi mivoltában. Nem csak a nőket alázzák meg a férfiak, hanem egymást is napra készen és aljasul, csak itt nem beszélhetünk nemek közötti különbségről, mit ahogy a női főnökök is előszeretettel alázzák meg sorstársaikat, és itt sem merül fel a nemek közti különbség gondolata. Azt hiszem, ha valamelyik felet megalázzák, akkor könnyebb hivatkozni a nemek közti különbségre, mint az igazi emberi oldalát megkeresni és megoldani. Hiszen mi lenne velünk a másik nem nélkül?

Találtam egy nagyon érdekes részletet a Szellemtani Mellékletben. Itt egy Körvezető beszélget médium útján egy tanító szellemmel , íme a részlet érdekesség kedvéért:
(Még annyit, hogy ebben a beszélgetésben az Ószövetség időszakáról szólt a mediális kérdezz-felelek)

KV: Miért az apa, vagy a férj teszi érvényessé, illetve érvénytelenné a nő fogadalmát? Ez már összefügg azzal, hogy elkezdődött a patriarchális rend? Mi az oka annak, hogy a nő felelt egy napig a fogadalmáért, de azon túl a férj, vagy az apa? Ha az Úr törvénnyel szabályozta a nők önmegtartoztatási fogadalmát - ami akkoriban általánosan elfogadott dolog lehetett - akkor mi indította a nőket erre a fogadalomra? Kizárólag a tiszta, szent életre való törekvés? Miért a férj vagy az apa mondta ki a "szentesítést"?

TSZ: Egy kicsit vissza kell térnünk az előbb említettekre, amikor a női, befogadó félről szóltam nektek. Amikor abban a korban egy nő fogadalmat tett , azt minden esetben valami jóért, nemesért és fontos dologért tette, mert akkor már nemcsak az idegen eszmék behordása volt a nők részéről, hanem nagyon kezdett terjedni a női befogadottság is. Tehát ha egy rövid időszakról, egy napról volt szó, az az Ő dolga volt, de amikor valami jelentősebb nagyobb felajánlásról, valami nagyobb jónak a kikönyörgéséről, az már nem csak az Ő dolga: hanem a férfié és a nőé, a kettőé együttesen Egy nap kevés idő, az magánügy, de ami a másik felet is érintik, abban természetesen a férfinak is részt kell vennie, bizonyos fokig az Ő engedelmével, ráfigyelésével és a jó eredményekben való részvétellel is. Ez így van ma is: azok a nők, akik csak magukért vállalják az önmegtartoztatást az a magánügyük, de amikor a családjukért, a párjukért, pláne ha egy nagyobb közösségét vállalnak valamit, akkor az nemcsak egy ember dolga, hanem kihatással van a többiekre is. Itt nem jogról van szó, nem arról, hogy a férj vagy apa engedélyezi a patriarchális jógánál fogva, hanem arról, hogy tudomása legyen róla és ezzel Ő is részesüljön ebben, nemcsak az eredményekben. Hiszen ha tud róla akkor a figyelmét is ott tarja. Ha férj vagy az apa megakadályoz valami jót, akkor az már az Ő felelőssége.

KV: Miért csak a nőket kellett megölni a csábításért? A férfi nem volt felelős tetteiért?

TSZ: Pontosan ugyanúgy felelős, de a súlyosabb vétek mindig a befogadó félé, a nőé. Itt megint csak nem valóságos megölésről van szó - bár meg kell mondanom, hogy előfordult túlkapás is, aminek fizikai halál lett a vége - hanem amikor egy közösség előtt egy nőről kiderült, hogy mit követett el, annak valósággal halál volt abban a közösségben élnie, hiszen soha nem volt olyan embernek tekintve mint annak előtte. Még manapság is, ha egy nő követ el egy ilyen vétket, vagy bármit, amit annak tartott a közösség, annak számáéra majdnem a halállal volt egyenlő, veszedelmesebb és szörnyűbb volt életben maradnia ezután! Haláláig úgy érezhette, hogy Ő a társadalomban, a családjában halott. Így kellett ezt értelmezni, nem fizikailag, bár a történelem folyamán olyan is bőségesen előfordult.

Kedves Barátaim! Még annyit hozzá kell tenni, hogy ebben az időszakban a férfiakat száműzték a törzsükből és a varázsló halála után térhettek csak vissza megalázottan. Sajnos a mi napig is komoly megkövezések történnek az iszlám országokban, szerencsére most mentettek fel a nőt a halálbüntetés alól, mert az utolsó pillanatában kiderült, hogy a házasságtörés idején már elvált volt, így szerencsére csak egy évig volt börtönben és kiengedték.
Míg a bűnös férfit elítélték, mert kiderült, hogy neki viszont volt felesége!
Szerencsére mi kulturáltabb, civilizáltabb körülmények közt élünk, bár az aberráltakat, pedofilokat és prostikat elnézegetve sokszor kételkedem civilizáltságunkban.