Azokat a kijelentéseket, amelyek az ember értelmi és érzelmi
színvonalát meghaladó magasabb forrásból származnak, egy közös benső egység
teszi szerves egésszé:
bennük Isten küzd az emberek bőnével.
Ezek a kijelentések egy – egy nagy törvény megjelenési
formái az emberek tudatvilágában, hogy ott szembeszálljanak az abban a
tudatvilágban elburjánzott bőnnel s diadalra vigyék vele szemben Isten akaratát, a legfőbb
törvényt: a Szeretet igazságát.
Az első kijelentés Mózes törvénye, az ok – okozati törvény, az Igazság törvénye, vagy a Természettörvény, mert benne a jónak jó, a rossznak rossz következménye
ismerhető fel.
Ebben a törvényben
érvényesül a Törvény Szelleme, amely a mélyen elesett emberszellemmel
felismerteti a bőnt, és egyúttal eszközt is ad a kezébe, hogy vele szemben
sikeresen felvehesse a harcot.
De a szigor dacára,
mely a mózesi törvény alapszíne, átcsillámlik a szerető Mennyei Atya jóságos gondoskodása, aki a törvények engedelmeskedő gyermekei
számára minden jót ad, sőt még
földi, anyagi törekvéseikben is segíti őket.
A második kijelentés a Krisztus törvénye: a
Kegyelmi Törvény.
Ennek tükrében már teljességgel a megbocsátó, jóságos Atya
arculata tükröződik, aki keblére öleli megtérő bőnös gyermekét, ünneplő ruhába
öltözteti őt és lakomát készíttet a megtérés örömére.
A harmadik kijelentés, amelyet a szellemek hoznak, a Szentlélek kijelentése, a krisztusi
kijelentés kiegészítése, amely azzal együtt alkotja Isten Szeretettörvényét.
Ennek célja az, hogy mielőtt a „menny” kapui bezárulnának, megtérésre hívja fel mindazokat, akik még bármi áron megmenthetők.
Ezek azok a „csonka -
bonkák.. stb. vannak
megjelölve, akiket angyalaival betereltet az ő „lakomájára”, miután a
hivatalosak világi ügyeikkel való szorgos elfoglaltságuk miatt a meghívást
visszautasították.
A Szentlélek
kijelentése az Atyának minden határon túlterjedő szeretetét tükrözi vissza,
amelyben már elmegy szinte az egyéni
életbe történő beavatkozásig, csak, hogy megmenthesse azokat, akiknek szemei és fülei még nem zárultak le
teljesen a látásra és hallásra!
Az első kijelentés ie. 6000 évvel
keletkezett (Tízparancsolat), a második Krisztustól, és a harmadik az 1750 -es évektől folyamatosan (Sweedenborg,
utána Allan Cardec 1870-es
évek) és tart a mai napig is folyamatosan médiumokon keresztül, sok esetben
fizikai segítséggel, ami az egyéni életbe történő segítést, és magasabb
szintről történő szellemek testetöltését jelenti.
A két nagy törvény; a z Isten
Szeretettörvénye és a Természettörvény
nyúl le a különböző törvényrendszerekbe tagozódottan a Kárhozattörvény világába, az abba alámerült szellemek és fluidok
felszabadítása és a fejlődés útjának előre segítése érdekében.
A Harmadik kijelentés
arra figyelmeztet, hogy az idő közel van, a Kegyelem korszaka lejár, s akkor
elmúlnak mindazok a kivételes lehetőségek, amelyeket ma még meg lehet ragadni,
és Isten kegyelmébe kapaszkodva el lehet szakadni a Kárhozattörvény vonzásától és ki lehet emelkedni abból a tömegből, amely a
„külső sötétségre” fog kerülni, „ahol lészen sírás és
fogcsikorgatás”, s ahol minden munkálkodási lehetőség megszőnik!