A Halál felfogása a különböző vallásokban
A Halál; egy
félelemmel teli szó, ami mögött az elmúlás, az élet megszőnése áll, amit sokan
egy fekete, kaszás emberrel azonosítanak.
Az emberiség egy része nem hisz a halál utáni életben, azt az elvet vallja magáénak,
hogy egyszer élünk, és így is éli le a fizikai síkon az életét.
Az emberiség másik, vallási dogmákkal átitatott része valamilyen szinten hisz a halál utáni
életben, vagy az „örök – vadászmezőkben” képzeli el magát, vagy elhiszi, hogy
egyszer, amikor eljön a „végső elszámolás” ideje, elporladt teste újra életre
fog kelni, és kiszáll a sírból isteni kegyelem hatására, és újból találkozik
szeretetteivel.
Vannak, akik alacsonyabb létformában képzelik el életük folytatását, a tibeti
kolostorokban elterjedt szokás, hogy a meghalt tanítók a kolostorban lévő
kutyák testében folytatják a halál utáni életüket, így ezeket a kutyákat
emiatt nagy tiszteletben gondozzák, és etetik, vigyáznak rájuk. Pedig – és ez
nagy érdekessége még az egésznek – hogy az egyik legtanulságosabb könyv a halál
utáni életről a „Tibeti halottaskönyv az életről és a halálról”, mely
két fő részből áll. Az első része a felkészülés a halálra, a haldokló
felkészítése, a második részben a halottakkal történő kapcsolat, a halott
szellemének segítése.
De ezek az ellentmondások
más vallásban is megtalálhatók!
Ezért is jelenthető ki, hogy a spiritizmus fokozat és nem
vallás! Mert a keresztény vallásban
az szerepel például, hogy meghalunk és egyszer feltámadunk, ellentétben a
spiritiszta azt vallja, hogy halálunk után kis idővel visszaszületünk és
tanulunk tovább a fizikai síkon, és ha elérünk egy érettségi – fejlettségi
szintet, akkor már nem kell többet visszaszületnünk. És a spiritizmus
(szellemtan) azt is elmondja, hogy honnan jöttünk, mi a célunk, és hová
tartunk, mi lesz a sorsunk hosszútávon a halálunk után!
A keleti vallások nagy részben szerepel a számszára, a
körforgás, ahol szinte az azonnali
visszaszületés szerepel, általában ugyanabba a családba, ugyanabba az
élethelyzetbe, és törekednek arra, hogy megpróbálják elérni a megvilágosodást a
földi életben, hogy ezzel elérjék azt, hogy ne kelljen visszaszületni egyszer a
földre! Pedig ha tudnák, hogy a fizikai síkon azért élünk emberi testben, mert
tisztulni, fejlődni akarunk és tapasztalatokat győjteni, akkor nem üldögélnének
hosszú éveket a fal felé fordulva, meditálva, és sokszor „céltalanul”
tölteni az életüket. Persze, itt idézőjelet használok, mert nincs céltalan
élet, és sok esetben karmikus célként azok kerülnek ilyen helyzetbe,
esetleg kolostorba, akik előző életüket nagy vigadalom, dorbézolásban,
nagyvilági életként élték le, és következő életükben megtapasztalják a csendet,
az elvonulás érzését.
A keresztény vallás még riogatja az embereket a pokol fogalmával, vagy
kecsegteti a mennyek – országával, és ezzel félelmet ébreszt szándékosan vagy
véletlenül az emberek lelkében.
Az iszlám vallásban ugyanaz fellelhető, ami a keleti vallásoknál is jelen van de a fő
eltérés abban található, hogy itt az erőszakosságra terelték a vallási vezetők
a hangsúlyt, eltérve az eredeti vallási előírásoktól, ahol ugyanúgy a szeretet
volt a legfontosabb fogalom.
Persze ebben nagy
szerepet játszott a politika, a keresztes rabló hadjáratok hosszú csatározásai
Isten nevében és a sok felesleges vérontás.
Ahol nincs jelen valamilyen vallási „ágazat”, ott természetes a halottakkal történő
kapcsolat, természetes a halál utáni élet, a halottak szellemalakban
történő továbbélése, a halál utáni élet. Ilyenek az eldugott őserdei népek,
vagy a szavannák meg nem „rontott” és térített emberei.
De nézzük pontosan,
hogy a Pallas Lexikon mit ír a különböző
vallások elképzeléseiről a túlvilágról:
- Az egyiptomiak voltak az elsők, akik
arról írtak, hogy az ember földi erkölcsi magatartása határozza meg anyagmentes
továbbélését. Életüket szinte a túlvilágra való készülés jellemezte. Ismertek
magas szellemeket, őrangyalokat, és sötét lényeket. Ismerték a szellem és a
lélek különbségét (ami a magyar nyelvbe csak a nyelvújítással került be a
fogalmak közé)!
A fáraók a
Napisten kiválasztottai voltak, és Osiris alvilágától
nem kellett félniük. Az elhunyt Ra hajóján került a
túlvilágra, 7 kapunál vizsgáztatták le. Szívét egy pehellyel kiegyensúlyozott
mérlegre tették. Számot kellett adnia életéről és hogy mit tanult a
halottaskönyvből.
A túlvilág úgy
volt leírva, mint a Nílus völgye, 15 régiója volt, ahol a jövevény a sírjába
helyezett tárgyakkal munkálkodhatott, vagy mint a madár élvezhette a
környezetet.
· A perzsa Zoroaster
próféta (Kr. előtt kb. 1000 évvel) és követői szerint egy kozmikus csata
zajlott le a fény Istene és a sötétség Istene angyalai (szellemlényei) között.
Ez a jó/rossz közötti harc jellemzi az ember életét is. Az ember lelke a halál
után néhány napig a fejben marad, majd egy hídon halad át, ahol a több jót,
mint rosszat tett lélek a Hammistagan-ba (a vegyes
zónába), azaz egy átmeneti helyre kerül (tisztító-tőz) a világ végéig. Ekkor
lesz a jó és rossz végső csatája. A jók régi testükhöz hasonlót kapnak az örök
életre.
· A görög Platon (ie. 428-347) az ideák anyagtalan világát és annak
földi vetületét (árnyékát) különböztette meg, amelyből nehéz kikövetkeztetni a
valóságot. Az emberi lelkek a világlélekből szakadtak ki, és testet kapnak , de
így elzáródik előlük tudásuk, amit még szellem formában birtokoltak. A földi
küzdelmek tisztulásukat teszik lehetővé. Földi életük teljesítménye (etikája)
eredményeként az ítélet felfelé vagy lefelé (tartanis
= pokol) küldi őket. „Republika” címő mővében szinte
egy testelhagyásos megtapasztalás (aztrálutazás) vagy
egy halálközeli állapotba jutott személy tudatának modern utazása leírásához
hasonlót találunk. A Földről eltávozott lélek - további tapasztalatok
szerzésére - tündérek és szirének általi felkészítés után, szabad választás
alapján egy könnyő vagy nehéz, feladatokkal teli újabb életlehetőséget kap a
Földön
· A sámánizmus (az öt kontinensen), az
antropológia és az összehasonlító valláselemzés szerint az elmélet és a
gyakorlat egysége egy karizmákkal ellátott személyben. A sámán lelkeket,
tanácsot és gyógyítást hoz az élőknek az elhaltaktól. Rendkívül színes, de nem
egységes a túlvilágképük. Gyakorlatuk azonban fő vonásaiban nagyon hasonlít a többezer éves időkülönbség és a kontinensek távolsága
ellenére is.
A sámán
rendszerint „klinikai halál” állapotába kerül, lelke beavatást kap, illetve
képességeket a szellemek világába, közli látomásait, azaz túlvilágleírást ad.
· Az aztékoknál is jó és rossz túlvilág
van. (Mexikó indus őslakosai). A jó dimenzióban 3 régió van: a harcosok,
oltáron feláldozottak, és az utazó kereskedők lakóhelye, továbbá a szülés
közben meghalt asszonyok régiója, végül a villámlás és víz által meghaltak
zónája. Az összes többi ember a rossz túlvilágra megy. 4 évig tart az út oda, 9
fokozaton át. Az elhunytak sírjába amuletteket (különböző módon sugárzó
köveket/kristályokat) és feláldozott kutyákat helyeznek, hogy a halottat
segítsék túlvilági útjukon.
· A hinduizmus először az Upanisádokból (a szent könyv kb
az i.e. 1300-ból származik) merítette világképét. Az emberben egy örök élető
lélek lakozik (atman), amely része az örökké létező
Istennek. Ez a lélek a földi élet utáni nem fizikai anyagi élet, és az újratestetöltés további körforgásában szerez
tapasztalatokat, szélesedik látóköre és tisztul erkölcse. Az anyagba záródás
idejét a küzdelem, szenvedés jellemzi. Nem ítélet éri az emberi lelket halála
után, hanem egy kegyelem: újabb lehetőséget kap az Isten törvényei
megismerésére és annak megfelelő etika, életvitel kialakítására, tehát önjavításra.
Az élet nagy feladata (helyzetei) kerülnek csak meghatározásra, nincs
részletekbe menő determináció. A megvilágosodás jelenti a körforgásból való
kilépést, amelyet Istennel való azonosulás/egyesülés követ (mint a vízcsepp a
tengerrel).
Az egyéni lélek
(atman) persze sohasem szakadt el centrumától, az
individualitás csak illúzió volt. A kereszténység unio
misztikája ehhez közel áll.
A hinduizmus
fejlődésével (mint a kereszténységnél az Újszövetségi paradigmaváltás esetében)
Isten nem mint „tenger”, hanem mint személyiség/egyéniség jelenik meg.
A "devocionalizmus" alapján a Földtől megszabadult
szellem az örök pokol helyett egy tisztítótőz jellegő állapot után Istennel
együtt tevékenykedik az anyagmentes szférákban.
· A buddhizmus (i.e. kb. 600) a
hinduizmus alapelveit, a lélek többszörös testetöltésének
folyamatát fejlesztette tovább (a disznóba, kutyába való születés hangsúlyozása
csupán e hitrendszer vulgarizálása, lejáratása). Az ebből való kiszállás alapja
azonban egy újszerő megfogalmazás: a földi eseményekhez, szokásokhoz,
gondolkodásmódhoz, élethez való kötődés a lélek visszafogója. A „céldimenzió” a
nirvána, azaz az extintion (szótárban: kioltódás,
kiüresedés, semmivé válás!). A vágyak és az akarás leépítése utáni nyugalmi
állapot jelenti a „mennyországot”.
· A tibeti buddhizmus kb. i.u. 700-ban leírt halottaskönyve
szerint 3 „bardón”, lépcsőn kell a léleknek átmennie
a halál után. Hogy ezeken a szinteken át lehessen jutni, fontos a halál előtti
felkészülés: tudni kell, mire kell odafigyelni, a halál utáni 49 nap alatt. Az
1. lépcső 2-3 napig tart, akkor tudatosulni kell annak, hogy a lélek elhagyta a
testet (orosz kutatók mérni tudták a halál utáni test finomenergia sugárzásának
csökkenését). Aki kevésbé felkészült, az a „tiszta fény” környékén ragad. Mások
a fény mögé tudnak emelkedni. A 2. lépcsőn az elmúlt élet összes cselekményét
látja az illető (klinikai halálból visszajöttek mind beszámolnak erről az
„életfilm”-ről. Korábban az „élet könyvében” lapozgattak - írják a 100 évvel
ezelőtti anyagok). A 3. szinten dől el, hogy a földi élet húzza vissza a lelket
vagy a Nirvána téridőtlenségében képes-e maradni.
· A teljesen elszigetelt kultúrában élő
ausztrál bennszülöttek szerint a lelkek az Álom Időben keletkeznek, ami a
„szent idő” (valószínőleg az időtlenség kifejezése). A földi életben az álom
szárnyain kapcsolatot veszünk fel ezzel a világgal. Vallásos rituáléjuk e felé
a világ felé fordul. A halál után a lélek születésének helyére, az örök álom
világába kerül vissza. Ítéletről, jó-rossz szintekről nincs szó.
Feltehetően
különleges álmokról való beszélgetések kapcsán, vagy - mint a sámánoknál -
betegségek kapcsán előállott önkívület (pl. epilepszia: szent betegség) testenkívüli élményei illetve a gyakran révületbe,
(transzállapotba) került „próféták, látnokok” beszámolói alapján állt össze ez
a túlvilágkép.
· Az iszlámot egy visszavonultan élő
misztikus (médium), Mohamed próféta hívei alapították (i.u.
622-ben). A lélek a test közepén lakozik és Istennel áll kapcsolatban. A halott
lelke először egy köztes szférában várakozik a feltámadásig. Ez egy álomszerő
állapot, de fel lehet ébreszteni, akkor ráeszmél igazi jellegére. A világ végén
egy hatalmas földrengés lesz.
A feltámadás
(testtel való újraegyesülés) nyitja meg a bejárást a „kertbe” vagy a pokolhoz,
attól függően, milyen érdemeket szerzett a lélek földi életében.
A „kert” a
kozmosz fény-központjában van, 8 szintje van. A kozmosz szélén van a pokol, 7
szintje van.
A mennyről és a
pokolbeli szenvedésekről részletes, színes leírások vannak, ami a keresztény
irodalomban hiányzik. A tisztítótőz, al-A’raf
(magaslat) a „közepes jóságú” emberek tartózkodási helye.
A siiták és szunniták a lélek útját eltérően írják le. A siiták szerint az emberben egy halhatatlan szellem lakik (ruti), amely a testet használja. A hívő szellemek a
feltámadásig Isten látványában gyönyörködhetnek. Azután a testtel egyesülve a
paradicsomba kerülnek.
A hitetlenek
szenvednek a feltámadásig, majd testükkel együtt örökké szenvedni fognak.
A szunniták
szerint a lélek a testtel várakozik a sírban, ahol két angyal és egy bíró
ítélkezik felettük. A rosszak egy második halált élnek meg. A jók a
feltámadásig megszőnnek érezni, utána visszakapják testüket.
· A kabbala (a zsidó misztika) eredetét,
korát titokzatos fátyol fedi. Egyes kabbalisták
szerint a kabbala bukott angyaloktól származik, az Isteni kinyilatkoztatás
alapján ismerhető meg, mely az Ótestamentum könyveiben rejtelmes szavakkal van
megírva. Más monda szerint az isteni kinyilatkoztatás Mózes öt könyvében
rejlik. Szó szerint hagyományt jelent és hosszú időn át szóbeli alakjában
öröklődött nemzedékről-nemzedékre, a beavatottak szők körén belül.
Mi lesz a halál
utánő
A gonoszok minden
vallásban megbőnhődnek
A múlt héten a különböző vallások hiedelmével
foglalkoztunk, hogy mi történik az emberrel fizikai testének halála után.
Írásunk utolsó bekezdésében a zsidó kabbalának lehetséges kialakulását
ismertettük. A kabbalában közvetlen leírás nincs arról, hogy mi történik az
emberrel halála után, inkább csak közvetett utalást lehet találni benne. Az ősi
írás inkább azzal foglalkozik, hogy hogyan kell értelmezni a reinkarnáció
fogalmát. A kabbala szerint a reinkarnáció az a folyamat, amikor a halál által
széthullajtott sejtek, molekulák, részecskék újból összeállnak, hogy egységet
alkossanak a lélekkel és a szellemmel. Amit általánosságban halálnak nevezünk,
az a fizikai test halála, mert a lélek és a szellem nem hal meg – írja a
Kabbala. A lélekben megmaradnak az érzések, olyan emlékek, amellyel nem teszik
képessé az embert az elengedésre, így a felbomlott részecskéknek újból kell
összesőrősödniük, és akkor alkothatnak új testet a lélekkel és a szellemmel
együtt. Amikor az egyén már tudatosította a karmikus, magával hozott tetteinek,
bőntudatának minden részletét, akkor lesz képes az elengedésre, hogy tisztán
szellemi lényként éljen tovább.
Keresztény
hiedelmek
A keresztény vallásokban szó van a mennyországnak és a
pokolnak a fogalmával. Az ember lelke a test halála után a mennyországba, a
tisztítótőzbe vagy a pokolba kerül. Sok emberben félelmet ébresztenek ezek a
fogalmak. Ugyanakkor a keresztény vallásokban nincs szó az újraszületésről.
Fordulópontot jelentett a vallás történetében, hogy a keresztény egyház feje, a
nemrég elhunyt II. János Pál pápa 1994-ben zarándokok előtt kijelentette, hogy
az emberi élet a halál beálltával nem szőnik meg, hanem tovább folytatódik egy
másik létformában. Ezzel a pápai kijelentéssel cáfolva lett az a tény, hogy addig
semmi sem történik velünk, míg a sírunkból fel nem ébresztenek az angyalok
harsonái.
A siiták és a szunniták a lélek útját eltérően írják le. A siiták szerint az emberben egy
halhatatlan szellem lakik, amely a testet csak használja. A hívő szellemek a
feltámadásig isten látványában gyönyörködnek, azután testükkel egyesülve a
paradicsomba kerülnek. A hitetlenek azonban a feltámadásig szenvednek, majd
miután testükkel egyesültek folytatják örökösen szenvedő életüket. A szunniták
szerint a lélek a testtel várakozik a sírban, amikor majd két angyal és egy
bíró fog ítélkezni felettük. A rossz emberek megélnek majd egy második halált.
A jók azonban a feltámadásig megszőnnek érezni, utána a testüket visszakapják.
A felebaráti
szeretet jelei az iszlámban
Az iszlámban akárcsak a többi vallásban fellelhetők a
keleti vallásokban található felebaráti szeretetre vonatkozó utalások. Az
iszlámban azonban a jelenlegi vallási vezetők az erőszakosságra, az erőszakos
térítésre fektetik a hangsúlyt. Ebben valószínőleg nagy szerepet játszik a
politika, de a történelem folyamán gyakorta lefolytatott keresztes hadjáratok
hosszú csatározásai, a sok vérontás.
Az iszlámmal
majdnem ugyanazon időben keletkezett a párszizmus, az
óiráni Zarathrusztra
prófétának igehirdetésére visszautaló vallása. A párszizmus a párszik vallása, akiket a
valamikori hazájuk, az óperzsa Pársza (mai nevén Fársz) vidékéről neveztek el. Ma tíz országban van a
vallásnak követője. Hiedelmük szerint a halál Ahrimannak
a mőve és a holttest nem más, mint a gonosznak kézzelfogható példája. Amikor a
párszi meghal, holttestét fehérbe öltözött halottvivők elviszik a hallgatás
tornyába, ahol meztelenül kiterítik, hogy a keselyők felfalhassák. Az égetést
vagy az elhantolást azért nem engedélyezik, mert attól tartanak, hogy ezáltal
tisztátalanná válik a levegő, a víz és a föld. Az elhunytak tesi
maradványait később kútszerő mélyedésekben helyezik el. Közben a tőztemplomban
bemutatják a haóma – áldozatot. Az elhunyt lelke az idő
alatt eljut a világító Csinvat hídhoz. A hídfőnél a
léleknek egy halálbíróság elé kell állnia, miközben egy pontos mérlegen lemérik
az elhunyt jó vagy rossz cselekedeteit. Ezután a hídon csak azok mehetnek át,
akik túlestek az ítéleten. A híd az igazak számára olyan széles, mint egy út,
amely a paradicsomba vezet. A bőnösök számára azonban olyan keskeny, mint a kés
pengéje, úgyhogy a pokol fenekére potyognak róla. Azok pedig, akiknél a mérleg
két oldala egyensúlyban van, azok egy köztes birodalomba jutnak, ahol a
végítéletig várakozniuk kell. A világvége és a végítélet azzal kezdődik, hogy a
földet földrengések és viharok rázzák meg, ellenségek özönlenek elő, az
embereket a félelem és a gyötrelem fogja kínozni.
A mormonok
elképzelése a halál utáni életről
A mormonoknak igen érdekes elképzeléseik vannak a halál
utáni létezésről. A mormonok abban a hitben élnek, hogy a szó legszorosabb
értelmében be fog következni Izrael tíz törzsének a gyülekezése Amerikában,
mégpedig Jézus visszatérése előtt, aki azután személyesen fog uralkodni
fölöttük. A gyülekezés a millénium előtti időkben
zajlik majd le, mégpedig három fázisban. Az elsőben Ephraim
törzse fog összegyőlni Zionban. Ez a helység a
Sziklás-hegység melletti területen fekszik, Amerikában. A második szakaszban a
zsidók fognak gyülekezni. Ez Palesztinában lesz, pontosan úgy, ahogy azt az ótestametumi próféták megjövendölték.
A harmadik szakasz során a tíz elveszett törzs tagjai
fognak összegyőlni, akik jelenleg valahol Észak országaiban rejtőzködnek még.
Amikor ez a három gyülekezés lezajlik, akkor tér vissza Krisztus a földre. A
mormonok hite szerint két feltámadás lesz, az első egy ezer éves periódus
elején, a másik pedig a periódus végén. Az első feltámadás során a hívő életet
élt halottak távozni fognak sírjukból és felemelkednek a levegőbe, hogy örömmámorban
úszva fogadhassák Krisztust és vele együtt fognak leereszkedni a földre.
A mormonok egyébként
megengedik, hogy a jó pogányok is részesei legyenek a feltámadásnak. A gonoszok
viszont mind egy szálig tőzre kerülnek, elégnek, és nem lesz még egy
lehetőségük az üdvözülés elnyerésére. A boldog ezer év alatt az ő lelkük
valamilyen gigantikus szellem-börtön falai között fog sínylődni. Az ezer éves
időszak kezdetén Új-Jeruzsálem városa le fog ereszkedni a földre a zioni előkészített helyen. Ott a sátánt megkötik és az
embereknek csak nagyon korlátozott módon lehet majd gonoszkodni Az ekkor élő
emberek közül csak azok fognak meghalni, akik nem lesznek hajlandóak bőneiket
megbánni, a többiek 100 éves korukban halhatatlanságot nyernek. Krisztus ezer
éves uralkodása alatt nagyszerő évek lesznek, ez az időszak mentes lesz
mindenféle háborútól. Az időszak végén kezdetét veszi a második feltámadás,
amikor a sátánt eloldozzák, aki nyomban nekilát, hogy létrehozza követőinak
táborát. Ezek lesznek az elkárhozás fiai, akik nem számíthatnak a megváltásra
és büntetésük az örök kárhozat lesz
Amint látjuk a különféle vallási felfogásokban nincs nagy
különbség a fizikai lét utáni időszak leírásában. Minden vallás a szeretetre
épül és a bőnösök rossz cselekedeteikért meglakolnak, de a lelkek nagyjából
mindenütt egy újabb alkalmat kapnak egy újabb életre, amely során
tévelygéseiket jóvá tehetik.