A rendesen kifejlett ember lelkileg és testileg is ép erőben
és egészségben van, magában viseli az alsó és a felső világ természetét. Testi
természete megfelel az alsó ösztöni életnek, lelki természete
pedig a szellemi élet fejlődésének lehetőségeit hordozza magában.
Ismeretének gyarapodásával lelki és szellemi igényei is
nagyobbodnak, és ezzel együtt „természete” is megváltozik, és ezt az a
természet, amelyet senki sem tud felismerni, sem önmagában, se másban.
Titok ez, melyet a
szellem magában hordoz, a legmélyebbre esett állapotában is.
És ezt a titkot nem
ismeri senki sem, csak Isten. A Teremtő tudja egyedül, kit mi végre hívott elő
az életre, milyen gondolatát kell megvalósítania létével, milyen
feladatot kell betöltenie, hogy ez a természet kiteljesedjék és az őt megillető helyet foglalja el a teremtettségben.
Mindnyájan magunkban hordozzuk az isteni nagy titkot; bennünk él, soha meg nem
hal, dolgozik, alkot, munkálkodik, és élettel tölti meg a mindenséget.
Minél magasabb eszme hat a lélekre, annál szebb valóságot
alkot magának, minél messzebb távolodott el az isteni Jótól, minél nagyon a
hatása a rossznak, az semmit sem épít, hanem romból
maga körül.
A legtöbb fájdalom és
szenvedés a földi világban történik, mert itt elvesztett helyes irány
megtéveszti az ember gondolkodását, a rosszat cselekszi jó helyett, a jót eleve
elveti.
Az igazság
felismerése sok hiába való próbálkozástól és kísérletezéstől megszabadítja az
embert, ezért az isteni kijelentéseken alapuló hitnek az igazsága nagy
fontossággal bír az emberi lélek fejlődését nézve.
Minden lélek vágyva –
vágyik a hozzá hasonlók világába, ahol minden érzése, gondolata otthonra
talál. Erre törekszik minden ember életében és halála után is.
A hasonlók vonzása
törvény, míg az ellentétesek összeköttetése az egyik részéről mindig áldozat és ajándék a másik részére.
Néha az ellentétes természető lelkek is vonzódnak egymáshoz,
de ebben a vonzódásban nem sokáig találnak örömöt, mert könnyen szétesik ez a
kötelék.
A hasonlók
szférájában ezért vagy a boldogság, béke honol, vagy a csalódás, szenvedés,
félelem harag hajtja a lelkeket egymástól minél távolabb, ezért a halál után
vagy jobbra, vagy rosszabbra fordul a szellemek állapota aszerint, hogy milyen
érzésvilággal távozik a földről, s mit visz magával, mint eredményt!
A hasonlók világában hamarosan megismeri mindenki önmagát
abban az állapotban, amelyekbe került. A lélek rútsága mihamarabb szembetőnő
lesz, mert az összhangtalan érzéshullám jellegzetes nyomokat hagy vissza lelki
test formáján, melyeket még az elkövetkezendő testetöltésekben
kidomborít a testen a természettörvény.
A bőnökkel és
hibákkal megrakott szellemek szférájában ritkán fordulnak elő örvendetes
találkozások, még az egymáshoz tartozók között is, de annál megdöbbentőbb az
ellenségek találkozása. Javuló állapotokban a gondviselés sok esetben a földön
olyan kiszabott pályára tereli őket, ahol találkozniuk kell egymással, és így
alkalmat nyernek a kiegyenlítődésre, amelyek után általában emelkedés vagy
mélyebb süllyedés következik, megkötve egymást hosszú időre a kárhozat
világában.
Milyen hatalma van
egy anyának, aki már gyermeke lelkében idejekorán elülteti a szeretet magvait!
A gyermek lelkébe megszilárdított istenhit csodát mővel!
Miután nem örökre szól az elválás a sírnál, ha a bőn
elválasztja is az egymáshoz tartozó lelkeket bizonyos időre!
A körforgás törvénye újra testbe szólítja a
fejlődő lelkeket, és úgy csoportosítja, hogy egymás hasznára lehessenek.
Ha a lelkek
szeretettel váltak el egymástól, akkor egy későbbi testetöltés
alkalmával azonnal szeretettel fordulnak egymás felé, ha pedig valamilyen kellemetlen érzést okoztak egymásnak a
múltban, akkor azoknak kellemetlen érzés szállja meg a lelkét, ellenszenves
vagy félelmetes hatást váltva ki belőlük.
-
Vigyázni kell arra, hogy ne legyen győlölet bennünk,
akkor már inkább az érzést közömbösségre kell átalakítani!
-
Mindig résen kell lenni, ne engedjük a magzatokat az
ellentétes érzések megfoganni
-
Mindig tisztának és őszintének kell lenni, megbocsátani
és bocsánatot tudni kérni!
Jó tudja ezt a sötét,
sátáni erő és hatalmas fegyverként használja a hízelgést, az ál – alázatosságot,
és a tettetett szelídséget; a gonosz cselekedeteket beburkolja ezekkel a hazug
édességekkel és beadja a szeretetre, hőségre, ragaszkodásra éhes emberi
léleknek.
Sokszor jól tudják
ezt az emberek, hogy csalódni fognak, de mégis jól esik a hízelgő szó, a mő
szeretet.
A rossznak nincsen létjoga, így az életből könnyen ki lehet
küszöbölni, mert ha az ember igyekszik megérteni és szívvel – lélekkel követi Krisztus tanításait:
A földi életben
elvégezni mindent, amit csak elvégezhetünk, betölteni a szeretet törvényét
mindennel és mindenkivel szemben amennyire csak lehetséges, rosszat nem
cselekedni, még azokkal szemben sem, akik az „igazság szerint” megérdemelnék.
Így elszakadnak a szálak, amik az embert a rosszhoz kötik,
és megszőnik annak vonzása, és a rossznak nem lesz többé hatalma a lélek
felett!
Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit
nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással,
amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
Jézus (Mt.7 12., Lk 6
31.) Amit tehát szeretnétek, hogy
emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
Iszlám ( an-Nawawri 40
Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek,
amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33)
Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy
vele bánjanak.
Buddhizmus (Samyuta Nikaja V.
353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes
számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.
Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad
úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk
magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.
