Az ellenszegülésben megmerevedett elemek törvénye

 

A kárhozattörvény legalsó részén van, a mozgást és életet nem elfogadó elemek megsőrősödött fluidjainak törvényvilága. E megsőrősödött fluidok időről – időre leválnak az anyatestről, és mint felhasználhatatlan hulladék egy keményebb természető világtesthez csatolódnak, hogy annak erősebb villamossága felmorzsolja és bekebelezze azokat a saját anyagai közé.

 

Az életreébredés törvénye

 

A felfelé irányuló öntudatlan rotációjában a saját villamosságától taszítva, Isten kegyelmének életet sugárzó természetétől vonzatva, elfogadó áramaival bekapcsolódik a természettörvénybe. Az élet ébredése az elkárhozott fluidokba süllyedt szellemek részére, azonban még öntudatlan és lassú mozgásban.

 

 

Ok-okozati törvény (Szenvedtetve nevelő törvény)

 

 

A természettörvény az ellentét felszívódását és bekapcsolódását végzi az élet felől jövő áramokba. Az ellentétnek ez a felszívódása a természettörvény megsőrősödését és kegyetlenkedését hozza létre, mert az az igazság; a természet pedig nem hazudhatik, mivel az mindig és mindenben hően tükrözi vissza a szellemi fluidok állapotait.

A természettörvény igazság, ezért belenyúlhat a legmélyebben bukottak eszméibe és hajlamaiba is, hogy szemlélhetővé tegye romlottságukat, hogy szenvedtetve nevelje és oktassa őket nyers erőivel, hogy kíméletet nem ismerő szoros korlátaival kergesse a felébredt szellemeket a jónak keresésére.

 

Az élet legalsó határai ezek a bukott szellemek részére, de meleg tenyészhelyek olyan szellemek részére, akik most még először ébrednek öntudatra (vad népfajok, állatemberek), akiknek tudatában a jó és a rossz fogalma még nem különült el egymástól.

 

A Minősítési törvény és a Szervező életerő törvénye belefonódik az Ok –okozati törvénybe, szerves része, mint ahogy mindegyik része a Kárhozattörvénynek és a Természettörvénynek

 

 

Minősítési törvény

 

 

Az ébredő világfluidok törvénye, melynek révén a fluidok saját természetükben jelenhetnek meg. Tehát mielőtt az anyagi princípiumok alakot nyernek, egy többrétegő szőrön mennek keresztül. A durvább és finomabb fluidok kiképzését, osztályozását és egymástól való elkülönítését az élethullám cirkulációja végzi még pedig aszerint, hogy a fluidokban rejlő elfogadó áramok mennyit képesek az élet oldóerejéből magukba fogadni. Minél többet fogadnak be, annál magasabb rendő, minél kevesebbet, annál alacsonyabbrendő megjelenési formát nyernek e törvény által.

 

A szervező életerő törvénye

 

 

Rétegenként rakódnak le az ásvány – nővény és állatvilág fluidjai.

Az ásványvilág fluidjai ezenkívül a saját minősítésükben is különféle alakot mutatnak (például más a gránit és a nemes kövek fluidja.

Ebből is látszik, hogy a kövek, sziklák mind élő szervezet, csak a mi számunkra láthatatlan a mozgásuk, mert egy emberi élet kevés ennek az észrevételére!)

 

Ugyanúgy rétegződnek a növényvilág sokszerő fluidjai, valamit az állatvilág alig áttekinthető, óriási mértékben differenciálódó fluid – formációi, amelyek ennek a törvényvilágnak kifejezésre jutó hatalmas kiterjeszkedő rétegeit betöltik.

 

E törvényvilág a három fluid-kategóriának elkülönítésében a munka szellemibb részét végzi, azokat életerővel látja el, fennmaradásukat biztosító törvényt alkot és úgy adja át az összességet előkészítő születés törvénynek, mely minden kiképzett életformának előírja rendeltetését.

 

S mindezeket ezután a rotáció a felszínre hozza!

 

Csodaszép munka ez, melyet olyan szellemek végeznek, akik később, mint emberek fognak a földön megjelenni. A természetben ezek a szellemek rotálnak; egy eszme, egy gondolat ad nekik életet, amely eszmét vagy gondolatot ha kifejezésre juttatnak, vagy ha a kitőzött célhoz értek, átminősítettnek. Ezek az elemi vagy természetszellemek, akik az öntudat magasabb fokát csak újjászületés által érik el.

Az elemi szellemek se nem jók, se nem rosszak, csak azok az eszmék, melyeknek felszínre jutása körül tevékenységet fejtenek ki és az a természet, amelyben mőködnek, mutatja őket jóknak vagy rosszaknak.

Ezt a természetet pedig már öntudatos erők irányítják.

Az elemi szellemeknek mielőtt öntudatra ébrednének végig kell járni az alsóbb törvényvilágokat, hogy a jó és rossz élethullámban kiképződjenek, majd visszamennek a kiindulási pontjukhoz, hogy öntudatos egyénekké ébredve, mint emberek jelenhessenek meg a földön.

 

 

A születés törvénye

 

 

A testetöltés törvénye azoknak a szellemeknek a hazája, akik a föld természetébe öltöznek, azaz testetöltenek, hogy az ideigvaló életben, a mulandóban kezdjék tanulni és megbecsülni az örökéletet, melyet bukásukkal elvesztettek.

 

Itt olyan kezdet van, amit a földi emberek – akik benne élnek – nem tudják teljesen értékelni. Nem tudják, hogy mit jelent a homályosságból a világosságra lépni, az örök halálból az örök életre feltámadni.

 

A fizikai világ a legszélesebb létforma a bukott szellemek részére, mert itt szabad akaratot nyernek, vágyaik és hajlamaik szerint élhetnek. Fluidokat teremthetnek és ismét előttük áll a végtelenség, melyben szabadon mozoghatnak, ha a segítő kezet: Isten kegyelmét és Isten törvényét, mint vezetőt elfogadják.

Teremtés a Földön:

 

A Teremtés hat napja a kárhozatba süllyedt lelkeknek ezt a hatfokú felébresztését jelenti.

 

Az egész természetben minden a fizikai megjelenésre készül, s amíg a kellék nincs elrendezve, addig senki meg nem jelenthetik a kegyelem világában. A sóvárgó vágy a fizikai megjelenés után, a lekötött élet terjeszkedni - akarása erről álmodik, ide törekszik minden öntudatlanul, minden részesülni óhajt az élet ragyogásában, minden meg akar fürödni a nap fényében és melegében, hogy virágzásnak induljon, gyümölcsöt teremjen, eredményeket érjen el.

 

A megszületés ténye hasonlatos a teljesen újonnan teremtett szellemek állapotához a földön, mert az esetek ¾  részénél valóban szükséges, hogy új létformába belépett egyéniségek teljesen elveszítsék emlékezőtehetségüket. Az elvégzett életek tapasztalatai, azonban mint lelki ösztönök élnek tovább, melyek öntudatlanul végzik vezető munkájukat.

 

Ha a szellem elhagyott életeiben valamely nagy bőnéért sokat szenvedett s a szenvedések jobb belátásra bírták, akkor egy későbbi megszületésében, amikor ugyanazzal a bőnnel találkozik irtózat, és félelem szállja meg. Nem tudja miért, de kerüli azokat is, akik ebben a bőnben szenvednek.

 

Azonban ha nem szakított jobb belátása szerint valamely bőnnel és úgy hagyja el a fizikai világot, akkor egy új, elkövetkezendő életében ez a bőn ismét hatalmába ejtheti. Ilyenek a különböző szenvedélyek, a lelki betegségek (lopás, csalás.), érzékiség, vérengzés, kegyetlenkedés, fukarság, féktelen indulat, harag, zsarnoki hajlam stb..

 

Az ilyen bőnökben szenvedő szellemek többnyire megszálltak, vagy enyhébb esetben is leigázottak, kik elvesztették szellemi öntudatok nagy részét, s vele a helyes ítélőképességet

Az ilyeneknek a testi élet mintegy gyógyszerül adatik a kegyelem világában, hogy egyrészt a bőnhődés, másrészt a lelki ráhatás alatt a szellem jobb belátásra jutva megtérjen, megtérésével gyógyuljon és továbbhaladhasson a fejlődés útján.

 

A kegyelem abban van, hogy a szellem mozoghat és dolgozhat, akár jót, akár rosszat; a jóért jó eredményt, a rosszért rossz eredményt tapasztalhat.

És ez a fontos: a tapasztalatok győjtéséért, öntudatának bővítéséért van az ember a földre küldve, semmi másért. A mulandó lét lepereg és a változandóság eme világában az örök változhatatlan törvények betőit tanulja meg a szellem. Minden betővel többet tud meg abból a nagy, titokzatos rejtélyből, amelynek neve örökélet, végtelenség…

 

A Tudat ébredése tehát az élet, mely a fizikai síkban kezdődőik.

A születéssel a fluidilag elkészített öltözet: a test veszi körül a szellemet. Mire felébred, testével össze van kötve a fizikai világban megjelenő minősített fluidok minden rétegével, melyek mint ásványok, növények, állatok veszik őt körül. A szellem otthon van, mert minden az ő célját szolgálja, a természettörvénnyel összhangban van. De a legelső összhangzavaró mozzanatra már szembe találja magát a természettörvénnyel, mely soha sem hazudtolja meg magát.

Ennek hatása alatt ébrednek fel az ember fluidjaiban láthatatlanul pihenő érzések és törekvések, melyeknek felébresztése adja meg az emberi élet örömeit, szenvedéseit és végül az eredményt.

A Halál törvénye

 

 

A mulandóság világa tehát készen van, mely magába foglalja a halált is, mely minden alkalommal a minősítés törvényébe szállítja alá a szellemet.

 

A Halál mőhelyéből, a minősítési törvényből minden szférába utak vezetnek Jézus halála óta, és ez a feltámadás egyre tart. Jézus is lement a pokolra, alávetette magát a minősítési törvénynek, majd legyőzve azt a benne sugárzó isteni törvény életforrássá változtatta halandó testét és az anyag szellemesítésének munkájához, mint erőket örök időkre itt hagyta a földön.

 

A Halál törvénye összhangban a minősítési törvénnyel szállítja a megtévedt bőnösöket a szenvedő fluidi állapotokba, ezek az állapotok jelentik a poklot e mi nyelvezetünk szerint.

Halálunk után a minősítési törvény lesz érvényes ránk, és eszerint jutunk el a megfelelő szférába, ahova tartozunk szellemi érettségünk alapján!

 

 

 

Az ördög fogalma

 

 

Ahogyan az ébredés, az élettel való telítődés is csak fokról fokra haladhat, a kárhozatba történő lesüllyedés is csak fokról – fokra történik, az áramok keringése minden foknál lassúbbá válik, vele az értelem is tompul.

 

Az érzések előbb vadakká, majd később fáradt közönyösökké, cinikussakká tesznek, végül már csak a legnagyobb gonoszság elkövetése vagy látása önt felszökkenő életerőt, mozgási képességet az ennyire elzüllött szellemeknek.

 

Ezen a fokon már lehetetlen a szellem megtérése, és sátáni elvei a gonosz eszme megszemélyesítőjévé teszik őt Isten és az őt követő szellemek előtt. Az „írások” ördög névvel jelölik meg.

 

Az ördögi állapotig süllyedt szellem nem ölthet testet.

Éppen ezért „ördög”, mert nem fogadja el a kegyelmet, és nem ragaszkodik az isteni törvények betőjéhez; mereven megmarad ellenszegülése és tagadása mellett, és így nem részesülhet a kegyelem nyújtotta örömökben sem.

 

Az így lesüllyedt szellem a háttérben, mint valami sötét árnyék követi a törvényben élőket és nem szőnik meg gonosz vágyait és törekvéseit a testben élők felé lövellni, sugallni, akikhez lelki természetük hasonlósága folytán kapcsolódni tud.

A gonosznak is megvan fokról – fokra a maga összekötetése; ha nem is közvetlen, de közvetve hatalmas erőkkel rendelkezik és uralmat tart fent a fizikai világban is a földi testen keresztül!

 

A földi test az ellentét fluidoknak sokszorosan átszőrt, sok körforgást végzett rezgéseiből létesített anyag; éltető eleme a világot fenntartó és képező életerő, mely elfogadó áramával az isteni kegyelem adó áramához kapcsolódott.

 

Minden szellemi termék testet ölt, és így amit csak szellem létrehozott, az mind megtalálja testében, azaz a földi természetében, amelyben a kegyelem világában (azaz a földi életében) megjelenni tartozik.

 

Az emberi test az ellentét eszme után alakult. A szellemnek ez képezi itt a földön a megjelenési alakját, sőt ebben kell dolgoznia, hogy egyrészt önmagát megtisztítsa az ellentét befolyásától, másrészt a rábízott anyagot is felszabadítsa kötött állapotából.

 

Az ördög (vagy sátán), amely fogalom alatt az ellentét – eszme által átitatott, mélyen bukott ellenszegülő szellemek serege értendő – az anyag szellemesítésében lázadást lát és összes hatóerejével azon van, hogy az isteni akaratot senki meg ne valósíthassa. Munkája roppant könnyő, mert az ellentét eszmében bukott szellemek elvesztették akaraterejük nagy részét és értelmük a jó iránt tompult.

 

De a vágy, a szabadság és a boldogság utáni vágy ellenállhatatlan erővel vonzza a szellemeket is az Ígéret földje felé. A Jó boldogító ereje – ha még olyan nehéz küldés árán is – képessé teszi őket, hogy újabb testetöltésekkel annak igaz forrását kutathassák.

 

Hogyan is lehetséges az emberiségnek haladnia, ha felülről nem segítnékő

De segítik! Hatalmas vonzóerők dolgoznak a fizikai sík felett, melyek lenyúlnak az emberi életbe, felrázzák és kiragadják a tévelygő emberi szellemeket az ellentét bódító álomba ringató hatalmából, hogy megmentsék az életre, ha lehet szép szóval, vagy figyelmeztetéssel, ha kell bőnhődéssel és szenvedéssel. A cél mindig az, hogy az ember eszméljen, gondolkozzék.

 

A fizikai létben két életet élhet egyidejőleg a szellem: testi és lelki, illetőleg szellemi életet.

A testi élet az első, mert az ember hatalmas energiamennyiséget fogyaszt testi életében; folyton folyvást erőket vesz fel és ad le. Ezáltal a föld felszínén szintén testesített, minősített fluidok (erők) nagy mennyiségét szívja fel és átdolgozva, felégetve, mint szellemi erőket adja át a földet körülvevő légkörnek.

 

Az első légkör (szféra) a fizikai föld felett, mint annak átszellemesített anyaga lebeg. A föld vonzereje tartja itt, a fizikai síkon élő és mozgó emberszellemeknek, mint átszellemesítést végző egyéneknek a lakóhelyét képezi ez a fluidréteg.

 

A földi életbe is szüksége van a testesült szellemnek pihenőre és táplálékra, amit saját munkájának gyümölcseként talál meg lelkének otthonában, a szférában, akár az alvás idején, akár a halál után, ha pihenőre tér.

Mert itt csak pihenőről van szó, nem pedig végleges eredményről. Sokszor le kell még merülnie az anyagba, hogy szellemi Énje teljesen megszabaduljon az ellentét hatása alól!

 

A földi fizikai élet az anyagban az anyagért és egyszersmind az anyagtól való megszabadulásáért folyik.

 

Az ellentét elvéből táplálkozó szellem önmagától soha sem volna képes megfordulni; de a születés és a Halál törvénye, amelyek felszívják és leadják, forgatják, tanítják, valamint a természettörvény, amely tapasztalatokkal gazdagítja: a rotáció erejével ragadják magukkal és viszik előre a fejlődésben a szellemeket.

 

 

 

A pokol fogalma

 

 

Amely szellem megkóstolta a fizikai életet és fokozatához mérten nem jól használta fel a kegyelmi időt, az a halállal nem jut felső törvények hatása alá, hanem az alsó törvények hatása alá kerül az alantas osztályokba; vagy ha igen súlyosan visszaélt az élettel, a minősítési törvény belöki a folyton dolgozó, büntető, őrlő alsó rétegekbe.

(A Biblia itt „fogak csikorgatásáról beszél, a Szentírásban ez a világ értendő alatta)

 

Tehát a fizikai élet felelősséggel jár!

 

A gonosz világába jutva az élet az öntudatos szellem számára nézve borzasztó és rémületes, mert amiről eddig sejtelme sem volt, az mint valami rettenetes álom alakul ki előtte.

Bőnei, melyeket tudva szándékosan követett el, mint testetöltenek. Asztrál - erőiben bőnei új életet nyernek és élő alakban száz meg száz változatban látja megelevenedi azokat, s e megelevenedett rémes alakok mint őt: az öntudatot (szellemet) üldözik, kérdőre vonják és bosszúállással gyötrik.

 

Ezenkívül a hasonlóság vonzása folytán alakult bőnhődő szférában megannyi bőnökkel terhelt szellemekkel való együttélés kínos poklot jelent, mely gyötrő állapot mindaddig fennáll, míg a bőnei által teremtett jelenségeket a természettörvény fel nem emészti és a minősítési törvény új fluidokká át nem gyúrja, hogy az átminősítés után az újraszületés állapotába jutassa a szellemet.

 

Az alsó világ tehát borzasztó! Sőrő fluidja, mint a rossz levegő az égő gyertya lángját, kioltja az emlékezést.

 

A Természettörvénynek gyilkos keménysége minden megszerzett jót a rosszal együtt eltöröl!