Mikor elkészítettem az anyagot utána elég sok érdekes dolgot hallottam, és ezeket kiegészítésként hozzáteszem az anyaghoz.

 

Teozófus barátom írt le nekem egy ősi bölcsességet a karmáról:

 

„Tanítsd elkerülni az okokat, de a Karma hullámverését, mint a szökőárt,

hagyd futni az útján!”

 

Egy kedves parapszichológiával és karmikus asztrológiával foglalkozó barátom a következőket mondta:

 

A reinkarnációban különböző szinten van az agyunk, így különbözően érjük el a különböző fokozatokat, így az egyik, amikor gazdag, az lehet, hogy nem egyezik a másik szegénységével, és viszont…..

Külön időpontban éljük ezt meg szellemtanilag a Kozmoszban, de az időben lehet, hogy egyszerre, és ez rossz, vagy fáj nekünk (vagy nem), mert nem értjük!

 

Az anyag összeállítása közben kezembe került egy mediális közlés a karmáról, amiből egy pár fontos részletet kicsit összeollózva, kiegészítve beteszek az anyagba.

A közlés 2004-ben hangzott el:

 

Mindenek előtt némely alapfogalomra kell visszatérni. Tisztázni kell azt is, hogy ez még nem a vége az egésznek, hiszen ez is változik, ahogyan ti is változni tudtok általa. Itt két külön csoportról van szó: egyik az, amelyik mindig figyelemmel kíséri és a lehetőség szerint meg is érti, nézete és szemlélete át is alakul bizonyos fokig az új közlések elfogadásával, de egészen más igényő csoport az, amelyik ezt elhárítja, mert különböző helyekről összeszedett másfélékből próbál eligazodni. Mégis meg kell találni az átjárót a kettő között. A főkérdés most az, hogy egy röviden egybefogott kép alakuljon ki mindabból, amely az ún. új típusú értesítéseket összefogja, áttekinthetőbbé teszi a korábbiaknál.

A karmának nagyon sok értelmezése van. Bárki nyúl hozzá és próbálja felfogni, az mind mást emelhet ki belőle. A karma-kérdés még a szellemileg régebben munkálkodóknál is olyan, hogy át kell értékelni az eddigi ismereteket vele kapcsolatban. Egy nagyon sokszoros, és nagyon sokféle szempontból összetartozó, összeszövetkező feltételrendszer, de nem az ószövetségi szemet-szemért felfogás beteljesülése! Olyan gazdag fogalom, mint az ember gondolat- és érzésvilága. Tehát nem felesleges, ha arra gondol: "Én most itt tartok, így gondolom, ezt akarom tenni, ez következhet, de jó-e az nekem, vagy használ-e a másiknakő"

 

Az a karma-fogalom, ami mindmáig oly sok helyen valóságosnak vett, az azt mondja, hogy valami megcselekedett vagy érzett dolog, ami bosszúként visszaüt rá. Ebből igazi változás nem állhat elő, mert ha valaki úgy fogja fel: "Ha ezt a rosszat elkövetem, akkor kapok egy nagyot a karmától," akkor félelmében fog cselekedni. A félelem megint emberi, földi vonatkozású. Amíg az ember nem úgy és a szerint cselekszik, ami a belső öntörvényéből igazán ő, és hogy másként nem is lehet, mert az ő, akkor mit ér, amit a félelméből tesző

 

Mindenkinek különböző az elviselési szintje, tehát gyakorlatilag ugyanazt a kellemetlenséget, kínlódást az egyik ember másképp, könnyebben viseli, mint az, akinek érzékenyebb a "lelki bőre." Az, hogy valaki egy bizonyos hibát elkövetett, és annak következményét ki, hogyan tudja egyéni érzékenységi fokának megfelelően elviselni, az még semmit nem von le abból, hogy neki át kell mennie ezen az állapoton. De, hogy milyen nehezen, az saját magától, és a saját követelményrendszerétől függ.

A régi karma-megfogalmazás szorongásokat okozhat, amíg valaki azt a büntetés, következmény, adósságtörlesztés pedagógiai eszközének fogalmához köti. A jó karmáról alig esik szó. De ki más teremtse meg ezeket a jobbakat, mint az, aki már maga is egészen mássá alakult az addigihoz képestő

 

A javítás érdekében mindenki annyit tehet meg, amennyit tud, mert tud, csak azt hiszi, hogy nem. A lényeg a negatív hozzáállás átalakítása, amitől még messze van a mindent pozitívan látás. Lényünk valódi természete az, hogy létezésünk színterén minden tökéletes, teljes és egész, de megfeledkezünk róla, mert megtanultunk félelemmel tekinteni az életre, megszakítva a kapcsolatunkat azzal, akik vagyunk. A félelem annyiféle rejtett arcával jön elő, hogy sokszor a puszta felismerése is nehéz, nem hogy a feloldása.

A karma-fogalom ok-okozati, másként létező és értelmezhető feltárása addig nem lehetséges, míg az ember el nem ér egy bizonyos kidolgozottsági szintet, befogadva azt, ami addig csak a felszínre jutott el. A klasszikus karma-felfogás a hibázás-büntetés értelmezése alapján áll, de ha a karmát eszközként fogjuk fel, akkor a magát jobban érteni kezdő ember kezelni is kívánja a maga belső tartalmait.

 

Eszközül az emlékezet szolgál, indítékainak belső, az emberre szellemileg jellemző alakulásainak ismeretére és áttekintésére. Tehát valamely esemény valóban visszatér a karmában, hogy milyen volt valaki, felismerve, hogy más is lehetne. Ehhez a kívánság mellé éberség, változási hajlam, szándék és sok más is kell, és nem a karma régebbi hitő felfogása. Az emberi tudatú lény mindig benne él azon energia-légkörben, melyet általában magán kívülinek vél, holott minden csak bentről hozható ki, mert kívülről nem kapható. Sokszor kínos valami másfélét megérteni, félresöpörni egyszerőbb, mint felhasználni. Túlságosan megszoktuk, hogy tudomásul veszünk valamely értesülést, ami meg is marad annak, nem dolgoztat meg minket, nem alakít át semmit.

A karma, ahogy eddig ismerik, az ok és okozat törvényét jelenti, és a Mindenségre is érvényes. Maga a törvény tehát van és létezik, de ezt sem szabad egyetlen oldalról megnézni, magyarázni meg különösen nem. Ez nagy felelőtlenség lenne. Többféle egybedolgozott törvényszerőség szigorúan összefüggő rendszere az egész, mindig azt a részt vesszük ki, figyeljük meg, amelyet éppen feldolgozni lehet. Ez azt jelenti, hogy tudomásul véve egy részt ebből a hatalmas összefüggő halmazból, az adott egyén épp hogyan tudja beépíteni a napi belső munkálataiba, mire világít rá, mi az, amit másképp láthat általa, mi az, ami újabb tennivalókat, újabb figyelmi egységeket - figyelem! - figyelmi egységeket irányíthat rá. A feldolgozással egyszer csak kialakul legalább nagyjából egy összkép, amely sokkal távolabbra tekint és megmagyaráz rész dolgokat.

A karmáról, annak lefolyásáról, okáról, mőködéséről kapott sokféle értesítés egyikéről sem mondható, hogy nem jó, nem igaz.

 

 

Meg kell érteni a karmának egyik alapvető tételét: bár sokszor igen szigorú törvényszerőség van vele kapcsolatban említve, mégis az a lényeg, hogy mindenkinek egyénenként, külön-külön kell elbírálnia, hogy a karmát minek fogja fel, és hogyan kezelje. Segítségül adom azt, hogy a karmát, akárhonnan nézve is, tanácsos az önmunkálkodás eszközének felfogni. Ha az ember bármely tanítást eszköznek fog fel, és hogy mit lehet vele elérnie a saját belső törvények és a jelenlegi haladottsági foka szerint, akkor nagyot nem tévedhet. Amikor mint szerszámot tartja a kezében, hogy a segítségével valamit kihozzon magából, akkor tudja a karma törvénye a legtöbb jót végrehajtani. Nem egy kívülről kapott, elfogadott valami, amivel nem sokat tud kezdeni és fél tőle, hogy mi következik. A karma nem a bosszúállás eszköze, nem megtorlás, hanem szerszám, a lehető legjobban kialakítható segítség annak, aki így kezeli.

 

A hatás – ellenhatás törvényét az ember maga akarja irányítani, felhasználva az önfejlődésében, és alakulásában, akkor nincs félelem, bosszú lehetőség, vagy bármi más, és azt látja benne, ami számára segítségül adatott. Igaz, azzal dolgozni kell, a szerszámot előbb magához kell igazítania, de amit utána elér vele a maga lelki világában, az a szerszámot kinccsé avatja!

 

A hamis karma – elmélet elfedi, hogy önmagatokért vagytok felelősek, hogy mindenki maga alakítja a sorsát, vagyis felelős a jövőéért.

Ha valaki például azt gondolja, hogy egy hosszantartó betegségét azért kapta, mert valamikor előző életében ő okozott valakinek hasonlót, akkor ezzel szinte felmentve érzi magát: „Jaj nekem szenvednem kell, mert valami rosszat tettem, pedig én most nem vagyok rossz!” Ez biztosan nem az önmaga felelősségvállalását eredményezi, hanem igazságtalannak érzi akkor is, ha nem mondja ki! Óvatosan kell bánni a karma fogalmával!

 

(Saját megjegyzés: Sok esetben a betegségeket lelki háttérből eredő gondok, problémák okozzák, és ahelyett, hogy ezt feloldanák, vagy megoldanák sokan, inkább belenyugodnak, hogy ez karmikus betegség, és közben ebben az életben saját maguk okozták ezt saját maguknak! Vagy kaphatnak olyan betegséget, ami nem volt betervezve életükbe, és ahelyett, hogy odafigyelnének a jelzésekre és a segítségre a szellemvilágból, inkább belenyugszanak, és betakaróznak a hamis karma – elmélettel!)

 

Ahogyan minden és mindenki összefügg a Mindenségben, egy óriási összekötő erővel kapcsolva egymáshoz, ugyanúgy a lehetőségek adottságai is összefüggnek. Aki valamelyikből választ, azt követi és abban munkálkodik, nem csak azt az egyet választotta. Annak vonzatai vannak, amelyek hozzá tartoznak, és hasonlók vagy sem, de valami belső összetartó kapcsolatrendszerük van.

A karma személyre szabott értelmezését mindekinek magának kell kialakítania. Az ember mindig a rossz karmát tartja szem előtt, pedig az jóvá is enyhíthető! A szellemi törvény nem egyoldalúan felemás, hanem egységes! Ahol hatás – ellenhatás, ok –okozat van, ott kiegyenlítésnek is kell lennie.

 

A saját eredető visszajelzések egészen sajátos világ – szemléletet alakítanak ki. A felismerések okulásán alapuló változtatással változik a világkép is, és ezzel a környezet is azt tükrözi vissza. A karma „nem pusztul el”, lehetősége mindig változatlanul fennáll.

Egy bizonyos szint után már nem az addigiak szerint érvényesül a törvénye, de még meg van. Az alkotószinten már önmagát alakítja belül az ember, és ez nem feleslegessé teszi a karma – törvényt, hanem átalakítja tudatos és tettleges munkálkodássá.

Ez a titka az un. „karma – ütések” elmaradásának.

A lehetőségek energiatípusok, amelyek a tudatosulás útján feldolgozásra kerülnek.

Az energia egy hömpölygő folyam, amely elindul valamerre, és annak végeztével – ha megnyugtató lezárása van – folytatódik egy másik irányba, egy újabb választással, egy újabb tudati feldolgozással.

 

Az emberi szemlélet mindig a rossz felől közelít, és így a karmát is negatív fogalomnak fogja fel, amolyan bőn és bőnhődés folyamatnak, pedig a jónak is megvan a saját karmája és következménye, megvan az ok és okozata! A jó karma is ismeretes, de azt az ember valahogy nem veszi észre, annyira meg szokta várni a rosszat, a félelmetest, a bántót.

 

(Saját megjegyzés: ha valaki visszaszületik tanítás, segítés céljából, vagy csak kisebb feladatok elvégzésére, akkor szembetalálja magát a jó karmával is – ami valószínőleg bőven volt neki -, ami itt érvényesül a fizikai szinten. Persze vigyázni kell arra, hogy jó cselekedeteinket ne az vezérelje, hogy szeretnénk abból valamikor valamit visszakapni, mindig önzetlenül cselekedjünk, ha adunk valamit „ne tudja a bal kéz, hogy adott a jobb”)

 

Soha se a félelem vezéreljen minket! Ismerjük fel karmikus feladatainkat, és a ma tette befolyásolja a jövőnket, és ezt mindig tartsuk szem előtt.

 

Vigyázni kell arra is, hogy ne kövessünk el mulasztásokat. Szembesülni fogunk egyszer az elmulasztott, „nem elkövetett jó cselekedeteink” eredményével is!

 

Sokszor hallunk olyat is, hogy valaki átvállalja mások karmáját. Mások karmáját átvállalni, mágikusan át vagy levenni lehetetlen! Az embertől kibocsátott energia visszatér őhozzá, önmagába záródó vonalat ír le. Ha test „rosszat” tesz, az nem magára a szellemre hat, hanem arra a szellemi tudatra, amely a testtel együtt él

De a Kegyelem ennek ellentéte: égi, és mindenütt jelen van, mindeneket felülmúló hatalmú kozmikus mőködéső, minden vonalon és szinten általános érvényő. A karma, mint kiegyenlítés, csak ott létezik és lehet rá szükség, ahol kettőség van. Amint az megszőnik a karma, kezd elhalványulni, majd elenyészni.

 

A karma egy tükör a számunkra. Jézus megjelenésével óriási változás történt az emberiség életébe a Kegyelmi időszak!

Erről nagyon sok szellemtani közlemény ad felvilágosítást, de azt is kihangsúlyozza, hogy lassan a Kegyelem ideje lejár! És ezt a figyelmeztetést érdemes nagyon komolyan venni!

 

Egy érdekes történet még az előadásom végére: Szellemi közlésekből tudjuk, hogy a szellemileg sérült emberek nagy része előző életében szellemi bőnt követett el, és ezért számőzve lett egy vagy több életre a test börtönébe büntetésből. Ott, ahol lakom egy sérültek intézete van, akik terápiás módszerrel tanulnak, dolgoznak, és sokan főállásban színházi előadásokat tartanak rendszeres fellépéssekkel, több alakalommal szerepeltek a televízió képernyőjén is. Sok barátom van közöttük, és már több alkalommal meghívtak az előadásukra.

Érdekes módon szinte az összes előadásuk témája spirituális „töltető”, Isten – Jézus – Menny és pokol, és az ehhez kapcsolódó történetek tarkítják színvonalas mősorukat, ami egyszerő, de ugyanakkor elgondolkoztató!

Bár ismerve a szellemvilág tanításait, így már szinte logikus is és érthető a karmikus kapcsolat az előadások témája, és a „színészek” között.